Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-20 / 41. szám

DgCMAG/AKORSZXG Szombat, 1937, február FÉLÁRU VASÚTI JEGY váltására |ogo$líd Igazolvány a DÉiriAGYARORSZÁG Klaűötilvaíalában. Királyokká koronázzák az indiai maharadzsákat Alal ind?ai egyetemi tanár érdekes nyilatkozata India leghatalmasabb fejedelmeiről Március elején India leghatalmasabb ôt feje­delme, hatalmas kísérettel és mesébeillő kincsek­kel bajóra száll, hogy hódoljon VI. Györgynek, »mikor fejére teszik az angol királyi korona». Velük lesz Mahatma Ghandi, ar indus nép vezére is. Ez az öt fejedelem londoni utazásuk előtt ót hetet fognak tölteni Póstyénben, ahol Madan Ma­hon Atal doktor egyetemi tanár, Ghandi egyik legintimebb barátja, az indiai nemzeti tanács tag­ja, hetek óta készíti elö számukra a luxushotel appartmentjeit. Bizonyos, hogy Pöstyenbcn fontos tanácskozások is lesznek, hiszen a fcjedelmokkel együtt megérkezik ide az indiai nemceti tanács elnöke, Anzári doktor is. Alkalmi m volt Atal professzor úrral hosz­szabb beszélgetést folytatni és az indiai nemzeti mozgalmak vezére érdekes nyilatkozatot tett. — Hosszú hónapokon keresztül tartottak — mondotta — azok a tanácskozások, amelyeknek eredményeként most lényeges változások követ­keznek b« India alkotmányában. Közös megálla­podással Jndia öt leghatalmasabb fejedelmét kirá­lyokká koronázzák Delhiben és er az «t fejedelem • „fruveréo uralkodó király" elmet veszi fel. — A koronázási szertartásokkal kapcsolatban nyilvánosságra hozzák VI. Györgynek azt a prok­íamáeióját is, amelynek értelmében India öt uj királya a jövőben követeket küld az angol királyi udvarba és ezek a követek nem az angol külügyi hivatalnak, hanem cgycsegyedül VI. Györgynek, India császárának tartoznak felelősséggel. A jö­vőben az angol kormány a Delhiben megkoroná­zandó uj királyod udvaraiba nem megbízol ta ka t vagy ügynököket küld, hanem ugyanolyan követe­ket, mint a világ többi részébe. A professzor, akinek jelentős részi volt abhan a mozgalomban, amelynek eredményeként az an­gol király most ezek°t a reformokat megvalósí­totta az indiai alkotmányban, érdekes részleteket mesélt el India fejedelmeiről. — A hajderabadi, miasorei és kasimiri maha­radzsák, Bophal nawabja és a barodai geikvár kapják most meg a szuverén királyi címet. Az uj királyok kivétel nélkül fantasztikus kincsek tulaj­donosai és általában a haidorabadi maharadzsát tartják a világ leggazdagabb emberének. Az or­szága akkora, mint Itália, a vagyona: hárommil­liárd svájci frank. A bophali nawab igaz} angol gentleman, országában még mindig hSf«vjv/e.r gol négyzetmérlföld kiterjedése van a dzsungelnek és yt élnek a világ legíiatamlasabb tigrisei. Ha uton van, nem hiányzik a társaságából egy olaj­barna hereesnő, aki huszonkétéves, dç csak ti­zennégynek látszik. Ez a hercegnő: Roóma Bia, a fejedelem élő talizmánja. A nawab ugy talált rá, mint Mózesre a fáraó leánya. Lovaglás köz­ben gyékénybe csomagolt siró csecsemőt talált, hazavitte és felnevelte öt. A hercegnő férfiruhá­ban jár. minden útjára elkíséri a fejedelmet, leg­fr'lhb te en déi Je felügyelni a konyhában az ételekre, amelyeket a nawab szátnára főznek. — Legérdekesebb a karrierje a barodai geik­Várnak. Indiának ez a hatalmas fejedelme a maga udvr.»tartására évi ötvenmillió svájci frànkot költ el, de nem mindig volt ilyen bőkezű, mert m uralkodás izondiaioak átvételo előtt kccskékro vi­gyázott a Himalája tövén: a felség ugyanis egy­szerű kecekepájrtor volt... — A misorei maharadzsáról, aki országát most hagyja el először, vajmi keveset tudnak. Remek diplomata, a birodalmát mintaszerűnek tartják. Alig van negyven éves, akárcsak a kasimiri ma­haradzsa, aki a világnak talán legvadregénycsebb országa felelt uralkodik. Kasimirnak Anglia szá: mára megbecsülhetetlen stratégiai jelentősége van; Oroszországgal, Kínával és Afganisztánnal hatá ros és alkalmasint ennek tudható be, hogy a geik­vár is megkapja a szuverén királyi cimet. CSIPETKE NINCS KÉTSZÁZ PENGŐJE az ország második városának, hetvenezer katasztrális főid urának, a hatmillió pengős költségve­téssel dolgozó közületnek, amikor arról van szó, hogy ezzel a kétszáz pengővel egy szük­körü bankett árával, kulturális mozgalmat, egy irodalmi vállalkozást kellen« támogatni. A törvényhatóság dicséretérc legyen mond­va, nem rajta mult, hogy nincs. A város közgyűlése annakidején egyhangú határo­zattal mondotta ki, hogy azt a kétsriz pen­gőt, amely minden elképzelhető cél, akció és intézmény segélyigényének kielégítése után feleslegként megmaradt, a Magyar Téka néven működő irodalmi vállalkozás támogatására kívánja fordítni. Egyhangú határozattal vette fel a közgyűlés a tételt a város idei költségvetésébe és mondotta ki, hogy legalább ennyivel kívánja elősegí­teni azoknak a céloknak az elérését — iiodalmi decentralizáció, fiatal magyar irók értékes munkáinak kiadását —, amelyeket a város elhunyt nagy patrónusa, Klebelsberg Kunó jelölt meg. A város törvényhatóságában tehát, ha jel­képesen is — mert ugyan mit jelent az elvi jelentőségein kívül cz a kétszá? pengős támogatás —, meg voll a nemes szándék a Magyar Téka érdemességének elismerésére. A város törvényhatósága nem tehet arról, hogy akadt Szegeden valaki, nyugalmazott tanyai iskolaigazgató, aki hajlandó volt megfellebbezni ezt a határozatot, aki — híven kulturbivatásáboz — ugy találta, hogy jobb, ha a könyv segélyét állategészségi célokra fordítják És nem tehet arról sem Szeged törvényhatósága, hogy a nyugalmazott isko­laigazgató által megjelölt állategészségügyi célokat jobban méltányolták a tárcaközi megbeszélésen és az irodalmi célokkal szemben az állategészségügyi célok javára ¿".-lőtték el a Magyi.« Téfct kétszáz pen­gős városi segélynek a sorsát. Lehetne ugyan hivatkozni a törvényható­ság ősi autonómiájára és érdekesen lehetne taglalni a kérdést: van-e még nyoma ennek az autonómiának, ha a hetvenezer holdas és hatmillió pengős költségvetéssel gazdál­kodó közületnek a kétszáz pengős irodalmi támogatás már meghaladja autonóm hatás­körét Dehát ez teljesen ér'elinetlen, sőt: akadémikus jellegű vita lenne wiraden gya­korlati eredmény nélkül. Itt tények van­nak és ezekkel a tényekkel kell számolni. . Tény az, hogy a belügyminiszter nem fogja a tárcakőzi értekezlet javaslala alap­ján benne hagyni a költségvetésben a két­száz pengős segélyt. Téav az. ho~v ezek utáu a Masyar Téka I nem is fog segélyt kapni Szeged sz. kir. várostól, mert hiszen a belügyminiszterileg megrajzolandó merev költségvetési keretek erre nem is nyújtanak lehetőséget. De viszont: t Tény az, hogy az elmúlt héten Szegeden tartózkodott az egyik budapesti hetilap meg­bízottja és Interjúkat csinált Szeged közéle­tének néhány reprezentánsával. Tény sz, hogy ez a körinterju, mintegy két basábnyi terjedelemben meg is jelent a kérdéses hetilapban. Tény az, hogy cz a hetilap Budapest szé­kesfőváros törvényhatósági bizottsága Nem­zeti Egyégcspárti tagozatának hivatalos vá­rospolitikai orgánuma, szóval olyan köz­igazgatási szaklap, amelynek igen nagy pub­licitása van bizonyára a tagozathoz tartozó fővárosi városatyák körében. És tény az, hogy ez a Szegeden eddig teljességgel ismeretlen orgánum a szegedi nyilatkozatok közzétételéért 100, azaz Egy* száz pengőt vett fel Szeged város főpénztá­rából. Tény az, hogy ez a száz pengős tétel kü­lön tú'.elként nem igén fedezhető fel á város költségvetésében. Mégis tény az, hogy nincs igazuk azok­nak, akik elsiratták már az autonómiát, hiszen volt annyi autODÓm joga a város ha­tóságának, hogy száz pengővel honorálja minden előzetes, vagy utólagos kormány­hatósági jóváhagyás nélkül a fővárosi köz* igazgatási hetilap Szegedről keltezett közle­ményét, bár: tény az is, hogy ez a száz pengő ponto­san fele annak a kétszáz pengőnek, amelyet a közgyűlés hiába szavazott meg a Magyar Téka címen működő szegedi kulturmoz­galom támogatására, de amelynek kiutalása ezek után komoly alkotmányjogi akadályokba ütközne. KÖNYVNYOMDA NYOMTATVÁNY OLCSÓ ÁR SZÉP KIÁLLÍTÁS Délmagyarország

Next

/
Thumbnails
Contents