Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-10 / 7. szám

Vasárnap, 1957. január 10 ü e I M A G y A R () R S Z A G 9 Rádium-állomási áíUianaU fel Szegeden és a többi egyetemi városban Dr. Manninger Vilmos egyelem! tanár a rákbetegségről nyi­ratkozik a Délmagyarországnak (A Délmagyarország munkatársától.) I jab­ban sokat lehet hallani a rák szörnyű pusztítá­sairól. Az orvosi jelen lésekben gyakran szerepel a rák és a szegedi klinikák beteganyagában is sokan szenvednek ettől a rosszindulatú, veszedel­mes betegségtől. Megbízható statisztika szerinti évente átlagosan több mint 200.000 ember pusz­tul el a földön rákban és a világ valamennvi számottevőbb klinikáján keresik, kutat ják, hogyan lehetne a legsikeresebben felvenni a küzdelmet ellene. Szegeden is túlságosan sok a rákbeteg és az egyetemi klinikán főkép sebészeti beamOeo:ássál igyekeznek sikert elérni a gyógyítás terén. A rá­kos betegeket azonban a tapasztalat szerint a betegségüknek csak bizonyos stádiumában lehet sebészeti beavatkozással eredményesen kezelni, a legtöbb esetben azonban már az o|»eráció nem segit. A nagyközönség körében általános felfogás, hogy ma már a rákot rádiummal teljes ered­ménnyel lehet gyógyítani. A rádium egy ritka uránércben található és évenkint csupán kis mennyiségben tudják előállítani. Ezért a rádium­Dök horribilis nagy az értéke, szinte megfizet­hetetlen . A mult év fo'yamán hihrtetl''n magas ¿ron óbb gramnyi rádiumot vásáro'tak Magyarország szá­mára és ezáltal lehetővé vált Budapesten az uj rádiumkórház felállítása. Ez az uj kórház: az Eötvös Loránd Rádium-intézet Budapesten, a .Rakáts-téren nyílt meg és dr. Manninger Vilmos egyetemi tanár, az európai hírű orvosprofesszor a vezetője. Az uj rádiunikórház állandóan zsúfolt, a bete­gek között nagysszámban vannak vidékiek, köztük szegediek is. A mult napokban látogatást tet­tünk az uj rádiumkórházban és alkalmunk volt Manninger professzorral a rákos megbetegedé­sekről és azok gyógyításáról beszélni. Manninger professzor ezekről a problémákról a következők­ben tájékoztatta a Délmagyarország munka­társát: — Az uj rádiumkórházban egészen rövid fenn­állása óta a legutóbbi napig 800 betegei gvógvi­tottunk. Ezek a betegek valamennyien olyan stá­diumban voltak hogy sebészeti bewxiikozással már nem lehetett őket meggyógyítani. Az inté­zetnek ugyanis az az álláspontja, hogy operálható betegek kezelését mindaddig nem kezdi meg, amíg meg nem győződött arról, hogy rádiumos kezeléssel többet, lehet elérni, mint a műtéti be­avatkozással. — \ rádiumos kezelést nem minden rákos megbetegedésnél a'kalmazzák. A leggyakrabban a rádiumos kezelést a bőr, a szájüreg és a méh­daganatoknál szokták alkalmazni. A budapesti uj rádiumkórházban most kezdték meg a kísérlete­ket a rádiummal olyan eseteknél is, amelyek az előző műtétek folyamán teljességgel gyógyilha­tatlanoknak Intszo 1 tak. A rádiumos kezelés eredményeiről ezeket mondotta Manninger professzor: — A rádiumkezelés haladásáról csak akkor fogunk beszámolni, ha megfelelő hosszu ideig észlelt beteganyagról, nemcsak a közvetlen, hanem a távolabbi eredményekről is — kellő számú beteg észlelése után — összefoglalást tudunk ad­ni. Annyi bizonyos, hogy az uj rádiumkórházban eddig .sugaras kszeléssel gyógyított betegeink igen sok esetben oly feltűnő és gyors javulást mutatnak, hogy a végleges eredményre nézvs is me.gvan a jogos reménység. A rádiumkórházba mindenkit felveszünk, akinek a betegsége olyan természetű, hogy sugaras kezelésre feltétlen szük­sége van. A helyzet idáig az volt, hogy nagyobb arányban vidéki betegeket kezeltünk. Ar arány a budapesti és a vidéki Iwteeek közt 1 :2 volt, inert az ezideig kezelt 253 budapesti beteg 1 571 vidéki esett. Szegedről is voltak betegcink. Nyilatkozott a professzor a rákbetegség morta- i lilássáról is: — A rákbetegségnek mortalitásáról általános­ágban nem lehet beszélni — mondotta. A rák ugyanis ahány szervezetben jelentkezik, annyira változik a mortalitás tekintetében. így például1 a bőrrákok halandósága jóformán: nulla; ezzel szemben a gyomorrákos betegeké, ha még ope­rációra alkalmasak, 20—25 százalék között vál­tozik. A méhdaganatos betegeinknél a gyógyítás terén igen szép eredményt értünk el. Ezideig közel 300 második és harmadik stádiumban lévő méhdaganatos beteget kezeltünk és ezek közül egyetlenegy nem halt meg. Sőt ezeknél a bete­geknél a helyi folyamat annyira visszafejlődött, hogy a betegek most tünetmentesek. De évek kellenek ahhoz, hogy ezekben az esetekben vég­leges gyógyulásról lehessen beszélni, mert az or­vostudomány ma öt évben állapítja meg azt az időt, aminek elmultával már nemigeni szoktak kiujulások előfordulni a rákos megbetegedések­nél. Nyilatkozatában megállapította ezután Mannin­ger professzor, hogy a rák gazdagot ós szegényt egyaránt utolérhet, nem függ az égvén jólétének fokától. Minden szegénybeteget, ha szüksége van sugaras kezelésre, felveszünk az intézetl>en .— mondotta a továbbiakban. Az arány a fizető és a szegénysorsu betegek között napról-napra vál­tozik. de nagy általánosságban azt látjuk, hogy a rádiumkórházban a fizető és a szegénybetegek száma ugy aránylik, mint 60:40. Elmondotta még a professzor, hogy a rádium­kórház ezidőszerint 5 gram rádium felett ren­delkezik, ebből másfél gram a saját tulajdona, három és félgram rádiumot pedig bére'nek. Te­kintettel a nagy betegforgalomra, lehetséges, hogy a rádiumkórház rádiumanyagát rövidesen sza­porítani fogják. Végül arra nézve intéztünk kérdést Mannin­ger professzorhoz, hogy tekintettel a vidéki rák­betegek feltűnő nagy számára, lehet-e számítani arra, hogy a vidéki városokban is állítanak fel rádium állomásokat. — Nagyon is megupn a reménység arra — mondotta —, hogy a vidéken is letz-mód olyan mennyiségű rádium beszerzésére, amely a vi­déki betegek kezeléséi fogja biztosítani. Nagy valószínűséggel a három vidéki egyetem, még­pedig a szegedi, debreceni és a pécsi egyetemek lesznek hivatva ezeknek a: állomásoknak fe'állí­tására. Közölte végül a professzor, hogy a vidéki egyetemeknek rádiumállomásokkal való kibővíté­sére vonatkozó tárgyalások már folyamatban is vannak és remélhető, hogy hamarosan Szeged. Debrecen és Pécs hozzájuthat az önálló rádium­állomáshoz, amely a vidéki betegek gyógylrezel­tetéséi óriási mértékben elősegíti. H. M "••••«SS. 'QÓGe* Mmihgtou Janíoh-n. ' Islvén Tel. 13 35 Béljósok az ujesztendöben Az elmúlt héten a világ összes jósai és jósnői teljes üzemmel dolgoztak, hogy eleget tudjanak tenni a rengeteg megrendelésnek. Pedig a jósok félreértették ezt a nagy érdeklődést, mert az em­berek nerh arra voltak kíváncsiak, hogy 1940-ben kitör-e a Krakatoa-vulkán, vagy 1946—47. között egyik európai államfő könnyebb lefolyású bárány­himlőin esik át szerencsésen. Nem ez érdekelte őket. Hanem egyedül az, hogy történik-e valami csoda, amely megmentené a teljes megőrülés felé közeledő világot. Lehet, hogv valami üstökössel való találkozás bejelentését várják, amely hatal­mas erővel nekiröpül a földnek s igy mutatna rá a kibontakozás egyedüli helyes útjára. Sajnos, er re kevés reményünk van mert ilyen összeütközés előidézéséhez még a mai, ebben különben gyakor­lott diplomácia sem elegendő. Az utóbbi időben különösen az növelte meg a jóslások népszerűségét, hogy teljesen olyanok vol­tak, mint a kormányprogrammok: csak 5—6 szá­zalók valósult meg belőlük. De ez legalább ponto­san az ellenkezője volt a beigért eseményeknek. Petiig érdemes lenne a régi, bevált jóslásoknak nagyobb szerepet juttatni. Milyen nagyszerűen működött annakidején a béljóslás. Igaz, hogy ez ma kissé különleges lenne az egyre növekvő drá­gaság miatt s komoly anyagi gondokat okozna a szent állat beszerzése. Ezen azonban könnyen le­hetne segíteni ugy. hogy helyette embereket hasz­nálnának erre a oélra. Persze, ebben az esetben, — silányabb anyagról lévén szó —, mennyiségileg kellene pótolni a minőséget De ezt a nehézséget is el lehetne hárítani gépfegyverek alkalmazásával. Régente a felszálló füst utja is bizlos bepillan­tást engedett a jövőbe. E jóslási mód meghonosí­tásának nagy akadálya azonban a nép bizalmat-* lansága s eílenséges viselkedése. Mert valóságos rosszindulat az, hogy falukon még ősszel eltüze­lik a kivágható fákat, kerítéseket s inkáíbb hi­deg szobában eszik n nyers hagymát, azért, hogy újévkor ne lehessen jósolni a tűzhelyről felszál­ló füstből. (Az ilyen esetekben megnyilvánuló részvétlenség a lélek nagyfokú eldurvulásának a jele, amire jellemző az is, hogy temetések alkal­mával csak könnyfakasztó bombákkal lehet sirás­ra buzditani a hozzátartozókat.^ Kisegítő megoldásként fel lehetne használni a falukon, a disznóölések után szokásos husfüstö­léseket. A falvak népe azonban nem törődik a ne­mes tradíciókkal s inkább egész évben nem öl disznót, csak azért, hogy ne kelljen hust füstöl­nie. Különösen nem teszi ezt azóta, amióta tud­ja, hogy e konzerválási mód manapság repülő­gépekről, gázzal történik. A csillagok állásából való jóslás mór sokkal TELEFON 33—76, Csillárt, rádió« Meteor Csil'árgyár R. T. szegedi lerakatánál vásároljon. 4 lángú ebédlő csillár . . . P 20.­Allólámpa modern P 4.80 Az összes rádiókészülékek raktáron. Kérjen díjtalan bemtrtafist. METEOR Csillárgyár szegedi lerakafa, Kárász-u. 11. llntó kBnyvrcíkék érvényeiéit.

Next

/
Thumbnails
Contents