Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-13 / 35. szám

DÉCMAGyARORSZKö Szombat, 1937. február 13. A Szegedi Kereskedelmi és Iparbank pénteken tartotta folyó évi mérlegülését K á 11 a y Rudolf, a Magyar Altalános Hitelbank ügyvezető-igazgatójának elnöklete mellett. Az ülésen az igazgatóság letárgyalta a bank 1936. évi mérlegét és a folyó évi közgyűlés megtartását február 23-ra tűzte ki- Az igazgatósági ülésen vezérigazgató előterjesztésére S t e i n Sándor aligazgatót a bank igazgatójává, Pick Lajos cégvezető-főkönyvelőt a bank aligazgatójává nevezte ki az igazgatóság, . Támogassa a szegedi sajtót Hogy ai tömogattiassa Ont! TARZAN az ismeretlen országban 4 D é 1 m a gyarortz á g regénye 21 A kóp, mely elébe tárult, ugyancsat sietette abban, hogy összeszedje az eszét. Tőle alig száz lábnyira állt az egész oroszláncsapat komoran szemlélve őt. Az oroszlánok egyénisége épp ugy különbözik egymástól, mint nz emberi társadalom egyes tagjai. Mint az embernek, az oroszlánnak is megvannak a maga bizonyos előszeretetei, vagy ellenszenvei. Az oroszlánok, melyek most komolyan tanulmányozták az emberfélét, eddig még elkerültek a fajtájával való minden emlékezésre méltó találkozást. Alig láttak embert ős soha senki se vadászott rójuk. Ráadásul még jóllakottak is voltak, Blake pedig nem tett semmi olyat, amivel ingerlékeny idegzetüket felajzotta volna. Szerencséjére, most pusztán csak kíváncsiak voltak. Blake azonban mindezt nem tudta: Csak azt tudta, hogy hét oroszlán mered rá mintegy száz lábnyi távolból, hogy nincs közöttük rács és hogy jóllehet ezért követte őket, hogy fényképtanulmányokat készítsen tóluk, ebben a pillanatban mégis egy fegyver után áhítozik, nem pedig fényképezőgép után. Észrevétlenül, nehogy felbőszítse őket, körülnézett a fegyvere után. Nagy megrökönyödésére nem találta sehol,ide nem látta fegyverhordozóját sem a tértalékpuskával. Hol lehet az a fiu? Biztosan megiiedt az oroszlánoktól és kereket oldott. Tőle husz lábnyira egy kívánatos fa magaslott. Blake azon töprengett, vájjon, ha felkel, az oroszlánok nyomban támadni fognak-e? Igyekezett emlékezetébe idézni mindazt, amit valaha oroszlánokról hallott és eszébe ötlött az a tény, mely szinte minden vadállatnál sarkalotos igazságnak bizonyul: ha futnak e'ole, támad. Blake kutyaszorítóban volt. Ekkor egy fiatal oroszlán néhány lépést tett feléje. Ez aztán végleg eldöntötte a kérdést, már amennyiben Blake elhatározását illette. Mert minél közelebb jutnak hozzá az oroszlánok, annál kevesebb kilátása marad, hogy előttük érje el a fát, föltéve, hocry nekik kedvük támad őt ebben megakadályozni. A' természet ezzel tréfálta meg, Kogy a fáktól sürü dzsungel közepette éppen , egy természetes tisztás kellős közepén nllitja zembe a veszedelemmel. Az oroszlánokkal ellenkező oldalon mintegy száz lábnyira állt pgy könnyen megmászható fa. B'ake vágyakozó pillantást vetett felére, aztán gyorsan számolni kezdett. Ha a táv&labbi fához fut, az oroszlánoknak kétszáz lábnyi utat kell megtenníök és neki szádat, de ha a közelebbit választja, azoknak nyolcvan, neki pedig husz lábnyi távolságot kell befutnia. Kétségtelen tehát, hogy a közelebbi fa eshetősége kettő az egyhez, tehát kedvezőbb. Ellene szólt azonban a tudatos vakmerőség, egyenest hét oroszlán elébe futni. Blake Jim őszintén, becsületesen és mélységesen be volt gyulladva, de ezt az oroszlánok, — hacsak a pszichoanalitikához nem értettek —, még álmukban sem hitték voln4, mikor lassan, egykedvűen elindult feléjük és a fa felé. Soha nehezebb feladatot nem végzett, mint most, mikor engedelmességre kényszerítette lábait. Azok mindenáron futni akartak, de futni kívánt szive, lelke is. Ö azonban féken tartotta őket. Blake Jim számára idegfeszítő perced voltak ezek, amint az őt figyelő hét oroszlán szempár előtt megtette azt a féltucat lépést. Látta, hogy a vadállatok egyre idegesebbek lesznek, a nőstény nyugtalanul mozgolódott, J az öreg him felhorkant, A fiatalabb him, az, mely előbb feléje indult, farkával oldalait csapkodta, leszegte fejét és fogcsikorgatva állhatatosan közeledett feléje. Már csaknem a fánál volt Blake, mik'or történt valami, — hogy mi, azt nem tudta meg soha, de valamely ismeretlen okból a nőstény oroszlán megfordult és halk morgást hallatva eliramodott, nyomában a hat másik oroszlánnal. Az ember hátát a fa törzsének támasztva, sisakiával legyezgette magát. — Tyiih! -— sóhajtott fel —, remélem, ha valaha még oroszlánt látok, ugy ez az állatkertben lesz! De a következőkben megfeledkezett az oroszlánokról hamarosan, mikor ismételt kiáltására a fekete kísérőjétől nem jött válasz. Blake elhatározta, hogy keresésére indul? Nem kellett messze mennie. Mindjárt a tisztás szélén, a fekete ösvényen Blake egy üszkös, szétszaggatott emberi alakot és mellette egy megszenesedett, félig olvadt fegyvert ta. Iáit. A fényképezőgépnek nem maradt nyoma sem. Ugylátszik a fegyverhordozót érte a villám, mely Blaket földhöz vágta és megölte egy szemoillantás alatt, felrobbantva a munícióját, elousztitva a fénykénezőgéoet és szétroncsolva a fegyvert, melyet hordozott. Mi történt azonban a fegyverrel, mely Kerékpárosok! Elsőrendű kerékpárokat engedményes árban részletre adom. Gimfkat is alkatrészeket rbsaXr»t Szántó Sándornál. s Szeged, (Kiss D palota Kiss u. 2. Blake kezében volt? Mindenfelé kereste, do nem találta sehol. Végül arra a következtetésre jutott, hogy eltűnését a villamos viharok egy gonosz tréfájának tudhatja be, amilyenekkel gyakran hozzák zavarba a tehetetlen emberiséget. (Folyt, köv.) 'OlOlVOlO-maU Ivóvíz a Tiszaparíon Tisztelt Szerkesztőségi Ezen a téleu szokatlanul korán szűnt meg a hajózás a Tiszán. Korán megkezdődött a zajlás, aztán meg nagyon leapadt a viz is. Sok liajó útközben rekedt meg és így kénytelen egyhelyben vesztegelve kivárni a tavaszt, amikor majd eltisztul a jég a Tiszáról és a hajók ismét folytathatják félbeszakadt utjukat. Szeged is számos hajó kényszer-állomáshelyévé vált a tél eiején. Ezek a vesztegelő hajók legénységükkel együtt ott tétlenkednek a zajló jégtáblák között és élik a maguk egyhangú vizi-életét. A Szegeden rekedt idegen hajósok nevében és érdekében szeretném a Délmagyarország nyilvánossága utján felhívni az illetékesek figyelmét egy olyan hiányosságra, amely szégyene ennek a városnak, de amely a legnagyobb mértékben veszélyezteti a közegészségügyet. A Tisza rakodópartján sehol egyetlen vizkifolyó nincs. A kényszerűségből iu vesztegelő hajósnép nem talál ivóvizet az egész parton. Csak a szegedi hajósok tudják, hogy az egyetlen kifolyó a Backínalom mellett van, de ez igen messze esik. Mi, szegediek, mégis onnan hordjuk az ivóvizet, az idegenek azonban a Tisza vizét isszák és — ami talán a legnagyobb baj és a legsúlyosabb veszedelem — onnan merik a vizet, ahol azt a legközelebb érik és nem tudják, honnan is tudhatnák, hogy ez a pont rendszerint valamelyik szennyvízcsatorna torkolatának közvetlen közelében van. Az arra hivatott tudósok már régen megállapították, hogy a legveszedelmesebb népbetegség, a tifusz fertőző baktériumai a szennyvízcsatornákon keresztül jutnak a Tiszába és aztán a Tisza vizével terjesztik tovább a betegséget A legközvetlenebbül természetesen ugy, lia a Tisza vizét ivóvíznek használják egyesek. Azt hiszem, nem sokból állna és nem jelentene anyagi terhet sem a városra, hogy felállíttatna néhány kifolyót a Tisza partjának azon a pontjain, ahol forgalom van, ahol megfordul a hajósnép. Ezt követelné a közegészségügy érdeke, de a város jóhirneve is, mert talán nincs még egy kikötő a világon, ahol ne találnának a vizenjáró népek egészséges ivóvizet. Soraim közlését kérve, vagyok őszinte tisztelettel: Egy szegedi liajós. Az (»rszoba, a beteg és a felefon Igen tisztelt Szerkesztő ur! Nagyon szomorú esetet közlök itt és kérem a becses lapjukbjn közzétenni: Az elmúlt napokban délután áitren «m a szomszédba, ahol aztán felkértek, hogy a Mzban van egy beteg asszony, aki nagyon rosszul van és a kerületi tiszti orvos ur beutalta a kórházba, legyek szives telefonáljak mentőkért. Erre kezembe vettem az orvos ur meghatalmazását és elmentem a kerületi rendőrőrszobára telefonálni. Itt aztán egy nem mindennapi esettel álltam szemben. Délután 1 óra tájban egy rendőrtörzsőrmester fogadott, akit kértem, telefonáljon a mentőkért, itt az orvosi beutalás. Ó erre azt mondta, hogy elsősorban csak szolgálati ügyben lehet, másodszor pedig ?0 fillér lefizetése ellenében. Hát kérem az illetékes hatóságot, lehetséges ez? Eljöttem anélkül, hogy lehetett volna telefonálni, szerencsére nem olyan messzire találtam egy derék pókmestert, aki 20 fillér nélkül is rendelkezésre bocsájlotta a telefont, igy lett í órából 5 óra, mire a beteg mcnlőt kapott Mi lett volna akkor, ha halálos esetben kellett volna eljárni, akkor azt hiszem, már nem a mentőkért kellett volna telefonálni . . , Tisztelettel: (Aláírás.)