Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-03 / 285. szám

DRMAGYARORSZAG sieoed. s.erhe.rto.é®: somogyi -cc Csütörtök, 1936 december 3. 2t, u cm. TeleloBi23*33..KladAhlvalal, k«lc»enKttnyv(6r tegvliodni Aradi occa Ct. Telelőm I3-0®. . Nyomdai Lflw LIpA) occa !«. Teleion: 13-Oft. - Ióvlloll M IRVCIclf: l'élrT"»rTOT»í*<ii Steoed Ara lO fllléur XII. évfolvati. sz. KLOFIZETCSI Havonta helyben vidéken «• «udapctlen 3.W, kUWUdOn 6.40 peagö. - Egye* n«B Ara MtUU»­nap 1«. vatar- í» Ünnepnap driesek «elvétele Inrllft szerint. Megte. enik nelio Klv*<e'ével naooo»a ragoel Harminchárom lyuk van rajla .. A szegedi paprikaszövetkezet alakuló köz­gyűléséről elmondottuk már egy párszor nyomdafesték által megtűrt véleményünket. A szegedi paprikatermelők és kikészitők összesen egyetlenegy szavaza­tot sem adhattak le akkor, amikor az ő ér­dekükben életrehivott, róluk elnevezett, ne­kik szánt és érdekeik védelmére rendelt szö­vetkezet megalakításáról volt szó. A Han­gya egyik kiküldött tisztviselője naagával hozta Budapestről az alapszabályokat, az­után a hét alapitó — zughatott az elke­seredés s tiltakozhatott a fölháborodás —, megszavazta a Hangya irodájában készült alapszabályokat. Miért kellett ehhez a köz­gyűlési termet a Hangya rendelkezésére bo­csátani s miért volt szükség, hogy a szege­di termelőket és kikészitőket a városháza közgyűlési termében rekesszék ki a maguk ügyei intézéséből, miért kellett a szegedi vá­rosháza ünnepélyességét és tekintélyét oda­adni ennek a jogászá fércmunkának —, arra nem kaptunk eddig s attól tartunk, nem kapunk ezentúl sem választ. A közgyűlés — a szegedi liberális pórt kezdeményezésére —, azzal a kérelemmel fordult a cégbejegyzéseket ellenőrző minisz­teri biztoshoz, hogy vizsgálja felül a törvé­nyesség szempontjából az alapszabályokat s érvényesítse az alapszabályok törvénybeüt­köző rendelkezéseivel szemben a számára biztosított jogorvoslatokat. A miniszteri biztos ur most értesítette a szegedi kir. törvényszé­ket, hogy a szegedi paprikaszövetkezet alap szabályait nem hirdeti ki és — tizen­kilenc pontban sorolja fel azokat a törvény- és jogszabálysértése­k e t, melyeket a Hangya által készített alapszabályokban észlelt. Harminchárom szakaszból á!V nak az alapszabályok s ha a miniszteri biztos ur leiratára gondolunk, kedvünk volna a té­nyeknek és valóságnak megfelelően n nép­dallal mondani, hogy 33 szakaszból áll az alapszabály, de — „33 lyuk van rajt a". Harminchárom szakaszos alapszabály­ban tizenkilenc kifogás éppen eléggé bizonyítja, hogy mennyire jogosult volt an­nak az éles bírálatnak hangja, amiben ezt a I Iangya-jogalkotást részesítettük s azt a mó­dot, ahogy a Hangya ezt a kétesértékünek már nem is nevezhető fogalmazványt a sze­gedi városháza közgyűlési termében alapsza­bállyá léptette elő. Á harminchárom szákász között vannak ilyen szakaszok is: „A szö­vetkezet székhelye Szeged", vagy „Fennállá­sának ideje határozatlan" — ezek mind önyl­ló szakaszok. Ha most ezeket a sablonszakr­szokat' és sablónrendelkezéseket leszámítjuk, n»rg kell állapítani, hogy legalább any­nyí törvénysértést állapított meg a miniszteri biztos ur, mint ahány szakasza van az alapsza­bályoknak. Most nem az a feladatunk, hogy jogi érté­kelésben részesítsük a törvénysérté­seknek azt a — magyar rekordját, amit szövetkezeti alapszabálynak nevezett l<i a Hangya. Ha a H a n g y a vezetősége az ilyen jogi munkával meg van elégedve, ak­kor legfeljebb arra találunk magyarázatot, hoev ezer és ezer kitűnő maevar ügyvédnek miért kell küzködni a mindennapi kenyérért. Dc azoknak, akik ebben részesek s akik ezért felelősek, a nyilvánosság előtt is számot kell adni: ilyen jogi munkával, a Hangya törek­véseit törvénysértő rendelkezésekkel védő eljárással akartak gondoskodni tizezer szege­di család érdekeiről? A szövetkezetet — mondják, — azért kellett megalakítani, hogy az a negyvenezer szegedi lélek, aki közvetle­nül érdekelt a paprikakérdésben, segítséghez és támogatáshoz jusson. Ezt a támoga­tást és ezt a segítséget a törvény­sértéseknek ezzel a halmazatá­val akarták biztosítani a szegedi piprikaér­dekeltségnek ? Már a szegedi, úgynevezett alakuló köz­gyűlésen felmerült az a gondolat, hogy a termelők bizonyos számának legalább egy szavazati jogot adjanak. S bár a város pol­gármestere adott hangot ennek a kívánság­nak, az alapszabályokba ezt a rendelkezést nem vették fel, de még a jegyzőkönyvben sem tüntették ki, hogy negyvenezer •szegedi érdekelt nevében felszó­laló polgármester milyen indítványt terjesztett elő. A szegedi urak, akiknek az volt a kötelességük, hogy a szegedi érdeke­ket védjék, egyszerűen aláírták a Budapesten előre elkészített jegyzőkönyvet s mgefeled­keztek arról, hogy milyen érdekek védelme a kötelességük. A cégbejegyzéseket ellenőrző miniszteri biztos ur — minden hálánk és kö­szönetünk az övé, — törvénysértőnek jelentette ki az alapszabályoknak ezt a ren­delkezését is s a törvényszékhez küldött elő­terjesztésében, illetve felfolyamodásában kí­vánja ennek a törvénysértő rendelkezésnek módosítását. A miniszteri biztos ur szerint törvénysértő az alapszabályoknak az a rendelkezése is, amelyik azt állapítja meg, hogy kik lehetnek a szövetkezet tagjai, tör­vénysértő az a rendelkezés is, amelyik a termelődtől a szavazati jogot elvonja, a sza­vazati jog a miniszteri biztos ur szerint a tag alapvető joga, amitől a törvény megsértése nélkül nem fosztható meg, törvénysértő rendelkezés az is, hogy uj üzletrészek jegyzéséhez az igazgatóság beleegyezésére van szükség, törvény­sértő az is, hogy a Szövetkezeti tagok ál­tal előterjesztett indítványokat a közgyűlés csak akkor tárgyalhatja, ha az igazgatóság azokat a közgyűlés napirendjére felveszi, törvénysértő az is, ahogy az alapsza­bályok az igazgatóság kinevezéséről intéz­kednek, törvénysértő a felszámolók ki­rendelésére vonatkozó alapszabályi rendel­kezés is, törvényt sért az alapszabá­lyoknak az a szakasza is, mely a szövetkezet felszámolása után megmaradó vagyonnak a szövetkezeti tagok közötti szétosztását meg­hiúsíthatja, törvénysértő az a mód is, ami mellett az alapszabályok szerint a köz­gyűlésen a szavazás történik — le kellene közölni a miniszteri biztos ur egész előter­jesztését, mert annak minden szava pöröly­csapás, — a törvény tartja kezében a kalapá­csot s csap le vele jogtalanságra és tör­vénytelenségre. A Hangya nem áll a törvény felett s ha nem akadt Szegeden senki, aki megvédte a szegedi paprikaérdekeltséget a Hangya tör­vénytelen alapszabályokkal megteremteni szándékolt diktatúrájával szemben, a szegedi termelők és kikészitők megkapták ezt a tá­mogatást a cégbejegyzésekre felügyelő mi­niszteri biztos úrtól, megkapták tőle a tör­vényesség álláspontjának védelmét és van­nak még bírák Magyarországon, — meg fog­ják kapni a birói jogvédelmet is. Nem Ger­gely igazgató ur fogja enunciálni, hogy milyen jog illeti meg a szegedi paprikaterme­lőket, majd megmondja most a bíróság. Nem a Hangya diktatúrája, hanem a törvény uralma fogja megszabni a szövetkezet és tag­jainak jogviszonyát. S ami segítséget a tör­vény a szövetkezeti tagnak rendel, ahhoz most hozzá fognak jutni még a Hangya s még a szegedi paprikaszövetkezet igazgató­sági tagjai ellenére is a szegedi paprikater­melők. Megszűnik majd az a helyzet, hogy egy-két Hangya tisztviselő s egy­két igazgató szavazzon és határozzon akkor, amikor — negyvenezer szegedi polgár életéről, munkájáról és kenyeréről van sző. A törvény ugy rendelkezik, hogy szavazhas­sanak a szövetkezet termelő tagjai » s amíg a törvény törvény, addig nemcsak a szegedi termelőknek, de a Hangyának is parancsol. A Hangya, ugy látszik, törvényhozó akart len­ni s vissza akarta állítani a jobbágyságot a szegedi paprikaföldeken, most majd bírói határozat fogja megszabni azt a hatáskört, amit gyakorolhat s fogja kijelölni azt a hely­zetet, amit a szegedi termelők és kikészitők szövetkezetében elfoglalhat. A vizumdifak eltörléséről, a hadikö'csön varolizáiásáról. a drá« rangról, a kisemberek adójáról a kisiparosok diplomásokról hiteiéről és a a képviselőház szerdal illésén Budapest, november 2. A képviselőház szer­da délutáni ülésén folytatta az ügyvédi rend­tartás javaslat vitáját. V á z s o n y i János azt fejtegette, hogy az ügyvédek szempontjából nem annyira ügyvédi reformra, mint inkább munkaalkalmak meg­teremtésére van szükség. A javaslatban az au­P nótnia szűkítését lát ja. Árvátfalvi Nagy István a javaslatban sem politikai irányzatot, sem ügwédellenes hangulatot nem lát Ezután áttértek az interpellációkra. Homonnay Tivadar a pénzügyminiszterhez intézett interpellációt, amelvben a közszolrá latban ideiKlei1« alkalmazott diplomások hely­zetének javítását kérte, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter betei«» tette, hotrv azokat a diplomásokat, akiket 19:i4

Next

/
Thumbnails
Contents