Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-21 / 42. szám

Dí (MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1936. február 21. BOR fehér édes 1 liter 40 fillér kadarka édes 1 liter 50 fillér m\ Malú a SzenheMrl Dannernál. kedélyállapotát és kedves gondoskodással arra ösztönözték, hogy utazzon el oóháav hetes vidám szabadságra. Van-e olyan tisztviselő, aki nc boldogan röpülne szabadságának derűs karjaiba, — mcgis hősünk szerényen és megadással visszautasította az áhított szabadságot; — nem akar elmozdulni Szegedről, nehogy szárnyakon röpködjön a kószakandi hir. Szamaru szegedi rabságban várjá bo az idők múlását, mig eljőo a tavasz, kivirágzik a válóper és megkondulnak az esküvői harangok... És ez a szép dallam megvigasztal mindenért... Vannak még legendák az életben... Récpi, elhasznált, süket rddiócsöfoől ui csöve* csinálunk! a rádió 9 feiuüfott lámnáyai111 Markovics Szilárd uqy do'flozlk, mint ul koránan • •" n*zaLa'o» utsmt 4«.» T-siesío-* TORONTÁLI FAMETSZETEK Régi oskolamesíerek A lutheránus iskolában reggelenkint megjelent egv kövér, elhanyagolt külsejű férfiú, megragadta a nádpálcát es végigverte a gyerekeket. A nagyon kövér embert Sz. M urnák hivták, ő volt a tanitó, habár a kvalifikációját inkább gyakorlati uton és szokásjog alapián szerezte, mert megelőzőleg más polgári foglalkozást űzött. Az volt mégis a róla való hit, hogy nagyon jól tanít. így tartották a feljebbvalói, még inkább a nebulók, akiket jó időben kiengedett a templomkertbe hancúrozni, inig ő átnézett Somlvai úrhoz, a sarki fűszereshez, akinek engedélye volt kismértékben való, azaz ..korlátolt," szeszárusitásra. CEz a hivatalos kifejezés egyébként hosszú idők óta izgat, mert boltot még sose láttam korlátoltnak, sokkal többet a pálinka élvezői között.) A homályos, hideg boltot nevezték általában tót kaszinónak. Ma is végigborzong a hátam. ha az üzletre gondolok, olyan barátságtalan és misztikus volt. Rideg a helyiség és ridegek a benne levő népek. Somlvfci ur mogorván bámult maga elé, a szót harapófogóval kellett kihúzni belőle. Somogyi ecetgyáros az Amerika fertályban már csak eléggé savanyu ember volt, de Somlvai ur azt is verte. A bolt elölt megszaporítottam a lépéseimet, hogy minél előbb tul legyek raita, a veszély izgalma azért odavctitetle a tekintetemet. A boltosné még nyáron is nyakában hordta berliner kendőiét és sárga arcával ugy nézett az egészséges járókelőkre, mintha meg akarna valakit harapni. Tréfákon ezek soha nem nevettek. este sielvo bezárták a boltot, mert hátha átküld Váradv néni egv skatulya gyufáért! Aztán visszavonultak a hálószobájukba, amely épn olvan kedélvtelcn volt, mint az üzleti helviségvk, lefeküdtek, talán még álmodtak is színesebb világról, hogy reggel megint kezdjek elölről a szürke napot. Ttt szeretett időzni Sz. M.. a lutheránus oskola mestere, minekután szárnyukra eresztette gyerekeket, akik mnid leverték hancurozás közben a lábáról a megfontolt és tudós Jeszenszky Nándor tiszteletes urat. De a mestert nem zavarta Somlvaiék fanvarsága, amely valóban a somhoz hasonlított. Nern zavarta a Marczi szamarast sem, annak idegei kötélből voltak megszervezve és bölcsen osztotta be a naoját, a várost egyaránt. hogy merre hordja a viret, lévén ő a becskereki vízvezeték. A haiát hátul fésű szabályozta, a füle cimnáiába kis sárgaré/lanót frizött. mert az megóvta a szemfáiástől, állandóan papocshm járt és mezítelenek valának dúxszőrü lábai, amelyek fogvicsoreatásra ingerelték az én Treff vizslámat Nem bántott ar. a jámbor állat a világon senkit, csak valami érthetetlen ingertől lnitva a Marcii bokáid kapta a szájába anélkül, hogy megharapta volna. — Aggvik rí rosztoncsint a rummal! — szólt be arramenet a boltba Marczi, nvnekután türHmes állatait, nevükön szólítva őket, megállította. A néhánv percnyi pihenőre szüksége volt, de meg vallotta is, hogy a tót kaszinóban lörténö lálogatással a felekezethez való tartozandóságát igazolja. Marczi, ha szigorúan veszem a dolgot és ezen az alapon akarom karakterét megrajzolni, világpolgár volt, mert amikor az Amerikaucgyedbeti igyekezett kielégíteni a szomjuho| zókat, épp ugy betért a Budzsák sarkán Schlci singéihez is, már pedig azt alicha lehetett a lutheránus hívek közé sorolni. Tolok — ahogy Becskereken az evangélikusokat nevezték — egyébként is csak a templomuk körül laktak. Azonfelül eltagadhatatlan vonzalmat érzett Marczi egyaránt a göröggel egyesült, vagy nem egyesült vegyeskereskedések iránt is, valahányszor eszébe jutott az a lángelme, aki a rosztopcsinnak a rummal való összeházasítását kitalálta. Lelkiekben mégis Somlyai ur vezetett, mert olt ült Sz. M. oskolamester ur, akit meg lehetett interpellálni. — Mit csinál iák a gyerekek, tekintetes ur! — Megvannak. — Derék, nagyon derék, csak szigorúan a kis bitangokkal! Mindig az volt az elképzelésem, bogv Sz. ur a Marczi biztatásából merit erőt, valahányszor megforgatja a nádpálcát. Marczi ugyanis tagia volt az egvházközségnek s mint ilyen tudott módért találni, hogv beleszólion az ügvekbe, sőt fizetésemelés idején az 6 szavazata is döntő lehetett. A lutheránus fiukat mindig Irigveltük a sok szabadságért A megveretés mellákes volt, szóba se jöhetett, hiszen végeredményben egyre ment, hocv hol kap ki az ember.. Engem ugyanis R .F. tanító ur szokott megverni a belvárosi községi elemiben. Az az idő járta, amikor a pedagógia többnyire bottal dolgozott és az elmékből senki se tudta kiradírozni az elképzelést, hogy lehet a gverekkel mnsképoen is bánni Lám, igazi vadászok a faibe.li vizslát se dresszirorzák korbáccsal. a ió szó, a szoktatás, az étellel való kedveskedés valóságos tudósokat teremt soraikban. De a tanitó urak hősök voltak, gverekekke.l és feleséggel rendelkeztek odahaza s ami ingerültséf felhalmozódott bennük, azt az iskolában adták ki. Aki szereti a gyereket, megtiszteli azzal, hogv embernek nézi s ha csak nem olvan megátalkodott gonosz, akin már semmi se fog. nem becsteleniti inge benne az emberi önérzetet pofonnal, hanem elviteli az apiával elmeorvoshoz .Amivel még korántsem mondom, bogv egv-egv ritkán, _ de kellő időben alkalmazott nndnálcának nlnes meg a hatása. Azonban rendszerben verekedni... Nem gondol iák meg a tnlheves urak. hogv azt a nyaklevest valamiképpen vissza is lehet kapni? Engem végtelen hosszú idő óta foglalkoztat ez a téma, amit R. F. tanitó urnák köszönhetek. aki rajtunk adta ki minden dübét. Csak bejött az iskolába vérbeborult szemmel — mert az éiszakai barátkozások sosem engedték, hogy kialudia magát — s akit kéznél talált, azt citálta ki. Hat nádpálcaütés volt a porció. A vérem ma is hevesebben lobog, az arcom belepirul a megszégvenitésh?, amikor leirom ezeket a sorokat Nem múlhat el az érzé«^ soha, ilt nincs lelki megbékélés — habár bosszú sincs és nem volt addig sem. amig élt. Azonban estek vitáink később, amikor már a magam szárnvára ercsztödvén, az előrehaladott órákban, mielőtt hazatámogattam volna a kamerális kocsmából, egy-asztal mellé jutottam hajdani pedagógusommal. — Szerbusz, verte poharát a poharamhoz, most már felnőtt vagy, visszategezhetsz. — Szerbusz, válaszoltam uj palackot hozatva a megtiszteltetésre s immár baráti alapon folyt a diskurzus. — Emlékszel? — kezdte. — Emlékszem, sokkal többre, mint amennynvjt elképzelsz. Az ártatlanul kapott pálcaveréseimet nem szedi le rólam már senki, de szeretném megmenteni az utódaimat a brutalitástól. Nézd, édes öregem, szeretlek és ahogy mondják, hálás is vagyok, de komoly lélekkel ajánlom, nc verekedj az iskolában, mert ugy kihúzlak a placcra, hogy sose tanitasz többet az életben. — Megtennéd? — A magam szenvedéseire gondolok és megteszem. Minden egyes ülésért kapsz a lapban egy külön hasábot. A minap a Korona-kávéházban hosszasan csevegtem a kaszirnővel, aki a likőrös üvegek mögül szokott mosolyogni a búzás Don Jüanokra. Megcsipkedtek érte, hogy egyszerre bele akarok cseppenni az életbe. — pedig ártatlan voltam. A kaszirnő iskolatársam volt az akkor még osztatlan elemiben, Storch Olgának hívják, emlékezhetsz rá. Én ma sem felejtem el, mennyire megverted egyszer — amúgy, férj módra, mert valami naturális kérelme volt. Amit pedig teljesileni kell. kedves bátyám, mert különben megbetegíted a gyerekel. Ha tizen gazemberségból kérezkednek ki, el kell nézni a komiszkodásukat a tizenegyedik kedvééri, aki ártatlan lehet. De te megverted Olgát s ott fetrengett szegény a szennyben. Hát erről beszéltünk. ö sem felejtette el. Azért ajánlom jó lélekkel. hogy ne verekedj. Periig micsoda más emberek voltak a többiek! Baadon Károly igazgató, az öreg Fröhlich', Bráiier Gyula. — megjelenésre, modorra is előkelő urak. Szabó Sándor a legtökéletesebb pedagógus, ("habár a nektárt ő sem vetelte meg), a zsidóiskolában pedig Bányai Jakab, az országos hirü minta-pedagógus, meg Fisc.her Mór. hogy csak néhányat említsek a hosszú sorból. Egyszer kiöntötte előttem szive bánatát R. — Én vasvok a világ legszerencsétlenebb teremtése. Még nem votl olyan tanulóm, aki elvitte volna az érettségiig. Szerezd meg legalább te. Késtem ugyan vele. de megszereztem. Aztán elszakadtunk egymástól, az államosítással idegenbe helyezték, régen meghalt, — de csodálatosképpen nem akadt párom az arnbiriója kielégítésében. A Lászlóffy Feri lett volna az egvetlen, de ő az ötödik gimnáziumból elkerült a Ludovikába. Torontáli. Óra ás ékszerlavifások averian, Jól megbNhafórn REICH ékszerész mOhelyiben, Szeged Városi Szior áz Ma vasárnap délután és este 3:1 a szerelem Javára A legvidámabb operett. Iíétfön, kedden és szerdán est© Megvédtem egy asszony A legmulattatóbb vigjáétkujdonság. Csütörtöktől minden este és vasárnap délután Eredeti oparettbemutató. Kedd és szombat délután 8:1 A SZERELEM JAVARA. Csütörtökön délután ESŐ UTÁN KÖPÖNYEG. Filléres he'.yárak.