Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-21 / 42. szám

Dí (MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1936. február 21. BOR fehér édes 1 liter 40 fillér kadarka édes 1 liter 50 fillér m\ Malú a SzenheMrl Dannernál. kedélyállapotát és kedves gondoskodással ar­ra ösztönözték, hogy utazzon el oóháav he­tes vidám szabadságra. Van-e olyan tisztvi­selő, aki nc boldogan röpülne szabadságának derűs karjaiba, — mcgis hősünk szerényen és megadással visszautasította az áhított sza­badságot; — nem akar elmozdulni Szegedről, nehogy szárnyakon röpködjön a kósza­kandi hir. Szamaru szegedi rabságban várjá bo az idők múlását, mig eljőo a tavasz, kivi­rágzik a válóper és megkondulnak az esküvői harangok... És ez a szép dallam megvi­gasztal mindenért... Vannak még legendák az életben... Récpi, elhasznált, süket rddiócsöfoől ui csöve* csinálunk! a rádió 9 feiuüfott lámnáyai111 Markovics Szilárd uqy do'flozlk, mint ul koránan • •" n*zaLa'o» utsmt 4«.» T-siesío-* TORONTÁLI FAMETSZETEK Régi oskolamesíerek A lutheránus iskolában reggelenkint meg­jelent egv kövér, elhanyagolt külsejű férfiú, megragadta a nádpálcát es végigverte a gye­rekeket. A nagyon kövér embert Sz. M urnák hivták, ő volt a tanitó, habár a kvalifikáció­ját inkább gyakorlati uton és szokásjog alap­ián szerezte, mert megelőzőleg más polgári foglalkozást űzött. Az volt mégis a róla való hit, hogy nagyon jól tanít. így tartották a fel­jebbvalói, még inkább a nebulók, akiket jó időben kiengedett a templomkertbe hancúroz­ni, inig ő átnézett Somlvai úrhoz, a sarki fű­szereshez, akinek engedélye volt kismértékben való, azaz ..korlátolt," szeszárusitásra. CEz a hivatalos kifejezés egyébként hosszú idők óta izgat, mert boltot még sose láttam korlátolt­nak, sokkal többet a pálinka élvezői között.) A homályos, hideg boltot nevezték általá­ban tót kaszinónak. Ma is végigborzong a há­tam. ha az üzletre gondolok, olyan barátság­talan és misztikus volt. Rideg a helyiség és ridegek a benne levő népek. Somlvfci ur mo­gorván bámult maga elé, a szót harapófogó­val kellett kihúzni belőle. Somogyi ecetgyá­ros az Amerika fertályban már csak eléggé savanyu ember volt, de Somlvai ur azt is ver­te. A bolt elölt megszaporítottam a lépései­met, hogy minél előbb tul legyek raita, a ve­szély izgalma azért odavctitetle a tekintetemet. A boltosné még nyáron is nyakában hordta berliner kendőiét és sárga arcával ugy nézett az egészséges járókelőkre, mintha meg akarna valakit harapni. Tréfákon ezek soha nem ne­vettek. este sielvo bezárták a boltot, mert hát­ha átküld Váradv néni egv skatulya gyufáért! Aztán visszavonultak a hálószobájukba, amely épn olvan kedélvtelcn volt, mint az üzleti he­lviségvk, lefeküdtek, talán még álmodtak is színesebb világról, hogy reggel megint kezd­jek elölről a szürke napot. Ttt szeretett időzni Sz. M.. a lutheránus os­kola mestere, minekután szárnyukra eresztette gyerekeket, akik mnid leverték hancurozás közben a lábáról a megfontolt és tudós Je­szenszky Nándor tiszteletes urat. De a mestert nem zavarta Somlvaiék fa­nvarsága, amely valóban a somhoz hasonlított. Nern zavarta a Marczi szamarast sem, annak idegei kötélből voltak megszervezve és bölcsen osztotta be a naoját, a várost egy­aránt. hogy merre hordja a viret, lévén ő a becskereki vízvezeték. A haiát hátul fésű sza­bályozta, a füle cimnáiába kis sárgaré/lanót frizött. mert az megóvta a szemfáiástől, állan­dóan papocshm járt és mezítelenek valának dúxszőrü lábai, amelyek fogvicsoreatásra in­gerelték az én Treff vizslámat Nem bántott ar. a jámbor állat a világon senkit, csak vala­mi érthetetlen ingertől lnitva a Marcii boká­id kapta a szájába anélkül, hogy megharapta volna. — Aggvik rí rosztoncsint a rummal! — szólt be arramenet a boltba Marczi, nvnekután tü­rHmes állatait, nevükön szólítva őket, megállí­totta. A néhánv percnyi pihenőre szüksége volt, de meg vallotta is, hogy a tót kaszinóban lörténö lálogatással a felekezethez való tarto­zandóságát igazolja. Marczi, ha szigorúan veszem a dolgot és ezen az alapon akarom karakterét megrajzol­ni, világpolgár volt, mert amikor az Amerika­ucgyedbeti igyekezett kielégíteni a szomjuho­| zókat, épp ugy betért a Budzsák sarkán Schlc­i singéihez is, már pedig azt alicha lehetett a lutheránus hívek közé sorolni. Tolok — ahogy Becskereken az evangélikusokat nevezték — egyébként is csak a templomuk körül laktak. Azonfelül eltagadhatatlan vonzalmat érzett Marczi egyaránt a göröggel egyesült, vagy nem egyesült vegyeskereskedések iránt is, va­lahányszor eszébe jutott az a lángelme, aki a rosztopcsinnak a rummal való összeházasítá­sát kitalálta. Lelkiekben mégis Somlyai ur ve­zetett, mert olt ült Sz. M. oskolamester ur, akit meg lehetett interpellálni. — Mit csinál iák a gyerekek, tekintetes ur! — Megvannak. — Derék, nagyon derék, csak szigorúan a kis bitangokkal! Mindig az volt az elképzelésem, bogv Sz. ur a Marczi biztatásából merit erőt, valahányszor megforgatja a nádpálcát. Marczi ugyanis tagia volt az egvházközségnek s mint ilyen tudott módért találni, hogv beleszólion az ügvekbe, sőt fizetésemelés idején az 6 szavazata is döntő lehetett. A lutheránus fiukat mindig Irigveltük a sok szabadságért A megveretés mellákes volt, szóba se jöhetett, hiszen végeredményben egy­re ment, hocv hol kap ki az ember.. Engem ugyanis R .F. tanító ur szokott megverni a belvárosi községi elemiben. Az az idő járta, amikor a pedagógia több­nyire bottal dolgozott és az elmékből senki se tudta kiradírozni az elképzelést, hogy lehet a gverekkel mnsképoen is bánni Lám, igazi va­dászok a faibe.li vizslát se dresszirorzák kor­báccsal. a ió szó, a szoktatás, az étellel való kedveskedés valóságos tudósokat teremt sora­ikban. De a tanitó urak hősök voltak, gvere­kekke.l és feleséggel rendelkeztek odahaza s ami ingerültséf felhalmozódott bennük, azt az iskolában adták ki. Aki szereti a gyereket, megtiszteli azzal, hogv embernek nézi s ha csak nem olvan megátalkodott gonosz, akin már semmi se fog. nem becsteleniti inge ben­ne az emberi önérzetet pofonnal, hanem elvi­teli az apiával elmeorvoshoz .Amivel még ko­rántsem mondom, bogv egv-egv ritkán, _ de kellő időben alkalmazott nndnálcának nlnes meg a hatása. Azonban rendszerben vereked­ni... Nem gondol iák meg a tnlheves urak. hogv azt a nyaklevest valamiképpen vissza is lehet kapni? Engem végtelen hosszú idő óta foglalkoztat ez a téma, amit R. F. tanitó urnák köszönhe­tek. aki rajtunk adta ki minden dübét. Csak bejött az iskolába vérbeborult szemmel — mert az éiszakai barátkozások sosem engedték, hogy kialudia magát — s akit kéznél talált, azt ci­tálta ki. Hat nádpálcaütés volt a porció. A vérem ma is hevesebben lobog, az arcom belepirul a megszégvenitésh?, amikor leirom ezeket a sorokat Nem múlhat el az érzé«^ soha, ilt nincs lelki megbékélés — habár bosszú sincs és nem volt addig sem. amig élt. Azonban estek vitáink később, amikor már a magam szárnvára ercsztödvén, az előrehaladott órákban, mielőtt hazatámogattam volna a ka­merális kocsmából, egy-asztal mellé jutottam hajdani pedagógusommal. — Szerbusz, verte poharát a poharamhoz, most már felnőtt vagy, visszategezhetsz. — Szerbusz, válaszoltam uj palackot hozat­va a megtiszteltetésre s immár baráti alapon folyt a diskurzus. — Emlékszel? — kezdte. — Emlékszem, sokkal többre, mint amenny­nvjt elképzelsz. Az ártatlanul kapott pálcave­réseimet nem szedi le rólam már senki, de szeretném megmenteni az utódaimat a brutali­tástól. Nézd, édes öregem, szeretlek és ahogy mondják, hálás is vagyok, de komoly lélek­kel ajánlom, nc verekedj az iskolában, mert ugy kihúzlak a placcra, hogy sose tanitasz többet az életben. — Megtennéd? — A magam szenvedéseire gondolok és meg­teszem. Minden egyes ülésért kapsz a lapban egy külön hasábot. A minap a Korona-kávé­házban hosszasan csevegtem a kaszirnővel, aki a likőrös üvegek mögül szokott mosolyog­ni a búzás Don Jüanokra. Megcsipkedtek érte, hogy egyszerre bele akarok cseppenni az élet­be. — pedig ártatlan voltam. A kaszirnő is­kolatársam volt az akkor még osztatlan ele­miben, Storch Olgának hívják, emlékezhetsz rá. Én ma sem felejtem el, mennyire megver­ted egyszer — amúgy, férj módra, mert vala­mi naturális kérelme volt. Amit pedig telje­sileni kell. kedves bátyám, mert különben megbetegíted a gyerekel. Ha tizen gazember­ségból kérezkednek ki, el kell nézni a komisz­kodásukat a tizenegyedik kedvééri, aki ártat­lan lehet. De te megverted Olgát s ott fetren­gett szegény a szennyben. Hát erről beszél­tünk. ö sem felejtette el. Azért ajánlom jó lé­lekkel. hogy ne verekedj. Periig micsoda más emberek voltak a többi­ek! Baadon Károly igazgató, az öreg Fröhlich', Bráiier Gyula. — megjelenésre, modorra is előkelő urak. Szabó Sándor a legtökéletesebb pedagógus, ("habár a nektárt ő sem vetelte meg), a zsidóiskolában pedig Bányai Jakab, az országos hirü minta-pedagógus, meg Fi­sc.her Mór. hogy csak néhányat említsek a hosszú sorból. Egyszer kiöntötte előttem szive bánatát R. — Én vasvok a világ legszerencsétlenebb teremtése. Még nem votl olyan tanulóm, aki elvitte volna az érettségiig. Szerezd meg leg­alább te. Késtem ugyan vele. de megszereztem. Aztán elszakadtunk egymástól, az államosítással ide­genbe helyezték, régen meghalt, — de csodá­latosképpen nem akadt párom az arnbiriója kielégítésében. A Lászlóffy Feri lett volna az egvetlen, de ő az ötödik gimnáziumból elke­rült a Ludovikába. Torontáli. Óra ás ékszerlavifások averian, Jól megbNhafórn REICH ékszerész mOhelyiben, Szeged Városi Szior áz Ma vasárnap délután és este 3:1 a szerelem Javára A legvidámabb operett. Iíétfön, kedden és szerdán est© Megvédtem egy asszony A legmulattatóbb vigjáétkujdonság. Csütörtöktől minden este és vasárnap délután Eredeti oparettbemutató. Kedd és szombat délután 8:1 A SZERELEM JAVARA. Csütörtökön délután ESŐ UTÁN KÖPÖNYEG. Filléres he'.yárak.

Next

/
Thumbnails
Contents