Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-10 / 265. szám

DEMA6YAR0RSZAG 9ZBOCD. ScerkcMMWoi Somogyi ucea ZX, I. em. Telelőm 2M3..Kladóht VAISI, kBlcíönkönyvIAr és Jegyirodái Aradi ucea 8. Telefon: 13—OO..Nyomda: Lflw Llpöt ucea 1». Telefont 13-00. - TAvtrall M lerÉlclmi DCInanyaroncén. Szene«I Csak felnőtteknek Nem akarjuk se aláértékelni, se jelentőségükben túlozni azokat az agitálásra és hangulatkeltésre szánt hirecskéket, amelyeket a színházi iroda közleményei címen ismer a nyilvánosság és majdan — kulturáról lévén állítólag szó, mért ne adjunk teret túlzásnak? — a kultúrtörténet. Nem is történt még meg, hogy a színházi iroda, sajnos, gyakran előfordult kisiklásaival foglalkoztunk volna. De mert az idei szezonnak mindjárt a legelején találkoztunk olyan jelenségekkel, amelyek az elmúlt években gyakran hívtak ki kritikát és mert az a szellem, amely a színházi iroda legsúlyosabb elitélést megérdemlő egyes közleményeinek életet ad, ott ágál a szinház egész vezetése körül, néhány pillanatra megállást kell kérnünk, hogy tisztázzunk fogalmakat és kötelességeket. Az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy játszhatik-e a szinház a mi véleményünk szerint olyan darabokat, a/melyeknek megnézéséhez csak felnőtteket enged be a nézőtérre vagy se? A színház csak művészetet adhat. Ez a kizárólagos hivatása. Aki művészetet ad, az kultúrát terjeszt; a szinház tehát a szónak ebben az értelmében végez kultirrmissziót. Szórakoztat is olykor — ez persze papírforma — nem egészen művészi módon, nem is egészen művészi eszközökkel. Az egyedáruságot és közel ötvenezer pengő városi támogatóst élvező szegedi városi színházban azonban nem lehet az engedményekben odáig elmenni, hogy Steínhard disznókodjon vagy Solti kuplézzon. A megalkuvásokra állitólag a fennmaradás érdekében van szükség. Erről a kérdésről nekünk mindig1 külön véleményünk volt. Ma is az van és nem tudjuk, nincs-e azoknak nagy többségük, akik ezt a különvéleményt osztják. Minél nagyratörőbb a szinház, annál inkább éli ki magát művészi szenzációkban és nincs semmi, ami jobban oda kötné a színházhoz a közönség érdeklődését és áldozatkészségét, mint a művészi szenzáció. Üzletnek is ez a legjobb. Néhány sorunkkal nagy vonásokban fejtettünk ki véleményt a szinház működésével szemben támasztható legelemibb, egyúttal azonban legjogosultabb igényekről. Ebben a véleményben benne van a válasz arra a kérdésre is, hogy folyamodhat!k-e a szinház az érdeklődés felkeltésének ahhoz a módjához, amely mellett azért, hogy nagyobb reménnyel próbáljon közönséget verbuválni, azt hirdeti, hogy kizárólag felnőtteknek. Ha a műsor jó lenne, ha az ország legkésőbben kezdett szezonjának mindjárt az első heteiben nem tapasztalnánk a színházban tagadhatatlan jószándékok mellett unalmat és szürkeséget, akkor fel se tűnt volna az a szerencsétlen mondat, amely a „visszavonhatatlanul utolsó előadás" s „a drótkötéltáncosnőnk utolsó fellépése alkalmából ragyogó fényű díszelőadás" koncepciójának nívóján hivogatja az ország második városát a színházba. De meg kell látni — városunk, nagyra hivatott és joggal féltett kulturánk miatt is — e mögött a reklám mögött olyan szellem verejtékezését, amelynek nem lenne szabad szerepet juttatni a szinház üsryeinek iránvitásában. HantroztetKedd, 1936 november 10. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 265. SÍ. ni kell újból, hogy nem lett volna szabad várni a szegedi szinház megnyitásával október közepén tul, de ha már vártak, akkor nem lett volna szabad a bajt tetézni azzal, hogy azt a társulatot, amely október 16-án taTtja az első előadását Szegeden, 15-én este még foglalkoztatják Szolnokon. Szabadságot a szegedi szinbáz tagjai ne a győri, baneim a szegedi szezon előtt kapjanak. Egy hibás színigazgatói koncepció kedvéért nem lehet megengedni, hogy a szegedi színházat eljelentéktelenitsék, a szegedi szezon ideje a győri és a szolnoki szezon naptáraihoz szabassék — talán az ellenkezője volna a helyén! — s Győrbe kipihenten, Szolnokra aránylag jó állapotban, az „állandó" színházzal rendelkező valamennyi nagy városnál későbben megkezdett hat hónapos szegedi szezonra az öt hónapos győri és szolnoki szezon kifáradt színészei vonuljanak be. A színigazgató nehézségein könnyíteni szeretnénk. De nem tagadjuk, nekünk a szinház, a jelen esetben a szegedi szinház a ELOFIZCT^SI Bevonta helyben 3.» vidéken él Budapesten 3.0Ü, kUllBldtt» e.40 pengd. — Egye« itAm Ara betk»» nap ÍO, vasár- é» Ünnepnap 1® OH. H,r* deletek 'elvétele torlta szerint. Megte. lenlk héttő Rt vételével naponla roooel, legkedvesebb. Amikor ezt a keveset — mert hiszen gazdag tapasztalataink vannak — a napi kritika megkötöttségein tul elmondjuk, akkor — ugy érezzük — kötelességet teljesítünk a színészettel, a várossal, de az igazgatóval szemben is. Szívesen látjuk a szinház élén. Szívesen fogunk vele kezet a szinház föllendítésére. De a föllendítésére. Nem vagyunk hajlandók a szinügyi bi^wttság passzivitására és nem vagyunk hajlandók osztozni a hatósággal abban a felelősségben, amely a szinház körül történtekért és nem történtekért föltétlenül terheli. Az ország második városának az ország második színházát akarjuk. Irodalommal ,zenével, előadó művészettel. Szürkeség helyett szellemmel, a sablon ellanyhulásai helyett az eredetiség örök rakétázásával. Színházat akarunk szellemileg felnőtteknek, amelynek nem lesz üres nézőtere, mert lesz vonzereje s amely ízlésben, gondolkozásban és szórakozásban az elemista igényűt is megezdzi igényeihez a — csak felnőtteknek. Tombol a harc, folyik a vér Madrid uccáln födSklő kéziíusók — 4 védelmi tanács barrlkádokra szóllffa a lakosságot — Ellentétes hirek a kegyetlen uccai harcokról — A felkelők este elfoglalták a hidakat Párig, novemter 9. A spanvol fővárosban vasárnap és hétfőn délben is elkeseredett küzdelem folyt a felkelők és a kormánvesapatok között. A milícia házról-házra hátrálva, végső kétségbeesett elszántsággal áll ellent az előnyomuló felkelőknek. A helyzet vasárnap még áttekinthetetlen volt és szinte óránkint változott. Az uccai harcokba beleavatkoztak a repülőgépek és a tüzérség is. A felkelők végül ie birtokukba vették és a Manzarars folyó két Délben „A felkelőket visszavertük — Jelenti a védelmi tanécs iladrid. november 9. A madridi védelmi tanács; hétfőn délben a következő közleményt adta ki: — A felkelőknek a főváros megszállására irányuló minden támadását visszavertük. Madrid déli részén levő állásainkat., amelyeket tegnap az ellenség hatalmas támadása következtében kénytelenek voltunk kiüríteni, ma ismét vissza' foglaltuk. Ugyancsak visszavertük az ellenség támadását a pozueloi szakaszon is. A felkelők légi hadereje tegnap délután óta nem bombázza Madridot. A megszállás rendszeresen halad előre — Jelenti Szevllla Rabat, november 9. A ezevillai rádióállomás a következőket jelentette: — Madrid megszállása az előre megállapított tervek szerint revAszeresen halad előre. Az escuriáli szakaszon Mola tábornok csapatai hídját és elfoglalták az egyetemi kórházat, valamint az egyetemi városrészt. Madridban vasárnap óta nem jelennek meg n lapok, mindössze egy négyoldalas nyomtatványt adtak ki, amelv még most is győzelmekről számolt be. « A Valenciába menekült kormány kiáltványában azt hangoztatta, hogy nemi adja fel a harcot és az igazi küzdelem csak most kezdődik. heves küzdelem után elfoglalták Naval G<r imla községet. A terueli szakaszon a vörösök Selades közelében támadást indítottak. <fe sikertelenül. A madridi kormánvceapatok nagv badianyagraktára jutott birtokunkba. St. Ander közelében a nemzeti csapatok elfoglalták a várostól délre lévő Espinoza de Las Monteros helyiségeket. Elkeseredett küzdelem — Jelenti az Havas Iroda Madrid, november 9. Az Havas Iroda jelenti: A fővárosban és közvetlen környékén elkeseredett küzdelem folyik. A kormánvesapatok állandóan erősítéseket küldenek a különböző szar kaszokra. Azokon a helveken, ahol mozgósították a férfiakat, az asszonyok végzik a munkát. Nők látják el a szolgálatot a földalatti villamos legtöbb vonalán. Állandóan hallatszik az ágyúdörgés és pvskaropogás. Reggel 8 órakor szirénák jelezték, hogy közelednek a repülőgépek. Csakhamar felszállt a kormánvesa/patoknak tiz repülőgépe, hogv elűzze őket. A felkelők repülőgépei azonban ez-