Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-12 / 8. szám

DÉLMAGyARORSZAG Csütörtök, 1937. január 12. nlfc MOmOioiralk \ villanyira kiéget! biztosítéka Igen tisztelt Szerkesztő url Szíveskedjék aláb bi soraimnak b. lapjában helyt adni: Vasárnap este 8 óra 10 perekor telefonon felkértem a gázgyárat, intézkedjék, hogy a villanymérfl órám kiégett biztositékáf kicseréljék. Rendkívül szivélyességű ur ezt megígérte, de közölte, hogy erre a szolgálatra inspekciót az üzem nem tart és bizony egy kis idót igénybe vesz, míg a szerelőnek üzen és az gyalog bebotorkál a lakásomra, a szinház környékére. A szerelő tényleg megjelent lakásomon háromnegyed 10 órakor. Mindez 1937be<n történt. A villanygyár esak magas egységárakat szed, de inspekciót nem tart és a város szélén lakó szolgálatos szerelőnek nem ad kerékpárt. Kitűnő üzletvezetés, mert tegnap este » lakásomban nem fogyasztottam áramot. Hogy ©1 ne felejtsem, a pár fillér értékű biztositékért természetesen kerek egy pengőt vasaltak be rajtam. Soraim szives közlését megköszönve, maradok tis ítélettel' (Mdirás.) Zene a jégen Kinn voltam a jégpályán, sajnos már csak, mint ítéző, mert hát régen volt, amikor még én is a „körben" köröztem. Most is csak gyönyörködni akartam a korcsolyázókban, azokban, akik tudnak és azokban is, akik tudni szeretnének. Élveztem mindég a hangos gyereksereget, a kicsiket, akik alig tudnak ugyan, de nem is akarnak egyebet, mint vidáman kergetőzni, nagyokat puffanni és hazafelé csillogó szemmel mesélni, hogy sikerült a Pislát vagy Lacit elgáncsolni. Amint ott álltam a jég szélén, sok minden i szembe jutott. Például az is, hogy minden nagyszerű vívmány hogyan válik kellemetlenné és bosszantóvá, ha nem helyén és idejében alkalmazzák. Itt van mindjárt a rádió. Remek találmány, azt tudjuk, de mondják meg, mi szüksége van a korcsolyázó közönségnek arra, hogy egy nagy rádió dinamikus hangszórójába bekapcsolt ócska gramofonlemezek bömböljenek szünet nélkül. Olyan idegesítő lárma, csikorgás, üvöltés volt »( egész pályán, hogy a szegény korcsolyázók eigymás szavát sent értették, mások meg nem tudták megmagyarázni önmaguknak, hogy miért dühösek, idegesek. Anyák magyaráznak gyerekeikBek, azok nem értik meg, gavallér ordítva tanítja szive hölgyét egy-egy figurára Valaki jön fel a jégről és mondja, hogy „jaj, rekedtre ordítottam magamat, míg beszélgettem egy kicsit." Amellett mindenki feleslegesnek is találja ezt az állandó üvöltést, bosszúsan mondják egymásnak, hogy szörnyű ez a lárma, de a „zene" csak bömböl tovább. Ki igényli ezt ebben a formában? Mert megérteném, ha minden félórának 10 percét muzsika élénkitemé. De jó lemez kell, csakis olyan, melyre korcsolyázni lehet. Szép keringő, ügyes foxtrott, de akkor se ilyen fülsiketítőén. Mert hiszen a korcsolyázásnak zene nélkül is megvan a maga kedves muzsikája. A korcsolyák csörgése, majd ahogy a jeget hasítja, azután a jókedvű kacagás, mind sokkal kellemesebb muzsika. És ha jön a jó zene 10 perce, arra az időre odaállnak egyesek és a párok, kik zenére akarnak és tudnak korcsolyázni. A fogócskázóknak úgyis mindegy. De a rádiósitott gramofon csak üvöltött rendületlenül, az ember ugy érzi magát, mint a vurstliban. Kinek van erre szüksége? Azért, mert ez olcsó, hát rossz is? Relevág fájdalmasan az a Kalmár Pál, vagy kicsoda, cigányzene kísérete mellett, nagy recsegéssel, ropogással, üvöltéssel, hogy aszongya „A Nagy-uccán véééééééégestelen végig" és hosszú orditás után végre megmondja, hogy csak az övé hervadt el a nyáron, őszintén sajnáljuk szegényt, de korcsolyázás közben este 7-kor, éhgyomorra nem aktuális ez a panasz, cigány mellett sem, nem is kíváncsi rá senki, de ti szegény korcsolyázók csak hallgassátok és próbáljatok erre korcsolyázni, — ha tudtok! Mert, ha ennek vége van, jön a másik gramofon-énekes, recsegve, hogy „Áz nem lehet, hogy engem elfelejtsen." Hát ezt nem ls fogjuk elfelejteni. Majd opöra-részletek következnek a filharmonikusokkal egy szörnyen elhasznált gramofonlemezről. A körletpályán a társalgóban is ugy bOmiói i zene, hogy ott már csak fonómimikával beszélgettünk, mint a süketnémák. Emlékszem, régebben volt egy gramofonlemezük, amikor elindították >>t a recsegő aépszőrm'et belevásott, hotfv „Maga csúnya," miután ezt többször elrecsegte, kijelentette, hogy mégis szereti, majd részletezve, hogy mit szeret rajta, többek közt a füle hegyét. Itt elvolt a lemez repedve, így többszőr ismételte, hogy a hegyét, a hegyét, addig, mig tovább nem lökték. Hát nem lenne jobb csendben korcsolyázni fél óránként 10 perc jó zenével? Odavalóval időjárás, vízállás és rossz gramofonlemez nélkül? Aki pihenést keres a légen, annafc azért iobb, aki sportból korcsolyázik, annak azért jobb a csend és a rohanó, üvöltő diákhadnak sem kellene rekedtre ordítani magát. Hazajöttem bosszúsan és rögtön kikapcsoltam a rádiót, zugó fejemre pedig borogatást tettem. Meg kéne szavaztatni a 16 éven felülieket, hogy volna jobb: félóránként 10 percre jó muzsika, vagy ilyen, de ez aztán mindég. Tisztelettel: Etrv na«y korr*nly*rajonnsró. „KAPUKULCSOM VAN, KI-BEJÁROK SUTTYOMBAN..." Tragikomikus albérlő történet több fejezetben (A Délmagyarország munkatársától.) Az alább következő történet néhány héttel ezelőtt kezdődött és lobogó szerelem volt az elindítója... Történt, hogy a fiatal környéki földbirtokon eleszeretett egy rsinos, de szegény leányba és elhatározta, hogy gondoskodni fog róla. Mindenekelőtt a lakásgondokat akarta levenni a válláról, miért is elhatározta, hogy albérleti szolját bérel a csinos girl számára... Sokat töprengett, hogv hol vegyen ki megfelelő lakást, végre is eszébe jutott a barátja, akinek — nős ember lévén — főbérleti lakása volt. A barát ki is adta a hölgy, illetve barátja számára az előszobából nyíló csiros haitorozott szobát havi 40-ér't. 2. A gtrl jól érezte magát az uj lakásban. A földbirtokos gavallér hetenként egyszer bejött Szegedre megérdeklődni, hogy vájjon jó] érzi-e maI gát uj otthonában... Jól érezte magát, csak I szörnyen unatkozott. De, persze, erről liölcsen hallgatott a földbirtokos előtt és liétközben vidám életet élt a csinos szobácskában ... 3. Heteken keresztül tartott az fdflilkus helyzet, ha valaki be nem sug mindent a gyanútlan földbirtokosnak. Megdöbbenve hallotla, hogy tulajdou képpen ő a legritkább vendege a lakásnak, a lakásának... Először is barátjának, a házigazdájának tett szemrehányást, hogy nem világosította fel a dolgokról, majd kijelentette, hogy a girl-t látni *em akarja többé és — elsejétől kezdve nem fizeti a lakást... 4. A házigazda a szomorú tényt tapintatosan közölte lakójával és felkérte, hogy elsejétől kezdve nézzen más lakás után. A lakó sirt, ájuldozott, kereste a földbirtokost, hogy kibékítse és kimagyarázod jék, de miután sehol sem találta meg, elsején mégis csak bucsut mondott a sok vihart látott kis lakásnak. A házigazdáik a szobát lezárták és ezzel együtt az egész kellemetlen ügyet Is. Az elmúlt napokban, elseje után néhány nappal folytatása következett az ügynek A házigazda egyik éjszaka kimaradt és esak felesége tartózkodott a lakásban. Éjfélután arra riadt fel, hogy valaki nagy zajjal nyitja föl az előszobaajtót. Abban a hiszemben, hogy a férje érkezett meg, magára kapta a pongyolát és kisietett. Majd hanyattvágódott ijedtében, amikor az előszobában egy vadidegen férfit és egy vadidegen nőt ialált.. Az első pillantásra látszott, hogy mindketten alaposan a pohár fenekére néztek. A bő nagyokat esuklott és a fogashoz támaszkodva várta, hogy a férfi kinyissa a bútorozott szoba ajtaját, a férfi azonban sehogyse boldogult a kezében lévő kulccsal. — Kicsodák maguk?! Mit keresnek ittí! — kiáltott az asszony az ismeretlenekre. Hogy mernek betörni a lakásomba? Azonnal takarodjanak ki! A férfi csodálkozva nézett a háziasszonyra, majd kijelentette, hogy a szobába akar bejutni, mert a szobához neki juss« van — és tovább próbálgatta a kulcsot. Az ismételt, erélyes felszólításra már gorombán válaszolt, azt kiabálta, hogy a lakásba bemegy s nem engedi magát zavartatni... A háziasszony sem volt rest, az uecai ablakhoz szaladt és rendőrért kiáltott. 7. A rendőr igyekezett megmagyarázni a részeg embernek, hogy rossz helyen jár, jobb lesz, ha szépszerével odább áll. A részeg azonban maki« csul ragaszkodott ahhoz, hogy neki joga van < szobához és bizonyságul felmutatta a nála lévő kulcsokat. Kétségtelenül kiderült, hogy a kulcsok ahhoz a lakáshoz valók. A részeg tehát jó helyen jár ... S. A rendőrnek kellett az előszobától elcipelni« az ismeretlen fiatalembert és az ugyancsak ismeretlen hölgyet. A házigazda másnap reggel felje* lentést tett ellenük a rendőrségen magánlaksértés miatt. A fiatalember a rendőrségen — kijózanodva — azt a vallomást tette, hogy a kulcsokat kapta. de nem volt hajlandó elárulni, hogy kitől... A házaspár azóta minden este rettegve fekszik 1«, mert attól tart, hogy az éjszakai látogatás ismétlődni fog... Bizonyos ugyanis, hogy a kulcsok több példányban forognak közkézen az aranyifjúság köreiben... Csak azt nem lehet tudni teljes bizonyossággal, hogy kí osztogatta oly bőkezűen széjjel a knlesokat... ? SZEGEDI érdekekévé karcot a SZEGEDI SAJTÓ