Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

DÉT. MAGYARORSZÁG Kedd, T937 fehamr !. Farsangra menyasszonyi vn'ea^nv kelengyék asz'a nemiiek ol a5 re cd ti minflsés-ek: oli«mert olcsó Arakon készen és rendelésre s!fn% vászon, ágy- és Kérjen Árajánlatot. Pollák Testvérek kelengyeüzlete. Cseh onfcs-ucra. PAA'LJÓB kVPQSLTSOROZATA: A rlporíer önvallomásai ...Díszes paloták, pompás kastélyok, meghitt kéjlakok, erdők tisztásaira épült vadászkastélyok egész légióját mondhatták magukéuak a Habsburgok abbao a hatalmas birodalomban, amelynek egykoron monarchia volt a neve és ahol hadseiTget kitevő szolgahad — mindegy: minisztereknek hívták őket, avagy lakájoknak — arra rendezte be az életét, hogy az Isten kegyelméből és nem a nép akaratából uralkodó császár parancsai lesse. Ezekben a palotákban, kastélyokban, illatos és tarka virágágyak közé álmodott villákban és szarvasaggancsokkal, vadkanagyarakkal, fizkamp ókkal, meg kitömött sasokkal ékes zöldrefestett, fenyőfákból összetákolt v adás ¿házakban ezernyi emlék beszél a kapucinusok bécsi kriptájában örök álmukat alvó Habsburgok gáláns kalandjairól és a kurtizánokról, akik órákig, vagy hónapokig megédesítették az uralkodók földi életét. Aranykeretekbe szorított és elefántcsontra festett miniatűrök, a rokkokó és az empire piktorai förnyodtek egykoron c képek mellett, ábrázolják a hölgyeket akiknek a nevét nem jegyezte íel a történelem és akiknek szerepéről leginkább csak Bécsben székelő külországi követek bizalmas jelentéseiből tud meg a késő és profán 'utókor egyet és mást. Famíliák, akiknek tagjai díszes címert kaptak és grófi, vagy bárói rangot legelőkben, acélos búzát termő földekben és begyek oldalán elterülő erdőkben gazdag donációval együtt, emlékeztetnek az ősre. akinek nem az -volt az érdeme, hogy véres csatát nyert a törökök ellen, hanem: hogy kedvesen tudott mosolyogni griibedlis arcával, csengő volt a kacagása, forró ez ölelése -és a Habsburgok -palotáinak kegyetlen ridegségébe néhanapján egy kevés tavaszt varázsolt ... Ezek a paloták és ezok a. megsárgult, kissé lekopott miniatűrök régen mult századok romantikáját néhanapján elmondják még nekünk, de a Habsburgok sok-sok palotájában és hatalmas termeket betölt« titkos levéltáraiban vajmi kevés emléket találunk abból a harmincegy esztendőből, amelvDek virágokat nyitó tavaszain, perzselő nvári hónapjaiban és a fehér teleken Schratt Katalin, a bécsi színésznő varázsolt mosolyt Ferenc József tipikusan habsburgi ajkaira. Ha a császár mindennapos vendég is volt a Purgfheater művésznőjének a schönbrunni parkkal MOHszédos villájában és ha a művésznő sűrűn ebédelt Is kettesben a dolgozószoba közepére tolt kerekasztalnál az uralkodóval, odáig még sem fejlődhetett ez a barátság, hogy a nvnmai megmaradjanak a késő utókor és a történelmet iró tudósok számára. A Habsburgok bécsi palotáiban és a Kaiservilíáben Ischlben a falakon csak az ősök képel lúgnak; hölgyek krinolinhan és rizsporos, tornyos frizurákban, marconaképü férfiak hermelinpalásttal a váHukon és királyi jogarral a jobbjukban. Itt-olt még csatakép is akad, füzetoksdó ágyek, dobpergés között halálbarohanó katonák, robbanó gránátok véráztatta csatatereken, lálálkoznnk fokaggaocsu szarvasokkal, külföldi uralkodók képei is megjelennek Itt-ott a selyemtsrpétával áthúzott falakon, 6t a Schratt Kstaíin harmincegy esztendejére ueta emlékeztet mis, tolni egy pár tfínom Gitésü díványpörna. egy Limáéit paraván, üveg alá préselt és régesrégen elszáradt négylevelü lóherék, azután egy-két karcsú virágváza, amikben sok-sok esztendővel ezelőtt ibolya, vagy szekfü illatozott... Annak, aki krónikát akar irni két ember életének regényéről, kevés keresnivalója van ezekben a palotákban. A regény két hőse közül az egyik immáron busz esztendő óla várja a feltámadást a tragikus életű Rudolf és Erzsébet szarkofágjai mellett a kapucinus-barátok kriptapinoéjében, ahova csak egy keskeny sávon keresztül jut be déltájban a napsugár. A másik: amig élt, addig sem beszélt, memoirokat sohasem vetett papirra és élete regényének titkát meg tudta őrizni utolsó órájáig. A kettejüket és a kettejük regényét mégis az emberek egész légiója vette körül, de ezeknek az embereknek nagyrésze is elköltözött már és Ferenc Józsel egykori hatalmas •udvarából mindössze talán ketten, vagy hárman emlékeznek az időre, amikor a bécsi burg udvarán zenével váltották fel minden délben az őrséget és egy mosolygó ember nézte emeleti szobájának félignyilott ablakán keresztül az őrségváltást és hatvaunyolc esztendőn át minden délben élményt jelentett számára ez a ceremónia. A riporternek nem volt könnyű dolga, araikor elhatározta, hogy: megpróbálja kibogozni Ferenc József és Schratt Katalin élete regényének misztikumát és megpróbálkozik azzal, hogy riportot írjon arról, ami eddig csak legenda és romantikus mese volt. Három esztendeig tartott a munka, noteszok vonalazott és kockás lapjai teltek meg jegyzetekkel, irattáskákban gyűltek össze akták és levelek másolatai, három esztendőnek sok-sok nappalát és talán még több éjszakáját töltöttem vonaton, úgyszólván az ismeretlenségből kellett elöhsjszolnoro öreg embereket; nem olyanokat, akik hallomásból tudják az eseményeket, hanem nzokat, akik magok is ott éltek a regény három maikáns alakiának —• az ura'kodónak, a színésznőnek és a szinésznö férjének — közvetlen környezetében. Megfordultam a Bécs melletti Badenben, ahol Schratt Katalin született és fiatalságának szimpla esztendeit töltötte, a Bánátban, ahol ittebei Kiss Miklós, a vértanú unokaöccse gavaléroskodott és egy átmulatott éjszaka után ugy vélte, bogy Schratt Katalin oldalán találja meg a boldogságot, Kremsierben, ahol a III. Sándor cár tiszteletére rendezett udvari díszelőadás után bemutatták a császárnak a harmincéves Sdtratt Katalint, esős, borús és nansuraras hajnalokon megtettem az utat az ischli Kaiservillától a Villa Felicitasig, minden alkalommal olyan ember volt a kisérőm, aki tanuja volt a reggeleknek, amikor Ferenc József rótta még az ischli parknak eme keskeny utZáloelegveket brilliáns ékszert, eíiirt dísztárgyakat, antik ékszert, aranyat, réql pimt ha mapíis áron akarj» értékesíteni. Ierl61->bért vásárolja Gáspár ékszerész Oroszlán Utca 5. ZilOghérzal szemben. jait, bolyongtam a Burg, Schönbrunu és a Jaintzenberg buja fűben gazd«ig oldalán épült császári villa elnéptelenedett szobáiban, a Gloriettegasse villájának kertjében és esőáztatta szalettlijében Beszéltem megöregedett lakájokkal, a szerteszakadt monarchia különböző országaiban kellett felkeresni őket, urakkal, akiket egykoron „Exzelleuz'-nck szólitottak, öregasszonyokkal, akiknek arcán barázdákat vontak az évek és a púder, közülök többen — a ráncósarcuak — udvarhölgyek lehettek, vagy Schratt társalkodónői, mások — az arcuk megmaradt pirosnak és természetesnek — unokáikkal játszanak és mosolyogva gondolnak az időkre, amikor szobalányok voltak Hietzingben, vagy dirodliben szervírozták a császár reggelijét a Felicítas villa földszinti sarokszobájában Kicsiny cédulákra rótt egyenes sorokat kaptam kézhez: Ferenc József irta egykoron lúdtollal és Ketterl, vagy Szmolen, a lakáj, sietett ezekkel a sorokká] a művésznő gtoirettegassei villájába. Gorup bárónak, a bécsi rendőrség mindenható fejének bizalmas jelentéseit ástam ki titkosnak jelzett akták szürke fedelei alól, beszéltem gárdistákkal, akik civilruában öltözve újságot olvastak a schönbrunni parkban, mialatt uláuusörnagyi uniformisában, karddal az oldalán, vagy sétapálcsrval — néha esernyővel! — a kezében indult a Kammergarlen allééin keresztül a Maximgasse keskeny kapuja felé Ferenc József, a császár... Nehéz dolog volt: kihámozni a meséiből azt, arai nem mese és szakértelem kell alioz: megállapítani, hogy ennji sok ember közüi kinek a szava érdemli meg a nyomdafestéket. Ferenc József és Schralt Katalin életének regényéről rengeteg irás jelent meg már eddig. Bevallom: közülök nagyon keveset olvastam el és abból, amit elolvastam alig pár sort hasznátlam fel az élők elmondásai ulán kutforrásnak. Azok, akik eddig ennek a barátságnak általuk miszüknsnak vélt fátylát megkísérelték szétlebbenteni, nem tudtak szabadulni a romantikára hajló bécsi ucca hatása alól és nem tudták magukat függetleníteni attól a hangtól, amely harmincegy esztendőn keresztül polgárjogot nyert a bécsi szalonok félhomályának suttogásaiban. Ezek a suttogások: töbké-kevésbé a fantázia csacsogó gyerekei, egy-egy ellesett mondathoz álmodott folytatások, félbemaradt fejezetek költői befejezései a Burg hermetikusan elzárt párnás ajtainak ku'cslyukain kiszűrődő megcsapott fénysugarak, néhány megjegyzéshez hozzágondolt reflexió, pletykái az elmúlt ötven esztendő Háry Jánosaínak és Mühlhausenjeinek, balladák és versek egybecsengő rímek nélkül, virágok, amelyek elvesztették illatukat é» tarka tobzódásukat. A legtöbbjük kávéházi asztal mellett született meg, ott, ahol a háborúban a kávéházi Konrádok vitáztak és ahol az emberebnek nemcsak a fantáziájuk csapong, hanem az idejük is túlontúl sok. Három esztendő sok-sok munkájának gondosan megrostált anyagát szorítottam be harminc fejezetbe, ezek a fejezetek krónikát visznek széjjel a világban és ezekből a fejezetekből bizony tokszor hiányzik minden, ami romantika és a legendák rózsnszinn fátylát ncha feketére, vagy legtöbbször szürkére festi a krónikát iró riporter. Azok között, akikkel ennek a három esztendőnek harminchat hónapjában beszélnem alkalma-n volt, nem akadt egy se, aki ne élt volna riportregényem hőseinek közvetlen közelében és ennek a sorozatnak harminc fejezetéhez azok szolgáltatták az anyagot, akik meglelt férfikorában és életének alkonyán szolgálták a császárt, bizalmát birták Schratt Katalinnak, ott ültek az asztalánál verőfényes tavaszi napokon, a mastixot adták finom kezeibe a Burgtheater öltözőjében, a leveleit vitték és hozták, kertjének bokrairól nyestek le az elszáradt ágakat, mellette voltak a szomorúság husz esztendejében, eddig nem szólaltak meg, csak nékem, aki Schratt Katalinon keresztül szeretnék pórtrét adni egy szortacscllccsorsa ember felette kevés vidám órájáról... _ Taál JóTi.