Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-06 / 4. szám

DCLMAGyARORSZXG Szerda, 1937 tanuár ö Pécsi koksz, fofásbrikett, koksibrlkeffass A Pécsi kőszén, koksz és f»kereskedelmi rt. szegedi képviseleténél CSAL A DEZSŐ, Zrínyi ucca 4-6. Telefon: IS—üO zethet« visszn- A spanyol nemzeti hadihajók ugyanis, mint nemzeti körökben hangsúlyoz­zák, az Etrib angol hajót hadianyagszállitó el­lenséges hajónak hitték. Amint megállapítot­ták, hogy angol hajóról van szó, egyáltalán nem kutatták át a gőzöst és nem is szállt a spanyol nemzeti hadihajó legénysége annak fedélzetére, hanem csak feltartóztatta. A cadizi spanyol nemzeti tengerészeti ható­ságok most azt az utasítást adták, hogy a jö­vőben tartsák tiszteletben ¡1 Gibraltári szoro­son áthaladó angol hajók jogait. I]ven körül­mények között a cadizi kikötő közelében az Etrib angol gőzössel történt incidens elinté­zettnek tekinthető. A valenciai kormány tiltakozása London, január 5. Asearato spanyol nagy­követ átnyújtotta Étlen külügyminiszternek a valenciai kormány jegyzékét a Papos-üggyel kapcsolatban, amelyben tiltakozik a nemzet­közi jognak Németország által történt megsér­tése ellen. Olaszország szerdán válaszol a benemavat­kozási jegyzékre Ttónia, január 5. Olaszország szerdán délben adja meg válaszát a francia-angol bencmavat­kozási jegyzékre. Az angol nagykövet és a francia ügyvivő már megkapta a meghívót az olasz külügyminisztériumba, ahol 0 i a n 0 gróf olasz külügyminiszter személyesen adja át az olasz válasz jegyzéket. A jegyzék tartalmáról hivatalos helvcn nem mondanak semmit, de hangoztatják, hogy a választ az olasz kormánv a német kormánnyal egyetértésben dolgozta ki. Olaszország eddig kifejezésre juttatott felfogásának szellemében^ Biztosra vehető, hogy az olasz jegyzék hang­súlyozza majd az általános hcnemavalkozás szükségességét, amit nem lehet egyszerűen el­intézni az önkéntesek küldésének megtiltásá­val A r, olasz jegyzék arra is emlékezteti ma jd a két kormányt, hogv régebben a semlegességi bizottsághoz intézett jegyzékében az olasz kor­mány már megtette ezeket a javaslatokat, ak­kor azonban nem vették figyelembe. A válasz István haragszik Irta FARKAS ANTAL 1. Kocsi állt meg a dülőoton a tanya • bejára­tánál: — Hé! István! — kiabált be az első ülésről a kocsisember István nem hallotta. Bent ült a tanyaházbah, okuláré volt a saemén, aztán az «adókönyvet nézegette. Nagyon mérges volt arra az adókönyv­re, mintha a halálos ellensége lenne. A könyvecs­ke numerusai bicskaként fúródtak a lelkébe. — Nesze neked, Varga István! Beledöglesz! Varga István kasza-kapanyélen csontosodott ökle a numerusok közé zuhant: — Az anyátokat! Az adókönyvccskc gyűrötten húzódott meg az asztal végén. — Ha ellicitálnak, hát ellicitálnak! ökölre nem mehetek velük, az Isten akárhová tegye őket! . Lobogó Indulatban volt, amikor az asszony be­kiabált hozzá a kut mellől, ahol a ruháikat öblö­gette: — Apjuk, hijják kendet! Megijedt, hogy megint valami hivatalos em­berek akarják megint fináncolnl. Lekapta szemé­ről az okulárét. Olyesniit nom szívesen mutogat az rmber városi urak előtt.) Kisietett. Már a pitarból megismerte a kocsit. Ez a Pá­lyi Péter kocsija, lova. Ugyan mit akar a Péter? Tán már megint beszedegetett a városban, mert ugy szokta, hogy odabent magiba eresítgeti a jókedvet, aztán idekint, a tanyák közt ficánkolja ki magából. At ismerősöket kikiabálja az útra, tréfál velük, nótákat mond nekik , . . No, Istvánt most jókedvében találja! . . . Nini nom olvnn italos Péter! legalább is megismétli Olaszország fenntartásait, amelyek lényegében abban foglalhatók össze, hogy az olasz kormány csak akkor válthatja be kö­Fejedelmi pompával temették el Frigyes királyi herceget Magyaróvár, január 5. Nagy részvét mellett temették el kedden Magyaróvárott Frigyes királyi herceget. Résztvetl a temetésen többek közölt Horthy Miklós kormányzó és fele­sége, XIII. Alfonz voü spanyol király, Rupprecht vo't bajor trónörökös, a bour­bon-pármai her;egek. a Salm-Salmok, a Hohenlohek, a Habsburgok tescheni ágának rokonai, II. Vilmos, Hitler, Miklas és Göring képviselői. Ott volt a temetésen Da­rányi Kálmán miniszterelnökkel az élén az t^csz kormány. B.vsból különvonat mintegy 150 embert hozott. Ezzel jött Magvaróvarra Jenő főherceg, Frigyes főherceg testvér­öccse, aki Zita királynét és O ft ó királyfit képviselte a temetésen. A főherceg koporsóját hétfőn este vitték fel a kriptából a templom hajójába és itt rava­talozták fel A ravatalon egyetlen koszorút sem helyeztek el. A koporsó mellett a 8. gyalogez­red tisztjei álllak diszőrséget. A koporsót a Mária Terézia-rend piros-fehér-piros selyem­leplével borították be. Amikor az előkelőségek megérkeztek, 11 óra 10 perc körül járt az idő. ekkor elzárták a teret és mindenki vigvázzban várta a kor­mányzói pár megérkezését. A térre autón ér­kező kormányzói párt Albrecht királyi her­ceg fogadta, akinek a kormányzó és felesége részvétét fejezte ki. Albrecht bevezette a kor­nem mutatja, ő is azon kezdi, hogy az ör<T5g vi­gye el azt, aki a bankot, meg az adót kitalálta!... Ez igy rendben vólna. De csak ezért kiabálta ki az embert a tanyából? — Hohó! Majd elfelejtettem, amit mondani akartam. — Ki vele, nó! — Sándor sógortól hallottam, hogy Sára né­néd utolsóban van. István megütődik. — Sára néném? — Az, az. Tégnap még bent volt a piacon, az­tán estefelé már leesett a lábáról. Sándor sógor azt mondja, hogy gutaszél érte. Mondok, beszó­lok hát neked, hátha hazanézel. István ugy tett, mintha nem érdekelné a Sá­ra néném gutaütése. Egyet ránt a vállán. — Majd meglátom. Péter elhajt. István alig várja, hogy bent a tanyában összesúgjon az asszonnyal Sára néni állapotáról. Megütötte a guta. Az asszony ég felé mereszti a szemét. — Lássa, apjok, jó az Isten! , , , n. A gyerekek aludtak. Istvánék egész éjszaka nem hunyták 1c a sze­müket. Folyton Sára nénómről beszéltek. — Utóvégre nem volt őkelme olyan rossz. — Csak zsugori. — Nagyon fogához vert« a garast. — Azt hitte, magával viszi a másvilágra. — A mi részünket ugyan nem vihet! el sze­gény feje. — Üe nem ám! A hawóaélvezeti jég vak együtt meghal. Most már csakugyan a miénk az a ház. — Ha a városba megyünk, a magunkéba me­gyfink, számítgatott az asszony. telezettségeit, ha a többi résztvevő hatalom w hajlandó ezeket a kötelezettségeket a valóság­ban tiszteletben tarlani. mányzói párt a templomba. A kormányzói pár után érkezett meg Serédi Jusztinián herceg­prímás, aki diszes papi kísérettel vonult ne a templomba és rövidesen megkezdődött a szer­tartás. A halott bcsztentelése után a koporsót ki­vitték a templomból és átadták a honvédség koporsót vivő altisztjeinek, akik a koporsót az ágyutalpra vitték­Ezután megalakult és elindult a gyászme­net, amely háromnegyed 12 órakor érkezett vissza n templomhoz. A kivonult csapatok az utolsó tiszteletadás teljesítése végett elfoglal­ták eredeti felállási helyüket. A papság és a gyászoló közönség bevonult a templomba. A hercegprímás papjaitól körülvéve, lement a kriptába, hogy folytassa a gyászszertartást Ezalatt a templom előtt felállított katonaság megadta az elhunytnak a végtisztességet. A zenekar a Himnuszt játszotta, majd a tüzérség dlsztüzet adott le. Ezután leemelték a kopor­sót az ágyntalpról és bevitték a templomba, ahol átadták a temetési vállalat díszruhás em­bereinek. akik levitték a kriptába és ott elhe­lyezték Izabella királyi hercegasszony kopor­sója mellé. A kriptában Serédi hercegprímás elvégezte a beszentelés második részét és imát mondott. A kormányzó ezután sorra elbúcsúzott a megjelent előkelőségektől cs a 'SaládtagoktóL Albrecht királvi herceg megköszönte a koM mánvzónak és feleségének a részvétet. A kor­mányzó és felesége ezután a királvi palotába ment, ahol villásreggeli volt. A kormányzó és felesége fél 2 óráig maradt a királyi hercegi palotában, majd különvona­ton visszautazott Budapestre. — Mégy a menő fene! Eladjuk. Hiszen az adó, meg a takarék a tanyát húzza ki alólunk. A váro­si házban fölkopik az állunk föld nélkül, anyjuk. Kitisztázzuk magunkat. Majd veszünk házat, ha jobb világ lesz. Az a fő, hogy tisztán álljunk. Hát igy is jó lesz. Szegény Sára néni, nyu­godjék békében! Nem jó volna, ha benézne kend hozzá? Ha nem is találja életben, legalább meg«­tudja, mikor lesz a temetés? — Ugy, ugy. Be is megyek. Szegény Sára né­ném, megérdemli. Hajnal felé boldogan szundítanak el Istvá­nék . . , ITT Már bent is van a városban István A Sasoi-kocsma udvarán fogott ki. Onnan igyekszik a Sára néném lakására. Sándor só­gor éppen a kapuban áll ő is várt valamit a Sá­ra néném hallomása után. — Aggyon Isten! Hát Sára néném? — ö már csak jól van — moudja a sógor szo­morúan. — Meghalt? — vigasztalódik István. Sándor sógor a levegőbe csap. — Halt a fenét, hanem májd- mi döglünk be, sógor. — Ilogy-hogy? — A doktor eret vágott rajtn, aztán azt mond ta, hogy husz évig is elél, ha vigyáz magára. Nagyot sóhajtanak a sógorok, aztán megindul­nak az átellenes kocsmába . . . —- Mikor lés? a temetés? - kérdi az anyjuk italosan kiérkezt apjuköt. — Hüsz éV múlva, anyjuk, de az árverés ha­marabb. azt a kesen-es, kutya — cifrázza a tán­torgó ember. Sára néni körül, akinek áz élete olyan gyilkosan fúródik most a lelkébe, mint tegnap az adókönw numerusa . . . A ÍAMAl«#A&a&aa*>Mvásárolhat zománcedényeket háztartási cikke* • 6g|OB.C5C9DaÍJCÍ!lket' alpakka- és acélevőeszközöket a legjobb minőségben Szántó Edényárullázbanszécnenyi tér 11 (Városi btMi)

Next

/
Thumbnails
Contents