Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-28 / 281. szám

DEM ÄGYARQRSZAO Szombat, 1936 novemüer 28. kBIcaOnkOnyvtAr «> |eg«lrodai Aredí ncca o. Ieleion: 13-06..Nyomda: Low Ara ÍO fillér Llpói oecn IV. Teleton: 13-06. - Iávlrn») .» <D I e» le\íli: m. HélirB!iyrror»Tí(i.Sieoe« XII. eVIOlyöTO, l. S t,. Hz országút vándorai Dickens azt írja egyik regényében, hogy az angol törvény hiányos, mert nem ad mór dot arra, hogy felakasszanak valakit, aki az országúti sövény alatt alszik, pedig van elég ház, amelyben aludni lehet. A törvény nem veszi tudomásul, hogy csak az alhat fedél alatt, akinek fedele van és dologházba küldi az országúti csavargót. Angliában mindig üldözték a csavargókat. Az országút vándo­rai kóbor emberek, komédiások, munkanél­küliek, üldözöttek és bűnösök, irtózatosak voltak az angol polgár szemeben, mert vala­mennyiben a polgári rend ellenségeit látta és volt idő, amikor az országúti kóborlásért akasztófa járt ki. Érdekes, hogy Németor­szágban mindig valami különös rokonszenv, szinte valami heroikus dicsőség vette körül az országút vándorait. A régi német népda­lok a vándorlás gyönyörűségeiről szólnak és a mesterlegény romantika az országút vég­telenségében született meg. A német ember­ben titokzatos vándorló ösztön élt és mind­egy, hogy túrakocsin, vagy gyalog járta az országutakat. Az országút a szabad­ság, a vándorlás a szabad élet. Vannak ősvándorok és vannak alkalmi or­szágúti kóborlók. A régi Németországban a statisztika nagyon pontosan dolgozott és a császári Németország utolsó békeesztendei­ben a -statisztika tanúsága szerint legalább félmillió ember volt állandóan uton az or­szágutak rovásában és a rendőrség barátsá­gos elnézéssel kezelte az örök kóborlókat és n néha egy-egy hosszú túrára nekiruccanó­kat. Nem tett nagy különbséget a csavargók és a turisták között, ugy, amint a parasztok sem tettek túlságosan nagy különbséget az országúti vándorok különböző alosztályai kö­zött. Mindegyiknek iutott egy kis hely a szé­napadláson és mindegyiknek jutott, ha kért, egy darab kenyér, egy pohár tej. A vándor­lás szabadsága szinte német intézmény volt és miután németekről van sző, egészen ter­mészetes, hogy az országút vándorainak volt egyesületük is. Elnökkel, alelnökkel, egyesü­leti zászlóval, csak éppen egyesületi helyi­séggel nem, mert a vándorok nemigen vol­tak alkalmasak arra, hogy mindig ugyanazt a klubot látogassák. Egyszer egy esztendő­ben találkoztak Berlinben és a berlini sajtó mindig nagy reklámot csapott a vándorok évi találkozójának, amely egyidőben berlini specialitás volt. A Harmadik Birodalom most természete­sen reformálja a német romantikát is és eb­ben alaposan leszámol a vándorokkal és a német vándorlás intézményével. A reform nem megy vissza a régi angol kö­zépkori törvényekig, nem kötik fel az országút javíthatatlan szerelmeseit, akik nem tudnak szabadulni a tá­volság varázsától és nem akarnak beletörőd­ni a mindennap egyformaságába. A közép­kor ideje elmúlt, legfeljebb némikép lehet utánozni és az angol dologház helyett mun­katáborba lehet küldeni az országúti vándo­rokat. A nemzeti szocialista párt, amint egy hivatalos közlemény mondja, már az üra­lomrajutás első napjaiban elhatározta, hogy rendet teremt a német ország­utakon és megtisztítja az országutakat a vándormadaraktól. Megint a hivatalos jelen­tés szavait idézzük, amelyek azt mondják, hogy természetesen előbb a fontosabb dol­gokat kellett elintézni és csak azután lehe­tett az országutak rendbehozatalára térni. Most már elintéződött minden fon­tosabb dolog, tehát megkezdődhetik az országúti nagytakarítás is. Az ország­út vándorait összefogják, ahogy Olaszor­szágban hálóval fogják ja dél felé vonuló ván­dormadarakat. A háló sürüszemü, nem le­het rajta átcsúszni. Meg fognak vele min­denkit, a gyógyíthatatlan kóbort és a kalan­doskedvü diákot, az örökké egyik városból — másik felé igyekvő mesterlegényt, a munkanélküliség elől futó tehe­tetlent és a sokszor turistautra induló mindkét nembeli ifjúságot. Az összefogás után szép német rendszerességgel megkez­dődik a kiválogatás. Mindenkit egyenkint vizsgálnak, végigkutatják múltját és ellenőr­zik minden bemondásót. Aztán határoznak sorsa felől. Elválasztják a társadalomnak még felhasználható vándorokat a javíthatat­lanul kóborlóktól és mind a kettőt munkába fogják. Mindkét fajta munkatáborba kerül és CLOFIZGICS, Havonta helyben vidéken e» »udapciteo 3.«»O, KUHÖIUÜO «.4U pentio. — Epres •t«m ara heikii». nno 1U. va»ar- és Ünnepnap 10 HU. dei«sek eívfilele Inrlin szoanl. Meqle. rník néliuiiívcteiével naponta reooel csak a munkatábor fajtájában lesz különb­ség. Mérget lehet ró venni, hogy ezt a progra­mot is pontosan, bctüről-betüre be fogják tartani. A német rendszer meg kisebb dol­gokban is tökéletesen érvényesül és ha ¿1 németek elhatározzák, hogy elintézik az ősi vándorlási ösztönt, akkor el is intézik. Nem lesznek többé vándormadarak. Dickensnek igaza van, a törvények hiányo­sak és nem tudnak elég szigorúan büntetni. Az emberekben sok a zabolátlanság, sok az önmaguk elől valói menekülés, sok a vágya­kozás a — szabadság után. Ki k e 11 ő ke t gyógyítani ezekből a rendetlenségekből és ha már szanatóriumba nem lehet külde­ni a messzeség után esengő rajongókat, jó helyük lesz a munkatáborban is. Uj után vágyakoznak mindig, hát a munkatábor elég uj. Érdekességet ott is találhatnak az ország­utak szerelmesei, legfeljebb romantikát nem, de mi szükség van a mai életben romanti­kára? Vagy pláne — szabadságra, egyéniség­re és emberi jogokra. Királyi pompával fogadta a pápa a kormányzót Fontos megbeszélések Pacelll b'boros-á^amtitkárral — Magas pápai és királyi kitüntetések — Fényes operaházi díszelőadással fejeződtek be a pénteki ünnepségek Bécs nagyszabású ünnepségekkel várja a magyar ál­lamfőt Róma, november 27. Az olasz flotta világra­szóló parádéja után tegnap este újra az olasz fővárosban folytatódott az ünnepségek soro­zata. Pénteken délelőtt a kormányzói pár a pápai fogadtatásra készült. Háromnegved 11 órakor diszbeöltözött pápai kamarások indul­tak a Kvirinálba és Jelentkeztek a kormány­zónál, aki 11 óra után jelent meg a Kviririál kapu jában feleségével, Darányi Kálmán miniszterelnök, Kánya Kálmán külügymi­niszter kíséretében. A diszes menetet olasz rendőrségi motorkerékpárok vezették a Vatikán felé. A Szent Péter-teret katonai kor­donnal vették körül, az Arco della Campana alatt a pápai testőrség különítménye állott. A Szent Damazus-udvarban a diszőrség zeneka­ra a Himnusz hangjaival fogadta a kormány­zót. A bejáratnál Nprdon.a szertartási titkár és Sacbetti őrgróf fogadták a magyar államfőt és kísére­tét. A Borgia-udvarban két kürtös jelezte a kormányzó érkezését. Újból felhangzott a Him­nusz. az őrség fegyveresen tisztelgett a kor­mányzó előtt. A lépcső aita'ánál a káprázatos öltözékü pá­pai főszertartási mester és a különböző egyhá­zi főméltóságok várakoztak. A főszertartás­mester bemutatta a kormányzónak a ná*)a fő­udvarme^terét, majd megindult a káprázatos menet. Előhaladt a sváiri gárda egy tisztié, mögötte a vörösrn^ás pplafremierik egy cso­port ia, ma'd brokátba öltözött tróo<-zékhordók, aianvsujtásos titkos kamarások, közöttük ten­gernagyi díszbe öltözött kormányzó, niclleUt hosszú fekete fátyollal a felesége. A Sala Cle­mentina bejáratánál ujabb egyházi főméltósá­gok várakoztak. A menet ezután beérkezett a trónterembe, ahol a svájci gárda parancsnoka, a nemes test­őrség parancsnoka, a titkos kamarások telje­sítettek szolgálatot. Ekkor értesítették a pá­pát a kormányzói pár megérkezéséről. Feltá­rultak a szárnyas ajtók és megjelent Xf. Plus pápa és a kormányzói pár elébe járult. A pápa meg­hívta a kormányzói párt, hogy foglaljon he­lyet a díszhelyen. A pápa díszes trónszékérc ült és megkezdődött a kihallgatás. A kormányzói pár 45 percet időzött a Szent Atyánál. A pápa, akinek a kormányzó, részben pedig Barcza György vatikáni követ bemutatta a kiséret tag­jait, nyilatkozatot tett, amely a következőké­pen hangzik: — Megáldom a jelenlevőket, különöské­pen pedig az általunk és önök által szere­tett Magyarországot. A kormányzónak a legmagasabb pápai ki­tüntetést adományozta, amelyet protestáns kap­hat. A pápe 1 kormányzó feleségének gyönyörű gyöngy ró' afiizért ajándékozott. A kormányzói pár a pápai kihallgatás után Paeelli bíboros* állam titkárt látogatta meg hivatali szobájában, ahol az ál

Next

/
Thumbnails
Contents