Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-17 / 296. szám

PflMAGYABORSZAG SZEOED. Sterbe«sM»Co:SoiD0grl »eea ffiiilArtAk 14^1 lIPTPmhPr 17 ELŐFIZEl£s, Bevonta helyben 2Z. K ero. Telelőm 23-33.-Kiadóhivatal WUlUIlUlt, líf JO UCI/CIUUCI 1« - vidéken e9 BudapelleD 3.6", KUllUlU.ír, klUcönkönyvlAr «» fegvlrodat Aradi - ».4« pen,«. -Esye. árnyét*»*. ucea «». Teleiont 13-06. _N.omda, L0w Ara lO rUlCr nap ÍO, vaMr. «» Ünnepnap »• Mlr­Llpdi ucea 1». Teleton: 13-0®. - Tavira« Vfl o _ delések jeivélele tarlt« »«crlnl. Mo9|e. «S»tev«lcti»: U61irrryerom«o, Szeged Xll- eVIOly»lXl, ¿9», SZ. eMk héllö KtyÉtetérel naponlo reggel, FUIT Nem mondjuk azt, hogy a martoniz­mus kimúlása formában és külsőségekben a nemzet történelmi szükségletének minden­ben megfelelt. A lényeg elmúlt s egy címmel több lett, egy vignetta itt maradt abból, ami szellemben és törekvésekben egy egész s —szerencsére nem hosszú —, korszak lelki municiószállitója volt. Hogy a főtitkári hata­lomból átkerült a társelnöki diszbe, a hatalom­ból a méltóságba, az mindent jelent, csak annak az irányzatnak folytatását nem, amit jellegzetesebben képviselt s aminek a maga személyében hivebb inkarnációja volt, mint maga a miniszterelnök. Ha a történelem számára ki kellene mun­kálni az eredmények és kudarcok tételeiből a G ö m b ö s-kormány politikai vagyonmér­legét és közéleti eredményszámláját, kü­lönös tételekkel és ellentételekkel kellene ta­lálkoznunk. Gömbös Gyulában mérhetet­len sok jóhiszeműség volt, rengeteg becsülni való erény, őszinteség és jószándék, lelkese­dés és kitartás, de az volt a szerencsétlen­ség, hogy a mindenki által helyeselt, min­denki által kivánt, mindenki által vallott cé­loknak — Marton Béla volt az eszköze. Gömbös Gyula tűzte ki a célokat s Mar­ton Béla szolgáltatta az eszközöket. S ez a cél — nem szentesítette az eszközö­ket. Gömbös Gyula tragikus elmúlása után tagadhatatlan változáson ment át az uralmon lévő politikai párt. Ez a párt Bethlen Ist­ván megtagadásával született meg egy válasz­tási harc mennydörgése és villámcsapásai között s ma már közelebb van ahhoz, akit megtagadott, mint ahhoz, aki a tagadást ve­zényelte. Mi volt a martonizmus lénye­ge? Az államhatalomnak felhasz­nálása a párt megszervezése cél­jára. Tévedése és botlása az volt, hogy felcserélte a szerepeket: nem a párttal akarta szolgálni az államot, hanem az «állammal a pártot. Nem az állam volt az el­ső, hanem a pórt, nem a nemzet, hanem a szervezet. Ez a szellem azon fáradozott, hogy az állam minden alkalmazottját a párt korte­sévé tegyen meg. A főispánokat a törvény a törvényhatóságok kormányzatával bízza meg, u martonizmus a törvényhatósági pártok ve­zetőivé tette őket. Ez a szellem meg akarta szüntetni azt a távolságot, el akarta törölni azt a különbséget, ami államhatalom és párt­élet között van meg. Ne legyen külön állam és ne legyen külön párt, aki az államot szol­gálja, köteles legyen szolgálni a pártot is, oki a pártot szervezi, legyen részese az ál­lamhatalomnak is. Ez a felfogás vetélte a világra a külön magyar totalitás dogmá­ját és programját is. Fizetett élharcosok lep­ték el a fórumokat s a maguk türelmetlen jel­szavaival nyugtalanították a közszellemet. Az ország szembefordult ezekkel a jelensé­gekkel s megmondjuk nyíltan: nem Gömbös Gyula programját tagadta meg, hanem azo­kat a politikai eszközöket, melyeket ez a program megtűrt s melyeknek ez a program tekintélyt és munkaterületet biztosított. S Gömbös Gyula halálával nem is program ja , szenvedett sérülést, hanem az a ha talmi szervezet, az a politikai fel­fogós, az a közéleti szellem, amelyik ennek a oroeramnak meg-valósitására vállalkozott. Csak a likvidálás volt hátra s ehhez is elér­keztünk a mai nappal. S ennek a nagy fel­számolásnak el is kellett jönnie. A választó­jogi ankét megmutatta, hogy az alapvető al­kotmányos problémák megoldása tekinteté­ben lényeges különbségek nincsenek s min­denki, aki felelősséggel tartozik a magyar politika irányáért, egyetért az alkotmányjogi reformok legnagyobb vonásaiban. A kor­mány benyújtotta már azt a javaslatát, ami­vel a választói törvény legtöbb visszaélésre, hamisításra és jogfosztásra alkalmat adó in­tézményét: az ajánlások rendszerét pusztítja ki s ezzel is bizonyosságot tesz amellett, hogy a politikai élet tisztulása és megnyug­vása felé törekszik. Most már arra volt még szükség, hogy megtagad­ja a pártszervezésnek azt a módját is, mely martonizmus néven kerül be n magyar politikai muzeum legrosszabb emlékei közé. Ma már — s az uj kormány hivatalba lé­pése óta ez a legörvendetesebb eredmény, — csak m u 11 időben lehet beszélni a martonizmusról. Talán díszesebb temetést kapott, mint amennyit a nemzet részvéte igényelt volna számár»., talán ünnepélyesebb formák között — a társelnökség ágyutalpára kötözve, — távozik a magyar közéletből, mint amennyit emléke megérdemelt, de ki sajnálja a temetést? A Darányi­kormány a lelkek összebékélése, a közszel­lem pacifikálása terén két hatalmas ered­ményt tud már felmutatni. Az egyik a tit­kos választójog elkötelezése, a másik a martoni pártszervezés likvidálá­sa. Az egyiket megvalósította a múlt t,irtózá­saként, a másikat megvalósította a maga fel­adataként. A magyar alkotmányos élet örökös robba­nással fenyegető aknájától szabadult meg az egységes párt átszervezésével. Nem volt ad­dig nyugalom, amig attól kellett tartani, hogy a párttá szervezett nemzet, az uralom eszkö­zévé vált államhatalom nem válik-e ,,öncé­lúvá" s a nemzeti élet stabilitását, az alkot­mányosság rendjét nem zuzza-e szét az al­kotmányosság fékeitől megszabadult uralom? A nemzet vezetése visszakerült az alkotmány országútjára, — vitatkozhatunk még a menet­sebesség fölött, küzdhetünk egymással a menet irányának kijelölése kérdésében, de az alkotmány ezeréves országútján halad minden akarat, minden törekvés, minden po­litikai szemlélet a iobb jövő felé Példátlan botrány a kukaresti képviselőházban Pop Ghita: „Az ékrrátyság valósággal ki­zsákmányol Erdélyt" - A cuzista kéovi­setők rárohanlak Pop Ghitára és véresre verték Bukarest, december 16. Szerda délután a ro­mán parlamentben példátlan botrány tört ki. Pop Ghita volt alminiszter, nemzeti paraszt­párti képviselő interpellációt ¡egvzelt be és ke­mény szavakkal tárta fel Erdély helyzetét. Ki­jelentette, hogy az ¿királyság teljesén kizsák­mányolja Erdélyt. Az igazságszolgáltatásban cs a közigazgatásban a regátbeliek valóságos invázióin indult Erdély ellen. Pop Ghita szavaira óriási botrány tört ki. A euzista Kpbu képviselő felrohant az emelvénYre és onnan lerángatta ' Pop Ghitát. Ezután Gogn emelkedett szólásra és han­goztatta, hogy csak egy regáti invázió volt Er­délyben és ez a román hadseregé volt. froga szeintelenségnek minősítette Pop Ghita szavait, mire az valami sértő szóval válaszolt. Ezután több képviselő rárohant Pop Ghi­tára és ököllel összeverték. Pop Ghita vérző arccal hagyta el a ter­mel. P o p Valér miniszterelnök követelte, hogy haladéktalanul terjesszenek be interpellációt, hogy a kormány méltóan válaszolhasson. Le­hetetlenség ókirályságbeli invázióról beszélni — mondotta —, amidőn a hivatalokban ma is akkora a kisebbség, hogy remegve várjuk, hogy Erdély gazdaságában, iparában és kereskedel­mébe«! mikor lesz román többség. Ellen nyilatkozata Angla és Olaszország viszonyáról Az afrikai hódifás és a Földközi tengeri helyzet London, december 16. Az alsóházban Leach képviselő megkérdezte Eden külügyminisz­teri. hogy ellenezni fogja-e azokat a Genfben folyó erőfeszítéseket, amelyeknek célja az aLessziniai olasz hódítás elismerése, v-.-•;<• Abesszínia kizárása a Népszövetségből. Eden külügyminiszter ezeket mondoll.i: Abesszínia népszövetségi helyzetének kérdése aligha merül fel a Népszövetség legközelebbi ülésén. A közgyűlés igazolhatja, hogy pz a kérdés fennforoghat-e a körülmenyek 'Tekí': tetbevételével. Jelenleg nein nyilatkoztatom arról, hogv milyen eljárást kövelünk a Jövő ben. Égvébként az angol kormánv nem szándr-

Next

/
Thumbnails
Contents