Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-12 / 267. szám

DELM ftQYAKOKSZAG sseoed. scerkcttMtégt Somogy*ueca Csütörtökp 1936 november 12. JWT.I. em. Teleiont 23-33.-KIadAhlvalal. - „„„„A _ Enve, »in, ára b«lkOs­lc«lc.OBk»nyylAr é. te^lrodr. Aratfl éfunn"pn"p « «"r­j,ee. Te.eton, JW»®.-Nyomd«, t«w Ar« ÍO fillér ?arf«aP££r..*t. Meg,e. XII. évfolyam, 267. S«. -nilc he«0Kivé.elével naoon.a reooel. flz Emericana intelme Az Emericana ifjúsági vezetősége fel­hívással fordult a magyar egyetemi ifjúság­hoz s ennek a felhívásnak minden szava a nemzeti érzés és hazafias aggodalom komoly felelősségérzésétől súlyos. Vannak összefüggések a jelenségek között, melyek már-már törvényszerűvé váltak. Ha virágzik a szőlő, forrni kezd a hordóban a bor. Ha nagyjelentőségű külpolitikai tárgya­lások előtt állunk, vagy ilyen tárgyalásokat folytatunk, egyetemi zavargások nyugtalanít­ják a közvéleményt s terjesztenek az ország rendje s belpolitikai konszolídáltsága felől bántó és ártó híreket. A budapesti egye­temen megint zavargások akadályozzák a nyugodt munkát, — a magyar külügyminisz­ter Bécsben sorsdöntő tárgyalásokban vesz részt s talán sorsdöntő találkozást készit elő. S a külföldi lapokban most jelennek meg hí­rek azokról a nyugtalanságokról, melyek a budapesti egyetem rendjét megzavarják. Nehéz kötelességet vállalva és végezve szálltunk szembe mindig azokkal, akik eze­ket a zavargásokat rendezték, vagy mente­getésekkel és magyarázgatásokkal bátorítot­ták a zavargókat, talán elhiszik nekünk, hogy akármennyire együttérzünk is mindig minden üldözöttel, elsősorban a nemzet nagy érdeke kötelezett bennünket helyt­állásra sokszor azokkal szemben is, akik a „tüntető" fiatalság kedvtelését különb véde­lemben részesítették, mint a nemzet nagy ér­dekét. Alig van valaki, aki az Emerica­n a praesidíumának felhívását mélyebb meg­győződéssel és nagyobb nyugalommal kö­szönti, mint mi. Ezekre a szavakra valóban szükség volt s nincs a felhívásnak egyetlen súlytalan szava, egyetlen jelentőségnélküli jelzője sem. ,„Hazánk iránt érzett felelőssé­günk tudatában" — mondják az Emericana vezetői, — emelik fel szavukat s valóban nem más, mint az országgal szemben érzett felelősség s ennek a felelősségnek becsületes átérzése szólaltat meg ma minden aggodal­mat. A nem létező terrornak létező félelme, — reméljük, — nem fogja tovább is megbé­nítani azokat, akiknek határozott és erélyes fenntartása, ennek a terrorlátszatnak és lát­szatterrornok, — hisszük és bízunk benne — egyszerre véget vetett az Emericana határo­zott és világos, nemzeti és vallásos érzésből fakadt komoly intelme. Akik eddig szégyel­ték az erőt, ezentúl szégyeljék a gyöngesé­get, az Emericana intelme után az ifjúság szeretete nem jelentheti tovább azoknak aj­nározását, akik magukat törvényeken kívül állóknak tekintik s gonosz kedvtelés­s e I kockáztatják az ország felbecsülhetetlen értékű megbecsülését és tekintélyét. Ne engedjük azt — mondja az Emericana felhívása —, hogy felelőtlen elemek szo­kásos zavartkeltésükkel az egyetemi élet rendjét megbontsák. Ennek a bölcs é? igaz .mondatnak egy szava megkap bennünket. „Szokásos" zavartkeltés. Bizony-bizony ke­serves szokássá váltak az októberi és feb­ruári tüntetések, Ha a közrend őrei az egyetem falain belül és a falakon kívül azzal az elhatározottsággal, azzal a bölcs ke-, ménységgel s azoknak az igaz és helyes szempontoknak felvetésével tartották volna vissza a zavargókat, akkor — rossz emlékké vált volna már régen mindaz, ami egyetemi zavargásokkal kapcsolatban vált fájdalmasan és nemzetnek ártóan „szokásos"-sá. „Negativ zavargások helyett becsületes munka", ezt kívánja, ezt tanácsolja, ezt kö­veteli meg az Emericana a magyar egyetemi ifjúságtól. Nincs olyan becsületesen gondol­kodó s felelősséget érző polgár, aki a maga helyeslésével ne igyekeznék az Emericana felhívásának súlyát és meggyőző erejét fo­kozni. Tüntetéssel, egyesek ellen elkövetett atrocitásokkal, ablakbeverésekkel, testi és lelki megaláztatásokkal nem lehet sem pro­blémákat megoldani, sem nemzeti köteles­séget teljesíteni, sem jövendőt szolgálni. A bűnöző kedvtelés kiélheti magát abban, ha legázolja a védekezésre képtelent, de abból soha nem lesz se nagyobb darab kenyér, se valóra vált reménység. Ha két-három védte­lenre rárohannak százan, csak azt példázzák, ami ezzel a szegény országgal történt, — de lehet igazságtalansággal harcolni az igazság­talansággal szemben, lehet-e brutalitással célt érni a brutalitások ellen? A szellem fölényével, a kultura hatalmával, egy ezeréves történelmi mult tanuságtételé­vel harcolhatunk most csak, ezt a harcot a bevert ablakok és bevert fejek erősíteni nem tudják. Ennek az országnak meg kell mutat­ni, hogy a Balkán nem északi és nyugati, de déli és keleti határain kezdődik, — sza­bad — akkor a jassyi egyetem hí­rei közé magyar egyetemek hí­reit belekeverni? Azt reméljük, hogy sötét és ártó korszak zárul le az Emericana ifjúsági vezetőségének bölcs és nemes, hazafias és vallásos meggyő­ződéséből fakadó intelmével. Aki továbbra is engedetlen, az az ország elsőrendű érdekei­nek, a jövendő parancsának tagadja meg az engedelmességet. Ezt pedig a magyar fiatal­ságról feltételezni sem szabad. A három külügyminiszter bécsi tárgyalásai „Az olasz-magyar-osztrák csoport nem irá­nyul mások ellen" — A kormányzó Rómában közli az olasz királlyal az abesszíniai csá­szárság elismerését — Ciano olasz kiiltigymi~ niszter pénteken érkezik Budapestre Bécs, november 11. Kánya Kálmán külügy­miniszter Bécsbe érkezésével kezdetét vette 'az a nagyjelentőségű tanácskozás, amelyet Ciano, Schmidt és a magyar külügyminiszter foly­tat és amely iránt az egész európai politikai világ nagy érdeklődést tanusit. A hármas értekezletnek szerdán ünnepélyes bevezetője volt. Délelőtt 10 órakor a Minorita­templomban ünnepi mise volt az olasz király születésnapja alkalmából. Olaszország a bécsi értekezleten már mint abesszin császárság is szerepel. A Minorita-templom előtti téren már kora délelőtt felvonult egy-egy század a hadsereg­ből, a frontmiliciából és a gárdaezredből. A szentmise után Kánya Kálmán felkereste Schmidt Guidó osztrák külügyi államtit­kárt. akivel együtt a kancellári hivatalban megjelent Schuschnigg kancellárnál. A három államférfi hosszabb megbeszélést foly­tatott. Kánya Kálmánt délben Miklas köztársa­sági elnök fogadta. A fogadásnál jelen volt az osztrák kancellár is. A miniszterek tanácskozása délután fél 4 órakor kezdődött és mintegy 2 órát tartott. Csütörtökön délután a tanácsko­zások befejeztével a három tárgyaló fél azonos szövegű közleményt tesz közzé. A délután megkezdett értekezletről este a következő hivatalos közleményt adták ki: — A római jegyzőkönyvet aláíró államok bécsi értekezletének tanácskozásai délután megkezdődtek Schuschnigg szövetségi kancel­lár. Schmidt Guidó külügyi államtitkár. Cia­no gróf olasz és Kánya Kálmán magyar kül­ügyminiszterek között. A megbeszéléseket hol­nap folytatják. Schuschnigg kancellár este a schönbrunni kastély Grosse Galerie termében vacsorát adott a Bécsben tartózkodó Ciano gróf olasz külügy­miniszter, Ciano Etta grófné és Kánya Kál­mán magyar külügyminiszter tiszteletére. A vacsorán Schuschnigg kancellár a következő felköszöntőt mondotta: — A világosság, őszinteség, és céltudatosság szelleme, amely a római jegyzőkönyvben létre­jött, jellemző irányítója a bécsi értekezletnek. Ennek célja, hogy megerősítse az együttműkö­dés gyakorlati alapjait és ezeket a lehetősége­ket a jövő számára és amennyire erőnkből te­lik, területeinkre vonatkoztatva biztosítsa. Nem arról van szó, hogy szép szavakkal arról szól­junk. hogv helyzetünknek hogyan kellene lennie és mit lehetne netán megtenni, hanem mind azon múlik, hogy határozott akarattal világos és célhoz vezető utón haladjunk a jö­vő felé. Poharamat emelem az értekezlet sikerére. Olaszország királya és Etiópia császára őfel­sége, a magyar kormányzó őfőméltósága egész­ségére, az olasz nemzet és a lovagias magvar szomszédunk boldogabb jövendőjére. Kánya Kálmán a következő felköszöntőt mondotta: — őszinte örömömnek kívánok kifejezést adni afelett, hogv a római íegvzőkönwet alá

Next

/
Thumbnails
Contents