Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-20 / 299. szám

DÉLMAGYARORS eáG Vasárnap, r93ö december 20. |ZLÉSES AJANDÉKTÁRGYAK LEGOLCSÓBBAN SEGESVÁRY DROGÉRIÁBAN KARASZ UCCA é. SZ. MOLNAR-MOSER LERAKAT ver tomniferuin) érett fejeit behasogatjAk ás a benne levő nedvet kisajtolják. Nyomdai ügyekben félig-meddig jártas egyének rögtön kitalálják, hogy itt egyszerű eltördeléa történt. Az Opitz cimszó után Ópium következett volna, de a nyomda valahogyan a közbeeső sorokat elvesztette és a két egymáshoz nem tartozó szöveget összevonta. Ez a lexikon hires volt különben az utalásokról is. Ha példáid valaki azt akarta tudni, liogy mi a Nadír, a következőket olvashatta: »V/tD/ft a zenit ellentéte. L. e címszó alatt.« I fa viszont felütötte a Zenit címszót, ott a következőket találta: »ZENIT, az ifjn hónát irodalmi törekvések folyóirata. Megjelenik ZágrábbanJ« Hogy a sajtón és lexikonokon kívül a tiszta tudomány se maradjon megrovási kaland né'kül, megörökítjük annak a magyar orvosi míiszólárnak az emlékezetét, amely a májmételyt felcserélte az étciszabdl'yal. Ez pedig ugy történhetett mqg, hogy a májban tanyázó élősdi német neve lj»ber-egel, amit a fordító, aki ez esetben valószínűleg mint önálló kutatások alapján működő •zerzö szerepelt, Lrbr-rngeln^k olvasóit és ennek megfelelően ültetett át magyarba. Végül ideiktatom a legfurcsább ilyen könyvészeti Chotkbo^arat, amellyel ta'Alknrtam s amely szerepel is a könyvtáramban. Még 1927-beu jelent mog B* úgynevezett Maiinns-Bibliothek kiadásában, amelyet az öslörlóne.letn kutatói nagyon jól ismernek, K. F. Wolff egyetemi tanárnak Rastenlehre ciinii kötele. Akimé ennek a kötetnek: . Nrur Gedankcn :ur {nthropol'Xjie, Puliltk, Wirlsvhaft, VoUupfleqc und Elhik. \inint ebből n címből* is követkfztelm leliet, egyike volt ez a Wolff féie Rassen'ehre azoknak a könyveknek, amelyek a nemzeti szocializmust tudományosan megalapozták. A kötet rendkívül (A Dclmagyarország munkatársától.) A szegedi ítélőtábla szombaton délelőtt bizonyításkiegészitési eljárást folytatott le az évek óta húzódó, ismeretes Lá:ár—Peltykó-perb«n. Az Ítélőtábla januárban kezdi meg az ügy fellebbviteli tárgyalását, előzőleg lefolytatják a bi zon vitái kiégés zi-« lést abban az irányban, hogy a törvényszéki ítélet helyesen állapította-« meg t fokozatos felelősség sorrendjét. A törvényszéki ítélet ellen benyújtott felirl»bezésél»en dr. Lázár Ferenc járásbiró azt állította, hogy a törvényszék tévesen állapította meg a sorrendet ós nem Szitbjer Jánost nyomdászt terheli a fokozatos felelősség a'apján a bűnügyi és képviseleti költség az esetben, ha a vádlottak nem űzetnének, hanem a nyomda'utajdonost, a szegedi dnndárjMranesnoUságot. A tábla dr. lugazdagon van illusztrálva és külön-külön lapokon mutatj« be az egyes faji típusok karakterisztikus-: képviselőinek képeit. \z egyes lapok ilyen nmeket viselnek: Arter, Ario-PrimUive, Uy^rborexr, We.iUirioide, Mongolén und Mongoloidé, stb. Ennek a könyvnek 88 oldalán hat kép mutatja be a hyperboreus, vagyis északi típusokat. \z egyik kép, cank rá kell nézni, Vázsouvi Vilmost ábrázolja. A kép adáirása pedig szószerint u következő: »Vngariseher Staatsmaiui (Aricr mit starkem hyperboreischem Einschlag).« Magyarul: Magyar államférfiú (Arja, erős hiperboreus jelleggel). Aki nem hiszi, annak hajlandó vagyok a bizonyiléko' bemutatni Esetleg tudományois kutatóknak a könyv az egyetemi könyvtárban ís rendelkézé..-, ükre áll. hász István táblabírót hízta meg a bizonyítás felvételével. A táblabíró szombatra maga elé idézte Szittnrr Jánost, aki azonban a kitűzött időben nem jelent meg, mire a táblabíró rendőrökkel vezettette elő. Szittner János vallomásában megcáfolta dr. Lázár Femje előadását. Kijelentette, hogy ő bérbevette a nyomdaüzemet, annak 6 a tulajdonosa, a nyomdában abban az időben, amikor ai ominozus röpirat megjelent, csakis neki volt rendelkezési joga és ő is nyomatta ki az inkriminált röpiratot. . A kihallgatáson jelen volt dr. Lázár Ferenc járásbiró is, aki a kihallgatás tartama alatt több indítványt igyekezett előterjeszteni és több wrnmiségi panaszt jelentett be. Szittner János kihallgatásával véget is ért a tárgyalás. Gyermekfátéteote <ru.i rtunuum,«u?"abb_kí'i,eU>9n_a leq olcsótat» árakon Szántónál Széchenyi t$r II. Városi bérhae. Érdekes tanúkihallgatás a Pettykó—Lázár perben A tábla ianuórbon fárHualia a monstre rágalmazást aauet A Bodri hazajött Irta F Alt KAS ANTAL A Bodri Ismeretlen szülők szeretkezéséből jött e világra. Korcs kutyákölyök volt és semmi Jogeímet nem tudott volna fölmutatni arra, hogy a tájvédelem áldásaiban részesítsék, A faluszéli árokban találták a játszadozó gyermekek. Megszületése után testvérkéivel együtt odadobták szegénykét, hogy pusztuljon el. A testvérkék szőt is fogadtuk a kegycsszívü embereknek: elpusztultak •iz árok vizében, de Bodri a szárazra pottyant és még akkor is élt, mikor a Kohajda-gverekek rátaláltak a nyöszörgő csöppségre. Jaj, <Je megörültek neki! Az édes anyjuknak rögtőn meg is mutatták a vak kutyakölyköt. Még a szeme se nyílt ki. Megvakul 3 körmötök, hogy hozzáértek. Egy-kettőre 'vigyétek el a háztóit A Koliajdr-gyerekek nem voltak olyan szófor áadó teremtések, mint a Bodri testvérkéi: nem vitték el a háztól, hanem a Kajtár, szomszédék lias kutyájánál — persze, a Kajtár-gyerekek szíves engedelmével — meg-megszoptatták a Bodrit. A fias Sajó kutya sem volt rossz lélek. Az ő finom «agilisa rögtön elárulta neki, hogy idegen kölyök szívja az emlőjét, de nem törődött vele. Jut is, marad is. Ugyanis Sajónak valami hat kölyke vop. de. négyet eldobtak és rsaV kettő ma. radt meg. Még volt tej»' 3 mostohagyerek számára is. Elég ir boziá, hogy Bodri felnőtt akkorara, I ogy már » maga emberségéből is tudott voln» enm. ha lett volna mit. Kohajdáék nagyon szegények voltak, sokkal szegényebbek, mint Kajt;irék. Ugyanis Kajtár bácsi valami nvugdíjfélét is húzott az államtól és szépecskén éldegéltek, Kohajda nem húzott scboiio-iu semmit, hanem őt húzta j rettenetes szegénység. A kubikmunka elfogyott. Az uradalom nem hívogatta aapszámba, mert az intéző urnák azt mondták a templomjáró emberek, hogy ez a kutya Kohajda nagy szocilista: még párbért se fizet. Nem csoda, ha szegény Kohajda a nyomorúságtól fölpaprikázott ember volt és rászólt a gyerekekre: — Elpusztítsátok ezt a kutyát a háztői, mert vele együtt agyonváglak benneteket! Nektek sem tudok kenyeret adni, nemhogy neki. A Bodri ekkor már felcseperedett a kamaszkorig: játékos, csintalan, örökösen jókedvű jószág lett belőle. Az ilyen természet nem is fért meg egy portán a Kohajda állandó buskomorságával. Különösen akkor nem, amikor ellopta a Kohajda egyetlen földrepottyant kalapját és lyukat rógott bele az ágy alatt. Ila akkor Kohajda Pista nem gyorsabb, mint az édesadja és a fölkapott Bodrival ki nem iszkol .1 kapun, Bodri alkalmasint elmegy a vizbedobott testvérkék után, így is elment szegény. Pista nem merte visszahozni a kedvencét. Kínálgatta fünek-fánjk a faluban: kell-e kutya? Kinek kell ma kutya? Ma, amikor olyan világ van, hogy a kutyának nincs mit őrizni; aztán a kenvérhajat az ember maga is megeszi a kutya elől. Nem kellett'a Bodri senkinek. Esteledett, amikor Pista szorultságában arra a gondolatra jutott, hogy a Bodrit belopja az intéző úrék udvarára: ott csak nem döglik éhen. Van olt ennivaló dögivei. Igaz. van kutya is, d> mér eggyel több vagy kevesebb. abba nem pusztul b#le 3? intéző vr. A kíftély mellett volt az.intéző urnák pom Pás lakása. Vasrácsa« kerítés. cifrálkodott fenyőfás kertjük előtt. A kapu örökösen tárt: oda nem nyithat be 3 koldusnépség soha. Csöngetnie kell a bejutni szándékozónak és ha a koldus becsönget, ugy elpiszkolják onnan, hogy mért veri föl a ház csöndjét, mikor senki sem hívta. Pista se mert becsöngetni, hogy tekintetes uram, kutyát hoztam, hanem elbúcsúzott a Bodritól és a rácsos kerítésen keresztül szépen becsuztatta a fenyőfás kertbe, aztán szaladt haza, hogy ne hallja az ide-oda szaladgáló Bodri keserves sírását, hiszen igy is pityergésre állt a szája. Kohajdáék éppen az estélyi levest kanalazták, amikor Pista beóvakodott Anyjánál keresett menedéket az apja haragos tekintete elől. — Hová tetted azt a dögöt? — mordult ré a» apja. Pista ötölt-hatolt. Hirtelenében füllentem akart, de a torkán akadt a hazugság. Kohajda fölugrott a leves mellől. A szeme villámlott. — Agyonváglak, ha hazudsz! Hová tetted azt a dögöt? — utoljára kérdem. — A . . . a . . . az intéző urnák adtam — Micsoda?! — és Kohajda már az okiéi emelte, de az asszony gyorsabb volt: fölkapta Pislát és kisietett vele a házból. Kohajda parancsa u«e<érte őket: — Ha az i kutya nyngyárt itthon nem lesz, én megyek érte, de abb»n nem lesz köszönni! Isten mentsen az ilyesmitől! Kohajda nagytérm< szetü omber és még összeakaszt az intézi úrral, ha becsönget hozzá. Ennek meg az lesz a vége, hogy még a csendőrök Is beleszólnak. Ennek nem lenne jó vége. Kohnjdáné maga indult el Pistával, hogy engedelmet kérünk, tekintetes uram, de a Pista gyerek játszás közben bepottyantotta Bodrit » kerítésen . . A félbemarad' vacsor^ akkor folytatódott, amikor Kohajdán? megjött Pistával, Pista meg a Bodrival. Kohajda csöndesebb hangon, magva rázatkéoen mond*?: — Majd ennek át embernek nevelék én ku. • tyát! fis 3 magáébői egy darabot síelt « Boorioak — Nesze, kutyám! , , ,