Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-12 / 8. szám

DELMAGYAKORSZAG 9ZEOED. Sserke»ztO«ég; Somogyi ucca M.I. em. Telelőn: 23-33..KIs(ióhlva1al, kOlcsHnkttnyvler e* Jeg.Iroda: Aradi ucca d. Telelőn: l3-06..Myomda: Lflw 1-lpOI ucca 1«. Telelőn: 13-00. - TAvIrall e» leveleim: ueiir epyerorsrAg, Szeged Szeged kuiiurraogja (m) Néha átkerül hozzánk a trianoni gránicokon keresztül egy-egy magyar újság, egyegy uj magyar könyv. Ámuló szemmel olvassuk a bizonyosságot belőle: a szétszaggatott magyarságból a háború óta eltelt rettenetes esztendők minden csapása, kinja, szenvedése sem ölhette ki azt, ami talán a legnagyobb érték minden népben, a maga kuituráját A kisebbségi sors ezer bilincset verhetett a megnyilatkozásra vágyó lélekre, ez a lélek mindig megnyilatkozik valamilyen formában. Homályos diákszobákba menekül, nyomtatott sorok között bujkál, suttogásokban oldódik fel, ha a napfényt elrabolják tőle; de ha az okosság félrehúzza a függönyök« dolgozni kezdenek a nyomdagépek és ontják magukból az „uj magyar igéket", a kisebb ségi magyarság vigasztaló, csudálatos bizonyságtevését. Erdélyben mér múltja van a kisebbségi magyarság kulturális életének: egész könyvtárnyi könyv, egész gárdányi iró és költő, sulyosszavu. irányt mutató, programot adó folyóiratok. A Délvidéken most szívja magába a sokáig némaságra és bénaságra kárhoztatott magyar kultura az első szabadabb lélekzetvételeket. Mintha enyhült volna a politikai feszültség, szelídült volna a gyűlölség, Szabadkán, Újvidéken, Zágrábban, sőt még Ószerbia fővárosában, Belgrádban is jelentkezett a magyar kultura. Lapok indulnak, könyvek jelennek meg, irók, művészek szervezkednek és készülődnek, összeölelkezni a maguk közönségével. A szükreszabdalt magyar határok között minden hir, amely ilyesmiről számol be, vigasztaló örömet fakaszt. Szemünk simogató szeretettel, biztató rokonérzéssel tekintget át az uj határokon és a szivünk megérzi a tulvaló szivek felénk-dobbanását. De ha itt néz körül, az árva magyar vidéken ez a szem, nem sok szépet, nem sok biztatót láthat- Mostohább sorsa betűnek, képnek, szobornak, talán még muzsikának is, nem igen volt, mint ezekben az esztendőkben. Lehetséges, sőt bizonyos, hogy néhány évtized múlva a romantikára hajlamosabb kutatók nagy gyönyörűséggel szedik össze és dolgozzák majd föl a magyar vidék Íróinak, művészeinek hősi, de meddő harcairól szóló adatokat, de ma, amikor az egyetemes magyarság számára csak egyetlen integritást hagyott meg a könyörtelen história, a magyar kultura integritását, ez a meddő hősiesség nagyon gyönge vigasztalást jelenthet. Szinte érthetetlen, megmagyarázhatatlan a közöny, amely megfojt errefelé minden szent és komoly törekvést ezen a téren. Itt nem kell az irás, nem kell a könyv, nem kell a folyóirat, nem kell a kép, nem kell a szobor. Akiknek talán kellene, azok elől elorozza ezeket az igaz életörömöket a kenyér barna gondja, a többiek pedig hete cl hétországra szóló dáridókban, dus lakomaversenyekben, háromnapos disznótorokban és hétnapos lakodalmakban élik ki nemesebb energiáikat. Hosszú évtizedek óta tart a harc a decentralizációért, mert voltak világpsfejü és látószemü macyarok, akik fölismerték a Kedd, 1937 Január 12. Ara ÍO fillér XIII. évfolyam, S. s«. ElOuzEtEs i Bevonta helyben J.zo vidéken «• Budapesten 3.00, kUliOldOn «.4« penqft. — Egye* nAm ara beiuüx. nap 1«. vnsnr- «» Ünnepnap Hirdetések >eivélele tarlta szorlnl. Megie, 'enlk netio Kivételével naponta reggel. multszázadvégí és századelejei centralizáló politika súlyos, nehezen jóvátehető károkozásait. A lázas igyekezettel világvárossá fej lődő főváros természetszerűleg fölszippantott minden fölszippantható erőt és a politika még egyengette is ezeknek a fölszippan I tusra szánt erőknek a központ felé tartó uí~ ¡ ját. Ami érték és aki érték támadt a vidéken, az mind Pestre vándorolt és vagy ott érvényesült, vagy ott kallódott el a nagy tusában. A vidék itt maradt, magárahagyottan, elárvultan, legjobb erőitől megfosztottan és ha hébe-hóba kulturára támadt szomjúsága, divatból, szeszélyből, rövidlátásból Pestre futott szomjúságát kielégíteni. A közönséget nem lehet és nem szabad hibáztatni eíért. A tömegeknek akadt mindig elég bibelődnivalójuk az élet gondjaival. De a hatóságok súlyos mulasztásokat követlek el. Gondolkozás-nélküli kiszolgálói lettek a cer.lrahzőciónak és a legmostohábban épp i kulturával bántak, nem ismervén föl annak erejét, jelentőségét. Azt az erőt és jelentősé yet, amelynek ékesen szóló bizonyságai a ki sebbségi sorsba kényszerült magyarság fészkeiből érkező nyomtatványok és szállingózó hirok. Senki sem lehet próféta a saját hazájában — ismételgetik ezt a régi mondást, ha szó kerül ilyesmiről, de nem gondolnak arra, hogy egyszer már meg kellene vizsgálni önnek a mondásnak az értékét, egyszer föl kellene kutatni szomorú igazságának az okait is. Hátha megszüntethetőknek bizonyulnának ezek az okok ? Itt élünk Szegeden, az ország második városában, amely annyira büszke erre a rangjára. Büszke arra, hogy a m á s o d i k, de jut-e valakinek eszébe néha elővenni a statisztikai táblázatokat és megkeresni szabad királyi Szeged rangszámát, mondjuk, a könyvfo gyasztás terén. Pedig azt mondják, hogy e kultura legbiztosabb fokmérője mégis csak az elfogyasztott könyvek, a megvásárolt festmények és a megváltott szinház-, hangverseny- és matinéjegyek száma Hát mi lenne a teendő ? — kérdezheti * közéleti lelkiismeret. Olyan egyszerű, olyan kézenfekvő a válasz. Törődni kell a kultúrával, s'.ét kell végre szaggatni azt a hamis illúziót, hogy minden kulturális kötelezettségünket teljesítettük, ha néhányezer pengős szubvenciót kiszorítunk költségvetésünkből a szinház szátvára. A könyv is, a kép is kultui rát jelent. Ne értse félre senki sem ezt a segélykiáltást. Nem azt akarjuk, hogy a város vegyen könyvet és festményeket. Azt szerelnénk, ha ezenkívül tudatos tervszerűséggel közönséget nevelne n könyv számára. Ha divattá tenné az olvasást. Ha szükségletté, tenné a kulturát. A feladat szép és — ha többet nem — de egy bizottságot talán megérdemelne : •: Az állítólagos marokkói német csopatszáintdsok miatt Európa békéiét veszedelmes koníllktas leniiegetl A német salto alaptalanoknak minősíti a francia sa|tO híradásait London, január 11. Az egyik angol lap szerint Francia-Marokkó parancsnoka figyelmeztette a spanyol főbiztost, hogy idegen katonák beengedése a gyarmatra, ütközik a két állani között annakidején létrejött egyességgel. Abban az esetben, ha más mód nem lesz a békés elintézésre, a francia vezérkar azt fogja ajánlani a kormánynak, hogy szállja meg'katonasággal a spanyol gyarmatot. Énnek általános francia mozgósítás lenne a következménye és a tervek erre vonatkozólag már készen is vannak. Egyébként Algírból megerősítést küldtek Francia-MarokkóbaBerlini jelentés szerint Németország ú jból és újból a leghatározottabban cáfolja azokat a francia hireket, mintha Spanyol-Marokkóban németek vették volna át az irányítást. A Völkischer Beobachter azt irja. hogy Páris háborúi akar. Párisból azt jelentették hétfőn, hogy Anglia u j öthatalmi jegyzékében sürgeti az önkéntesküldés tilalmát. Anglia törvénnyel tiltotta meg azt, hogy angol önkéntesek részlvegyenek a spanyol polgárháborúban. Aki ez ellen a rendelkezés ellen vét, súlyos börtönbüntetést kap. A szélsőbaloldali munkáspárt szembe akar szállni a törvénnyel és kijelentette, hogy azt a csoportot, amely legutóbb Spanyolországba indult, nem hajlandó visszahívni. Páris, január 11. A külügyminisztérium jelenti: A francia kormánv utasításainak megfelelően a rabati francia főbiztos és Serres francia konzul január 9-én megbeszélést folytatott Beigbeder ezredes, spanyolmarokkói főbiztossal, az 1904-ben és 1912-ben létrejött I francia—spanyol egyezményekről, majd Serres tetuani francia konzul felhívta Beigbeder ezredes figyelmét azokra a híresztelésekre, hogy Mer,illában külföldi önkéntesek érkeztek és legközelebb Ceulába is külföldi önkéntescsoportok érkeznek, Franco tábornok támogatására. Beigbeder ezredes hangoztatta, hogy Spanyol-Marokkóban egyáltalában nincsenek külföldi önkénteskülönitmények és oda ilyeneket nem is várnak. Beigbeder ezredes nyilatkozatából megállapítható — folytatja a külügyminisztérium közleménye —, hogy a spanyolmarokkói hatóságok teljes tudatában vannak azoknak a súlyos nemzetközi következményeknek, amelyek abból származnak, ha Spanyol-Marokkó bármely pontján külföldi különítmények szállnának meg. „Bizomios klsebbntéretü megerősítési munkálatok" i London, január 11. A Reuter Iroda diplomáciai levelezője szerint angol értesülések arra mulatnak, hogy bizonyos kisebbméretü mégeiősitési munkálatok folvnak Ceutában német műszaki tanácsadók segítségével E munkála-