Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-13 / 9. szám

DELM ACfVARORSZAG SZEGED, szerketzlőtég: Somogy1 "cta 22. I. em. 1 eleton: 23.33..K!«K)óhlvoIi>l, kölc»bnkönyv(6r és legvlrotfa: Aradi ucca S. Teleion: lMI6..Nyomds: Löw Llpöi ucca 1». Teleion: 13-CO. - I*vlrat< é( levélclix: UélirrryarorizAg, Szeged Szerda, 1937 január 13. Ara ÍO fillér XIII. évfolyam, 9. sz. ELŐFIZETÉS, HaTonia Helyben 5.»« vidéken «* BudapeMen 3,OOj KlUIUldítn ».40 peng«. — Egye* nám ara betKoz. nap 1«, va»ar- «a Ünnepnap 10 "U. Hlrdetétek 'eivílcle larlla acerlnt. Wegla, rnlk netlb Kivételével naponta regqel, Üzenet Makóra A közigazgatási bíróság nagytekintélyű elnöke a vezetése alatt álló bíróság életrehivásának negyvenedik évfordulóján emelkedett szellemű beszédben emlékezett meg a végzett feladatokról és betöltött hivatásról. Említést tett beszéde során a közigazgatási bíróságnak immár mintegy negyven törvényben és törvényerejű rendeletben meghatározott hatásköréről s a maga birói és jogpolitikai meggyőződését fejezte ki akkor, amikor bizonyos ügycsoportot számára a közigazgatási bíróság hatáskörének kiteljesítését kívánta. Dyenek lennének a közigazgatási biróság elnöke szerint a fegyelmi ügyek, a gyámügyek, az egyesülési és gyülekezeti joggal kapcsolatosan keletkező jogviták, az állampolgári ügyek s az egybázi adók jogalapját és mértékét érintő kérdések. Nincs müveit jogász és nincs a szabadságjogoknak hive, aki nem adna igazat ennek az álláspontnak. Ugy érezzük azonban, hogy azoknak az ügycsoportoknak felsorolása, melyekre nézve az állampolgároknak közigazgatási bírósági védelmét ki kell terjeszteni, teljesnek nem tekinthető. A makói példa most hatalmas erővel s a jogérzéken ejtett bántalom orvoslásának általános kívánságával hangsúlyozza azt, hogy a közigazgatási hatóságnál még az elsőfokon sem szabad meghagyni a döntés jogát azokban a kérdésekben, melyekben birói jogkört kell betölteniük s melyekben mégis politikai szempontok válhatnak úrrá. A közigazgatási biróság, — nem kételkedhetik benne senki —, orvosolni fogja a jogsérelmet, a makói példa mégis bizonyíték marad arra, hogy politikai testületre birói funkciót bízni nem szabad s ha mégis bírói funkciót kell végezni, akkor &zt bizzák a bíróságra. A törvényhozás azelőtt maga a saját szerveivel döntött a választások ellen beadott panaszok fölött, míg nem lett úrrá az a tisztultabb felfogás s az az alkotmányosabb és becsületesebb gondolkodás, hogy a váJasztások érvényessége kérdésében döntő birói funkció végzését ki kell venni a pártpolitika befolyásoltjainak kezéből s rá kell bizni a független bíróságra a bírói hatalomnak gyakorlását. Amíg azonban a törvényhozás a maga választottjainak ügyét ebben a vonatkozásban bírósághoz utalta, addig a törvényhatósági bizottsági tagok s a községi és megyei városi tisztviselők választásának érvényessége feletti döntést a törvényhatóságokra s a törvényhatóságok szerveire bízta rá. Ennek következménye azután az, hogy amikor alkalmazni kellene a törvényt s amikor érvényt kellene szerezni a törvényes jogszabályoknak, akkor pártszempontok és pártérdekek kerülhetnek a törvény útjába s a lelkiismeret szabadsága helyett sok esetben a pártfegyelem parancsa érvényesül. Vármegyéknél a központi választmányokba és kisgyülésekbe, városi törvényhatóságoknál az israzoló választmányokba politikai pártok küldik ki a maguk képviselőit, akik ott is — tiszteletet a nagyon kevésszámú kivételnek —, nem független bíróknak, hanem pártjuk érdeke szolgálóinak tartják magukat. A törvénv birói funkciók végzését bizta rájuk sőkkortesekés elfogult pártemberek maradnak a birói székben is. A legmélyebb tisztelettel köszöntjük Csanádmegye kiváló alispánját, aki talán egyéni gusztusa, talán személyes kívánsága, talán politikai meggyőződése ellenére az alkotmányos jog védelmére vállalkozott s a maga tisztes és becsült állásfoglalását a törvény rendelkezéseihez, nem pedig valamelyik politikai párt állásfoglalásához szabta. S amikor mi ezt szóvátesszük, nem egyéni érdekeket akartunk vele szolgálni, a z önkormányzat védelme teszi számunkra kötelességgé • kiállásunkat. Az önkormányzati jogot erőtlenitik, az önkormányzatot gyöngítik azok, akik pártpolitikai elfő-, gultsággal telitik az önkormányzati közigazgatás működését s akik a nemes és patinás megyei autonómiát a párturalom eszközévé degradálják. Amikor az önkormányzati jog, az önkormányzatban élő polgárság törvényes képviseletének akarata az uralommal,vagy pártérdekkel kerül szembe, akkor mindenki, aki az önkormányzati rendszernek hive és mindenki, akinek az önkormányzat hivatalt, díszt, közéleti pozíciót, méltóságot adott, az önkormányzat gondolatának és rendszerének védelmére van kötelezve. Learatni belőle és haszonélvezni az egyéni előnyöket s nem védeni az előnyöket biztosító rendszert, — nem tartozik a legdíszebb közéleti tevékenységek közé. Lehet, hogy azok között, akik a makói főjegyző választásának megsemmisítésére szavaztak, voltok olyanok is, akik meggyőződésüknek engedelmeskedtek", de mi is a meggyőződésünknek engedelmeskedünk annak kijelentésével, hogy a többség mégse csak belőlük alakult ki. Gyűrött volt a papír s a kéz nyoma meglátszott azokon a szavazó lapokon, melyeket izgalmas félórákon keresztül szorongatott markában a hűséges szavazó, — ez már ok arra, hogy a többség akarata érvényesülésének útjába álljanak? Hozzanak törvényt arról, hogy diósgyőri merített papíron rondirással írt nevekkel történhetik csak a szavazás s akként, hogy a főispán ur hajdúja veszi át a berámázott s gyűléstől és kézfogástól ekként védett szavazólapokat. De amig ilyen törvény nincs, addig a daktiloszkópiát engedjék át a nyomozó hatósáboknak s a választás érvényét a szavazók számától, ne pedig a papir gyűrődésének fokától tegyék függővé, ba azt akarják, hogy necsak jelöltjük éljen, de éljen az önkormányzat is. A szavazólap összegyűrődhetik, csak az önkormányzati jog maradj• n gyüretlen, a szavazólapon hagyhatja, csak az önkormányzati jogon ne hagyja senki amaga kezenyomát. A makói határozat — támadás az önkormányzati jog ellen. Csanádmegye alispánja méltó és bátor védelmezője volt annak az önkormányzatnak, melynek kormányzata reá van bízva. Az alkotmányos jog minden hive hálával köszöni a csanádi alispán bátorító és vigasztaló védelmét. (d. f.) Tovább bonyolódik a nem^eí&ösi ^ely^eí Spanyol-MaroUlcó Körül Olasz őiratlás szerint franciáit szállják mea Marokkót Páris, január 12. Jelentősen enyhült a német —francia feszültség azáltal, hogy Hitler és Francois Poncét berlini francia nagykövet megnyugtató nyilatkozatot tett, amelynek az a lényege, hogy mind a két állam tiszteletben tartja Spanyolország területi épségét. Talán még ennél is. érdekesebb a megbeszélésnek az a része, amelyben Hitler kijelentette, hogy Németország szeretne Franciaországgal gazdasági téren együttműködni. Salamancai jelentés szerint Franco tábornok kormánya erősen cáfolja azokat a hireket, amelyek arról szólnak, hogy Marokkóban a németek vették át a közigazgatás irányítását A Spanyolországgal kapcsolatos cikkében a Journalé de Italia szemére veti a francia kormánynak, hogy mindent megkísérel a spanyolországi vörös.mozgalom diadalra juttatása érdekében. A lap a leghatározottabban azt állítja, hogy Marokkó francia megszállása máris folyamatban van és Caballeronak az a terve, hogy a külföldi kommunistáknak spanyol állampolgárságot ad és mindent megkísérel, hogy megkerül je a német—olasz benemavatkozási szerződést. A lap hangoztatja, amennyiben ezt megtennék, ugv Olaszország nem tartja többé kötelezőnek magára nézve a semleges | ségi határozatot. Román lop Berlin ellen Bukarest, január 12. Az Adeverul szerint Berlin hatalmas sajtóhadjáratot indít Páris ellen, amelybe belevonta a német rádióállomásokat is. Ez a hadjárat infámis és perfid, nemcsak a franciák ellen irányul, hanem minden olyan állam ellen is, amely Franciaországgal baráti viszonyban áll. ,A nemei Lowrence ezredes" propo ondo-levehcnijsége Sponuol-IioroKhObon Páris, január 12. A Paris Soir „Marokkó német Lawrance ezredesének", Fritz von iMngenheimnek működésével foglalkozik. A francia lap párhuzamot von Langenheim és a titokzatos angol Lawrence ezredes között, aki a világháború alatt Arábiában tevékenykedett az angolok érdekében. A Paris Soir szerint Langenheim hat év óta intenzív propagandát folytat a marokkói benszülottek körében. A háborút mint tiszt küzdötte végig, a háború után Tangerben telepedett le, látszólag mint egyszerű üzletember, de hamaro-