Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-16 / 12. szám
DCi; MAGYAR ORSZÁG Szombat, 1937 január T6. TTlaAói hirzk.* •lakói szerkesztőség és fiókkiadóhivatal Sitchenyi»ér 8. (Városi bérpalota.) Telefon 270. szám. Két jelölt van a központi választmányi tagságra. Makó város képviselőtestületének hétfői közgyűlésében kerül betöltésre a központi választmányban Kotroczó József helye. Erről a lagságrói Kotroczó József azért mondott le, mert arra annakidején, mint a szociáldemokrata párt tagját választották meg s miután megszűnt a párt tagja lenni, rendelkezésre boesájtotta ezt a nyilvánvalóan politikai mandátumot. A megürült központi választmányi tagságért az azt magának igénylő baloldallal szemben a jobboldal is kilépett a porondra s a ma délben lejárt ajánlási határidő alatt dr. Galamb Sándor NVp-elnök is benyújtotta a jobboldal ajánlását dr. T a m á s v András megválasztására. A baloldal jelöltje H. Szabó Imre. Délután 2 órakor ejtették meg a két érvényes ajánlás alapján az együttes szavazólapon követendő sorrendre a sorsolást. A sors1 tizás al ipján az első helyre a baloldal jelöltje, K. S 7 a bó Imre került s igy az ő nevével kezdődik a hétfői közgyűlés tárgysorozatán szereplő kö?nonti választmányi tagválasztás szavazólapja. Előadás a mezőgazdasági cxnortról. A makói Gazdasági Egyesületben megrendezett gazdaakadénua második előadását pénteken délelőtt dr. Vaja Béla mezőgazdasági kamarai igazgató tartolta a mezőgazdasági export kérdéséről. Bevezetésében utalt arra, hogy az önálló magyar exporttevékenység csak 192Ö után indult, addig hatóság 1 nk a legnagyobb tájékozatlanságban és bizonytalanságban voltak e téren és nagyon sok furcsa hibát követtek el. Ma nár jól trdja mindenki, hogy életkérdés valósággal számunkra a külföldi piacok megszerzése, mert hiszen »irt gazdasági egységről nálunk szó sem •>• lehet. Ismertette ezután külkereskedelmi forgalmunk emelkedését és lendületes fejlődését 1920-ig, a válság bekövetkezéséig, amiből bennünket a római egyezmény mentett azután ki. A magyatr külkereskedelmi helyzet ismertetése során reámutatott ausztriai kivitelünk állandó csökkenésére. Foglalkozott a német őnellátási politika hatalmas eredményeivel, amelyeket már komolyan érez a magyar mezőgazdasági kivitel. Elmondotta, hogy Németországban az aranykészlet annyira csökkent, hogij az exportot már nem lehet aranyalapon lebonyolítani, meg kell teremteni a márkakeretet. Olasz kereskedelmi viszonyaink örvendetes fejlődését és eredményeit vázolta ezután. Bészletesen fog'alkozott azokkal a nehézségekkel, amelyeket a külföldi piacok ujabb követelései állítanak a magyar export elé. Hivatkozott a német követelményekre, amelyek szerint csak hasított sertéseket és speciális feldolgozásu árut vesznek át Bámutatott arra, Hogy a magyar búzaár emelkedése a világpiaci ár fölé az 50 százalékos devizafelár következménye. Az előadáshoz hozzászóló Szeder Pál gazdasági felügyelő a tanulságok levonása során utalt arra, hogy a kereskedelem és banktőke milyen jelentékeny hasznot huz a mezőgazdasági exportból s a gazdáknak éppen ezért szívesen kell meghozniok azokat az áldozatokat, amelyeket a gazdasági érdokképviseletek kívánnak abból a célból, hogy a külföldi piacokat és exportlehetőségeket tanulmányozzák és felkutassák. A makói péksütemény problémája a polgármester előtt. A makói péksütoménvek ára errn a liéten 4 fillérről 5 fillérre emelkedett Ennek a drágulásnak a kulisszatitkai foglalkoztatják most az érdekelteket s a városházára beérkezett panaszok alapján a polgármestert is. Ma délelőtt a polgármester felhívatta a pékipari szakosztály vezetőit és informáltatta magát az áremelésről. A pékmesterek a drágítást a liszt és vaj árának emelkedésével indokolják. Az eddig érvényben volt süteményárakat 3 évvel ezelőtt állapították meg, amikor 8 pengő volt a buza. Akkor .2 és fél fillért kaptak a pékek egy süteménvért. a kihordok és árusok másfél fillért s igy jött ki a 4 filléres ár. Most egyfilléres áremelést szándékoznak végrehajtani s ami'; a közönség ebbe beleszokik, 3 fillérért adják a kihordóknak a süteményt, hogy azok 2 fillért keresnek minden darabon, de pár nap imulva 3 és fél fillért számolnak maguknak s igy injból másfél fillér marad a kihordok jutaléka. Á ipéklpnri szakosztály vezetőinek ezzel az álláspontjával szemben van olyan szakvélemény is, amely szerint a nyersanyag áremelkedésnek a fél filléres áremelés teljesen megfelel s ha ezt a fél fiIIt*rt ;i líihoHók abnormális in magas, 60 százalékos jutalékának dara'ionldnt e?cv fillérre való leszállításával biztosítják, a közönség mentesül a drájtftástől. A pékiparosok között van olvan, aki Is gondol a süteménvdrágitásra, azonban ennek az üzletnek a kihordói sem hajlandók 4 fillérért árusítani a süteményt nyilvánvalóan azért, hogy jutalékuk ne csökkenjen. A (jéksüteménydrágulás körüli bonyodalom ügyében az érdekeltek, de legfőképen a nagyközönség érdeklődéssét várja j a polgármester elhatározását. j Anyakönyvi hirek. Házasságot kötött Bajusz , János Mihály Torma Máriával. Elhalt: Bomanov Irén 56 éves Lehel-ucca 15. szám alatt. Hírek a, rendörségről. Herklina János Lutheruccai napszámos ma bejelentette a rendőrségen, hogy tegnap, amíg lakásától távol dolgozott, betörők jártak a lakásában, akik feltörték a szekrényét és egyetlen €0 pengő értékű felső- és alsóruháit elvitték. Makói piaci árak. A pénteki hetipiacon tovább emelkedtek az árak. A buza 20.50—21, árpa 14, zab 15 50, kukorica 12.80—M. széna 3—4—6. Sertés 100 —102, másodrendű 91 9«, száz kilón alól 90—91, süldő 100—110. A baromfipiacon a tyúk kilója 105, csirke 105, liba 125, kacsa 125, pulyka 95, gyöngyös 140, tojás 120, nyul 2.50, fácán 1.40-1.50. A hagymapiacon a helyzet annyiban változott, hogy fokhagymában a kereslet teljesen szünetel. A névleges ár 25—26 pengő, vöröshagyma öt és fél pengő, zsiga 14—15, gyökér 4 pengő. Légoltalmi előadás tisztviselők és orvosok részére. Szombaton délelőtt 10 órakor a vármegyeháza kistanácstermében légoltalmi szakelőadást tartanak a vezető tisztviselők, községi jegyzők, hatósági és magánorvosok részére TARZAN az ismeretlen országban A Dél magyar ország regény A leány rábólintott. — Tudom. Suttogva se kell kimondanod előttem a nevét. Gyűlölöm öt éppúgy, mint Fahdot. — De hiszen a családodból való — intetj te az ifjú. — Mit jelent ez? Hát nem testvére ó atyámnak is- Ha az ő hűségét Ibn Jad iránt ez a kötelék sem biztosítja, miért tetetném én a hűséget? Nem. Én árulónak tartom atyámmal szemben, de Ibn Jad, sajnos vak vele szt mben. Nagyon távol járunk a hazánktól és ha útközben balsors émé a sejket, Toüog, vérszerint legközelebbi rokona örökölné a sejkek dicsőségét és hatalmát. Azt hiszem, Fahd támogatását azzal nyerte meg, hogy megigérte, közbenjár a sejknél, hogy engem elnyerhessen. Észrevettem, hogy Tollof önmagán ís túltesz, mikor atyám előtt Fahdot dicséri. — Lehet, hogy nagyobb osztályrészt is igért neki a kincses város zsákmányából, — találgatta Zeyd. — Az sem lehetetlen, — felelt a leány. — Allah! Mí volt ez? A tűz körül kávéjukat szürcsölgető beduinok is talpra szökkentek és riadtan lestek ki a sötétbe. Mindenki a fegyveréhez kapott, de a feszülten figyelő táborra ismét csend borult. A borzalmas vad kiáltás, mely megborzasztotta az embereket, nem ismétlődött többé. — BillahT — kiáltott fel Ibn Jad. Ez vadállat hangja volt és mintha a tábor közepéről jött volna. Pedig ott csak ember és néhány háziállat tanyázik. — Nekem ugy tetszett, mintha onnan hangzott volna, ahol a fehér ember megkötözve fekszik, — szólt közbe valaki. — Gyerünk, — mondta Ibn Jad. Járjunk a végére a dolognakAz arabok lövésre emelt fegyverre, papírlámpással világítva az utat, közeledtek a sátorhoz, melyben Tarzan feküdt. Az első félénken pillantott be. — Itt van, — felentette. Tarzan a sátor közepén ült és megvetően nézett végig az arabokon Ibn Jad előrelépett. — Nem hallottál valami kiáltást? — kérdezte. — Igen, hallottam. De csak nem azért jöttél Ibn Jad sejk, hogy ilyen ostoba kérdésekkel zavard nyugalmamat? Vagy talán szabadon akarsz engedni? — Miféle kiáltás volt ez és mit felentett? — kérdezősködött tovább Ibn Jad. Tarzan bosszúsan felnevetett. — Csak egy vadállat hivő szava volt a saját fajtájához, — felelt. Igy, remegnek mindig a nemes beduinok, valahányszor a dzsurvgel szavát hallják? — A beduinok sohasem remegnek semmitől, — mordult fel Ibn Jad. Ugy véltük, hogy a dzsungel valamilyen vadja a táborba lopózott és segítségedre siettünk abban a hitben, hogy megtámadott téged. Egyébként Ibn Jad holnap szándékozik téged szabadon bocsátani. — Miért nem ma? — Mert az embereim félnek tőled és azt kivánják, hogy amint szabadon engedtelek, nyomban el is távozzál innen. — Nekem is ez a szándékom. Semmi kedvem sincs a te tetvektől nyüzsgő táborodban maradni. — Csak nem küldhetünk el éjnek idején, mikor az őserdőben a zsákmánytleső vadak járnak prédájuk után, — tiltakozott a sejk; Tarzan mosolygott— Tarzan nagyobb biztonságban fár-kel -a vadállatoktól hemzsegő őserdőben, mint a beduinok sivataeriuk magányában, — felelte. Tarzan nem fél a dzsungel éjszakájától. — Holnap, — vetette oda a sefk és aztán intve kísérőinek, eltávozott. Tarzan mindaddig nézett utánuk, amig a sejk sátorának irányában az utolsó papirlámpa imbolygó fénye is eltűnt, aztán teljes hoszszában elterülve, fülét a földre szorította. A rejtélyes hang, mely felverte az éjszaka csendjét, az arab táBor lakóit csak rövid ideig nyugtalanította. De nagymessze a dzsungel távolában akadt valaki, aki alighogy meghallotta, nyomban megértette jelentését. Ez Tantor volt, az elefánt, a dzsungel óriás szürke tankia. Felemelte orrmányát és hangosat trombitált rajta. Apró szemei vérbeborultak és gonosz pillantást löveltek. Egy szempillanlás alatt megfordult, hogy gyors iramban tőrtessen visszafelé az erdőn keresztül. Az arabok sorra felkeresték alvózsákjukat és Ibn Jad táborára lassanként csend borult. Csak a seik sátorában suttogott még pipázva egymással Ibn Jad és fivére. — Jól ügyeli. Tollog, hogy meg ne lássák a rabszolgák, mikor megölöd a fehér embert, — óvta fivérét Ibn Jad Csendben és titokban egvmagad intézd ezt el és csak azután költsd fel a rabszolgákat. Feifuan is segíthet neked, hiszen ő gyermekkora óta közöttünk él. Legven ő az egyik. — Abbas is erős és hűséges, — ajánlotta TolTog. — Jó, legven ő a másik. — egyezett bele Ibn Jad- — De jobb, ha ők se tudták mec. miként halt meg a fehér embrr. A?t mondd nek'k. hoev zn't bpllot*«' a «^t bányából éc mire odaértél, már halva találtad őt (Folyt, köv.)