Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-25 / 278. szám

DEM UGYARORSZAG xZSSZSS&SES&ZSZ Szerda, 1936 november 25. Hn v vtA* • _ m a Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 278. sz. sreoEU. 22.1. em. kOle*«DkOnyvl6r «• Jegyirodái Are dl ucea 4». Telelőm 13-Ü6. . Nyomdn: Lew Llpöi ucea i**. Telelőn: 13-üíi. . I6vlrsll É» levélcím! Deiir'aoyarorszAii. Steoe4 ELÖFIZEIÜS , Bevonta helyben 1.»« vidéken «• iludapeiten 3.0u, kUllVIdUn tt.4U pengő. — Egyet uAm ara hetkö». nap lü, vasár- A» llnnrpnop 1111. Hlr­deiések elvitele larlia szerint. Me<j|e, p-tk «él>'> üT'ic'ével nnnonta reggel. ms A római ut A magasztalás nem túlozhatja, a félelem nem gyöngítheti annak a történelmi ténynek jelentőségét, ami a magyar államfő olaszor­szági utazásában jut kifejezésre. Ez az utazás is csak azt demonstrálja, amit az államfő minden megnyilatkozása a világ elé tár s ami az egész magyar nagypolitika irányát és tartalmát megszabja: ragaszkodás a békéhez és ragaszkodás.jogain k­hoz. A magyar államfő mohács! beszédétől római útjáig hosszú idő telt el, de ennek a nagy időnek nincs egyetlen olyan mozzana­ta, mely nem volna beilleszthető ennek a grandiózus épületnek szilárd konstrukciójába, Az a fogadtatás, amelyben a magyar állam­főt az olasz nagyhatalom részesiti, megtisz­teltetése az egész országnak s olyan biztos és vitát kizáró mértéke a politikai súlynak és nemzetközi jelentőségnek, mint a hosszu­ságnak a méter és a súlynak a kilogram. Horthy Miklós -olaszországi útját Mus­solini milánói beszéde vezette be s a becsi tárgyalás és az olasz külügyminiszter buda­pesti tárgyalása előzte meg. Ennek a látoga­tásnak már — Auftaktja is történelmi je­lentőségű. A milánói beszéd — külön meg­érdemelte volna, hogy magyarok ezrei ván­doroljanak le megköszönni a baráti szavakat s a baráti szavak cselekedetét. Van abban valami tradicionális, hogy mi Olaszországba utazunk, nem rándulunk le, nem megyünk Olaszországba, hanem — zarándoko­lunk. Kossuth Lajost nem látogatta meg senki, Kossuth Lajoshoz nem uta­zott senki, Kossuth Lajoshoz csak zarán­dokolni lehetett a magyar földről. S mint­ha ezeknek a zarándoklásoknak lenne foly­tatása : magyarok ezrei kerekedtek utnalc, hogy eljuthassanak újra „Itália kék ege" alá, ahonnan évtizedeken keresztül várták — és kell-e még évtizedekig várniok ? - - a szabad­ság napjának felvirradását. Nem tartozunk azok közé, akik semmit sem tanulnak és min­dent elfelejtenek. Nem akarunk elfelejteni semmit, de meg akartunk tanulni mindent. A politikában nincsenek holtomiglan-holtodig­lan kötött megállapodások és nincsenek az örökkévalóság számóra teremtett szituációk. Ma lehetünk barátai annak, akiknek tegnap — nem voltunk ellenségei. Érdemes volt drága magyar fiuk tizezereit feláldozni az­ért, hogy Görz havasai s a Dolomitok sziklái közül ne kerüljön kevesebb Olaszország im­périuma alá, mint amennyit hős magyar fiuk tízezreinek kicsurgó vére árán mégis elveszí­tett Ausztria? Ha a háború eseményeire gon­dolunk, necsak az jusson eszünkbe, hogy kik álltak velünk szemben a lövészárkokban, ha­nem jussanak eszünkbe azok is, akik miatt háborút kellett viselnünk az olaszok ellen. Magvar érdek nem volt, csak. magyar becsü­let. Magyar virtus volt, magyar értelem nél­kül. S azért, mert akkor nem tud'.ák megvé­deni a magyar érdeket, érezhetjük most ke­serűnek az olasz barátságot a — milánói be­széd után is ? A nagy revizió előtt revideálnunk kell min­dent, emléket, történelmet, politikai szám­adásokat, jelszavak csökevényeit s a háborús szellem minden maradékát. Olaszország bű­néül fel lehet róni azt, hogy olasz teriiletek­ért harcbament, amikor mi, — egyelőre a szellem és kultura eszközeivel, — harcban állunk magyar területek visszaszerzéséért ? Elképzelhető olyan helyzet, elgondolható olyan szerződés, hogy mi ne harcolhassunk a régi területek visszaszerzéséért? A milánói beszéd s a magyar államfő olaszországi utja nagy revíziót jelent és még nagyobb revíziót készit elő. Revíziót ielent a két ország között s a teljes felszámolását a háborús pszichózis minden be nem vallott s eltagadott marad­ványának s hogy melyik az a revizió, amit előkészit, arra a milánói beszéd adja meg a felejthetetlen választ. Ma még a nagy történelmi jelenetnek csak kulisszáit látjuk, a feldíszített s ünnepi fény­be varázsolt színpadot s a tekintély kotur­nusait viselő szereplőket, talán egy nap, ta­lán egy év kell ahhoz, hogy a világtörténe­lem színpadján lejátszódjék a darab is, mely­nek minden jelenetét izgalmas várakozással lesik a nézők. Ma még csak a külsőségek kap­nak meg, a fény kápráztat el, a történelmi pompa, de talán már holnapra kibontakozik a történelemformáló jelentőség is. Várunk és bízunk. A magyar sorsnak egyre több és egyre hatalmasabb barótjai vannak. S abból a hangzavarból, ami a milánói beszéd s a ró­mai látogatás nyomán kel Bukarestben és Prágában, mi csak növekvő számú barátaink egyre hatalmasodó táborára tudunk örven­dezve következtetni. íme: egy ut és kész a nemzeti egység. Hgv beszéd, ami felett nincs vita, egy cselekedet, amire minden magyar kar tapsra lendül. Hn a magyar politika őszintén akarná keresni <\ nagy integrálódás útját, • „példák nagyok, mint a Fökl, intenek". A lélek vonatján a/ egész nemzet útra kél, hogy kövesse kor­mányzóját olaszországi utján, magyar argo­nauták keltek útra a revizió aranygynpjdért. S az csak stílusos, hogy — aranygyapjas vi­tézek állnak az élen. A magyar lélek lobogó­díszben öltözve várja a római utazás törté­nelmi és nemzeti eredményeit. Róma fejedelmi pompával fogadta Horthy kormányzót O'aszország ünnepli a magyar államfő! - V ktor Emánuel és a kormányzó első találkozása a Quirinálban és a Villa Savoyában Darányi miniszterelnök és Kénya külügyminiszter egy­órás tanácskozása Mussolinivei Róma, november 24. Horthv Miklós kormány­zó különvonata kedden délután fél 4 órakor megérkezett Rómába. A különvonat utia való­ságos diadalmenet volt. Mindenütt, ahol a vonat elhaladt, ünneplő tömegek várták Magyaror­szág kormányzóját. A különvonat éiszaka ha­ladt át Velencén, amelvnek pályaudvarát ra­gyogóan kivilágítotok. Amikor a vonat foly­tatta útját, katonai díszszázad tisztelgett a kormányzó előtt. A vonat délelőtt 9 órakor érkezett meg Bolognába. Bo1ogna pályaudvarát fénvesen feldíszítették, a csarnok ormán magyar és olasz lobogó lengett ós a befutó vonatot az ifiu fasiszták zenekara fogadta a Himnusszal. A pálvaudvaron Villant Frigyes quirináli követ, vitéz Szabó László ka­tonai a'itasé és Barcza Gvörgv szentszéki ma gyar követ ós mások fogadták. A vonat néhánv perc múlva elha^rvta a bolognai pályaudvart és tovább haladt Firenze • felé. ahová 11 óra táiban érkezett meg. Itt ie hatalmaJ zászlóerdő fogadta a kormányzó vo­nalát. A küldöttségek a királvi váróterem aj­tajában várakoztak. A várakozók között meg­jelent Marineli. az olasz kirá'v első szárny­segéde. Mraplia tengernagy ós még sokan má­sok a király és a királyné környezetéből. \ kül­döttség tagiai felezállottak a vonatba és egvütt uraztak tovább a kormányzói párral. Róma ünnepli a kormányzót Róma zászlódiszben várta Magyarország kormányzóját. Az ablakokban diszes szőnye­geket helyeztek el. a házak párkánván ho=szu sorokban égtek az ünnepi villanvgvertvák. Már a reggel órákban gyülekezett az útvonal men­tén a hatalmas tömeg. A déli órákban az ut két oldalán felvonult a katonaság, maid elhelyez­kedtek a társadalmi egyesületek színes csoport­jai. A pá'vaudvar királvi várócsarnokában a kora délutáni órákban kezdett gyülekezni az ünne­pélyes fogadtatáson résztvevő személvek cso­portja. Néhánv perccel fél 4 előtt érkezett meg Kasel német nagykövet, aki a magvar érdem­rend naevkeresztiének szalagiát viselte. Köz­vet^nül utána a második diplomáciai kocsin érkezett Berper-Waldeneaa római osztrák kö­vet és Liedetzkv osztrák katonai attasé. A nap visszatükrözött a pálvaudvaron fel­sorakozott testőrség ezüst veretiein. Három­negyed 4 óra előtt néhánv perccel kürtjei je­lezte Mussolni érkezését. Kormánvelnöki dísz­ben ielent meg egész sor hivaWos s/emélvi-ée kisére'ében. Ujabb kürtszó ielezte a királvi vár érkézé sét.- A katonaság feszes vigyázzállásban tisz­telgett. Háromnegyed 4 órakor gördült be a pályaudvarra a magyar államfő

Next

/
Thumbnails
Contents