Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-27 / 47. szám

OÉl MAGYARORSZÁG 5rombaf, 1937. Február 27. .lámáit. Hajlandó vagyok megfontolás tárgyá­vá tenni a választójogi javaslat megszövege­zésénél. hogy a volt képviselő n fele összeget lehesse le kaucióként, ez azonban csak később fog aktuálissá válni. Mindenesetre meg kell akadályozni azt, hogv olyanok is jelentkezhes­senek. akiknek csupán zavarkeltés a céljuk. — Rassay Károly módosítást javasol, amelv szerint az ajánlótvet aláírók ne vonhassák vissza aláírásukat. A javaslatot hajlandó va­gyok elfogadni. Fábián Béla és Petrovácz Gyu­la azt kivánta, hogy az aláírókat leszavazot­taknak tekintsük. Ez nagyon helyes, mert en­nek ellenkezője erkölcstelen volna. A miniszterelnök felszólalása után meg­kezdték az ajánlási javaslat részletes vitáját. A hatodik szakasz tárgyalásánál az elnök 'megszakította a vitát. A Ház legközelebbi ülé­sét kedd délelőtt tartja­. Az ülés két órakor ért véget. Tavaszi kabátok, kosztümök, ruhák óriás! választékban P. REICH ERZSI cé"nftl Az összes szegedi köztisztviselők progresszív alapon fizetik az önkénles koldusadói A hivatalok vezetői elfogadták a városi tisztviselők rendszeréi — A helyőrség a táblázat kétszereséi ajánlotta tei (A Délmagyarország munkatársától.) A vá­rosi tisztviselők, mint ismeretes, elhatározták, sogy a jövőben nem az egyházi adójuk, hanem a fizetésük, illetve a jövedelmük alapján fize­tik bc hozzájárulásukat a munkaképtelen sze­gények ellátásához. Megtörtént ugyanis az, hogy teljesen azonos jövedelmű tisztviselők a szegényügyi bizottság megállapítása alapján lényegesen eltérő összegeket fizetlek ezen a cí­men. A városi tisztviselők összeállították az általuk felaiánlott hozzájárulások táblázatat. amelyben a hozzájárulások összege progresszív alapon emelkedik a fizetési osztályok és álta­lában a jövedelmek szerint. A legkisebb hoz­zájárulás. amelyet a XI fizetési oszlálvba lar­tozó tisztviselők fizetnek, havi busz fillér, a legnagyobb pedig száz pengónkínt 1 pengő Dr. vitéz I ni e r s Gvörgy főispán, aki beha ­tóm foglalkozik kezdettől fogva a kérdéssel, pénleken délelőttre összehívta a Szegeden levő közhivatalok év intézmények vezetőit és kife­jez1" előliül; azl a kívánságát, hogy a köz­tisztviselők a városi tisztviselők által összeál­lított táblázat szerint vállalják március else­jétől kezdve a szegényügyi hozzájárulás fize­tését. A megbeszélésen minden szegcdi közhi­vatal és közintézmény vezetője megjelent és valamennyien kijelentették, hogy örömmel fogadják cl a megoldást, mert meg vannak győződve róla, hogy ez igazságosabb és méltá­nyosabb, mint az eddigi módszer volt. Vitéz M é r c y László tábornok, a szegedi vegyesdandár parancsnoka külön levélben je­lentette bc a főispánnak, hogv a szegedi hely­őrség tiszti és altiszti kara szintén elfogadja a városi tisztviselők táblázatát, sőt az abban fel­tüntetett összeg kétszeresét fizeti l>c március elseiétől kezdve a város pénztárába önkéntes koldusadó cimén. A főispán közölte az értekezleten, hogy a szegényügyi bizottság szintén a táblázat alap­ián veszi revízió alá az eddigi hozzájáruláso­kat és aszerint végzi el az arányosítás mun­w (A Délmagyarország munKatdrsdtól.) A Délma­gtjarország pénteki vezé.'jíkka felhivla a város ha­tóságának és társadalmának figyelmét arra a ve­szedelemre, amelyet a budapesti .színházi érde­keltségek körében felvetett legújabb terv jelent­het a vidéki városokra, kulturális és közgazdasági szempontból egyaránt. A színházi érdekeltségek azt szeretnék, ha a Máv. rendszeres szinházvor.a­tokat indítana a vidéki lárosokból Budapestre. Ezek a színházt filléresek elvonnák a vergődő vidéki színházak megmaradt kevés közönságének egy részéi is, ezenkívül súlyos húrokat okoznának a vidék ugyancsak vergődő kereskedelmének és iparának, amely már úgyis nagyon sokat szenved Budapest favorizálása és a főváros felé valóság­gal állandósított utazási kedvezmények miatt. A terv egyelőre csak a budapesti színházigaz­gatók óhaját fejezi ki, de a multakon okulva, jog­gal lehet tartani attól, hogy komolyan fognak fog­lalkozni vele. fippen ezért szükségesnek látszik, hogy a vidék idejekorán felemelje tiltakozó szavát. Kérdést Intéztünk az ügyben Szeged közigazga­tási éleiér.ek kétm vezetődéhez, a főispánlioz és a polgármesterhez. Dr. vitéz Imecs György főisoán a következőképen nyilatkotottt — A budapesti színházak tervéről, illetve óha­járól nem tudtam eddie. csak a Délmuauarorszáa Szeged tiltakozik a „színházi filléres vonalok" ellen | vezércikkéből értesültem róla. őszintén szólva, nem tartom valószínűnek, hogy sor kerüljön az óhaj te'jesitésére. De ha indítanának is Budapest felé ilyen filléres színházi vonatokat, akkor az ál­lásfoglalás szempontjából nem mindügy, hogy egy­egy szezon alatt hány vonat indulna és milyen menelrenüdel közlekedne. A vidéki kereskedelmet és ipart csak akkor érintenék ezek a vonatok, ha kora reggel indulnának és késő éjszaka térnének vissza, ha ellenbon csak a színházi előadás kezde­tére érkeznének Budapestre és előadás után azon­nal indulnának vissza, akkor a kereskedelem és az ipar kárukat nem látná. A vidéki színházak szá­mára viszont csak akkor jelentenének súlyosabb veszedelmet, ha sűrűbben indulnának ilyen vona­tok, mert azok tényleg elvinnék a vidéki közönsé­gei Pestre és elvinnék a vidéki közönségnek szín­házra szánt pénzét. — Ha e'lenben szezononkint egy, vagy legfel­jebb két ilyen vonat indulna — folytatta a fő­ispán —, az komolyabb veszteségei ne:n jelentene a vidéki színházak számára, mert hiszen azok a vidékiek, akik kíváncsiak a budapesti színházak műsorára, mindenképen felutaznának Budapestre. A szegcdi színház -előadásai különben i* annyira nivósak, hogy ilyenarányu konkurrcn^iától semmi­esetre sem kell tartania. Ha mégis ugy alakulna a helyzet, hogy sűrűbb vonatjárátok indításának lehetőségével ke'lene számolnunk, a vidéknek ter­mászc'e-en összú kellene fognia ez ellen a vésze­de'cm ellen, amely azt hiszem, nem lesz Olyan sötét, mint amilyennek az első Dillanetban látszik. Dr. Pálfy József polgármester: — Ne'ti hiszem, hogy az a képtelen terv ko­moly formában foglalkoztathatná az illetékese/cet, hiszen a gondolat homlokegyenest ellenkezik a kulturális ós gazdasági decentralizáció elvével, amelynek fentartás nélküli híve vagyok, do tudo­másom szerint híve a kormányzat is. A vidék ér­deklődése úgyis túlzott mértékben irányul mái? eddig is Budapest felé, a vidéki közönséget meg­számlálhatatlan kedvezményes utazási lehetősig csábítja az egész évben a fővárosba és azt hi­bzem, nem túlzás, ha megállapítom, hogy a buda­pesti színházak közönségének legalább hetven szá­zaléka a vidékiekből kerül ki. — Nem tudom elképzelni, hogy Ismerve a vi­dék mai szomorú, kiszolgáltatott helyzelét, a vi­dék gazdasági életének magórahagyottságát és azl az élet-halálharcot, amelyet a vidéki színészet foly­tat hosszú esztendők óta fennmaradásáért, akad­jon fo'előa tényező, aki az ilyen színházi vonatok rendszeresítésének gondolatával egyetlen pillana­tig is komolyan foglalkozhatna. Egyelőre talán csak a budapesti színházi érdekeltségek egyéni kí­vánságáról van szó és így nagyobb eréllyel nem is érdemes tiltakozni ellene, de abban a pillanat­ban, amikor a terv komoly formában felmerül, a magam részéről is szükségesnek tartom a leg­erólyesebb tiltakozást és meg vagyok győződva arról, hogy ehhez a tiltakozáshoz egyhangúlag Ncsatlakozni fog az egész vidék. Körmently Mátyás az iparosbékéröl „Az iparosság csak egyséqesen védheti meg érdekeli" (A Délmagvarország munkatársától;) Má­tyás napján a szegedi iparosok népes csoport­ja kereste fel a szegedi ipartestület volt elnö­két, Körmén dy Mátyást. A megjelenlek nevébe Balogh Péter köszöntötte s elmon­dotta beszédében, hogy a szegcdi iparosság éppen olyan hálával és nagyrabecsüléssel em­lékezik meg K ö r m c n d y Mátyásról az ipar­testületi választás után, mint amilyennel fel­felé vezető ulján kisérte mindig. Az iparos­ság tudja azt, hogy mit köszönhet Körmén* dynek és nem is fogja elfelejteni soha. Körmendy Mátyás meghatott szavakkal köszönte meg az üdvözlést. Az uj helyzet — mondotta — arra kötelezi az iparosságot, hogy számbavegye erejét, keresse s találja is meg azt az utat, amire lépve szolgálhatja a maga érdekeit. A szegedi iparosság nem sza­kadhat két táborra, mert elhagyatottságában s erőtlenségében csak a maga erejére támasz­kodhatik. Az iparosság szolgálatánali nem szabad megszenvedni a választás eredményét Az uj vezetőséget támogatnunk kell az ipa­rosság érdekeit szolgáló munkájában, dc az uj vezetőségnek is be kell látnia, hogy az iparosság a maga vezetését csak olyanokra biz­hatja, akiknek mult>'a, egyénisége, feddhetet­len hírneve garanciát nyújtanak a közei dekü munkára s az egész iparosság bizalmára mél­tókká teszik. A szegedi iparosság egységesen álljon az uj vezetőség mögé, de az uj vezetők közül vagy vissza kell lépni, vagy egy-két fokkal alacsonyabb pozíciót kell elfoglalni an­nak az egy-két egyénnek, akit sem múltjának feddhetetlensége, sem egyéni értékei vezetésre képessé nem tesznek. Nekünk nincsenek sem személyi, se tárgyi feltételeink, rni készek va­gyunk az iparosság érdekeit szolgáló munká­ban részt venni az ipartestület uj elnökének vezetése alatt, de a vezetőségből ki kell válni annak az egy-két iparosnak, akinek multia és egyénisége mindig akadálya volt és akadálya lesz az egész szegedi iparosság egységének es összefogásának. A megjelentek még sokáig együtt maradtak s élénken komvnenlúllák Körmendy Mátyás nafiv íelliinést keltő nyilatkozatit.

Next

/
Thumbnails
Contents