Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-13 / 293. szám

DELM AGYAKORSZAG SRRlSSVasérnap, 1936 december 13. kBlc»»Bkönyv(Ai «t )ea«1roda: Arndt pcnoö. - Eqyeí »r.Am Of»^»1«^ ncca Telelőm lMM^Nromda: L0W Ara 16 fillér Br.p 1«, vaíftr- éí Ünnepnap » HU. B f Llp«t neca <» Teiei«n: »^Mt.. Ttvlrall , . , _ detéselc ieivéíete szorln*. Mejjle. n '«TClclr- Uftiirnflyrronréa, «MM« XII. éVfOlVrtm, ST,. e«.lk hétlö KlTétetérel naponta ro»9el, gyetlenül nehéz s mennyi helytállást és áldozatot követelő feltételei között indultunk újra utunkra s gondoljunk bátorító megelégedéssel arra, hogy a mi hűségünknek és kitartásunknak is része volt abban, hogy Rassay Károly a szegedi mandátummal — sikerrel harcolhatott több szabadságért, több jogért, a testnek és léleknek több biztonságáért. A szegedi polgárság nemcsak Rassay Károlynak adott mandátumot, ezzel a mandátummal maga is aktív részt vett a jogrend helyreállításában, a parlamenti rendszer védelmezésében s a szabadságjogok visszaszerzésében. Se Rassay Károly missziója, se a mi kötelességteljesítésünk nem ért még véget. De a tízéves jubileum egy pillanatra mégis megállít bennünket, csak annyi időre, hogy visszanézzünk oda, ahonnan elindultunk s felmérjük az előttünk meredező útszakaszt. S amikor most megszorítja egymás kezét a párt és a pártvezér, a város és a képviselő, vigyük magunkkal azt a vigasztaló és erőtndó meggyőződést, hogy ha sokkal nehezebb viszonyok, sokkal több bátorságot követelő akadályok között tudott ez a párt eredményeket elérni s tudott alkalmat adni képviselőjének történelmi feladatok betöltésére, akkor csak hűség és kitartás kell ahhoz, hogy szebb és szabadabbb országot tudjunk az utánunk következőknek átadni, mint amilyennek szolgálatára bennünket kötelezett meggyőződésünk, szabadságszeretetünk és lelkiismeretünk elalkudhatatlar. parancsa. (d. j.) Ma van tíz éve annak, Kogy Szeged város polgársága Rassay Károlyt első izben választotta meg országgyűlési képviselőjévé. S azóta tiz éven és három választáson át maradt ennek a városnak képviselője Rassay Károly. Ennek az évfordulónak hármas jelentősége van. Ünnepe a képviselőnek, a pártnbk és a városnak. Tiz év és három választási győzelem nemcsak kronológiai adat abban a forrongó, kavargó, robbanékony politikai életben, ami a háború után a gyűlölködés levegőjével s a gyilkos gyanú suttogásával telitette a közszellemet, — nem életrajzi adat csupán, hanem kilómé térkő is s ha most egy pillanatra megállunk, szédülve pillanthatunk csak vissza a mélységre, ahonnan felkapaszkodtunk. Nincs józan megfontolás, nincs elfogulatlan Ítélkezés, amelyik tagadhatja, hogy ennek az útnak megtételében Rassay Károlynak jelentős része van. Az elismerés babérját rendszerint a hatalom urainak kínálják fel, lelkes köszöntők tömjénező szavaival csak az uralom részeseit szokták ünnepelni, de nekünk, akik igazságra törekszünk muló ünnepléseken és tünő sikereken tul meg kell látni s mint papnak a szentséget, fel kell emelnünk a tiszta politikus igaz érdemét. A konszolidációt nemcsak azok teremtették meg, akik urai voltak a rendészeti hatóságoknak s rendelkezni tudtak rendőrséggel és csendőrséggel, a konszolidáció megteremtésében, a jogrend helyreállításában történelmi érdemet szereztek azok is, akiknek nem volt más hatalmuk, mint az igaz szó ereje, akiknek nem volt más tekintélyük, mint morális á 1 1 á sf o g 1 a 1 á s u k súlya s akik szavuk erejével s tekintélyük súlyával ki tudták kényszeríteni azokat az intézkedéseket, melyek nyomában helyreállott a jogrend és feltisztult a konszolidáció. Senkinek érdemét nem akarjuk elvitatni, aki az európai szellem helyreállításában résztvett, tudott alkotni a közrend devasztált területén, akinek nevéhez és közéleti tevékenységéhez annak a közszellemnek megteremtése, annak az ethikai felfogásnak kialakulása fűződik, ami kényszerűvé tette azoknak a rendszabályoknak alkalmazását s azoknak az intézkedéseknek megtételét, melyek azután a serkentő szavaknak s az el nem bátortalanodé követeléseknek morális hatása alatt végül is a jogrend helyreállításához vezettek. Rassay Károly neve a jogrendet, a p olitikai demokráciát, a szabadságjogok teljességét, a közéleti tisztaságot jelenti. Nincs nála visszaéléseknek koményebb ostorozója, közéleti bűnöknek elszántabb üldözője. Rassay Károly államférfiúi mértékét azoknak az eredményeknek súlyával lehetne csak lemérni, amiket a jogTend helyreállítása és tiszteletének megkövetelése, a közélet tisztasága s a szabadságjogok kiharcolása terén ért el. S minél kevesebb hatalmi eszköz állt rendelkezésére, annál több az érdem, amit ma — szegedi képviselőségének tizedik évfordulóján —, el kell ismerni barátnak és ellenfélnek egyaránt. Hogy a magyar parlament legkiválóbb szónoka, hoev S z i 1 á e v i Dezső világító és pörölyöző értelme találkozott benne A p p o n y i Albert szónoki művészetével, ez nem tartozik az érdem elismeréséhez, csak a tények megállapításához. Rassay Károly minden beszéde — ünnepe a magyar parlamentnek s talán túlzás nélkül mondjuk: ünnepe a parlamentárizmusnak is. Ha történelmi és tárgyi érvek mellett személyi vonatkozású indokokkal is kellene védeni a parlamentáris rendszert, akkor is rámutathatunk Rassay Károlyra, — lehet egyszerűen félretenni azt a rendszert, amelyik ilyen államférfiúi és szónoki tehetséget, a jogrendnek, a közéleti tisztaságnak, a polgári szabadságnak ilyen hatalmas harcosát és hittérítőjét adta az országnak. Legyen ez az évforduló a város és a párt ünnepe is. Minél kevesebben vagyunk, annál jobban kfll élesztenünk a tüzet s annál keményebb eltökéltséggel kell . vállalkoznunk arra, hogy résztveszünk a polgári szabadság olimpiai fáklyafutásában, kezünkben a szabadság lobogó fáklyájával mindegyikünknek meg kell futnunk a magunk kis életének útszakaszát, hogy továbbadjuk a szent tüj zet, ami apáink lelkében lángolt, ami Kosj suth Lajos lelkében izzott s ami egyszer még I a szabadság napjaként fog felragyogni eb | ben a kormosegü lánccsörgéstől hangos vi[ lágban. Adjon erőt az elmúlt tiz év számadása: a nolitikai küzdelemnek milyen ke-. Trónralépett Anglia ui királya* VI. György ¡„Windsor hercege" állítólag Bécsbe érkezik vasárnap este Londoci. december 12. Az angol királydráma pénteken éjszaka befejeződött; VIII. Edvárd, mint M r. Windsor, miután megrázóan emberi rádiószózatát elmondotta. a portsniouthi kikötőben hajóra szállt és elhagyta — hazáját. VIII. Edvárd középeurópai időszámítás szerint hajnali háronmegyed 3 órakor az Iinchautrcss-jachton a portsniouthi kikötőből elhajtatott két torpedónaszádtól kísérve. Mr. VV ind sort és kíséretét öl autó kisérte ki a kikötőbe. A volt királyon barna köpenv és kerek puhakalap volt. Aszó szoros értelmében észrevétlenül ment a hajóra, a kíváncsiakat becsapták; a teherautók, amelyek a podgyászokat szállították, más útvonalon tették meg az utat a kikötőig és a kíváncsiak azt hitték, hogy Mr. Windsor is ezen az uton fog érkezni. Egy nápolyi jelentés szerint Mr. Windsor Nápolyba utazik, ahol a Del Cinibrone kastély az ő tula jdona. A villa Amalfi közelében van. A jacht iránya az angol félhivatalos jelentés szerint: ismeretlen. VI. György elfoglalja a trónt London, december 12. Suva, a Fidzsi-szigetek fővárosa volt az angol birodalomnak az a pontja, ahol elsőnek hirdették ki VI. György trónralépését, szombaton reggel 7 órakor, ami ott délután öl órának felel meg. A londoni City szombaton reggel rendkívüli ülést tartott, amelyen a lordniavor közölte az egybegyűltekkel, hogy VI. György trónralépctt. A lordmayor ezután diszhintóba ült és a városi főméltóságok kíséretében a St James-palotába hajtatott, hogy résztvegyen a titkos tanács ülésén. Közben a titkos tanács 300 tagja, egyházi és világi főméltóságok, a legmagasabb bíróságok elnökei és más személyiségek gyűltek össze a St. James-palota trónlerinében. A király néhány perccel fél 12 óra után indult el a Piccadillyn levő magánlakásáról. Barna ruhában volt, köpenyege alatt a térdszalagremi világoskék szalagját viselte. A gépkocsi néhány percig várakozott, amíg 1 lehozták az összes okiratokat. A palota előtt