Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek, 191 ö decemBer 25. DEtMÁGyARORSZXO 49 Önállóságot, nlaifisi KCflmPéWBCKCt idegenforgalmat SZEGEDI IPARI VÁSÍUWAK IBMJMMilM álliMiilBIMMBB^ - A Délmagyarország karacísonyi me lékleíe » '—^ A mull tanulsága ^ a Jövő feladata Irfa dr. Delire János Amikor egyetlen újságcikk keretei közé kell összezsúfolni a jövő minden hitét s a multak eredményeiből fakadó mindazt a megelégedést, ami a szegedi ipari vásárok elért és várható fejlődésének lelki kisérő társa, lehetetlen megtagadni magunktól azt az — örömet, hogy visszanézzünk oda, ahonnan elindultunk s vessünk egy pillantást arra a magaslatra is, melyet el akarunk még érni. Milyen szerény keretekből nőtt ki ez a vásár, milyen egyszerű eszközökkel indult — bátran mondhatjuk —, diadalmas útjára. Az ipartestület nagyterme s a hozzácsatlakozó szobák voltak az első helyiségei — kis méret kevés kiállítási terület, kevés kiállító s ezekhez a tényezőkhöz szabott látogatottság —, csak a hit volt nagy, a szándék volt töretlen s peldátadó maradt a SZÍVÓS kitartás. Nyolc év eredményei után már a fejlődés törvényszerűségét is szabad megállapítani. Ez a vásár minden évben többet adott, mint amennyi erőkifejtésre a korábbi évben képes volt. Ha csak arra gondolunk, hogy az első években az ipartestületi székháznak egyre több helyisége csatlakozott a kiállítási helyiségekhez, amelyek részére azután meg kellett venni a szomszédos ingatlant is s hogy a rozoga házban rendezett kiállítás titán uj kis palotát is épített az ipartestület az addigi kiállítási területek így nemcsak a kiállítási csarnokkal, de a megnövekedett udvar bazárhelyiségeivel is növekedtek s a legutóbbi kiállítás számára már a két palota előtti uttestet is el kellett foglalni és — még mindig voltak jelentkezők, akiket vissza kellett utasítani —, akkor megkaptuk keresztmetszetét annak a fejlődésnek, ami nemcsak azoknak büszke igazolása, akik ennek az intézménynek alapjait megvetették és minden útját az előzőnél gazdagabbá varázsolták, hanem egyszersmind program, parancsoló feladat-kitűzés a jövőre is. S ha arra gondolunk, hogy milyen munkafeltételek és milyen életkörülmények közölt kellett az iparosságnak életre hivnia és életl>en tartania ezt a legsajátosabb alkotását, akkor csak fokozódhatik a multak elismerése s a jövőbe vetett hit ereje. Mert könnyű áldozni annak, akinek feleslegei vannak, akinek csak a pénzelhelyezés okoz gondot s akinek nincs más nyugtalansága, csak az. hogy tőkéjének minél gyümölcsözőbb elhelyezését biztosítsa. Dc az az iparosság, amelyik ezt az intézményt megteremtette, amelyik építeni tudott akkor is, amikor a politika destruált s a jelszavak romboltak, a kenyértelenség és munkanélküliség frontján szenvedve, nélkülözve és vérezve tudott áldozni és tudott még többet szenvedni alkotásának sikeréért. Könnyű kiállítani annak az iparosnak, aki el van halmorva megrendelésekkel s rsak az a gondja, hogy a megrendelésekre készült iparcikkek közül melyiket állítsa ki, de a kiállító szegedi iparosság nagy része kénytelen volt még több terhet vállalva, még több munkát végezve, még több kötelezettséget magára véve újszerű, tetszetős, a hasznosság és kifinomult izlés igényeit tökéletesen kielégítő produktumokat — csak a kiállítás céljára készíteni, nem a töroegizlés céljára raktárra, hanem a legigényesebb követelmények számára a kiállításra dolgozni, ha be akarták bizonyítani a szegedi ipar versenyképességét s a szegedi ipari kiállítások rendezésének jogosultságát. Akik nem az igazságtevés hűvös távlatából, hanem a maguk szemével közelről látták, hogy mennyi munkát, törődést, áldozatkészséget, kitartást kellett összehozni a kiállítás méreteinek és terjedelmének állandó fokozása érdekében, az nemcsak a számadások eredményeit kénytelen elismerni, hanem azoknak érdemeit is, akik akár a gondolat ébrentartásával, akár az előkészületek végzésével, akár a kiállításon való szerepléssel vettek részt — példátlanul nehéz körülmények között — ebben a munkában. Mert könnyű kiállítást rendezni a gyáripari termékek számára, — sokszor elcg a hely kijelölése s a meghívók szétküldése, a gyáripar a maga gazdasági erejével, kipróbált reklámosztályaival, nagy pénzek árán kifinomult találékonyságával maga szervezi a kiállítást. , De a szegedi ipari kiállítás rendezői a munkának nem ezt a könnyebb végét választották s nemcsak azt a célt tűzték maguk elé, hogv kiállítást rendezzenek, hanem azt is, hogy a szegedi iparosság számára hozzanak létre intézményt a szegedi iparosság életfeltételeit j könnyítsék annak bizonyításával s a nyilvánosság elé tárásával, hogy milyen magas színvonalú s milyen legelsőrangu teljesítőképességgel rendelkező a szegedi iparosság munkája. Ez a kiállítás azért marad meg kézműipari kiálitásnak, ezért tartotta magától távol a gyáripart s legfeljebb a házi ipari és népművészeti produktumoknak adott helyet. De hü maradt kitűzött cél jához: a szegedi ipari kiállítást megtartotta a kézmüiparosság kiállításának s elsősorban a szegedi iparosságnak, elvetette magától a gyáripar bevonásával járó nagyobb hevételeket, a monumentálisabb méretek betöltésével járó nagyobb külső sikert, talán a nagyobb látogatottság látszatelőnyét is, hogy kitarthasson eredeti elgondolása s a szegedi kézmüiparosság szolgálata mellett s megtarthassa s felvirágoztathassa ezt az intézményt a szegedi kézmüiparosságnak. S amikor a multak eredményeit igv számbavesszük, a jövő feladatait immár nemcsak a fantázia lampionja, de az elért eredmények és betöltött feladatok reflektorfénye mellett tűzhetjük ki. A szegedi kézmüiparosság támogatása követeli meg elsősorban az iparkiállitások fen tartását és fejlesztését. Ennek a kézmüiparosságnak életszükséglete az, hogy a vásárlóközönséggel érintkezést találjon, a vevő kedvét fokozni tudja s a szükségletek kielégítését keresőket meggyőzze a szegedi iparosság pompás felkészültségéről, s teljesítő képességének magas színvonaláról. A szegedi iparosság rangja is megköveteli már ezt az évrőlévre megismétlődő s mindig fényesebb eredménnyel járó bizonyságtételt. Az uj ipartörvény mestervizsgák letételét írja elő, ez az ipari kiállítás az egész iparosságnak mestervizsgája. Nem egyes iparosok, maga a szegedi kézmüiparosság mutatja itt be remekét: nemcsak azt. amit a műhelyében otthon, hanem azt is, amit az ipari közélet műhelyében tudott alkotni. A kiállítások ösztönzik a kézmüiparosságot állandó haladásra, a mesterségbeli tudásnak és szakmai műveltségnek állandó fokozására s így nemeik közvetlen! hanem közvetve is hivatást tölt be ez az intézmény az élethivatás eszközeinek megteremtésében. Ez a leghatalmasabb segítség, amit az ipartestület az iparosság egyetemének nyújtani tud: alkalmat a vásárló közönséggel való találkozásra s kényszerűséget a tanulásra és önképzésre. Az idegenforgalom érdeke is liarcbaszáll a kiállítások továbbfejlesztéséért- A látogatók száma évről-évre emelkedést mutat. Nincs Szegednek egyetlen egy olyan idegenforgalmi eseménye, ami több idegent hoz Szegedre, mint az ipari kiállítás. Az utolsó kiállításokra többen jöttek idegenből, mint a szabadtéri játékokra vagy akár — említsük ebben a vonatkozásban —, havi búcsúra. Igaz, hogy az ipari vásár látogatói nem lukszu' ! vendégek, inkább filléres vendégei a filléres vonatoknak, de ha többet nem, filléreket azok is költenek s harmincezer látogató fillérei is jelentékeny felfrissülését jelentik a város gazdasági élete egyre halkuló és egyre lassuló vérkeringésének. Ez a látogatottság azonban nemcsak az ipari vásárnak jelent támogatást. , hanem részint közvetlenül, részint közvetve az egész szegedi iparnak és kereskedelemnek is. S ha — nem a Délmagyarország akciója nélkül —, köztudat lett ebben a városban az. hogy az idegenforgalomra áldozni is kell, mennyivel inkább kell harcolni az ipari kiállítás fenntartásáért, fejlesztéseért és önállóságáért, mely csak a rendezők és kiállítók áldozatait követeli meg, de hasznot nyújt nemcsak a kézmüiparosságnak, hanem a város egész gazdasági éle tének a köz minden áldozata nélkül. V A város gazdasági élete ezeknél az összefüggéseknél fogva elsőrendűen érdekelt ebben a kérdésben s valamennyi