Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-28 / 48. szám

PELM ftGVAKOKSZ AG lesOED. 8Mrke»M«o;9emBflTl aeea éilTT Ofi EtörirETÉS, Havonta helyben 3.20 M.I. •».Teieio».Vasárnap, 1937 február ¿o. vidék« BUd.Pe.te» w«, km.»iwB kmctankBoyvt6T ea lenlroda: Aradi pene». - Egyea it«m ara Hetta«*­rn, . - M> A« -*. . . _ _ _ Mm^ <() «/»«Ár. «*-•*. Ilnn *nn M14 JÖ HIL Ilii'« ISEaED. 8Mrkewi0««o;Seneeyl "eea 4QV7 Oft ELŐFIZETÉS, Havonta Helyben 3.20 U. L. em. Telelőn!23.33.*Klad< kVletnnkBoyvtar ea le^lrodb, ——- - - - - — .... „,. XIII. évfolyam. 4 S. sz. rcooel Az első csengetés A képviselőház az ajánlási rendszer mó­dosításáról szóló törvényjavaslatot elfogadta. A választójog reformja ezzel elin­dult u t j á ra. A reform útnak indulását két tényezőnek köszönhetjük. Az egyik a helyreállott alkot­mányos érzés, a közjog visszatérő tekintélye, ami nem tűrte tovább azokat a garázdál­kodásokat, amivel minden alkotmányos .jognak fundamentumát, a választójogot igye­keztek összetörni azok, akiknek a h a t a ­1 o m szolgálata előbbrevaló volt a nemzet szolgálatánál. De köszönetet kell mon­danunk végre azoknak is, akik erőszak­tétellel, okirathamisitással, sze­mélyes szabadság megsértésének bűncselek­ményeivel, halottak leszavaztatásával s élők jogainak elkobzásával, vesztegetéssel és ter­rorral szennyezték be a választásokat és a választói jogot, — zengjünk most köszöne­tet az okirathamisitások hőseinek, akik meg­utáltatták, lejáratták, kompromittálták ezt a rendszert annyira, hogy most már nézetelté­rés és véleménykülönbség nélkül követeli mindenki a tisztább és becsületesebb válasz­tójogot. A két szélsőség fogott össze, hogy ez a reform végre elindulhasson útjára: az alkot­mánytísztelet s az alkotmány iábbal tiprása, a törvény engedelmes végrehajtói és enge­detlen megszegői egyformán siettették en­nek az elhatározásnak érlelését. Nem magá­banálló jelenség a mai politika káoszában, hogy két szélsőség fog össze egy cél érde­kében, a tűz a vizzel szövetkezik. Ha csak az alkotmányos jogok tisztelete indult volna harcba, nem érkeztünk volna el soha a cél elé. Évtizedekig folyt már ez a küzdelem s ez a nemzet még mindig a nyilt választás „hadait nyögte", ahány politikai válság gyö­törte ezt az országot, az mind a választójogi probléma ágyában fogantatott. Hiába zengett az argumentum: „nem tipor­hatják tovább senkinek lelkét" a nyilt vá­lasztás taposómalmában, az argumentum, a tiltakozás,' a könyörgés és fenyegetés el­hangzott s „maradt, mi volt, a puszta lég". De szerencsére, jöttek a választási elnökök cs rendelkeztek a karhatalommal, szerencsére jöttek a községi jegyzők és szolgabirák kö­zül azok, akiknek fontosabb volt a kortes ér­demszerzés, mint a jogtisztelet, jöttek a lel­kiismeretlen kortesek s a kierőszakolt és megsemmisített választások tilt a k o z n a k most már a törvény további uralma ellen. A választói jogon elkövetett erőszak trágyázta meg a talajt a választójog reformja számúra. Elindult útjára s nincs már megál­lás többé. Még egy utolsó akadályt le kellett győzni, a reformkorszakot, aminek egyetlen reformja a választójog reformjának — megakadályozása volt. Jött ez a korszak s ma már beismerhetjük: ellenállhatatlan si­kert aratott a választójogi reform Ígéretével. Ugy jött, mint egy alkotmányos — Kristóffy­rezsim. S miután meg volt a siker, amit a választójogi reform Ígéretének köszönhettek, egyszerre kiderült, hogy a kenyér fontosabb, mint a jog s egyszerre elfelejtették, hogy jog nélkül nincs kenyér sem s hogy a választójog nem az aktus gyakorlá­sának gyönyöréért kell, hanem azért, mert enélkül nincs politikai súlya a tömegnek s ha ez nincs, okkor a politika is megtagadja gondoskodását és törődését a jogtalanoktól. Akinek nincs választójoga, az nem alanya, csak tárgya a nem­zet életének. Nézzék meg, milyen volt a munkásság helyzete, amig a munkásoknak választójoguk nem volt. És milyen volt a pa­rasztság helyzete, amig a falu népe a válasz­tójogon keresztül nem gyakorolhatott befo­lyást a nemzet életére. S figyeljük meg, hiába erőszakolta az amatőrlelkesedés s a dilettáns jószándék: amig a választójog reformja elhatározássá szeritő szó nélkül megtisztult "és elcsöndese­dett a politikai élet. S ha igaz az, hogy tör­ténelmi változásokhoz az idők teljességére van szükség, most elérkeztünk ide is. Az el­lenzék csak megszívlelésre érdemes hangon teljesiti kötelességét s a kormány elfogad minden tanácsot és minden észrevételt, ami­vel javíthatja törvényjavaslatát. A választó­jogi reform csak elindult útjára s az első csoda: a politikai pártok békéje már vég­bement. Mennyi harcot, mennyi kártételt tudtunk volna elkerülni, ha a hatalomféltés nem állt volna útjába a választójog reform­jának. Most béke van, termékeny s alkotásra kész csönd, sem személyes harcok, sem szen­vedélyes viharok nem zavarják meg az al­kotás munkáját. Mindez, majdnem egyetlen varázsszóra állt elő. Az első csöngetés el­hangzott, a pálya végre szabaddá vált, mi­a — * - - ~ • - • -J — | . .^Jipí/Uil, ^Ulju VtftIC öiUUOUUU vall, 1111­nem vált, a nemzeti egység üres fantom volt, I lyen szerencsétlenségek várhatnak még ránk, de amikor kormányzati program lett, ez a | ha az elindított vonat nem érkezik meg vég­reform, magától, egy csapásra, minden kény- re a fellobogózott állomásra. A miniszterelnök tovább folytatja a tárgyalásokat az ellenzék vezetőivel Vasárnap HC1 választás: Szombafheluen és Ipolgszalhán (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A poliv tikai élet érdeklődésében most elsősorban az a két választás áll, amely éles harcok után vasárnap zajlik le Szombathelyen és Ipolyszalkán. A harcok olyan hevesek voltak, hogy csaknem szakításra került a sor a kisgazdapárt és a kormánypárt kö­zött, főleg az ipolyszalkai választás mi itt, bár Darányi miniszterelnök mind a két kerületben biz­tosította a választás szabad menetét A választásokon kivül részben az egyetemek iiyyie, részben a pécsi bányászsztrájk ügye foglalkoztatta szombaton is a politikai világot. Az egyetemi ügy­ben tartott ankéton megállapították, hogy az if­júságon kívül állók kétségtelenül próbálkoztak han­gulatot teremteni, de az egyes helyeken történt ismeretes kirobbanások után maga az ifjúság állí-e totta helyre a rendet. Az elterjedt hírek szerint Darányi Kálmán mi-» niszterelnök tovább folytatja azokat a puhatolód-i zó tárgyalásokat, amelyeket főleg az ellenzék ve* zető fér fiaival kezdett és amelyek azt a célt szol-« gálják, hogy a békés politikai atmoszférát olyan széles mederbe épitsók ki, amely lehetővé teszi a nyugodt parlamenti légkört és az alkotmányjogi javaslatok nyugodt letárgyalását. Ez egyszersmind garanciát nyújtana arra is, hogy ezeket a javaslat tokát a gyakorlati óle'brn is szankcionálják. A'; tárgyalások — az elterjedt hírek szerint — ked­vező mederben haladnak. Nehéz ágyukkal bombázzák Madridoí Az ovtedol frontról slKerehel jeleni a milícia Párís, február 27. Szombaton ismét olyan hírek érkeztek a francia fővárosba, amelyek Madrid feladásáról szólnak. Londoni jelentés Gaballero és a népfront kormány közötti el­lentétekről tud. Caballcro azzal fenyegetőzik, ha továbbra is elgáncsolják a belpolitikai kér­désekben, lemond. A katalán kormány foglalkozott a madridi és a valenciai eseményekkel és ugy döntött, a madridiak összeomlása esetén önállóan fog el­járni. Annak ellenére, hogy politikai összeomlás­ról érkeznek jelentések, a harc vad elkesere­déssel tovább tombol, ami annak a jele, hogy az összeomlás aligha áll küszöbön. Hír szerint Mola tábornok felmentő sereget küldött Ovicdó alá. Madridból jelentik: Az asturiai harctéren a kormánycsapatok folytatják küzdelmeikel Oviedo ellen. Újból több ház jutott kezükbe. A régi vágóhidat szintén elfoglalták. A köztár­saságiak visszaverték azokat a nemzeti csapa­tokat, amelyek pénteken ellentámadást intéz­tek a Pando-hégv ellen. Madridból jelentik: Délután háromnegyed 4 óra tájban a főváros középpontját több 15 és feles ágyúlövedék érte- Három lövés az egyik legnagyobb útvonal épületeit érte.

Next

/
Thumbnails
Contents