Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-06 / 288. szám

Vasárnap, 1956 december ö. OíLMAf-v aeoftSgjro 13 TORONTÁLI FAMETSZETEK A roqéivW az usskocsiig Csöndesen kattogott a vízimalom kéréke. fodros tajtékot turt körülötte a Tisza s szelíd tükörén messzire, ahová csak elláthatott a s/cm, sárgára festett mindent a hold. Milin J'éró, a Ven molnár, ott hevert a fladlón, maga alá teritve a subát, az Obrád gyerek pedig muzsikált a guzliczán. Szomorú, panaszos hielódia volt az, aminek alkotója a természet zsongása s benne van a fűszálak suttogása, a gcrlebugás, falombok, vadvirágok Illata. A guzlicza még bánatosabbá teszi 5 romantikán élő nép sirása zokog ki belőle. Egy-egy nemzet lelke van a népdalokban, viszi a szél at akkordokat egyik malomtól a másikig, ott aztin megtermékenyülve, formát, szint öltének ujabb alakulásokkal, amint a különféle hangulatokkal találkoznak. A leányok künn ülnek ilyenkor a sarkon. Ez a kaszinójuk, szórakozási helyük naplemente után és ugy hívják, hogy: rogály. A rogály bizonyos tekintetben döntő fórum itt szövik finom pókfonalaikat a szende intrikák, de itt születik meg a szereléin ís. Néha csönd támad a nagy povedálásban és olyankor azt mondja GligoroviCs Sztáná: — Senki sem tud olyan szép»n guzliczázni, mint Milin Obrád. \ leányok ráhagyják, hogy <v. már igaz, á véleményt mégis lehangoltság követi. Született zenétalentum a többi legény is. talán szólnának már büszkén ellene, de áz a bolondos májusi szellő épp akkor kezd a tiszáparti akácos felől fújni- Kíséri a muzsika s a kettő ósszefogódzva erósehb argumentum mindennél. Profán prózai telkek mit értik, hogy mekkora szomorúság van ebben a monoton pár akkordban, amely mindig csak ismétlődik, idegen azt se tudná megmondani, melyik az eleje és melyik a vége? Csak sejteni lehet, hiigy az egyik hetven, ahol nagyon clnvulik és várakózasszerüen felsír — véget ért á strófa. Azít üzpni a bíró, Hogy az fiszőm a tilosban iárt. Miért tíem tartja otthon a fiát, Az is szereti o tilost. f.n szegény leflnv vagvok. Tndörti, hogy ő csak hólondit, A felesege sem lehetek sóba. Hanem azért örökké széfeteift. Nem szabad az ilven esvügvü édes Szamárságokat rímbe szedni. bi«zen a Ieffezot«*aíbb fordítás sem fp?ez? k? ét®fbüén az eredeti hangulatot. S»üksé<wettétik hozzá a ..Ivtitóva." az a Pic? erdő. vadjácintok livilnak és az kefe«? a füvet. Milin OVád emborrtv! lefénv volna. sem csábitía a ..ro«*álv." Otthon szeret sütkérezni a namn, este nedjg ¡'itmndozik fantasztikus dn1«nl-rnl, nmM-tirV envil- fp(é sosehl Volt a ís csak leíendi. Lánvokrót ís szövi álmait de ezek az álmok bá srvá'Itak és (»vámnltal^rioV. Amazoké m£r prősebb mert Ól>r.í<1 «7«'nff>t,-ele vékonv előtörő hahisra iaen ke<*ses tátvanvnsság, jáníboi*-sálában is Van Valamelven bál. Csí»1'- az an'Stták nem f°f«zik ez. — He?, mondta ott a subán íítfarettázva, az apád teremtésit, de más le gén v Voltam én a te korodban! — Míf '-srnáliak? kérdi Obrád unottan. — Ma?d megmondom azt is. A/ ilver» fiúnak. mint atti'tven te Vagy, magába kéli b#londítánia á félfalu leánvát. A haílan^őslg megvan bennük, hiszen láthatod, hosv sokszor elcsavarognak Idáig a partra. Azt hiszed, miíitfani teszik? ördögöt. Csak itgV sir az a sok liliom, hogv szakíts már le égvet kőzii'ök! Bolond vasv Obrád, rtagv bolond, sosem jön meg az eszed. Megismétlődik éz a beszéd maid minden é-tet A fiu aztán, unva a sok biztatást, vas árnaP^rtkínt utcasarkon é$ réáit VéW * t^sálgi^a^-. ... . A vüMék a báíík «lót* fiínA. WlMW it aiííszonyok és külön 32 emberek. Tökmagol ro pogtatnak, egész télen át óvatosan vigyáztak rá, hogy maradjon belőle újig — A Kupuszárevicsék Katicája férjhez fog menni! — Az ám, láttam a kelengyéjét is. — Van a vőlegényének valamije? — Ojjé, az gazdag ember, nagyon gazdag. Saját ket fertályán gazdálkodik. — Nem js olyan caunyar lány Katica, véli egy lányos anya. Kicsit biceg, mióta leesett a szénaoadlásról. Csodálatos, hogy itt alig van rossznyelvűség. Végtére is Olyan természetes, hogy a leány férjhez menjen! Elóbb vagy utóbb, de sorra kerül mindegyik, minek azon irigykedni! Parasztoknál ritkaság a vén lánv, a menyecskék is legföljebb a módban különböznek, alkónvatkor azért a leggazdagabb is épp ugy vállára •veti az obranyicát a két rézüsttel s megy a Tiszára vízért. Akkor egvformák mind. Csak vasárnap teszi fel nyakába az aranyait — egyik-másik már a negvedik generációi szolgálja — akinek van belőle.. Kerül eleseit szegény, alig van be tevő falatja, eladja az utolsó párnáját, de ezekhez a kincsekhez nem nyúl. Városban, ahol sok ember között kell átvonulni, a vizhordás teljes díszben, az aranyakkal együtt történik. — Házias az asszony és nem kényszerűségből szerzi bo maga az italt! Milin Pérö sok.'VI? elnézi a ringó derekú fehérszomélveket, különösen mióta a leányok ís buzgólkodnak éí nagy hirtelen valami ió lélek szállva meg őket, hogy kímélni kezdik a ..mátkát," az anyjukat. Ott merítik a vizet a malom mellett, ha nagyon elanadt a Tisza, föl is kérezkednek a deszkanallón át a hídra. —Megengeded, bácsi? — Csak gyere rózsaszálam, eszem a szentedet! Ej. de megszépültél Milica, épp olyan i vaeV, mint lánykorában az anyád. Milica hegédesen ringatja magát. — Azt mondják pedig, hogv ő nagvon szép volt. Az a! Sokat bomlottam utána, bicskát is kaptam egyszer miatta az oldalamba. Hát te. Danira! Ejnye, hogy á kakas csipíe meg az apád dolgát, már elenged vizért? Gvönge ahhoz á te vállad, tizenöt éves se vagv! —- Tízenhét is elmultam! — nvelvel vissza sértődötten Danira. Péró bácsi fölött elszaladtak az esztendők! A vén molnár, amint ott legyeskedik a leányok Körül, végigsimítja a homlokát. —Igazad van. leányom, vénülök. Pedig hát el tudnék még ringatni a térdemen egy., pár unokát. Maga is elborong egy pillanatig, de elűzi a szomorúság felhőit. — Hess, csunva féreg, itt a fiatalság, légy inasad is fiatal kőztük. E.«v rózsásatcu kislfártvt megsimogat. Csupa bársonv az álla abngv nedig lehUnvia a szemet, két sötét pillangó terül el azon a hamvas üdeségea. — Akárki nitt mond. rr^eis csak le leszel az én nieuvem. Glígorovics Sztána. Azok a oillangók tudnak na;koskodni is. — Hát mondanak valamit? — Tan vállalod? — évődik a molnár. Sztána lánsrvörs lesz a homlokáig s lázas buzgalommal fog hozzá a vízmenteshez. — Fin ve, ezek a gyalázatos kerekek csupa sarat hánvnak itt föl. Siessünk lányok, mert ránkesteledik. Eredeti PETERSDORFI nyári csiszolású és mintájú flOSEPHIK ENHUTTE w krlé/llyOk törvényes védjeggyel Szegeden kizárólag REICH ékszerésznél KECEMEW VCC/i Jí jutányos árakon kap&aíók. J Péró már megint cigarettát sodor s ahog> elvonul, nyugodalmas szép álmokat kívánva, a gyönyörű had, búcsúzóba még egyszer megsimogatta Sztána arcát, (bolond véletlen, hogy ez a legfürgébb s mégis utolsónak maradt.) — Ainil mondtam, megmondtam. Majd b> szélek az apáddal is. Mondd meg neki, hogy lisztelem. Ae öreg Milin még aznap est'1 elhalad a ro yály mellett és odakiált a népeknek. — Ne csipkedjétek már egymást, gyerekek. Ne hallgassatok a leányokra, akármilven kedves is nekik! — Oh, Péró bácsi mindig tréfál! hangzik vissza a jókedvű kacagásból. Hát az Obrád hol maradt? | — Az anyja kötényében alszik, ne bántsátok szegényt, adja meg a választ Maró, a legcsipősebb nyelvű leány. — Csak sziszegj, aranyos kis kigyóm, olyan szép vagy ilyenkor! — kiáltja még oda a molnár és ballag továbbGllgorovicsék csak ketten ülnek a ház előli. Az ember szegény, szélütölt és nem tudja n tagjait mozgatni. Szerencse még, hogy nz esze forog. — Mi szél hoz erre, Milin? -- .Jól tudod, minek kérded? — Persze, persze, a gyerekek dolgában jöttél. Hát mit ádsz? — Tudod, hogy semmim sincs, a malom sem jövedelmez, mióta hatodmagával van Becséig; ugy gondoltam, hogy ami kis búzád kerül. azt szívesen megőrlöm ingyértNagyon sok beszéd nem esik azontúl sem. abban sincs része az asszonynak. Harmadnap azonban kocsi áll meg este e rogály körnvé kén s Sztána — véletlenül-e, vagv szándékosan — roopant kíváncsi lesz rá, hogy kit hoz ilvenkor ide a jó sorsa? 'Arrafelé Szalad liál és nem tér vissza, csak szemérmes, félő sikoltását hallani. Csodálatos, hogy nemsokára a lapok szén zációS leánvrablásról emlékeznek meg a tar rasi levelező nvomán, do magában a faluban semmi felindulást nem kelt a dolog. Mindössze azt mondják: — Szegény ember vízzel főz. Milin is. Ch gcrovics is szegények, nem telik nekik parj dés lakodalomra. Az ősi erkölcsök most ugv kivárt iák, hogy csöndes esküvőn tegyenek egymásé. Nem történik semmi, csak egy kis tnegkeriilése a hagyományoknak, pénzeden népek jámbor csalása. Kit csalnak meg? önmagukat Senkinek sem lehet beleszólása. Hiszen Isteneknek tetsző szórakozás a pai á dés szén lagzi, de ki győzi a töméntelen köll séget? Olt van először ís az esküvő előtti e<tén a lányos házban a ,.jabuka." másnap pe Csillárt, rádiót Meteor Csil'árgyár R, T. szegedi lerakóiénál vásároljon 4 lántiu ebédlő csillár . . . P 20,Allólómpa modern P 4.80 Az össtes rádiókészülékek raktáron. Kérjen díjtalan bealiiirtást. MEf£ÖR Csi'.^rvár szened* ierakala, Kárász-u.11. t nld >--gnyveC<ké'<