Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-13 / 35. szám

DELM AGYAKOR »ZEOEü. Szerkrsiiflito; Somoqy1 "eca 22.1. cm. Teleion: 23.33.*KladóhlVBlal, KölcíUnkönyvlar «» fegvlrodo: Aredl ucco s. Telefon: 13-OÖ. _ Nyomín: LOw Llpól ucco t«. Telefon; lí-OO. - Tövlrall ti leveleim: OeiasavatoistAg, Szeged Szombal, 1937 február 13. Ara ío fillér £111. évfolyam, 33. S2. EtÖFizETtSt Havonta helyben 3.«* vidéken et Budapesten 3,OU, kUltUld&u 6.40 pennö. — Egyei Mán ara hetköjEnap 1«. vasár- él Ünnepnap Hírdettiek -elvétele tarifa norln». Mepl«- , lenlk héttő Kivételével naooala r09c /, (aaa 99 Egységes szerkezet" Ha már Vargha Imre, az állami számszék elnöke is panaszkodik a magyar adórendszerre, akkor — mit mondjanak az adózók? Vargha Imre pénzügyminiszteri államtikán volt hosszú időn keresztül, a legfőbb adókivető, a legelső adószedő, a váltakozó pénzügyminiszterek mellett ő képviselte a pénzügyi közigazgatásban az állandóságot. Adórendszerünk minden érteke az ő érdeme, minden hibája az ő tévedése. Ha ilyen körülmények között és ilyen előzmények után Vargha Imre a nyilvánosság előtt hibáztatja a magyar adórendszert, mindenki joggal gondolhat arra, hogy adórendszerünk Vargha Imre szerint nem alkalmas a kincstár igényeinek kielégítésére, az adókövetelések behajtására s minden adóval terhelhető jövedelem, kereset, fogyasztás, forgalom, fényűzés, nyereség, vagyon és ténylegesség utolérésére Vargha Imre azonban nem ez ellen emel panaszt. A volt pénzügyi államtitkár az adózó polgárok sérelmeit, panaszait és kifogásait teszi szóvá s az adórendszerünk hibáját nem abban látja, hogy a kincstárnak a közterhek mértékével, alapjával és behajthatóságával szemben támasztott igénye kielégítésére nem alkalmas, hanem abban, hogy túlságos vexatorikus, túlságosan komplikált, megtanulhatatlan és kiismerhetetlen titkok gyűjteménye az adózó polgárság számára. Amíg pénzügyi államtitkár volt Vargha Imre, vele szemben s neki címezve hangzottak el azok a kifogások, melyeknek most az ő nagy tekintélye nd jelentőségei és súlyt. S nem is mondhatunk ellent Vargha Imre megállapításainak. Minden adózó polgárnak ismernie kellene legalább adórendszerünk alapjait, mindenkinek, oki adót fizet, rendelkeznie kellene annyi ismerettel, hogy ellenőrizni tudja a tőle követelt adó alapjainak, kulcsának és kiszámított összegének helyességét. Ha próbát tennénk, száz adózó közül vajion egy tudná-e, hogy jövedelme, vagyona, keresete, vagy fogyasztása mennyiben esik adóztatás alá s ha adóköteles, miIven arányban kell utána az adót fizetnie. Van vagy száznegyven féle adónk, az állami egyenes és közvetett, a forgalmi és fogvasztási, az önkormányzatok közvetett és közvetlen adónemei és pótlékai között ugyan kí tudja biztonságosan és ' tétovázás nélkül magát kiismerni? Nemcsak ahhoz kell művészet, hogv az adózó polgár eleget tudjon tenni adófizetési kötelességének, művészet kell ahhoz is, hogy az adókönyvében el tudion igazodni s adókönyve alapján meg tudja állapítani, hogy ő tartozik-e még közszolgáltatásokkal, avagy neki van már viszszakövetelni, vagy beszánvtani a kötelezettséf mértékén tul lerótt adót. V a r g h a Imre nagy elégtétellel állapítja meg, hogy az egyenes adók egységes „szerkezete" már elkészült. Nem vagyunk' olyan derűs lelkek, h«gv örvendezni tudnánk az örvendezővel. Mi haszna van mindebből az edőzónat ? Kevesebb lesz az adóia? Nem. Kíméletesebb lesz az adóvégrehajtás? Nem. Könnyebben tud majd eleget tenni kötelezettségeinek? Nem. Arra mindenesetre ró lesz az egységes szerkezet, hogy ha netfilántán, esetleg mégis pár pengővel tévedésből keve-. sebbet követelnek tőle nem annál, amit tőle követelni, hanem annál, amit tőle behajtani lehet, akkor az illetékes, az adókivető ur hamarabb jöjjön rá erre a szörnyű tévedésére. Amig az adóbehajtásnak vannak nyolcvanéves szabályai, amíg Mária Terézia által kibocsátott rendeletek szabják meg olykor még most is az eljárás menetét, addig ne azt tűzzék ki célul 5 ne annak megvalósításán fáradozzanak, hogy összefoglalják a meglévő hibákat s egy kódexben egyesítsék a százakra menő rendeletek tévedéseit, hanem azon fáradozzanak, hogy egységessé, egyszerűvé, biztonságossá és gyorssá tegyék az adókivetési és adóbehajtási eljárást, minden adóval szemben teremtsék meg a létminimum védelmét s könnyítsék meg attól a többletteh értől a gazdasági életet, ami a megfizethető és a követelt adóösszegek között még ma is tagadhata'lanul megvan. Volt idő, amikor azt hirdették: szándékosan is komplikálttá és zűrzavarossá kell tenni az adórendszert, mert minél áttekinthetetlenebbek a rendelkezései, annál kevésbé kell azzal számoli.i, hogy az adózó polgárok jogorvoslatokkal és tiltakozásokkal igyekeznek majd a kivetett adók összegét csökkenteni s a tárgyalások előkészítésével s a jogorvoslatok elíntéz.ésével elvesznek majd valamit az adókat kivető és behajtó tisztviselők drága munkaideléből. Nincs olyan adórendszer, amelyik jobban szeretné az adózók tájékozódottsdgát és hozzáértését, mint a homályt, a félreérthetőséget s a rendelkezéseknek olyan szövegezését, amelyik legalább háromféle értelmezést megtűr. Nem egységes szerkezet kell hát, Hanem világos és közérthető rendszer, félre nem ma* gvarázható rendelkezések s mindenki szá-mára érthető szabályok. Ha Vargha Imre államtitkár korában megszívlelte volna azt a bírálatot, amit most ő gyakorol a magyar adórendszer hibái felett, mingyárt kevesebb' okunk volna a följajdulásra.' Darányi és Bethlen pénteken hosszabb megbeszélést folytatott Fordulat előli a politikai élei — Kedden megkezdő" dik az ajánlás! javaslal lárgyalása (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Néhány nappal ezelőtt a Délmagyarország rámutatott arra, hogy a politikában közeli fordulat várható és ez a fordulat bizonyos orientációt jelent a Bethlen-féle irányzat felé. A pénteki napon olyan események történtek, amelyek kétségtelenül bizonyít ják információnk helyességét. Pénteken két esemény történt: az egyik az, hogv Kállav Miklós volt földművelésügyi miniszter, akiről köztudomásu, hogv Bethlen István legszűkebb baráti környezetéhez tartozik, — bejelentette belépését az egységes pártba. Alighogy elterjedt ennek a hire a parlament folyosóján, ami meglehetősen élénk feltűnést keltett, megjelent a parlamenlben gróf Bethlen István volt miniszterelnök, aki egyenesen Darányi Kálmán miniszterelnök szobájába tartott. A miniszterelnök és Bethlen ta-nácskozása mintegy háromnegyed óra hosszat tartott. •"> A parlament folyosóján a tanácskozás élénlv beszélgetésre adott okot, mert hiszen minden-«, ki tudja, hogy Bethlen István a közeli időben aktive is bekapcsolódik a politikai életbe. A képviselőház nagyban készül a keddi ülés-' re, amelyen már tárgyalás alá kerül az ajánlás reformjáról szóló törvényjavaslat. A pénteki ellenzéki pártközi értekezlet dön-' tése alapián Eckhardt Tibor lesz a javaslat első szónoka, ami azonban nem jelenti azt. hogy a többi párt vezérei ne szólalnának fel a javaslattal kapcsolatban. A vita meglehetősen széles keretek között fog mozogni, valószínűleg kitölti a munkaidőt a költségvetés tárgyalásáig. Ki lesz a belügyminiszter Széli József, Zslívay Tibor, vagy Bobory György ? (A Délmagyarorszá« budapesti munkatársától.) Még nem lehet azt mondani, hogy a politikai helyzet teljesen tisztázódott, de mindenesetre halad a kibontakozás fplé A különböző kombinációk között ugy tudták, hogy dr. Széli József, a közigazgatási bíróság másodelnöke lesz a belügyminiszter. Eddig ugv tudták, egye- 1 lőre azért nem történik meg Széli József kinevezése. mert az ajánlási reformot még Kozma Miklós készítette, Darányi Kálmán utasításai nvomán és ezért a miniszterelnök ezt a tervezetet mintegy saiátjának tekinti és ő maga kívánja a parlnment nlénuma előtt a javaslatot kénviselni. Széli Józsefnek kinevezése belügyminiszterré határozottabb irány! jelentene a Darányi-kormáov éleiében azért iá Széli Józsefet kombinálták belügyminiszternek, mert mint közigazgatási szakember, az elkövetkezendő alkotmnnvjogi javaslatoknak nálánál megfelelőbb alkotót nem lehetne találni. Széli József belügvminiszterségét is ugy emlegették. hogy az ő kinevezése is átmenetet jelent a Bethlen-irányzat felé. mert tudvalevőleg Széli "ózsef Bethlen szűkebb környezetéhez tartozik. Széli József azonban, értesülésünk szerint, nem vállalkozott a bel-