Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-13 / 293. szám

Dff MAC,yARORSZAO Vasárnap, 1936 deremttír 19. Tokaji Borszalon asszonyok részvételével. Allitőlag a felbőszült felsővárosi magyarok verték agyon. De van a mesének olyan variánsa is, hogy a nagy esetben a férfíakhak nem is volt részük. Papucsaikkal az asszonyok dolgozták meg olyan keményen Hóbiárt basa tar koponyáját, hogy belehalt sebeibe. Tanulságnak igy maradt meg az utókor számára, hogy nem ajánlatos a harcias felsővárosi menyecskékkel kikezdeni. De ha már a törők idők emlékeiről van szó, Szegeden kettőről csakugyan nem szabad megfeledkezni. Az egyik a szegedi specialitássá vált magas sarkú, hímzett, vagy piros bőbből készült papucs, amelyet minden valószínűség szerint török mesteremberek terjesztettek el. A másik különlegesség a szegedi paprika, amelv kétségtelenül török közvetítéssel Indiából került Magyarországra. Ennek nagy hire volt már a mult századokban is azt tartották Kerékpárosok!" Nikkelező- és mÜCTOráCT Javítóműhelyemet IIIUO/.CI Goc Arany János u-.ca 16. szám a'ól Kossuth Lajos sugárul S. alá helyeslem ál Klbfrrilett *• «aódsmül fel»»«relt mQh«Iy»mboa »»rantilt 1« állok rendel k»t#»r* " Galiba J6zief möireróB* róla, hogy biztos orvosság a morbus hnngaricus néven ismert tífuszos láz ellen és ajánla < tos olyankor, ha sok zsírosat evett az ember. Ezért ajánlják a. paprikát utleirók és régi receptes könyvek egyaránt. Vannak, akik azt hiszik, hogy Szeged kézműves iparának még egy specialitása, amely sokszor előfordul Mikszáth novelláiban is, a halbicska szintén a török időkből maradt a mi korunkra. Lehet, hogy igy van, de erre a krónikás már nem merne megesküdni. Karácsonyi afándlé'kok legelőnyösebb beszerzési forrása Klauzél-fér 8. Kelemen-u. 8. Kitűnő tokaji óe homoki borok olceó árakon. Tokaji bor 1 deci 12 fillértől (¡6 filliria. homoki bor 1 liter 90 fillér. ról ugyanis a hóditolt területeken nem sokat beszéllek. De a hagyományokat se az őslakos magyarok, se az itt maradt törökök nem nagyon őrizték meg. A visszafoglalást követő éylizedek soráu ugyanis akkora volt Szegeden az idegen bevándorlás, hogy a jövevények a régieket számban sokszorosan felülmúllak és sokáig ók nyomták rá bélyegüket az életre. Tudni való, hogy Szeged a lörők kivonulástól a szabadságharcig távolról sem volt az a tiszta magyar város, mint manapság. Csak a (első-, és alsóváros volt teljesen magyar, de a belvárosi polgárőrségnek még a napóleoni háborúk idején is német volt a szolgálati nyelve és a negyvenes évekig szokásjog szerint az egvik tanácsliélit mindig a rácok közül választották. A lakosságnak ebben a kicserélődésében és átformálódásában vesztek cl a török idők emlékei. amelyek pedig gazdagok voltak kullurliístóríailag és irodalmilag becses anyagban. Mindebből csak szegényes foszlányok maradtuk ránk: Kiskampó vitéz, aki átúsztat a Tiszán és» levágja párviadalban Hubíás agát. A kolduló barátok, akik Ttecsep evangélistára való utalással tudták megtartani templomukat. Kappan basa, akinek nevét a szegedi nyelv éppen ugy megmagvarositotla, mint a világháború idegen nyelvű generálisait. Hóbiárt basa, akiről a történelem nem tud ugyan semmit, de ttccája van Szegeden és egyedül él a tőrök nagyurak közül a szegedi nép emlékezetében. Erről a Hóbiárt basáról azt mesélte a fáma, hogy igazhitű műzülmán létére is szerette a bort, no, meg az asszonyokat. A tarjáni szőlők között volt a nyaralója, ahol nagy mutatásokat rendezed, felsővárosi halász és hajós Karácsonyi kinevezések a minisztertanács előtt Budapest, december 12. A kormány tagjai szombaton délelőtt Darányi Kálmámminiszterelnök elnökletével minisztertanácsot tartottak. A minisztertanácson Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter beszámolt genfi tárgyalásairól. Ezután a képvisclójelőlésck szabályozásáról szóló tőrvényjavaslattervezctet tárgyalták. A minisztertanács, amelynek tárgyalása során még tolyóügyek szerepeltek, délután fél 3 órakor ért véget. A Budapesti Értesítő jelentése szerint a minisztertanácson a karácsonyi tisztviselői kinevezések, cim- és jellegadományozások is szóba kerültek. Nagyobb aránipi kinevezésről, illetve előléptetésről nincs szó, miután ez mindért évben nyáron, a költségvetési év kezdetekor történik. Leánvkák • kocsit! Fiúcskák: triciklit. kértenek ajándékba. Legolcsóbb a készítőnél: vltés Há'lay vasbutorüzemnél, 5?ffi ^6ecryrafotelek,rem CTpíbaelnpl EMU munka, szolid ír! otfománok, mai rácok Oi-CIlIColIlCI s2entMb4iynoeai Aranka frta KOSARYNÉ RÉZ LOLA •— Mi baja, fiam? — kérdezte Gábor és kényelmesen hátradőlt a karosszékben, a fűtőtest kellemes szomszédságába ti. A széles ablakon tul, petytyes függöny mögött, szürke hófelhók vándoroltak az égen és a ködben szétfoszló fényudvarok közepén derengett egy-egy uccnlámpa. Az asszony most érkezett haza és nagyon Izgatottnak látszott. Levetette a bundáját, egy székre fektette és a sált is ledobta a nyakáról. Aztán a kesztyűt vette le és megfújta az tfjjahegyél. mert fázott. — Aranka összeveszett a vőlegényével. — Majd kibékül, — vélte Gábor közömbösen. Az asszony legyintett. Mit szólnak bele a férfiak ilyesmibe? — Hagyj gondolkozni, — mondta. Ezt nekem kell elintéznem. Nem engedhetem, hogy mindennek vége legyen, én hoztam őket ősszel — Dc nem te pletykáztad Őket szét? Akkor hát nyugodt lehet a lekiismereted. — A lelkiismeretem Igen, de a szivem meg a lelkem nem! Egész élelembefr bántana, hogy Igy tönkrenienjen ez a dolog , . . és éppen Jafika miatt . , . — Janka miatt? Hová tette a szemét az a szerencsétlen fiatalember? lanka néni testvérek között is megvan ötven éves . , . — Nc tréfálj. Idehallgass. A* asszony leült a rtiásik karosszékbe. — Azt tudód, hogy Arartk* édesanyja ntfcron megunta már a dolgot, hogy estéfől-estérí ott 01 iön immár második esztendeje a tiátalólí mellett. De a férje, az Öreg Kálmán, szigói*uart ragaszkodik hozzá, hogy valaki ott legyen. Hanem mert ő mindig csak sakkozni akar a Vőlegénnyel és szegény már majdnem beleőszült. Aranka édesnnvja felkérte Janka nénit, jöjjön ő cl hozzájuk esténkint és beszélgessen Arankával meg a vőlegénynyel. Janka néni el is jött. Eleinte hegedült és a vőlegénynek kisérnie kellett Ezt türelmesen elviselte a vőlegény. Aztán passziánszozott Janka ncni és a fiataloknak kibicelniük kellett. Még ez is hagyján. De aztán Janka néni ezt is megunta és az a szerencsétlen gondolata támadt, bogy megnézte a könyvszekrényt és Schopenhauert Vette elÓ. — És? — És rá akarta venni a vőlegényt, hogy Schopenhauer gondolatait és filozófiai rendszerét magyarázza meg neki. Ezt már nem bírta szegény, vagy az is lehet, hogy ráragadt Schopenhauer pesszimizmusa. Egyszóval . . . — Egyszóval? — Egyszóval a vőlegény egyre lehangolt abb lett. Alig egy hét múlva feltűnt Arankának, hogv valami hántja. Dc tagadta. Aztán attól félt Aranka, hogy meghűlt. Hiába tiltakozott, megmérte a hőmérsékletét. Kis hóeinelkedése volt. Másnap, mikor újra éljőtt, egészen mogórva volt, szinte udvariatlan és mikór Janka néni felólvasta a következő fejezetét és kérdéseket telt fel, alig válaszolt, majd felugrott és ide-oda kezdett járkálni. Mikor pedig tovább kérdezte őt Janka néni, egészen kidülledtek a szemei. — Asitott? — Nem, azt mondja Aranka, nem ásított, csak egyre idegesebb lelt és amikor Janka néni azt kivánta tőle, hogy állitsa rendszerbe Schopenhauernek az életről való elméletét, fogta a kalapját és ébilenf vacsora nélkül. Azóta csak minden másodnap Jött él. Séf. kééőbb csak harmadnap Néha egyszerűén telefonált, bőgv ezért és azért hérti lebet eljónrtle. de Afáriká >fei!e mái", hofív' Mefó kifófií \t égési H íőkat slft IVgttip pedltf . . . — Tegnap? — A vőlegény levelet irt és visszaküldte a jegygyűrűt. Megírta, hogy gondolkozott a dolgón. Nem baj, hogy Arankának nincs pénze. Nem baj, hogy néni lehetnek egy pillanatig sem egyedül. Nem baj semmi, mert hiszen majd csak eltelt volna az idő. De hogy Janka néni még egy évig Schopenhauert olvasson neki és Ót kérdezgesse és esetleg liz, vagy husz év múlva Arankából is kitörjön ez a hajlani . . . nem, ezt ft nem birja ¡elviselni. Inkább váljanak el most békességben. — És Aranka? ' — Sirva mondta, hogy inkább soha életében kezébe sem venné Schopenhauert, csak Gyurkát még legalább egyszer ez éíetben lássa. Most már persze az anyja is meg van ijedve, sajnálja, hogy miért nem tette meg a leánya kedvéért azt a kis áldozatot, hogy ott ült volna. Ez a baj. Az anyák sokszor önzőek. Gábor óvatosan kérdezte: — És most mi lesz? — Hagyj — mondta az asszony. Gondolkozom. Gábor hallgatott. Csend lett a szobában. Az nssZony hosszan nézett a fűtőtest csöveire. — Tudom már — mondta az asszony másnap reggel, éppen mikor Gábor a gallérját tette fel n fürdőszobában. — Mit tudsz? — Hogy hogyan békítsem össze Arankát a vő legényével. Gábor reggelenként rosszkedvíi volt. Most sem méltányolta a dolgot. Az asszony azonban derűsen tett-veit, majd leült levelet Írni. Estefelé — újra ott ültek a fűtőtest közelében —/csengettek. Nemsokára Gyurka lépett be. kissé feszélyezetten. Nem tudta biztosan, csakugyan ném tud-e az asszony a szakításról. Udvariatlannak S'onhán nem akart látszani t eljött, m«rt ttln hivták Az aísronv feldúltan, ijgatóttaí, itióBdhatöám ttlérgésén iítt elé!í. — rivurka — szóit drártial hártgórt —. ¿fl riagv szívességre kérem rrtágát. ö Tessék parancsolni — mondta meglérVettcn