Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-10 / 290. szám

DELM ftGYAKORSZAG VXEOED. SíerkMrtííéórSomoflyi ueea rdiiKHSlr <Qt£ rforamhor Ifi «i«mErt», B«v«mia heiyb«« •».*• ZZ.I. em.TelelOB:»03..KladöhlvateI LSUlUllUH, 17 JO OCCenluCr IV« vidéken «• Budapdtcn 3.««, KUUHIDTTN kHic.HnkKnyvlAr ét Iroda; Aradi ».dO pengd. - Égre* nám WB bélltttsucca s. Teleion: 13*oe,.Nyomda: Lflw Ara ÍO fillér nap 10, TasAr. é» Unnrpnap 1® 'lu. Hlr< iTM»t uccu 19. Telefon: O-OO. - Tavira« . „ _ de»é»elc «elvétele tarifa szerint. Megje. Ieveicln>: »ein>agyerm»(«e. Szegei) XII- C VfOlyOlTTl, 290. SZ. >nlk héllöKivélelérel nnpontn reggel, A koldui-ügy és a szegényügyi bizottság A hétfői kísgyiilésen Bakó László nagytiszteletű ur kifogásolta a „koldusbízottságrol" irt legutóbbi vezércikkünket s megvédte a „támadás"-sal szemben a szegényügyi bizottságot. Elismerésünk szerény papirzászlójat a legnagyobb melegséggel s a legőszintébb nagyrabecsüléssel hajtjuk meg a nagy• tiszteletű ur egyéni és papi erényei flott, de amikor adókivetésről, közterhek megállapításának mértékéről és módjáról kell vitatkozni, akkor sokkal jobban szeretnénk, ha. a vitában nem az VI r szolgája volna az ellenfelünk, hanem pénzügyi szakember, adóügyekben jártas polgár, akár a pénzügyi bizottságnak, akár az adófelszólamlási bizottságnak lelkiismeretesen dolgozó bármelyik tágja. Amióta ugyanis Jézus Krisztus a kufárokat, pénzváltókat és adószedőket kíüzt-5 a templomból, azóta az Ur szolgáinak áz adóbehajtás nem kenyerük. Ha csak rászorultság mértékét kellene megállapítani, ha a segítés módja felett kellene csak határozni, ha a támogatás alkalmas eszközeit kellene csak kiválogatni, akkor a nagytiszteletü urat s nünda/okat, akik az «ő jpszándékával és segíteni akarásával, az ő lelkének irgaTmasságóval és szivének könyörületessfgóvel vesznek részt a szegényügyi bizottság ülésén — ma sem tudjuk, hogy kik azok —, rendkívül alkalmasaknak tartanánk e feladatok megoldására. Itt azonban másról is sző van: adókivetésről, uj közteher megállapításáról, a polgárság terheinek növeléséről s ha most már a felett is kell dönteni, hogy ez mi módon, milyen rendszerben és milyen elvek szerint történjék, akkor már — kövezzenek meg érte —, a pen z ü gy i szakértelemnek és adóztatási kérdésekben való jártasságnak is jelenlétét kívánjuk a jó szív, a fölemelő irgalom, az el nem fáradó segítség s az áldott, meleg jóság képviselői mellett. A szegényügyi bizottság összeállítását és tevékenységét mi nem azért kifogásoltuk, mert — feltevésünk szerint —, a városnak akár a legjobb szivü emberei vannak benne összegyűjtve, hanem azért, mert szakszerűtlenség» g e 1, j á ratlans ággal és a kívánt eredményt veszélyeztető hibák elkövetésével végezték eddig feladatuk pénzügyi közigazgatási vonatkozású részét. Beismerjük, hogy egyetlen adatunkban tévedtünk, amikor talán a gyors munkában — elvégre a vezércikk megírására nem lehet annyi ideig készülni, mint egy kisgyülési felszólalásra —, az egy évre vonatkozó számadatot egy h ó n a p r a vonatkozó számadattal cseréltük fel. De ez az egyetlen tévedésünk jelentősége is eltörpül a nagytiszteletü ur levédésé mellett. Hogy a kolduskérdés szándékolt megoldása veszélyeztetve van, azt elhisszük, de nem az újságírás veszélyeztette, amit a javítás szándékával irt a hibákról és tévedésekről, hanem azok tették kérdésessé, akik a hibák elkövetésével s egy alapjában téves rendszer h ib á s felépítésével olyan egyenlőtlenségek e t, aránytalanságokat és i g a ztalanságokat produkáltak, melyek a kötelezettségvállaláshoz szükséges készséget alkalmasok meeszüntetni s az önkéntes adóztatástól a legszocíálisabb lelkiismeret hajlandóságát el-elkedvetlenitették. Emlékszünk meg mindnyájan azokra az időkre, amikor a gyilkos urak lelki patrónusai lehazaárulózták azokat a? újságírókat, akik bátrak voltak a gaztettekről. irni ezzel a recepttel ne induljon el most szegényügyi bizottság s a maga téves eljárásának, a. maga jó szándékú és lelkes, de szakavatatlan tevékenységének következményeit ne akarja áthárítani az újságra, amelyik ezekre a hibákra rámutatott s h tévedéseket a javitás célzatával s a polgárság egyenlő és iigazságos ' megterhelése érdekében a nyilvánosság elé vitte. Ez a jelenség s ez a kudarc is a nyilvánosság szükségességét bizonyítja. Ha a szegényügyi bizottság nem a nyilvánosság teljes kizárásával, konklávészerüen tanácskozna, ha mód volna arra, hógy a jószándéku és segíteni akaró bírálat a határozatok meghozatala és végrehajtása előtt elhangozhasson, akkor nem a megtörtént kivetések aránytalansága, fölösleges terhe és igaztalan mérteke ellen kellett volna felemelni tiltakozó szavunkat. Azt akarjuk mindnyájan, hogy a kolcluskérdés a belügyminiszteri rendelet értelmében és szellemében le^en megoldva, azt akarjuk mindnyájan, hogy a város hatósága rendezze ezt a kérdést a társadalom részvételével s.a társadalom által vállalt terhek segítségével, de. — ez különbség mi ezt a célt nem a hibák palástolásával és elrejtésével, hanem azok feltárásával és javításával tartjuk csak elérhetőnek. Ha a7. eddigi hibák következménye az, hogy a társadalom tagjai a kellő fogékonyságot nem mutatják, akkor ne ócsárolják, hanem fogadják szívesen a jószándéku bírálatot azok, akik a hibákat elkövették s akiket egyedül terhel az a felelősség, ha ezt az akciót kudarc fenyegeti. S itt most tisztelettel interpellációt intézünk a szegényügyi bizottság ismeretlen tagjaihoz. Ha ebben a városban húszezren fizetnek egyházi adót s abból — helyesen —, ötezret, mint legszegényebbeket a koldusadó kivetésénél figyelmen kivül hagytak, ha tehát így tizenötezer adózóra számítanak s ezzel szemben ötezer pengő a havi sz ü k s é g 1 e t, akkor nyilvánvaló, hogy a tizenötezer adózóra átlagosan — harminchárom fillér jut havon k i n t. Ha ezt az átlagot elfogadjuk, akkor a társulati adót fizetőktől kért — és nem várt — hozzájárulás még azt a hiányt is fedezné, ami a tizenötezer segélyező soraiból történő kiesés idéz elő. Ha azonban az egyházi adófizetők — leszámítva a legszegényebb adófizetők közül ötezeret —• havi átlagos 33 fillérrel biztosit a ni tudják azt az összeget, ami a koldusok ellátásához szükséges, akkor — kérdjük tisztelettel és alázattal -—, miért kellett igazságtalan, aránytalan, egyenlőtlen és igaztalan, de mindenképpen magas összegű szolgáltatások kirovásával csökkenteni az adakozó kedvet, lazítani a társadalmi szolidaritást és lanyhitani a szociális kötelességérzést. Ha a szegényügyi bizottság arra kérte volna az egyházi adót fizetőket, hogy a saját belátásuk szerint ajánljanak fel havi segélyt husz fillér és három pengő kerete között, akkor mór rég biztosítva vbina a fedezet, már régen nem kellene vezércikkeket irni, már régen nem éreznénk azt a kötelességet, hogy az orvoslás és helyrehozás reményével csillapítsuk a felháborodást s már régen nem volna szükség kisgyülési felszólalásokra se. A szegényügví biz ottság ne érzékenykedjék, hanem kérjen pénzügyi szakértelemmel rendelkező tagokot is s végezze sokkal jobban a dolgát, míntahogy eddig végezni tudta. Mégis lemondás? Baldwin miniszterelnök csütörtökön be/elepti az alsójáéban Edward király elhatározásai ~~ események a lemondás árnyékát vetik előre" A király többórás tanácskozása fivéreivel — Este minisztertanács a döntés etött Bizalmas tanácskozások Cannesban Simpsonnével London, december 9. Változatlanul feszült és ideges még mindig a hangulat Londonban, bár kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy némi enyhülés jelei mutatkoznak. A tárgyalások állandóan folynak a király, a miniszterelnök és a hercegek között, a tárgvalások anyaga nem került a nyilvánosság elé. A tanácskozások a miniszterelnök, a yorki és a kenti herceg között kedden este 6 órakor kezdődtek meg. Bár a tárgyalásokról nem szivárgott ki semmi, mindenki meg van győződve a király fivéreinek összetartásáról, amiből a légkör megváltoztatására következtetnek. Hogy a légkör enyhült, azt az is bizonyítja, hogy kedden Balclwin a tárgyalások után vendégként ott maradt vacsorán a királynál. A hangulatból arra következtetnek, hogy a megállapodás már készen van és ami még hátra van. az csak jogi formula. . Szerdára virradóra ismét idegesebb lett a hangulat, bár Mrs. Simpson olyan nyilatkozatot tett, amely lehetővé tette a királynak, hogy ígéretei megszegése nélkül tegye azt, amire uralkodói kötelességei kényszeritik. Hatórás tanácskozás után minisztertanács I London, december 9. Baldwin miniszterelnök a szerdai minisztertanácson tá jékoztatta minisztertársait a tegnapi hat óra hosszat tartó kihallgatásának eredményéről és a helyzet legújabb fejleményeiről. A minisztertanácsi döntésekről senuni sem szivárgott ki a nyilvánosságra. A minisztertanács összeillése után a cornwalli hercegérsek főügyésze és a herceg-