Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)
1936-12-25 / 303. szám
30 DÉLMAGYARORSZAG Péntek, T936 december 25. Karácsonyra és Hjéy re (Kályhák - Tűzhelyek leszállított árban I Korcso'yáh | bsdfingkbcn \v R Délmagyarország regénye zny ISTI LŐSZEREK R V C K N E R VASUDVARBAN KET BALJA Ma: Sziinyai Zoíián Szabóné a nyitott konyhaajtón kiáltott ki, hogy csak tessék, tessék beljebb, majd jön ő is mindjárt. Az apa még nem volt idehaza, de minden pillanatban jöhet már. Irénkém, amíg lerakodom — mondotta Piroska —, légy addig háziasszony. Háryné elhelyezkedett. Mintha vigyázott volrva, hogy minél feszesebben simuljon ki testén a kabát. Tekintete egyideig a szőnyegen söpörgetett, aztán felszállott lassan és elkomolyodva nyugodott meg Isti szemen. — Miért nem mutatkozott be az előbb? — kérdezte váratlanul. — Én? .. • hiszen én már ismertem ..: Az asszony feljebb kapta a fejét. — És honnan? Mondja meg, honnan? Aztán gúnyos várakozással figyelt. Itt... egyszer itt, Piroskáéknái. Az asszony a fejét rázta: — Nem, nem. — Nem is, nem is — hadarta már Isti zavartan. Egyszer a Katolikus Kórben. Ugy-e? Háryné nevetni kezdett. Először csak torkának öbléből ,parányi, halk nevetéssel, mely egyre zajosabban tódult fei százhaiguvá váltan a száj barlangjába és élesen zuhogott ki onnan, mint ezer suhogó vessző. — És min mulattok olyan nagyon? — kérdezte a belépő Piroska. Az asszony még mindig nevetett. — Óriási! így még nem jártam. így még nem! Nyitott tenyerét kebléhez szorította, mintha ezzel csillapítaná Iebirhatatlan jókedvét. Isti az ajkába harapott Mit akar ez az aszszony? Bosszantotta és sértette is ostoba nevetése. Piroska is elkomolyodott. Vékony szemöldökét feljebb húzta, de nem kérdezősködött tovább. — Finom ember ez a te lovagod — mondta Háryné mór elcsendesülve. Finom ember, mondhatom. — Nna, — és Piroska egy tréfás mozdulatot ejtett a levegőbe. Aztán megjött a háziúr is. Kabáttal és kalappal, amit apránként rakosgatott le beszéd közben. Az asszonynak azt mondta, hogy ez mór igen, ilyen hűvös időben elkel egy kis napsütés. — Napsütés? No hallja, Piroska csak elég napsütés a házban? — Nem mondom, nem mondom — és gyönyörködve nézett a lányára. Aztán Istihez fordult: — No, Isti öcsém, mulatunk ma este? És asszonyom, remélem, maga is? — A Megyebálon? — Az is van? — nevetett fel az öregúr. Mi már csak a katolikus körbe megyünk. Ne künk az is jó lesz. Ugy-e, Isti? — ö? — kérdezte az asszony, hosszan elnyújtva az ő-t. A megyebálra hivatalos. — Még nem is tudom — szólt közbe Isti zavartan. — Persze, az ilyen fiatal urak igen kapósak — Nehéz a választás — gúnyolódott az asszony Piroska Istire nézett. Nagy, barna szeme meleg csillogással nyílt ki, de tisztán homlokán rejtett aggodalom felhője suhant át. Isti megköszörülte a torkát, de nem talált alkalmas szavakat. Lesütötte a szánét és tovább hallgatott. Akkor Piroska is elfordította a fejét, majd hirtelen felugrott a helyéről. •—Jaj, egy moly! — s két tenyere összecsattant. S a kis, fehértestü rovar tovább röppent s elmerült a szoba árnyékos részében. — Mondja Zay, van magánál egy olyan meghívó? Isti előkotorta a tárcájából. Egy összehajtott sárgás papír is utánahullott, előbb a fotelre, aztán a szőnyegre széleslevelü napraforgó sárga ábrázatja fölé, amint Isti a meghívót nyújtotta merev karral s az asszony szemébe nézett hosszan, hogyhát honnan ismeri is? — Hát ez az, — mondta Háryné mosolyogva s mig a meghívót nézte, egy pillantást vetett a lehullott papirra is, lábát lassan és óvatosan kijebb tolta s hirtelen mozdulattal a papiros fölé tette a talpát. — Ugy-e, jól láttam, maga álldogált előbb a Váry-íányokkal az Arany-fácán előtt? Isti szórakozottan tette vissza a tárcájába a meghívót. — Igen — mondta hanyagul és kedvetlenül —, épp akkor futottak be az Aranyfácán elé, amikor arra mentem. — Szép lányok — tűnődött Szabó Kálmán az ablak felé. Isti hírtelen felállt — Bocsánat... . — Isten vele — búcsúzott az asszony hűvösen. Piroska a verandáig kisérte— Hát Isti —kérdezte bátortalan vonakodással — mégis a megyebálra megy? Isti elfordította a fejét. — Mondja ... — Nem, nem. — Igazán? .— Nem is akartam. Minek? — Akkor, Isti — és Piroska nagyon melegen a szemébe nézett — tartson velünk a Katolikus Körbe. Nagyon szeretném. A Széchenyi-uton már megritkultak a gyalogjárók Mire Isti a Szent Királyhoz ért, épp akkor törtettek ki onnan a Váry-kisasszonyok, a huszárok, a knickebokeres Lali, Menci tant Pálmával és egy csomó úrral, akiket Isti nem is ismert. Egyszerre tele lett velük a keskeny ucca. — Hát maga? — nevetett rá Mályva. Hanrval Hanna! Itt az Istid. — Szóbaálljak vele? — kérdezte Hanna tréfásan és kissé neheztelően is. Aztán Istibe karolt s egy parancsoló mozdulattal csöndet intett hátra, a tréfás megbotránkozással felhördülő férfiaknak és sietve ment Istivel az Aranyfácán felé. — Csak azt akarom mondani, hogy a bálon ott lesz Egon bácsi is. Tudia, a gyámunk. Legyen hozzá kedves, dicsérje a versenyistálóját, az nem baj, ha maga nem is ért a lovakhoz, csak dicsérje. Az öreg nagyon hiu s főként a lovaira büszke. Szeretném, ha megkedvelné magát. Isti ijedten nézett Hannára. De már nem felelhetett- A társaság a nyomukba ért és Hanna sietve nyújtott kezet a kapuban: — Az esti viszontlátásra. Zay Isti egyedül ment a Széchenyi-uton. Szédülten ment s a földnek horgasztotta fejét. Sóhajtozott. — Mit csináljak mostan? Ó, minő kellemetlen. * Mire Piroska visszament a lakásba, Háryné mór felemelkedett a fotelből. Kaján és titokzatos mosoly úszott a szója fölött. Aztán az uccán kabátjának ujjából elővette az irást, amit Isti hullatott el a szőnyegen, Piroskáék szalonjában. Mégegyszer megnézte s elégedetten mosolygott. A sárgult és helyenként szakadozott papírlap hivatalos rendelkezés volt, melyben a magyar királyi belügyminiszter megengedi, hogy Zajacz István abezagyvaszántóí illetőségű magyar honos, családi nevét „Zai"-ra változtassa. — Szóval Zajacz — bólogatott magában az asszony. — Zay István urat tehát Zajacznak hitták azelőtt. (Folyt, köv.) Hol vásárolfnnk ! Kol dolgoztassunk A Dllmagiiarország Kis címtára szegedi Kereskedőkről vesz, eiaa t* mmti ANTIQUARIUM: ftinRérl* kónvveket FÉRFIRUHA: Mau lgnácz. Kelemen-n. t. JLLAibZERI AR: Gáspár illatszertár. Széchenyi-tér H I ROD A B ER KNI) Y.l ÉS: Vir-th és Renee*. Széchenvt-^éT l HARDTMUTH KALYHAATRAKASOK ÉS TISZTÍTÁS: Léderer János, Mérei u. 6. KÁRPITOS: Döme Vince, Dugonics tér 10 KRZIMI \K.\: Fischer „Kézimunkaház" Kárász o 13 K0T0TI- és szovorj ARU: ...mpcl és Regyt, Püspök inzáx Lnszttg Imre Széchenyi-tér & es iparosokro OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Huh Vilmos, Mikszáth K. o. K RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: Kslemen Márton. Kelemen-a 11 SELYEMARUK: Holtzer S. és Fial, a föpostáva! nemben SZŐNYEG: llomán Mihály és Fia. Kárász-u. lZ SZOCS: íosmann Dávid. Kárász-n. H ÜVEG ÉS PORCELI.ANt •Wlinger Kálmán, Hsékonlc a. IVILLAMOSSÁG: ROSTIer József. Tisza Dalos-körűt n. VIZVEZEIÉKSZERELO: fekete Nándor. Kossuth Lajos-sugárnt 11 Szegeden szerezzek be minden szükségletünkéi! \