Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-14 / 10. szám

Öíí MAGYARORSZÁG Csütörtök", T937. január 14. FILM A polgármesfer a szegedi boszorkány -isimről (A Délmagyaroieaág munkatársától.) Ismeretes, hogy budapesti filmvállalat a szegedi boszorkányokról szándékozik filmet csinálni és Nagymihály Sándornak, a Szegedről elszármazott Írónak egyik közelmúltban megjelent regényét akarja filmre átdolgozni. A felvételek nagyrészét Szegeden készítenék el, mégpedig a Boszorkányszigeten, ahol 200 évvel ezelőtt az utolsó boszorkányégetések voltak és több ódon szegedi ucca is filmre kerfilne. A társafeág beadványt intézett dr. Pálfy József polgármesterhez és kérte, adjon engedélyt a boszorkány-film szegedi felvételeihez. A polgármester a kérelemről ezekel mondotta: -- Megvallom, tetszik nekem az ötlet, de először arra gondoltam, hogy nem adom meg az engedélyt, mert nein egészen helyénvaló, hogy most kétszázésegynóhány évvel a boszorkányok égetése után ugy állitsák bc Szegedet, mint ahol legtovább dívott ez a középkori szokás. A kezdeményezők azonban arról biztosítottak, hogy Szegedet nem állítják be a filmjükben hátrányosan. Az engedélyt tehát megadom majd, de mindent 'setre kikötöm azt is, hogy az újkori Szegedet. a város gyorsiramu fejlődését szintén érzékeltessék a boszorkány-filmben. Azért is hozzá kell segiteni a film elkészítéséhez a kezdeményezőket, mert a tervük szerint a Boszorkányszigeten jelentősebb beruházásokat, építkezéseket szán dékoznak eszközölni és a töbhszázfőnyi statisztériát kizárólag szegediekből akarják kiállítani, fgv hát — fejezte be nyilatkozatát a polgármester —, a boszorkány-film bizonyos anyagi előnyökhöz is hozzájuttatja a várost. Budapest I. 11.10: Nemzetközi vizjelzőszolgálaL 12: Déli harangszó. 12.05: Hanglemezek. 13.30: Sovánk a György és cigányzenekara. 16.15: Háztartási tanácsadó. Vizváry Mariska előadása. 17: Borászati tanfolyam. II rész. (A földmivelésügyi minisztérium rádióelőndássorozata.) 17.30: A Központi Papnevelő Intézet énekkara. Ismertetést mond és vezényel: Koudela Géza dr. Harmoniu•non kísér. László Gábor. 18.15: Hórv László'•sevegése 18.40: A rádió szalonzenekara. 19.15: Mnpi Nándor előadóestje. Rendező Klszelv Gyűli Paul Géraldv—Kosztolányi Pezső: Bőbert és Marian ne clmfl színmüvéből őt illemet. 20.10: Zenekari jazr-hengversenv közvetítése a Zeneművészeti Főiskola n^tvterméböl. Vezényel és az or"onns/.ólót iátsszu Szekeres Ferenc. 22: Hírek. °0.20: Horváth Henrik dr. magvar költők német fordításait adja elő. 22.45: A- Operaház tagjaiból >'rikolt zenekar. Vezényel: Rnjter Lajos. 0.06: Hírek. Budapest TT. 17: Széchenvi sakkozik. Jónás Káfily előadás,i. 18.10: An"ol nyelvoktatás. (J. W. Thomnson) 19.15: A rádió szalonzenekara. 20.05: Hanglemezek. Külföld. Pozsony. 18: I.iedermann Gréta énekel. — Stockholm. 10.30: Wngner: Tannhnuser. I. felvonás. — Kassa. 17.40: Libay Ica Hubay-dalokat énekel. — Róma 20.40: Valente: A gránátosok. — Luxemburg. 22.10: Láng-László Edith zongorázik. — Milano. 21: Mascagni: Fritz barátunk. az ismeretlen országban D an. a r o r * 9 O n y e — És gondolod, hogy ha bejutottunk El Habashba, könnyen ráakadunk majd a hires városra? — kérdezte Tollog, a fivér. — Hát persze! Hiszen a távoli Dél Habash népe is tud róla. Maga Fejjuan, aki El-Habashba való, ismeri gyermekkora óta, noha sohasem Járt ott. Majd foglyokat szedünk a lakosságból és Allah kegyelmére mondom, találni fogok rá módot, hogy megoldjam a nyelvüket — Allahra! Hiszen másfajta kincs ez, mint az, amely Medain Salih fennsíkon fekszik, — szólt közbe Zeyd. Azt ugyanis az afrit őrzi, elzárva egy kőtoronyban és azt beszélik, hogy ha valaki elvinné helyéről, nagy szerencsétlenség szakadna az egész emberiségre. Az emberek a barátaik, sőt testvéreik ellen fordulnának, a fiuk az apák és anyák ellen és a világ királyai haddal támadnának egymásra — Ugy van — erősítette Tollog. Én is hallottam felőle Hazim effenditől, a bölcstől, aki utazásai során eljutott oda és egy varázskönyv titokzatos jeleinek segitségével megállapította, hogy a kincs valóban ott rejlik. — Elvinni azonban senkise merte — mondta Zeyd. — Ugy igaz -«- kiáltotta közbe Jad. Csakhogy Nimmr kincsét nem őrzi semmi afrit, hanem húsból, vérből való habushok, akiket golyóval és puskaporral szépen el lehet altatni. Miénk a kincs, csak el kell vinnünk onnan. — Adná Allah, hogy ugyanolyan könnyen lehessen ráakadni, mint Geryeh kincsére, — mondta Zayd. Az tudniillik csak egynapi járóföldre fekszik Tebuktól északra, egy körülsáncolt régi város romjai között. De minden pénteken az arany kitör onnan és egész napnyugtáig gurul szerte az egész sivatagon. — Ha eljutottunk Nimmrbe, semmi nehézsége se lesz a kincs mep-'alálásának, — biztos'totta őket Ibn Jad. Nehézségünk csak akkor lesz, m'kor a kincsekkel és az asszonynyal szöknünk kell maid el Habashból. És ha valóban olyan szén az asszony, amilyennek a varázsló leírta, lehet, Nimmr népe még vadabbul fogja őt védelmezni, mint a kirtcset. — A varázslók gyakran hazudnak, — moncba Tollog. — Hát ott ki jön? — kiáltott fel Ibn Jad, arrvnt a tábort körülölelő őserdő felé nézett. Tarzan közeledett az őt bekeritő csoport közepese és merést a sátor előtt. — Ki a sejk közületek? — kérdezte olyan fensőbbséees hangon, mely megcsúfolta a kezét szoritó kötelékeket. — A sejk én vagyok, — felelt Ibn Jad —, hanem ki vagy te, nazrani? — Én Tarzan vagyok, a majmok birodalmából. uram. — Tarzan, a majmok ura? — tanakodott Ibn Jed Valahol hallottam ezt a nevet. — Kétségtelenül. Az arab rabszolgakeresSzlnházjegyáriisitás a IÍIMCYIIMS7*CIÍI kedők jól ismerik ezt a nevet! Csak azt nem értem, miért jöttél mégis az én birodalmamba, mikor jól tudod, hogy nem engedem a népem rabszolgaságba hurcolni. — Nem rabszolgákért jöttünk, — biztosította Ibn Jad. Békés szándékú elefántcsontkereskedők vagyunk. — Hazudsz, muzulmán, — felelt Tarzan nyugodtan. Ma nyuemai és gallabeli rabszolgákat ismertem fel táborodban és jól tudom, hogy azok nem önként követtek ide. De saját szememmel láttam azt is, hogy egyik főembered elefántra lőtt rá. Lehet-e ezt békés elefántcsontkereskedésnek nevezni? Nem. Ez orwadászat, amit Tarzan, a majmok ura nem tür el birodalmában Ti rablók és orvvadászok vagytok! — Allahra mondom, becsületes emberek vagyunk, kiáltotta Ibn Jad. Fahd és Motlog csak az élelemhez szükséges vadra vadásztak. És ha rálőttek az elefántra, az ugy történhetett, bogy összetévesztették más nagy vaddal. — Elég! — kiáltott Tarzan. Vétesd le rólam a kötelékeket és aztán készüli az indulásra. Visszatérsz északra, oda, ahonnan jöttél. Lesz kiséreted és teherhordód egészen Szudáivg. Erről én gondoskodom. — Messziről jövünk és nincs más kívánságunk, mint hogy békésen kereskedhessünk^ — makacskodott Ibn Jad. Meg fogjuk fizetni teherhordóinkat és nem fogunk se rabszolgákra vadászni, sem elefántra lőni többé. Engedj minket utunkra és visszatértünkben busásan megfizetünk neked az átvonulási engedélyért. Tarzan a fejét rázta: — Nem. Vissza kell fordulnod nyomban. Gyerünk. Vágd le a köteleket! Ibn Jad tekintete elsötétült. — Békét ajánlottam neked, fehér ember és nyereséget, — mondta. De ha te harco* akarsz, hát álljon a harc. A ha'almunkban vagy és iusson eszedbe, hogy a halott ellenség mindig ártalmatlan. Vedd fontolóra a dolgot. Aztán Fabdhoz fordulva: — Vigyétek és kössétek össze a lábait isi — Vigyázz, muzulmán, — óvta Tarzan. Hosszú karjai vannak a majomembernek és még halála után is kinyúlnak utánad, hogy belédfpitsák a lelket! — Alkonyatig van időd határozni, fehér ember. De tudd meg, Ibn Jad nem fogviszszafordulni addig, mig meg nem tette, amit elhatározott. Elvezették Tarzant és betaszították egy sátorba, melv az Ibn Jadétól valamivel távolabb volt fe^IJitva. De odabenn, jóllehet csuklói meg voltak kötözve, már három ember ereje kellett ahhoz, hogy földre -nyomják é* megkötözzék bokáit. A sejk sátorában kávéjukat szürcsölték a beduinok és eközben az őket ért bnlszeren« cse felett vitatkoztak. Mert Ibn Jad bizakodó szavai ellenére is jól tudta, hogy csak a gyors cselekvés és a kedvező körülmények összjátéka hozhatja meg vállalkozásának a sikert — MotTog az oka, hogy a fehér ember ennyi bajt okoz nekünk, — mondta Fahd. Már a kezemben volt a kés, bogy elvágjam a torkát, mikor ő beavatkozott. — És még napnyugta előtt az egész birodalmában elterjedt volna meggyilkolásának hire és valamennyi b;ve a sarkukban lett volna, — ellenkezett Motlog. (Folyt köv.)