Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

DELMAGyARORSZAG Péntek, T930) december 25. íöbbségben kerültek be ellenzéki városatyák. A falusi választókerületekben már nem jutottak be ellenzéki tagok, vagy csak mulatóba egy kettő, mert a főbiró és jegyző urak rábeszélő képessége szuggesztivabb, mint a polgármestereké. A törvényhatósági bizottságokban a mindenféle törvényes korektivumokkal többség alakult ki, amely bár az ellenzék az alkotó alhizottsági munkákból is részt kért, feleslegesnek találta az ellenzéki látást és ellenőrzést és a tucatnyi albizottságokba, egyenkint tucatnyi taggal, mutatóba sem juttatott be ellenzéki választott tagot. Fellebbezés alatt vannak e választások idestova két éve. Minek elbeszélnem? Ha a népet érettebbé akarjuk tenni sorsa intézésére és a nép választott képviselőit a közős munkára, akkor nem valami okos eljálás, ha a hallgatóságot a megvehizottság terméből is lehetőleg kizárják — amint azt nálunk teszik — és kizárják képviselőit a közös munkából. Talán van némi destrukció is abban — mi Kossuth-párli tagok ugy érezzük —, hogy a törvényhatósági bizottságban ha értelmesen, higgadtan panaszkodunk, bírálunk, vagy indítványt akarunk tenni és a többség egy szemöldökrándulásra leszavaz bennünket, az indítványnál arra sem kíváncsi, hogy mi is van benne. És talán van destrukció abban is és pedig destruálása az autonómiának — épitési célzat nélkül —, ha a politikai levelezési jogot, amely a közgyűlés joga, a kisgyűlés sajátítja ki a maga részére. A kisgyűlés, amelyben egy ellenzéki választott tagot se vette be és amelynek egy olyan ellenzéki tagja sincs, aki nemcsak Budapesten, de Makón is ellenzéki. Dr. Fried Ármin. Arad~Csanád! Gazdasági Takarékpénztár Részvénytársaság Központ: Makó. Telefon: 12. Ftokintézet: Bafíonya. Telefon: 5. Foglalkozik a bankilzletf nrnden ágával. Kölcsönöket folyosil Jelenleg is. Hajsza a pótkutyák után a makói tanyák közt A mezőre ndőr beszélte az igási csárdában, hogy az urak a városházán kevésnek találják a kutyaadót, minélfogva pótösszeirást rendeltek el. Pótösszeirás, az első összeírás alkalmával letagadott kutyákra, ebből lett a pótkutya. Hamarosan kitudódott az is, hogy aki a pótösszeirást végzi, az nem valami közismert városházi ur, hanem csak amolyan éhenkórász, aki percentre csinálja ezt a népszerűnek éppen nem mondható munkát, vagyis csak amolyan: kulyabiztos. Tehát pótkutya és kutyabiztos. Ahány pótkutyát talál a kutyabiztos, annyi 40 fillér üti a marKát. Hát ez csak egyszerű és könnyű kereset? így gondolta ezt a makói kutyabiztos is, aki mandátuma átvétele után elégedetten mosolygott. I z igen, ez kereset! Legalább tavaszig ki lehet luizni vele. Mivel pedig a kocsin három ember számára van tűrhető férőhely, ennél fogva első Htjára én is elkisé.rtcm a makói kutyabiztost. * Lengő bajuszu, élete derekán járó epibcr fogad az első tanyán. Fogad? Ali a kocsiszín sarkának vetett háttal és egykedvűen nézi azt a szánalmas vergődést, amellyel a sáros parasztkocsiról való leszállás jár. Pedig, ha közelebb jönne, mondjuk: vagy 10 lépéssel, nem kellene leszállnunk. Na, mindegy. Valahogy mégis lekecmergűnk és a kutyabiztos feladja neki az első kérdést: -- Hány a kutya bátyám? A kérdés igen barátságos, mondhatnám szivélyes hangon tétetett fel, a válaszadásra hivatot* adóalany azonban, mielőtt válaszadásra nyitotta volna a száját, egy mélyen lesújtó tekintette] mért végig bennünket, azután kénes masinával rágyújtott az éppen frissen tömött cseréppipára és miKor mindezzel készen lett, állával az előtte ácsor •!<> kuvasz felé intve, csak ennyit mondott: — Láthatik. Hát ez eléc ecvszerfl és vilácos felelet volt.de nem kedvező a biztosra, aki elméletben 40 fillér fuvardíjjal és 40 fillér percenttel már megrótta a lengő bajuszu gazdát. Mindezek érdekében, kellő szerénységgel bár, de mégis megkockáztatott egy pótkérdést: — Na, de ilyen nagy örökség körül esak egy kntya? A pótkérdésre egy ujabb lesújtó tekintet volt a válasz és egy sercintés a fogak közül. Amikor azonban a kocsi elindult, kutyaugatás hangjait véltük felfedezni. Mint távoli menydörgés szállt utánunk egy tanyai kuvasz öblös hangja a padlásról. Lopva mindketten hátranéztünk és láttuk, hogy a lengő bajuszu nevet. Harcsabajuszának » két szára mozgott és öklével fenyegető mozdulatot tett a padlás felé. * Járandó 19 Fiatal, jókedvű ismerős gazda j gad. Parolázunk, beszélgetünk és beszélgetés közben, csak ugy mellesleg, felveti a kérdést a kutvabi ztos: — Két kutya van, ugye? A válasz nem volt kétséges, mert kél kutya Sündörgözött körülöttünk. Egy hatalmas fehér kuvasz, vicsorgó fogakkal és egy feketeszőrü, kedves kölyökkutya. A válasz tehát nem volt kétséges, de annál meglepőbb, mert gazdabarátunk a világ legtermészetesebb hangján így válaszolt: — Hál hány lenne: egy! De azt is kiirtom, mert Gera szomszéd kutyája nagvon jár hozzá, én pedig nem tűrök olyan kutyát a tanyában A kutya azonban nem tud beszélni, a gazdája amelyikhez idegen kutyák járnak. Ezzel felkap néhány göröngyöt a földről és azzal ihingetní kezdi az ebet: Hát kendhez mi ütött, hogy egyszerre görönggyel hálálja meg évtizedes hűséges szolgálataimat? , — Csiba te, nem takarodsz haza! Az eb szemmelláthatóan nem kevésbé volt meglepetve, mint a kutyabiztos és az újságíró, de a göröngyökkel hangsúlyozott erőszaknak mégis engedett Elólálkodott egész a mesgyéig, de ott visszafordult, megvetette a négy lábát és ugy bámult vissza a gazdájára, mintha csak azt akarná kérdezni: viszont pótlólag csak ennyit mond még. — Ha lehet, tőröljék ki az urak ezt az egyet is, mint mondtam, tavaszra ezt is kiirtom * Csókáson is igen barátságosan fogadtak bennünket. István bácsi tekintélyes gazda azon a részen, tudta mi járatban vagyunk és felhivás nélkül utasította a bérest. — Miska te, erigy, hozd be a tekintetes uraknak a pótkutyákat És Miska engedelmeskedett. Három a hátulján ül és a két első lábára támaszkodik és mindhárom sarkig tátja ránk a száját. Mindhárom csizmavető fakutya volt. • Bogárzób"n az öreg Köblösnél maga a kutya szólt bele döntően az eseményekbe. Ez pedig igy történt. Imre bácsi éppen javában erősítgeti, hogy ennél a tanyánál egy kutyánál több sose volt,, amikor az istállóba zárt pincsi kunkorékba gördített farkkal és a szájában egy magosra tartott tyúktojással jelentkezik. Megáll pont a kutyabiztos előtt, csóválja a farkát és a tojást engedelmesen leteszi a biztos lába elé. Imre bátyánk azonban feltalálja magát, mondván: — Na nézd, még megvesztegeti a kutyabizto» urat! Ezen azután mindannyian mosolyogtunk, de a pincsi nem kapott kegyelmet, bekerült a pótlajstromba. Negyediknek az első napon, pedig akkor már délután két óra volt. • Kiséknél, a semlyéki tanyán, egy kutyát sem találtunk s a gazda kérésére megígértük, hogy a lajstromba felvett egy kutya törlése érdekében el fogunk járni a polgármesternél, mire egészen megenyhült irányunkban a gazda: beinvitált a házba, a tükör alá ültetett és borral kinált. A bor Nova volt, dohos és poolskaszagu. A pohár homályos és csorba. Az első pohár után kissé elsápadtam és enyhéin megrázkódtam. Kis Ferenc azonban egészségemre kívánta és megkérdezte: — Na, mit szólnak hozzá az urak, saját termésem. És én egy percre megfeledkezve a pótkutyaöszszeirással járó köteles komolyságról, csak ennyit mondtam— Ne termelje! H. Kz. I. Makói Népbank Részvénytársaság Alapíttatott 1904. évben Makó TelefOn: 04. ÉrdekközSssétrben a Pesti Maoyar Kereskedelmi Bankkal. A legTobban qyitmölcsözle'link. Kölcsönöket a lcgJulAnroíabban folyósítunk. Foghlko7un' a bav*kü*"et minden áfával Ha van ilyen ügye, íö|jön be hoz?ánk, vagy ujon nekünk: Ma'ö, Széchenyi tér 10. szám. Te.:fenszáinunk: Maká 61. Távira'c münk: Népbank, Makó. Biztosítási képv.see: Magyar-Hoilandt Biztosító RT. Főtigynökség.