Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-24 / 302. szám

ÉLMAGYARORSZÁG ZSSSgSS&SE&SSi Csülöríök, 1936 december 24. KOlctOnkttnyvlar Ct legvlrotfa: Aradi IICCO F>. Telelőn: 13—«Ö. .Nyomda: Löw l lpOi uccu 1». Teleton: 13-06. - lévltaü e* le<r£lclnt: D^.iir r pVpromAq» ^eeged Árelemző bizottság Nem mondhatnánk, hogy túlságosan megnyugtatott volna bennünket Bornemisza miniszter magyarázata, hogy miért nem neveztek ki egyetlen kereskedőt, iparost, vagy a kereskedelemhez és iparhoz félig-meddig közelálló egyént az árelemző bizottságba. Azt mcndja ugyanis a miniszter ur, hogy a régi árvizsgáló bizottság tagjait se az érdekeltek sorából, hanem a pártatlan szakemberek közül válogatták össze, akiknél éppen a teljes érdektelenség nyújtotta minden részrehajlástól való mentességnek a biztositékát. Végigböngészvén az újonnan megalakított áreíemzö bizottság tagjainak névsorát, a csakugyan érdektelennek feltételezett egyetemi és műegyetemi tanárok, magas állású tisztviselők mellett egyebet se látunk, mint mezőgazdasági kamarai elnököt, risztviselőt, Omge. tisztviselőt, mezőgazdasági szakírót és más hasonlókat, akik kétségtelenül igen hivatott módon képviselik a nemzeti termelésnek egyik rendkívül fontos csoportját- Ha nekünk is ezer hold állana a hátunk mögött, minden elismerésünkkel adóznánk azoknak a lelkiismeretes mezőgazdasági érdekképviseleti funkcionáriusoknak, akik mindent elkövettek, hogy a kormány mesterséges eszközökkel emelje a gabonafélék, állati termékek, ipari feldolgozásra szolgáló növények és mindennemű mezőgazdasági produktumok árát. Elismerésünket még igy se tagadjuk meg tőlük, mert ez a kötelességük. De ennek a kötelességnek szükségképpen velejárója az az egyoldalúság, amely érdekeltekké teszi őket, szóval velük szemben elsősorban juttatja érvényre az árelemzésben való közreműködés alkalmatlanságát, amire az ipar és kereskedelem minisztere igen helyesen hivatkozik. A száz százalékos tárgyilagosság mondatja velünk, hogy ugyanebből a szempontból érdekelteknek volnának tekintendők a Gyosz., az Országos Iparegyesület, a kereskedelmi és iparkamarák és az Omke. funkcionáriusai is. Nem is kívánnánk számukra helyet az árelemző bizottságban, ha csak tudósok volnának tagjai és ha tisztán tudományos vizsgálódás és statisztikai adatfelvétel volna a hivatása. Éppen a karácsonyi ünnepek békés és engesztelékeny hangulatában nem támasztanánk ilyen kívánságot, ha az árelemző bizottság birói tiszttel felruházott és biró fölényes tárgyilagosságával ítélkező egyéneknek volna a gyülekezete. De ha a bizottságnak közel egyharmada azok sorából kerül ki, akik a tárgyaló terem falain kívül teljes harci fegyverzetben képviselik a mezőgazdasági árak emelésére irányuló törekvéseket, akkor legalább is a kiegyensúlyozás jogcímén meg kellene adni a lehetőségét, hogv az ipar és kereskedelem, sőt talán ezeken tulmenőlrg a városi polgárság fogyasztó rétege is szükség esetén leállássá a szavát. Mert higyje el akárki, az a biztatás, hogy a bizottság módot fog adni, hogy az érdekeltek is feltárják érveiket, nem tökéletesen egyértékü azzal, mintha bent is volnának a bizottságban. A mostani konstrukció mellett ugyanis az érdekeltek egy része legfeljebb feltárhatja érveit, másik rész» az érdekelteknek pedig visszavonul és az érdektelenekkel együtt résztvesz a ha-ározatok meghozatalában ós a kormány elé terjeszAra ÍO fillér XII. évfolyam, 301. sz. ElöFIZETCSi Havonta helyben 3.20 vidéken «• Budapesten 3.t»o_ BUllttldön Ö.4U pengO. — Eqyei tzám aio tietKii*. nap IO, vaitAr* e* Ünnepnap »«» "111. Hirdeiések nivélele tarlia szoclnl. Megle, e-tle hélto Kivételével naponta regcjel, tendő véleményes jelentések megfogalmazásában. Ez az, ami legalább is az egyenlőtlen elbánás keserű szájizét kelti nagyon sokakban, akik véletlen nem a mezőgazdaság oldalán állanak a nemzeti termelés szolgálatában. Hajlandók vagyunk még azt is elhinni, hogy azok az igen tisztelt mezőgazdasági érdekeltek, — mert hogy érdekeltek, afölött még vitázni sem lehet —, akiket a kormány bizalma megtisztelt azzal, hogy résztvegyenek az árelemző bizottság munkájában —, akárcsak a mohammedán a papucsot a mecsetbe való belépés előtt, leteszik a pártosságnak még a leghalványabb színezetét is, mikor belépnek a zöld asztalos terembe, ahol kifejtik közgazdaságilag igen értékes működésűket. Legalább is fel kell tételeznünk, hogy teljes jóhiszeműséggel erre törekszenek. De tudjuk, hogy ámult él és viszont nem tudjuk, hogy ezt az élő multat fogasra lehet-e akasztani, mint a kalapot, vagy átmeneti kabátot. Gyakorlati esetet véve, ha például az árelemző bizottságnak azt kellene kielemezni, hogy a paprika fogyasztói ára miért emelkedett a hatszorosára és különösen azt kellene megállapítani, hogy milyen nyereségi és veszteségi tételekből tevődik össze ez az egészen szokatlan méretű drágulás, vájjon mit fog felelni, helyesebben milyen eljárást fog tanúsítani az árelemző bizottságnak az az igen tisztelt tagja, aki ha nem is volt értelmi szerzője .a paprika hangyasavas kezelésének, de mindenesetre a legnagyobb propagandát fejtette ki mellette? A közgazdasági élet törvényei azt mondják, hogy minden ár nagyon különböző és nagyon sokféle objektív és szubjektív tényezőből tevődik össze. Vannak árak, amelyekből még az érzelmi mozzanatok sem hiányoznak. Az árelemző bizottságok éppen ilyenek.. És éppen azért munkájuk csak akkor lehet tökéletes, ha tényleg hűvös pártatlanságban lebegnek emberek és dolgok fölött- Ez az egyik eset. A másik eset az, hogy a bizottságban is érdekek találkoznak. Ez az eset a valószínűbb. Ez esetben azonban mindegyik érdekeltséget egyforma jog illeti meg és képviselőiknek egyforma igényük van, hogy az árelemző bizottságban helyet foglaljanak. »Keni lehet elképzefni nemzetet, amely határozottabban a béke mellett volaa, mint Franciaország« Leon Blum békebeszéde Páris. december 23 Az angol—amerikai sajióegyesülüs szokásos heti villásreggeli.jén Leon Blum miniszterelnök is megjelent. Á villásreggeli után Philip J. Perci, a „Newyork Times" munkatársa üdvözölte Blum miniszterelnököt és Franciaországot. . Blum miniszterelnök a békéről szólva, kijelentette, hogy sem Angliában, sem Amerikában, sem Franciaországban nem hisz senki a háború végzetszerű bekövetkezésében. A francia kormány el van tökélve arra, hogy még nagyobb erőfeszítésedet tegyen a veszedelmek elhárítására. Nem lehet elképzelni nemzetet a világon, amely határozottabban a héfce mellett volna, mint a francia nép. — lehetségesnek tart-e valaki önök között — folytatta —, olyan háBorut, amelyet Franciaország kezdeményezne, vagy egy olyan nemzetet Európában, amelynek oka volna félni Franciaországtól? Azt hiszem, hogy aki bennünket ismer, és közöttünk ¿1, ezeket elképzelhetetlen és legérthetetlenebb feltevésnek tartja. A körülmények azonban olyanok, el vagyunk tökélve, hogv mindent megtegyünk ennek a veszedelemnek távoltartására. Karácsony előtt tovább folynak a véres harcok a spanyol frontokon M ndkét fél ujabb offenzívára készül — Franco megváltoztatja támadási taktikáját Páris, december 23. A spanyol polgárháború hatodik hónapjának kezdetén az egész gazdasági élet szünetel, csak azok a gyárak dolgoznak, amelyekben hadianyagokat állítanak elő, a bankforgalom, a földmüvelés. a hajózás, a behozatal és a kivitel, egyáltalában minden üzleti élet halott. Megfigyelők, akik legutóbb Spanyolországban jártak, ugy vélekednek, hogy a Caballero-kormány éppúgy, mint Franco tábornok óáirsi offenzívára készül, mert mennél hamarabb véget akar vetni a nagyon veszteséges háborúskodásnak. Azt mond iák. ''ogy számerőre a népfrontkormány hadserege fölényben van, de a hadianyagok mmőserc és brNé-'e tekintetében Franco tábornok van előnyben. Az a körülmény, hogy a nacionalisták El Efcorial környékén indították meg az ujabb hadmüveleteket, arra mutat, hogy Franco tábornok a külföldi katonai szakértők tanácsára megváltoztatta taktikáját. Mostantól fogva kerülni akarja a frontális tömeges támadást és egyébként is uj korszaka kezdődik az offenzívának a felkelők részén, mióta Franco tábornok legújabb rendszerű tankokat, harcikocsikat és repülőgépeket kapott külföldről. A madridi helyzet Páris, december 23. Megdöbbentő tudósítást közölt lapjával a Matin tudósítója, aki a felkelők főhadiszállásán tartózkodik. A tudósító