Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Péntek, 7937 január IDCLMAGYARORSZÁG Uiév után is leszállított árban Jfttyhák - Tűzhelyei Korcso'vák öccassfó zománc- és aiu-j ni n un edények és zsíros j bftdönfiUben LŐSZEREK BRUCKNER VA SÜDVA RBAN A Délmagyavorsxág regénye zny ISTI . KCT BALJA Iria: Sxiinyat Zoltán 8 Vaskos tenyere megdögönyözte Isti vékony ujjait, aztán a karjába furakodott és diadalmasan vitte magávaL — Tessék, csak tessék. Közben elmagyarázta, hogy most készülnek újjáépíteni a kör székházát. Mert méltóztatik látni, már alig férünk el itten. Aztán kell egy uj díszterem, állandó színpaddal. Mert öröm látni, hogy izmosodunk, erősödünk, tessék elhinni, nagyon lelkes közönségünk van. No és az előadóink? Hát pompásak. Például ez a Martinék gyerek, aki az előbb konferált, máris egy kész színész. Igazán kár, hogy nem méltóztatott korábban jönni, mert már vége van a műsornak. Lélekemelő volt az egész. Az ember szinte érzi, hogy ez itt a mi várunk, a katolicizmusé. De ez kell is, nagyon kell, mert lám, a másik fronton, nézzük csak a zsidókat, avagy a protestánsokat is, azok ugy összetartanak, mint egy test. A díszteremben már széjjeltologatták a «zékeket. A közönség nagyobb része a szomszédos szobákba vonult és rohammal vette be a hosszú, fehér asztalokat. De maradtak a díszteremben is, porfelhőben köhécselve, zsíros arcú, kövér mosolyú anyák, akiket leányaik fáradhatatlan lovagjai feltámogattak a dobogóra, ahol elfoglalták a körbetett székeket, hogy aztán ott trónoljanak mindent és mindent nyilvántartva, gyönyörködve, meg irigykedve és egy korty ital nélkül fukaran és hősiesen virrasztva egész hajnalig. Piroskáék letelepedtek egy hosszú asztal körül. Szabó Kálmán megkérdezte, hogy mit énnél és mit innál szivecském, aztán kiadta fiz utasítást, hogy mindenekelőtt hozzanak abból a jó kadarkából, amit a múltkor is ittak, feltéve, hogy azóta össze nem pancsolták. Háryné sápadtan és rosszkedvűen felelgetett az urának, akinek három rozettája féyssen csillogott vadonatúj kabátján. Aztán gúnyosan felvillant a szeme, gömbölyű karja átnyúlt az asztalon és megérintette Piroska könyökét. — Nézd, ki van itt? Isti elfogultan hajolt meg az asztal előtt. — Hölgyeim —- harsogott Vecsera ur baritonja —, egy fess gavallért hoztam maguknak Széles mozdulattal nyújtotta át Istit a társaságnak. A székek megreccsentek, a hirtelen ováció vihara bravót és éljent zugptt és az urak helyet csináltak, mig Isti zavartan és elfogultan ismételgette a nevét. — Már azt hittem, hogy nem is jön — mondta Piroska és meleg, barna szeme hálásán csillogott Istire. — Oh. én bizonyosra vettem — mondta Háryné élesen. Isti ránézett, aztán zavartan továbbvitte tekintetét. Mintha tudna valamit ez az aszszony. Vecsera ur az í asztalukhoz telepedett, Hangos vitába kezdett a rendőrtiszttel, aki elé már a harmadik spriccert helyezte a buzgó pincér. A rendőrtiszt néha Istire nézett ellenségesen s ha pillantásuk véletlenül találkozott, hirtelen elfordította a fejét s kirágott valami hangzatos mondatot^ sűrűn használva ilyen szavakat, mint racionalizmus, neonacionalizmus, neoimp'esszíonizmus, meg a szellemi élet kapitólizálódása. Vecsera ur ilyenkor némán bólogatott, mert hogyne, hogyne, ezt ő is igen fői érti. Aztán Istire nézett: — Ez mind igaz, hanem mégis az a fő, hogy újjáépítsük a katolikus MagyarorszáI got s ennek innen kell elindulnia, innen — és mutatóujjával sűrűn kopogott az asztalon —, mert mi vagyunk a fundamentum, mi a középosztály... Ugyebár igazam von kedves jó doktor uram? És koccintásra nyújtotta a poharát. Odabent felzendült a csárdás. A Martinek-fiu, aki „mór kész színész" pepita nadrágban, zsakettben libegett Piroska elé, könnyedén hajlongva, mintha felhők Bútorszövet ii kárpitoskellékek, vízmentes ponyva, lótakaró gyári áron Vargra Mihály cégnél, Aradi-o. 2. közt állna. Kisütött haja, díszesen pompázoti s gallérja alatt széles, fekete nyakkendő táncolt, annak jeléül, hogy Martinék ur hivatása szerint a művészet világába való. ' — Magengedi, Piroska? — mondta édes kes mosollyal s tenyeréből szétálló csontos ujjaival hivó, röpke mozdulatot tett a levegőbePiroska egy pillanatig Isti nyugtalan é* várakozó tekintetébe nézett, aztán sajnálkozó arccal fordult vissza: — Jaj, ne haragudjon, de én már elígér keztem — és Istire mutatott. A művész némán összehúzta száját, túlzott tiszteletének ironikus hódolatával mélyen meghajolt, hullámos hajzatát sértődött arc^i fölé borítva aztán erélyes és talán ki<wé harcias bokacsattogás közben továbbállt. Isti karját nyújtotta Piroskának. Szeret;p volna háíásan megsimogatni puha kezét, amint lágyan kibukkant a könyöke fölött és megpihent a karján, mint a fészekbe ereszkedő madárka. Háryné gúnyosan nézett utánuk. A postatiszt Piroska apjának súgott valamit, mire az néma és elégedett mosolyba húzta a száját. A távolodó pár után nézett gyönyörködve. A rendőrtiszt közelebb hajov Vecserához, lebiggyesztett ajkai közt SÜTÜ cigarettafüstöt lehelt ki: — Mit keres itt ez a gentri? így mondta, hogy gentri és nem dzsentri — No kérem, kérem — tiltakozott Vecsera ur — ennek csak örülni kell kedves jó kapitány uram. Hiszen az a cél, hogy ve lünk tartson a hautvolé is. Nemdebár? így mondta, hogy hautvolé és nem otvolé (Folyt. k3v.) Országos Faievmelő és Sytvánia Fakeveshedelmi r i. Szeged Alsói iszapari 43. - Telefon 40—2C Alsóvárosi fekeiefötdeh 33. - Telefon 49-99. Termelések: Fenyő, énüleifa és deszka» — Fagyapai és gyümölcs-csomag. — Eceiforgács SZEGEDI KERESKEDELMI ÉS IPAR pi'3-jAlakult 186 7. évben Szeged, Klauzál fér 2. sx., sóját ház Saját tőkék 1,200.000 P Takarékbetétek a legelőnyösebben kamatoztatnak. Váltóleszámítolás. Lombardkölcsönök. Folyószámlák. Álutalások a világ minden részébe. Páncéltermünkben sofé-fülkék bérel; hetók j