Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-06 / 4. szám

ft DÉLMAGyARORSZÁG Szerda, 1937 január <5. Kerékpárosok!34 Nikkelezd- és míÍC7DrÍC9 JavItémUhalyemaf IIIU9LIIIGO£ Arany János uoca 16. szám a 61 Koaauth Lajos sugárut 6. alá hdyaxtcm át kíbív. ett •»a modernül felazorolt mlltielyemb»n girantált J0 Aliok rendel kezdaro Galiba József műszeréi* Szeged közmunkád ­a Népszövetség előtt (A Dclmagyarország munkatársától.) A bel­ügyminiszter már régebben utasította a várost arra, hogv az évenkint elvégzett közmunkák­ról két példányban is készítsen kimutatást. Az egyik kimutatást a minisztériumba kell fel­terjeszteni, a másik pedig — a Népszövetség részére készül. A Népszövetség munkaügyi bi­zottsága ugyanis állandóan tanulmányozza az európai munkásviszonyokat és a közmunkák rendszerét. Ezért azután a Népszövetség mun­kaügyi bizottsága felhívta az egyes államokat, hogy a nagyobb városok közmunkáiról készít­senek kimutatást és minden év végén küldjék el azt Genfbe, a Népszövetséghez. Magyaror­szágon, Budapesten kiviil csak két vidéki vá­rosi hívtak fel arra. hogy a Népszövetség ré­szére elkészítsék a közmunka-statisztikát. Az egyik város Szeged, a másik pedig Pécs. Szegeden rövidcsen összeállítják a kimula­lást az 1936 évben végzett közmunkákról. A kimutatásnak tartalmaznia kell azt is. hogy a mult évben a közmunkákra fordított összegek­ből mennyi jutott munkabér formájában a munkásoknak és mepnvit költöttek anyagra. Szegeden az 1936-os esztendő a közmunkák szempontjából meglehetős kedvezően alakult, hiszen a tanitói internátus és ezzel kapcsolat­ban a Hősök Kapuja, valamint az OTI-§zékház épilése több, mint 800.000 pengős közmunkát jelentett. A most kezdődő év annál sjvárabb képet mutat Szegeden a közmunkák s-zempont fából. Magyarország legfőbb 0lrnerU órOallxema Brausweiler János llotvAlh Mihály ix. 9. Igen jó ehrónikarórak már 22 P-töl, preeUtÓ* «»eb­órák :18, rozsdamentes acél karórák 33 pengőtől! Tökéletes órajav ItAaok; Unom <i|Ak igen gond«« Több biint - kevesebb pénzért követtek el a mult évben Makón Kmelkedetl az öngyilkosságok száma is (A PélmaRyarország makói tudósítójától.) Az elmúlt esztendő bűnözési statisztikája Makón nö­vekedést mutat. A bűnözők c® bűnesetek száma minden vonalon szaporodott és ebben a „romlás­ban" sovány vigasz, hogy a több bűnt kevesebb pénzért kftvették el a makóiak. A jelentékenyen megnevekedett bűnesetek által okozott kár ugyanis allp fele ilswegét adja az előz« évinek, A makói államrendőrség bűnügyi statisztikája szerint az elmúlt évben 1209 bűnügyben vezették bj a nyomozást az előző évi 1181 esettel szemben Az 1269 bűneset közül emberi élet elleni bűncse­lekmény volt 108, vagyon elleni deliktum 987.' A vagyon elleni bűncselekmény közül felderítettek 712-öt, eredménytelen maradt a nyomozás 245 eset ben. Letartóztatásba vett a rendőrség 1936-ban 2"> egyént, a rendőrségi fogdának örlzetese volt egy <"V alatt 584 egyén. Emelkedett az öngyilkosságok száma is. Mig 1933-ben 27 öngyilkossági eset tőrtént Makón, az elmúlt évben 32 egyén. 20 férfi, 12 nö határozta el ni agát az élet eldobására. A keresett halált 20-an találták meg a makói öngyilkosok közül. A ..legnépszerűbb" öngyilkossági eszköz termé­szetesen a kölél volt. amely 20 esetben szerepel a statisztikában. A makói büntetöjárúsbiróság statisztikája is szembetűnően mutatja a makói erkölcsök romlá­sát. Mic 1905-be.» 2054 bűnügyi aktija volt ? bi- • lóságnak, a? elmúlt évben 2334, »melyekben 277-1 egyé® ellen folyt 3 bwnádi eljárás. A makói bűn' 1 (¡járásbíróság egy öv sJqtt lifí egyént jtqU 1 b«d« Awvesjrtésre. 968-at pej!1 '¿nzmlntelésr«. A jii i1 «bírósági fogháznak egy alatt 111 lakója j .volt. Joga volf-e a városnak inségmunkakénl rendbehozafni a tüdőgondozó u| hajlékát? A munkások nem mondanak le az órabérkülönbözefről (A Ddlinagyororszdg munkatársitól) A város hatósága hosszas halogatás után az elmúlt hónap­ban végre rendbehozatta a tfidőbcteggondazö uj hajlékát. A munka elvégzésének módja miatt Igeií éles vita támadt a kérdés fölött, hogy joga valt-e a városnak ezt az Ipari munkát inségmunkakénl, in­ségbérrel díjazott munkásokkal elvégeztetni. Állást foglalt már az iparosság, a kisgyűlés, a rendőr­blróság, a mérnöki hivatal, már csak a közgyűlés és az illetékes minisztérium vau hátra. Most az építőipari munkásság tagadhatatlanul figyelemre­méltó álláspontját ismerteti Laduánszk¡/ Jójpseí, az építőmunkások elnöke az alábbi nyilatkozatá­ban: Az épitőmunkásság eddig nem akart« beleszó­lásával hátráltatni a vita igazságos és törvényes lezárását, most azonban, amikor hivatalos helyről olyan kijelentések történtek, amelyek helyesnek és jogosnak tartják, hogy a tüdőgondozónál foglal­koztatott munkásokat inségbérrcl fizették ki, kény­telenek beleszólni a vitába és szerény véleményü­ket a legtárgyilagosabban elmondani. Meg kell állapitanunk először is, hogy az ínség­akció az Ínségbe jutott lakosság támogatására és nem a város megsegítésére szolgál, mivel nem a város az ínséges, hanem a munkásság, amelynek megsegítése a kormány és a város feladata a nem­j Ínséges lakosság által befizetett inségadókból. Ha a tüdőgondozónál foglalkoztatott építőmunkások belenyugodnának abba, hogy az 5b fillér törvényes órabér helyett 30 filléres inségbért kaptak, az tör­ténne, hogy az ínséges építőmunkások megsegltet­j ték a várost, mert lemondtak a város javára ar­ról, amit magánvállalkozás esetén megfizettek volna, bárki is lett volna a vállalkozó. Tisztáznunk kell azt is: milyen Ínségesek van­nak? A népjóléti hivatal kétféle Ínségest tart nyil­ván. És pedig: állandó ínségeseket, akiket egész éven át támogat a város, mint a népkonyhásokat és átmeneti Ínségeseket, akik csak a téli hónapok­ban részesülnek inségsegélvben. Az utóbbiak, hiá­ba kérnének nyáron támogatást, mert nem kap­nának. Számukra, mint az idén is, csak deeem» berben, a nagy inségakeóí idején nyújt segélyt a város inségmunkával, de előbb nem. Inségmun­kára csak az jogosult, akit a népjóléti hivatal az inségakció előtt lenyomoztat és ínségesnek talál. Az így lenyomozott ínségeseket a hatósigj mun« kaközvetitő minden évbeu uj „jelentkezési lap"­pal lát el. Ezeket a lapokat közvetítéskor elszedi és helyettük kék szinü közvetítési lapot oszt ki, feltűntetve rajta, ki hány pengő értékben dolgoz­hat abban a hónapban, amelyben beosztották. Ha az Ínséges ledolgozta a számára engedélyezett ösz­szeget, visszakapja jelentkezési lapját. Ez igy is­métlődik minden hónapban, amig a téli inség­akció tart. Sem előre, sem visszamenő időkre in­ségmunkát senki sem kaphat. Sőt a fenti kellékek és szabályok betartása nélkül inségtámogatásban senki sem részesülhet, piégha éhen vesz is. Ennek kellett volna történnie a tüdőgondozónál is, ha ez rendes inségmunka lett volna. De nem ez történt, mert az építkezés előbb megkezdődött, mivel sür­gős volt és karácsonyra át kellett volna adni a forgalomnak, igy nem lehetett a rendes inségakció keretében elr arztetni. Szükséges volt tehát, hogy iiagv erővé' "íjának a munkához, összeszedték az épitömim! - .inkát, uton-utfélen, akiket találtak. Az nem volt fontos, hogy ezévi inségjogositó je­lentkezési lapjuk rendben van-e? összeszedtek olyanokat is, akik egyáltalán nem ínségesek, sőt alig akadt közöttük igazolt, jogos ínséges. Az igy Összetoborzott munkások egvrészét a közvetítő hivatal megkerülésével mindjárt munkába állítot­ták, másrészének fehér ajánlólapot, vagy kézzel irott „cédulát" nyomtak a kezébe, nmi magán­közvetítésre, de nem inségmunkára szól. Az előttünk fekvő jegyzőkönyvek szerint Bán­faluy ur kijelentette tőbb épitőmunkás előtt: hogy „nem inségmunkára mennek, kell a kőműves, sür­gős a munka, deeembar 93-re át kell adni és fél­nek oz, Időtől". Igy jutott 46 építőmuukás a tftdfir gonflotdho* dolgozni meg vjaw határozott időre ét egyesek 360-280 *r4t <jol««tík\ As !» kMnll? ezekből « jegyzőkönyvekből, hogy a minden ott dolgozó munkás abban a tudatban Volt. hog\ nem inségmunkán dolgozik, mert Barna József munka­vezető kijelentette előttük: hogy „ne agy dolgoz• zanak, mint az inségmunkán, mert ez nem inség­munka éa aki nem felel meg, el lesz bocsátva, aki pedig megfelel, a munka befejezéséig dolgoz» hat". Bármennyire törekszünk is a tüdőgondozó épít­kezésben megtalálni az inségmunkajellege, ez se­hogysem sikerül, sőt még csak nyomát sem talál­juk, még akkor sem, ha illeékes helyen annak is minősítik, mert ezen a munkán alkalmazott minden eljárás merőben ellenkezik az inségmunka minden szabályával. Az ott dolgozó munkásokat félrevezették, ami­nek folytán igen súlyos anyagi kárt szenvedtek. Ha azonban eltérünk a tárgyilagosságtól és ré­fogjuk, hogy mégis inségmunka volt, akkor *T in­segjellcget abban állapithatjuk meg, hogy a mun­kások körülbelül 1500 pengővel megsegítették a várost, mert verejtékes munkabérűkből ezt afl ősszeg«"' nem kapták meg. A munkásságot nem elégíti ki még olyan ki­jelentés sem, amely a belügyminiszterimura utak Igazságos és törvényes jogáról, az 54 filléres munkabér megköveteléséről nem hajlandó lemon­dani és minden lörvényes eszközt megragad cél­jainak elérésére. Tiltakozik az épitőmunkásság n* ellen, hogy a tüdőgondozóépilkezést inségmun­kának minősítsék. Ha ez megtörténne, olyan vesze­delmes precedens lenne, amely felhatalmazná a várost, hogy összes tatarozómunkáit inségmun­j kában végeztesse ej, amihez hasonló sajnos ez ! évben mdr többszőr előfordult. Ez a lehetetlen ál­I lapot fokozná a 2 építőipari szenny versenyt, amit az iparügyi miniszter is szükségesnek tartott meg• akadályozni a legkisebb munkabérek megállapí­tásával. Az épitőmunkásság erélyesen tiltakozik és küzd az ellen, hogy éppen a város segítsen elő és nyújtson tápot a törvényesen megállapított mun­kabérek letörésére, amikor éppen a város volna hivatva arra, hogy ló példával szolgáljon. n szegedi nagyállomás tatarozása (A Délmagyarország munkatársától.) A Máv. igazgatósága nemrégiben elhatározta, hogy moder* nizáltat ja a vidéki városok pályaudvarait. Tavaly a rókusi pályaudvar renoválását hajtották végre, most pedig a szegedi nagyállomás pályaudvarát ta­taroztatták. A nagyállomás csarnokát átfestették és az épületen kisebb átalakításokat végeztek. A tatarozás során rájöttek arra, hogy u pályaudvar bejáratánál, a homlokzat pereme nem teljesen biztos és könnyen elválhat a faltól. Ezért a két toronyépítménynél a peremrészt lebontották. Meglehetős körülményes volt a peremrészek el­távolítása és rögtönzött csigákou szállították le a magasból a földre a súlyos falrészeket. A nagy­állomás < tatarozása még folyamatban van, rövi­d'esen a'várótermeket hozzák rendbe, azután sor kerül hamarosan a többi, szegedkörnyéki állo­mások tatarozására is. SZEGEDIEK találkozóhelye BIOAPESTEN GYORFI (MODERN) PENSI0 V., Harmincad ucca 3. sz. Erzsébet 'ér Bécsi u. sarok Teljes komfort, díjtalan lift elsőrendű konyha, igen mérsékelt a rak, Fióközem Méria Valéria ucca 7. s*ám.

Next

/
Thumbnails
Contents