Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-06 / 262. szám

dhmagyarorszag MBOID. SMrhettMMo; Samogyl Urca 22.1. em. Teleton: 23>33.»KIadAl'lvaial, k»lc»8nk»nyví6r «• fegylrodat Are di ucea S. Te letón i 1V06.. Nvomda: Iflw Llp«i ucea Telefonr 13>oe. - Távlrotl e» Icvtlclra: BéliroovBrorüié«, ?íeae.fl Péntek, 1936 november 6. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 262. s«. ELŐFIZETNI Havonta helyben 3.2« vidéken e* Budapesten 3.W, kUUÖld»n «.4« peng«. — Egye* Mám Ara hetna*. nap ÍO. vasár- 6» Ünnepnap 1® "'l. lu'« deléiek 'elvétele tarlta szerint. Megja. 'mik hétfő Kivételével naponta reggel, Kilincselés Csak egyik városatyának célzatosság nélküli kérdését tolmácsoljuk, aki aziránt érdeklődött, hogy ki végzi most a kezelői és nyilvántartói munkát a városnál, ha a tisztviselői karnak ez a máskülönben igen értékes és kötelességét bizonyára páratlan buzgósággal teljesítő része kénytelenségből kis hijján első embertől az utolsóig, délelőtt és délután, reggel és este, voksokat gyűjtő látogatásokkal van elfoglalva. De nemcsak a legközvetlenebbül érdekelt tisztviselőkről van ezúttal szó, akiknél elvégre érthető, bár nem éppen lélekemelő, ha családi viszonyaik feltárásával, hadviselt mivoltuk hangoztatásával, eltartatlan gyermekeik és eltartott agg szüleik sorompóba állításával igyekeznek a törvényhatósági bizottság tagjainak jóindulatát megnyerni és szavazatát maguknak biztosítani. Ujabban divatba jött a rokonok és ismerősök megmozgatása is, vagy azért, hogy a tisztelgő látogatást előkészítsék, vagy pedig, hogy a látogatás megtörténte után nagyobb nyomatékot adjanak a könnyen feledésbe merülő és röpke szavaknak. Ezt szolgálják azok a cédulák is, amelyek vagy ott maradnak a látogatás után a megtisztelt városatya Íróasztalán, vagy pedig a posta forgalmát szaporítják és megérkezés után az esetek nagy részében egyenesen a papírkosárba vándorolnak. Ismételjük, mí a hivatali előmenetelért való tülekedésnek ezt a módját is érthetőnek tartjuk és legkevésbé sem azokat hibáztatjuk, akik egy generális tiltó rendelkezés hiányában nem tudják kivonni magukat a tisztviselői állás tekintélyét egyáltalán nem emelő kilincselés és ajánlkozás rendszere alól. Olyan nehéz a létért való küzdelem és olyan csábító ereje van a nagyobb darab kenyérnek, a jobb ruhának, a gyakoribb — de még mindig nem túlságosan gyakori —, moziba járásnak és az apró vágyak lehető kielégítésének, hogy ezért el lehet szenvedni az előszobai várakozásokat, fürkésző kérdezgetéseket, sőt még annak a kockázatát is, hogy az udvarias Ígéreteknek igen nagy százaléka csak — ígéret marad. Mert hogy ez igy van, arról az érdekeltek a legkönnyebben meggyőződhetnek. Most, mikor egymást érik a látogatások a törvényhatósági bizottság tagjainál, tegyék mérlegre az állásokért kilincselők az elhangzott Ígéreteket. Ismerjék be önmaguk előtt, hogy puszta udvariasság volt nagyon sok esetben, amivel utjokra bocsájtották őket. Lássák be, hogy nincs senki, aki mereven azt mondaná, hogy másra fog szavazni. Mindenki igér, mert az ígéret — nem kötelez. Mór pedig az a fizikai lehetetlenségek közé tartozik, hogy ugyanazt a szavazatot ketten, vagy többen is megkapják. Mindenki láthatja, hogy ennek a cikknek legkevésbé sem célja az egyéni állásfoglalás a jelöltek egyik vagy másik csoportja mellett és még kevésbé célja az, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai pártpolitikai vagy bármely más szempontból befolyásolja. Kisebb és nem vezető tisztviselői állásokról van ezúttal szó, ahol nem magas kormányzati, államigazgatási és világnézleti elvek állanak harcban egymással. Itt csak ^gy elvről lehet szó: az, akit megválasztanak s akivel valamelv állást betöltenek, tartsa kötelességének, hogy le g jobb erejével és tudásával szol g á Íja a várost, mint kenyéradó gazdáját. És azoknak a városatyáknak, akik dönteni fognak az állások betöltésének ügyében, szintén nem lehet egyéb szempontjuk, mint annak keresése, hogy ezt a követelményt melyik jelölt személyénél látják leginkább biztosítottnak. Azaz, mégis van valami, amit a mostani választások előtt és alatt nem lehet szem elől téveszteni. Mindenki tudja, hogy mi nem vagyunk a kínai falak barátai és nem zárkózunk el az elől, hogy bizonyos esetekben — főleg a vezető jellegű állások betöltésénél —, némi egészséges import vigyen bele uj szellemet bármelyik hivatali szervezet összeségébe. A városi halgazdaságban is a tároló tavakba azért szoktak időről-időre egy harcsát beereszteni, hogy a jól táplált és hízásnak induló tükörpontyokat kissé megkergesse és felkavarja a tónak tespedő társadalmát. Most azonban csakugyan a városról van szó és a halgazdaság példája ebben az esetben nem talál. Itt azoknak, akik már a falakon belül . vannak" és az évek során keresztül szolgálták a várost, előjogaik vannak. Ebben az esetben minden külső import felesleges. A belső embereknek kell "lőrehaladni, — a kivételes esetektől eltekintve —, hogy az előrehaladás lehetősége az utánuk ' következők számára is megnyíljék. De ez még nem minden. A városnak feles ízámmal vannak Jétszámfeletti és díjtalan minőségben dolgozó alkelmnzottai. Ez az "állapot erkölcstelen, mert semmiféle közület ingye.i munkáltatással nem rlestruálhatja a munka becsületét és értékét. A legalul megüresedő állásokra ezeket a diplomás nincsetleneket kell beválasztani és igy természetes uton eljutni ahhoz a normálstátushoz, amely esztendők óta teoretikus alapja volna a városi költségvetés személyi részének s amelyet eddigelé nem lehetett igazán megközelíteni. Ez legyen a cél a mostani választásoknál és ez legyen az utia a városnál egy uj és egészséges tisztviselőpolitikának. Európa jövendő békéje Anglia szerepétől függ Eden beszéde a népszövetségi reformról, Anglia fegyverkezéséről és külpolitikai célkitűzéseiről London, november 5. Az alsóházban az interpellációk befejezése után Eden külügyminiszter kezdte meg nagy érdeklődéssel várt beszédét. — Mindnyájan aggodalommal érezzük — mondotta —, a nemzetközi helyzet komolyságát. Bizonyos körökben divatba jött a Népszövetség gúnyolása. A valóság felismeréséhez tartozik annak megállapítása, hogy a Népszövetség ma lehetőleg a nemzetközi ügyek legjobb szabályozója. Bizonyos nemzetek most nem osztják ezt a nézetet és amíg igy gondolkoznak, á Népszövetség tekintélye nem lesz tökéletes. A valóságok felismerése annak kijelentését is követeli, hogy az angol nemzet éppen ugy meg fogja védeni jogos érdekeit, mint bármely más nemzet és ezeknek az érdekeknek a védelme nem irányul egyetlen más nemzet jogos érdekei ellen sem. Az angol népszövetségi reformjavaslatok nem érintik a Népszövetség alapszervezetét és céljuk két irányú javítás: 1. Lehetővé akarjuk tenni, hogv a Népszövetség a lehető leggyorsabban járjon el bármely vitában. 2. A reform pedig a Népszövetség ellen emelt ama vádakra vonatkozik, amelvek szerint a Népszövetséget kizárólag a statusquo fenntartására használják. Már magában az alapokmányban belátták, lmgy lehetetlen a sfatusquot minden időkre fenntartani. A Népszövetség által kiküldött bizottságnak az a feladata, hogv a Népszövetség követendő politika iának ezt a vonatkozását fontolja meg. Ami a locarnói öthatalmi értekezletet illeti, minden tőlünk telhetőt el fogunk követni az értekezlet sikeréért, de hangoztatnunk kell, hogy meggyőződésünk szerint ez az értekezlet éppen olyan fontos más hatalmak érdekeire, mint A tiplin érdekeire nézve. Ami Anglia viszonyát a külhatalmakkal illeti, viszonyunk a francia kormánnyal most nagyon szoros és szívélyes. Ezt mondhatjuk Belgiumról is. Németország részéről ismételten hangoztatták azt a kívánságot. hogy a német kormány szorosabb együttműködést kiván Angliával. Ezt a kívánságot Angliában őszintén viszonozzuk. Anglia azonban a barátság felajánlását minden országgal szemben, beleértve Németországot is, két feltételhez fűzi: ez a barátság nem lehet kizárólagos és nem irányulhat mások ellen. A legfontosabb kérdés a világkereskedelem forgalmának növelése, ami Németország kivitelét is fokozná. — Az angol—olasz viszony romlása annak tudható he, hogv Anglia igyekezett népszövetségi kötelezettségeit teljesíteni. Ez soha nem volt angol—olasz vita. Mig ezt Olaszországban nem ismerik fel, addig ez a félreértés ártani fog viszonyunknak. Eden ezután részletesen idézte Mussolini milánói beszédének Angliára vonatkozó és főként a földközi tengeri útra vonatkozó kitételeit. — Nem vonjuk kétségbe Mussolini szavait, hogv Olaszország számára a Földközi-tenger maga az élet, de állítjuk, hogy a közlekedés szabadsága, a Földközi-tengeren az angol birodalom nemzetei számára ís létérdek a szó legteljesebb értelmében. — Á múltban a két ország között nem voltak ellentétek, hanem egymást kölcsönösen kiegészítették. őszintén kívánjuk, hogv a jövőben is ez a viszony álljon fenn. Tudomásul veszsziik és örömmel üdvözöljük Mussolini ama kijelentését, hogv Olaszország nem szándékozik ezt az utat fenyegetni, vagy megszakítani és ez nekünk sem áll szándékunkban. A távolkeleti helvzet áttekintése után Eder a következő fejtegetéssel fejezte bt beszédét: — Eléggé komoly képet festettem a nemzetközi helyzetről, de nem tartom elkerülhetetlennek a katasztrófát. Bízom abban, hogv Európa iövrndö békéje jórészt csak attól a s*er»*pMM függ. amelyet Anglia játszani fog A biztosan és szilárdul megalapozott európai elrendezés Anglia életbevágó érdeke. Azonban ezt az elrendezést nem hozhat itik létre, ha szándékaink nem szilárdak és haderőnk nem hatalmas. A