Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-10 / 7. szám

DELMAGYARORSZAfi SZEGED, 5zerke*tW»ég: Somogy* ucca 22.1. em. Tcleloií: 23-33^.Kiadóhivatal, UBlctönkönyvlar «s ¡egvlroda: Aradi ucca te. Teleion: 13-üb. - Nyomdn: Lftw Llpdi ucca 1». Teleion: 13-00. . iAvlrall í» leveleim: D«lma<<yaior*xAq, Szeged Vasárnap, 1937 január 10. Ara 1« fillér XIII. évfolyam, 7. $z. ElöFIZETCSI Havonta helyben 3.ZO rldíken «• Budapesten WKi, KUltOldUn «.40 penqö. — Egyes ntn nra beiuu» nap 1«, vasúr- é» Ünnepnap 10 HU. Blr. deletek -elvétele (nrlia szerint. Megje, exlk héllö kivételével naponta reggel. ülkotások ideje A világháború befejezése óta alig volt még a magyar belpolitika életében olyan korszak, mely annyira alkalmas lett volna reformokra és alkotásokra, mint a mostani. Károlyi Gyula kormányzatát is bizalommal fogadta a nemzet, de nem volt meg teljesértékü bizalma annak a pártnak, melyre támaszkodva végezte kormányzati feladatát a miniszterelnök, Gömbös Gyula kormányralépését felforrósodott várakozások övezték körül, mely valósággal megbénította egy időre az ellenzék tevékenységét, akkor viszont az alkotmányos életnek az a levegője s a parlamentarizmusnak az a szelleme hiányzott, ami nélkül a nemzetet nagy alkotásokra összefogni nem lehet. Most megvan a párt bizalma és sok vonatkozásban megvan a nemzeté is. Megvan az alkotmányos élet levegője s elevenen él a parlamentárizmus szelleme is. Az alkotások számára az idők teljessége elérkezett. Vannak feladatok, melyeknek sürgősségében, hasznosságában, elodázhatatlanságában mindenki egyetért, vannak célok, melyeket minderki egyforma meggyőződéssel vall s egyf rma hittel szolgál, vannak kötelesség fak, melyeket mindenki egyforma hűséggel vesz lelkiismeretére, — csak éppen a munkavégzés tempóját nem helyesli mindenki egyformán. Még az alapvető alkotmányjogi kérdések tekintetében is nagyjában azonos a nemzet felfogása, a választójog kérdésében az utolsó negyven évben soha nem volt olyan egyetértés, mint most, — választójog kérdése, ahányszor négy évtized során az aktualitások sorába emelkedett, mindig a legélesebb és legelszántabb szembenállást idézte fel a magyar politikai életbon —, most pedig szinte mindenki egyet akar ugy a jogkiterjesztés mértéke, mint a joggyakorlás módja tekintetében. Erre még soha nem volt példa a magyar politikában Mindenki tudja azt is, hogy a kormányzói jogkört ki kell szélesíteni s szabályozni kell az utódlás kérdését, senki sincs, aki a felsőház reformját nem sürgetné s még a reform iránya tekintetében sem térnek el egymástól túlságosan a vélemények, — éppen esek nem történik semmi, vagy alig történik valami az alkotások érdekében. A gazdasági élet jelenségei is sürgetik a kormányzat azonnali segítségét. Ezen a téren talán nem találhatjuk mrg a felfogásoknak azt az összehangoltságát, ami a közjogi reformok szükségessége és tartalma tekintetében kialakult, abban azonban mindenki egyetért, hogy hozzá kell fogni a gazdasági élet szabadságát akadályozó tilalmak lebon tásához s amig egyfelől biztosítani kell minden termelő osztály s a termelő osztályok minden tagja számára a tisztes munkát s tisztes munka eredményét: a tisztes megél' hetést, addig másfelől a drágaság ellen ne rendszabályokkal, ne rendészeti intézkedésekkel, hanem a gazdasági egyenlőség feltételeinek megteremtésével s a vámtarifákkal és behozatali engedélyekkel teremtett kiváltságok megszüntetésével védekezzenek j Legyen vége a textilarisztokráciának, legyen | vége a kartellek uralmának, toljanak félre i minden akadályt, melynek árnyékában *pr°~ tekcionált kiváltságosak felállíthatták kis, magánhasználatra készült vámházát és saját státusu finánc-seregét. Itt a magyar föld ezer sebével és ezer problémájával, itt a magyar föld népe várja életszínvonalának emelkedését, hogy ne kelljen lesüllyednie a mócok, vagy a drotozó tótok igénytelenségére, lelki, kulturális és materiális szegénységére Szellemi munkások és tisztviselők, iparosok és kereskedők várják reménykedve, várják sürgetve, hogy végre meginduljon az alkotás munkája s jöjjenek azok a gazdasági reformok is, melyek munkát adnak és kenyeret Ígérnek s munkaalkalmak teremtésével roborálják és állítják talpra kivérzett és elszegényedett társadalmukat. A sofort-programok hangzatosságát ne évelő programokkal helyettesítsék, ne tegyék évek munkájává azt amit évek óta várunk — hiába reménykedve. Azt a reményt, amit az alkotmány tiszteletének helyreállta s a parlamentárizmus tiszteletének reneszánsza ébresztett fel, tekintsék a kormányzás hatalmas fundamentúrnának s gazdálkodjanak vele bölcsen, nehogy kiábrándulás törje meg erejét s a bizalmatlanság hozzákezdhessen porlasztó munkájához. Hetek óta alig látunk kormányzati cselekvést, alig hallunk valamit kormányzati elhatározásokról s ha "időnkint részvétlevelek, vagy köszöntések nem jelennének meg a lapokban, alig olvashatnánk a kormányzatért felelősek neveit is. A parlament nem dolgozik, nem tudjuk, mi készül, a nemzet közvéleménye tájékozatlan, csak azt tudjuk, hogy sok a tennivaló, de nem tudjuk, hogy ki mire vállalkozik s ki mit végez belőle. Az örökös ígéretek helyébe a soha semmi igéret korszaka lépett. Nem mondjuk, hogy jó volt az, ami volt, de azt sem hallgathatjuk el, hogy a semminél a valami mégis jobb nem is annyira az igéret devizájában, hanem inkább a cselek vésetnek és errdm én veknele vnlirtájában. Németország erélyesen cáfolja, Franciaország fenntartja a marokkói német csapatszállltás hírét Változatlan hevességgel tombol a harc Madrid körül Salamanca, január 9. A spanyol polgárháború frontián továhb tart a felkelők előnyomulása. Franco katonái Pozuelo környékén elért sikereiket azzal tetőzték he, hogy elfoglalták Aravacát, amely a fővárostól nyolc kilométer távolságra van A helyiség védelmében a milícia több, mint ezer embert vesztett. Madridi jelentés szerint tegnap nyolcvanöt felkelő repülőgép jelent meg a főváros felett és valóságos bombazáport zudtott rá a városra, amelynek több épületét rombadöntötte. A repülőtámadás több emberéletet követelt áldozatul. A Iégitánidaás során megsebesült az angol követség katonai attaséja. Madridból jelentik, hogv a felkelő csapatok repülőgépei ma hajnalban rendkívül hevesen bombázták Madridot. Tobbszáz bombái dobtak le. A bombázásnak számos halálos áldozata van. A védelmi tanács szombaton délelőtt közli: — A felkelők Madrid északnvugati része ellen legutóbb intézett támadásaik során elszenvedett sulvos emberanvagveszteség után. ismét megerősítéseket kaptak s újra nagy nyomást gyakorolnak csapatainkra az egész madridi harcvonalon.- különösen az Arazaca-szakaszon. A kormányrsapatok azonban'a lé.ei haderő tánipffa'ásá.v"1 ovábbra is elkeseredett ellentállást tanúsítanak. Eddig az ellenség nem tudta áttörni védelmi vonalainkatA felkelők 16 óra 40 perckor Madridra füstfejlesztő bombákat lőttek, hogy tüzérségük jobban tájékozódhassak. A támadó csapat létszámában nagy erőket vontak össze, azonkívül sok műszaki segéderőt összpontosítottak, hogy áttörhessék a pozuelói vonalat Majadahondától délre. A köztársasági védőcsapatok tagjai azonban inkább megöletik maglikat, de nem hátrálnak meg. Párisi jelentés arról számol be, hogy a francia fővárosban nagy izgalmat keltettek azok a hirek, amelyek szerint Spanyol-Ma rokkóban a közigazgatást és a rendőri szolgálatot németek látják el. A sajtó erélyes lépést követel a kormánytól és az Oeuvre szerint már katonai lépéseket is foganatosított a francia kormány Francia-Marokkóban. A fezi helyőrség készenlétben áll és a hadihajók a tengeren cirkálnak. Berlinből jelentik: A külföldi sajtóban híresztelések jelentek meg arról, hogy Németország állítólag elárasztotta Spanyol-Marokkót. Ezek a híresztelések berlini politikai körök szerint csak azt a célt szolgál iák. hogy újból nvugtalanitsák az európai közvéleményt és újból zavarossá tegvék a spanyol kérdést, amelyet a német és az olasz válaszjegyzék tisztázni igyekezett. Beavatott körökben ismételten hangsúlyozzák, hogy sem Spanyolországban, sem Marokkóban nincsenek német csapatok. E7zel kapcsolatban utalnak gróf Ciano olasz külügyminiszter október 25-i németországi látogatása alkalmával közölt arra a nyilatkozatára, hogy mirKi Németorszá«. mind Olasz-