Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-15 / 270. szám

Vasárnap, 1936 november 15. D£i:M£G7XRORSZXG 15 TORONTÁLI FAMETSZETEK Elmerüli irói nevek Hogy hol kezdődött az ólommérgezésem? Természetesen a „Torontál" napilap szerkesztőségében, még a diákkorban. Szomorú őszi délutánokon az iskola helyett oda húzódtam be, magam se tudom, miiven eimen. Valami ürügy mindig akadt, elhebegttm. aztán ott maiadtam. faltam az újságokat, főleg a szegedieket. Viszont a kaszinóban azt mondja Menüdön tanár ur az apámnak. — Vizsgáltasd meg egyszer alaposan a gyerek torkát, hátha komolyabb baja van! így sokat mulaszt. — Köszönöm, hogy szólsz, felelte az apám rosszat sejtve, csak otthon figyelmeztetett, hogy kicsavar ja a nyakamat, ha ú jságíró akarok lenni. A pálya határozottan nem volt nép-' szerű s hányszor éreztem azóta is gyanús tekinteteket, amiért közöm van a betűhöz! Egyetlen cikket meg lcliol írni, hivalkodni is szokás vele éveken át, de ezerszámra.-.? Ez már baj. Nemrég halt meg Nagy Gábor csendőrtábornok, akivel becskereki 'szárnyparancsnok korában sokat érintkeztem. Érdekelte az ú jságírás, száz kérdése volt, mialatt rendelkezésemre bocsátotta az őrsi jelentéseket. — Szereti a foglalkozását? — Csakis ezt szeretem — De hiszen maga katolikus, ha jól tudom ... — Az vagyok. — És mégis? Csodálatos! Nem kellett kimondania a gondolatát; meg lehetett érteni ebből is. Egyszer aztán ott ragadtam a lapnál. Lassankint apró megbízatásokat kaptam, majd fizetést nyomtak a kezembe, ez volt az eljegyzésem a betűvel. Hogy azonban az iskolákkal maradjak adós, arról Rrá jjer Lajos gondoskodott apai szigorral. A magánvizsgáimon ott drukkolt a gimnázium folyosóján, érdekemben a tanári kar női hozzátartozóinak udvarolni sem általi, — egyszóval önfeláldozó jó lélek volt. A lapnál igen kiváló elődeim voltak, közvetlenül előttem Kabos Rertalan (az Ede bátyjai. a legtökéletesebb, képzett újságíró, aki a Pesfer Llovd nagyrabecsült munkatársaKént halt meg. Volt három író is a régebbi évek folyamán, róluk emlékezem itt. Jurkovics Aladár irónak készült. Budapesten csak a jogot végezte s két forintért irt francia finomságú elbeszélésekét. Márkus József, a Magyar Figaró szerkesztője istápolta ambícióit, amíg közbe nem jött valami... v alami ugyanis többnyire megroppantja a karriereket. Jurkovics barátkozóst kezdett egy fiatal leánnyal, ámbár meglehet, hogy a leány kezate a barátkozásf. Az ilyesmit utólag ' nehéz megállapítani. Tizenhét Éves, vadfekete hajú. lobogó vérű leány volt, egv-folyosón laktak a iováros kőrengetegében- Aladár tulszőke, örökké pattanással teli arcú, azonkívül törékeny és kissé gyámoltalan. Aztán megtörtént a baj s a leány anyja igénybevett minden praktikát, hogy az apa meg ne tudia a balesetet. A fiafal mama a kritikus időket vidéki rokonoknál töltötte, a apróságot kiadták fia ¡kaságba s Aladár fizet le a költségeket. Jórészt a kétforintos novellákból. Dus fantáziája a legérdekesebb meséket találta ki, amikor ő maga átélte a legfurcsább regénvt. Mert idővel megérkezett a második trverek. aztán a harmadik is. a kisasszony pedig nem ment férjhez. Az anvának fogalma som volt róla, hogv régen előlépett nagyapá1! VKEPOV-b'-tcgek régen bevált gyógyintézete a Dr. GUMR /¿AMATORIUM 1ATRANSKA POllANkV I iTHASZt.PI.AK, «« « Mn(|ii» TálrAbnn, ( '««büloráki iban. A rlr. Guhr szanatóriumot klinikailag diétásán vezetik, az intézet különösen belbetegeknek. agyag: cserebintalmakban szeuvedőkoek, kimerültöknek és üdülőknek nyújt nagyszerű tartózkodást. Hidroterápia, terepkurák. A téli sportok paradicsoma. Egészéves üzem. Kérjen prospektust az intézet igazgatóságától. nak, élték tovább titkos, talán néhanapján még szépségeket is rejtő, vadul tomboló szerelmüket. Jurkovics élete egyre nehezebb lett. .gyenge fizikuma már roppanóban. a füle átlátszó. Akkor régi jó barátja, Brájjer Lajos látott a megmentéséhez. Levitte Becskerekre, részint közigazgatási gyakornoknak a vármegyéhez, részint főmunkatársnak a Torontálhoz. Á kettős gázsi közel járt a kétezer forinthoz, ebből már lehetett segiteni a családot. Az egészségét azonban sehogy sem tudta öszszeszedni, apróságokon kivül megirt» a ..Halálos sebek" cimü regényét, ezt a gyors lüktetésű irodalmi hijout, aztán romlott lefele. A torkában volt valami baj, az roncsolta. Brájjernek arra is maradt gondja, hogy megmentse ezt a nagv tehetséget. Elküldte Arcóba, örök napsugárba. Ne csináljon semmit, csak pihenjen a virágok között, süttesse magát a nappal és gyűjtse, a jövő számára az impressziókat. Egyszer elhatározta, hogy meglepi a látogatásával. Az a boldog idő járta, amikor kedvtelésből meg lehetett tenni a kirándulást Nagvbecskerckről Arcóba. De Aladár örülni fog s ez a fa. Aztán keresi a lakásán, a tengerparton, mindenütt. — nincs sehol, l'gy kopogtat rá egy kávéház ablakából maga a kurrentált jóbarát. A javíthatatlan bohém, a pesti kávéházi élet megrontott ja. ott ült füslbeburkoltan, szá jában szivarral. Ezért ment Arcóba. ahol hamarosan örök lakosa is lett a ciprusoknak. Tőrös (Marosán) Tivadar a teljes ellentéte volt. Alacsonv, köpcös, sánta, örményfajának mindén tulajdonságával ellátva. Már neves fővárosi iró volt. amikor beállt 1892-ben becskereki újságírónak s ott egyszerre belecsöppent a legjobb társaságókba. Sok volt a vármegyében az örmény, belekapaszkodott mindenkibe Bakó Farkas halála után Rónay Jenő főispán kinevezte a vármegye főlevéllárnokának azzal a föltétellel, hogy két év alatt megszerzi a levéltárosi diplomát. Volt valami diabolikus a tekintetében, vakító foggal teli szájának a vigyorgásában. az emberekkel való bánásmódjában. A szerkesztőségben lakott, ott rémültem meg tőle első izben. Az egyik tanárom kéziratot küldött velem a laphoz, reggel 8—9 közt kopogtam az ajtón. — Ruij be! — dörmögte egy ágyubang. Én bebújtam és nyomban elordítottam magam. Teljes meztelenen bozontos medve állt a mosdó előtt és fröcskölte magára a vizet. Nem túlozok, medve volt a külseje, talpig szőrös. Ledobtam az írást és rohantam kifelé. A látvány olyan érzéssel volt rám, hogy csak egy óra niulvá tudtam visszatérni az iskolába. Addig sétáltam az utcákon, borzongtam. Átkos megnemértés! Mindenki elfogult tanáraim csodálatos pedagógiai rövidlátásból ezt csavargásnak minősítették. Erőszakos, kíméletlen, önző ember volt Tőrös, aki a leggyöngédebb finomságú Írásokkal jelentkezett a nyilvánosság előtt. Magyarázzam-e, hogv a kétévi vizsgatermimist nem tartotta reg? Mit törődött 6 a vizsgával, amihez — főreált végezvén — előbb a latin külömbözctil kellett volna letennie. De talán kan uiabb haladékot, ha itt is közbe nem jön valami. Egyszer együtt utazott Budapestre az egyik Gyert.vánffyval. ugv emlékszem: Andorral, a gyéri" földbirtokossal. (Akiről Lanka Gusztáv emlegette, hogv szomszédok. ..Tudniillik mind a kettőnknek Gyéren — gyéren — van birtokunk."-) Hosszú volt az üt eltartott este héttől másnap reggel félnvolclg. Biztosították maguknak a külön kupét, aztán kényelembe helyezkedve, ingujjban végignyúltak az üléSoiv, hogy majd alszanak. : A nyugati pályaudvaron reggel elbúcsúztak egymástól, ment mindegyik a maga dolgára. A kávéházban Tőrös valami szokatlant érez a kabátja zsebében. Odanyúl, hát egy tárca, a Gyertvánffyak címerével, belül kétezer forint tartalommal. Nyómban megértette, hogy a áegyvízsgálat után az álmos Gverlvánfív ír eJtüiZá/i! összecserélte a kabátokat s a tárcát az övében helyezte el. Tőrös nem jött zavarba, tudta, hol szállt meg az útitársa, elküldte neki a tárcát. De csak azt, a pénzt nem. Azt se tulajdonította el, csak kölcsönbe vette, helyettesítette egy kétezerforintos váltóvalTermészetes, hogv ezek után nem lehetett maradása Torontálban. Visszament budapesti irónak, a képes Budapest szerkesztőségében kapott alkalmazást. Nem is élt sokáig, dc elég jól élt, közös háztartásban a Hungária-szálló szakácsnőjével. Röviddel halála elölt irta meg egyik legszebb dolgát, finom mesét egy nap sugárrgyöngédségü kisasszonyról. Vájjon ki inspirálta szegény lelkét! Az irodalom egyik legérdekesebb alakit Gáspár Imre, aki szintén irta a Toron tál t jóidéig. Aki átnézi azokat a számokat, talál egy szerre bennük magas nívójú vezércikket, novellát, verset, karcolatot, irodalmi essayt ó; sok-sok olyasmit, amit ma színnek, megirott njdonságnak-minek mondanak. Irta pedig Gáspár Imre mindezt egyfolytában, naprólnapra fáradhatatlanul, de szinte olvashatatlan belükkel. Valamikor együtt indult el Reviczkyvcl, Rudnvánszkyvaí. alispáni házban ringott a bölcsője s a Byron-i külsejű ifjú mégis az irodalomhoz húzott. A hetvenes és a nyolcvanas évek egvik legfinomabb lírikusa sehol sem találja a helyét- Fővárosi nagy rcdakeiók tagja, aztán örököl egy kis pénzt és leszalad lapot alapítani Debrecenbe. Mániája volt ez, vagv ötször örökölt s mindenét a debreceni lapalpitásokba ölte. Akkoriban mégse sikerült a terve, a cívisek nehezen vették be a betűt. Valamiért el akart bújni a z emberek elől, azért került Nagybecskerekré. örökösen pénz nélkül megalapította egyéni valutáját, apró cédulákat; amik egy-két" forintos kölcsönöknek szolgáltak ellenértékül. Ezekkel tele volt a város és az öreg Stagelschmidtet tartotta a gazdagság fogalmának. Azért nem állította háttérbe a Csekonicsokat sem. Dc ez a név már a legendák legmagasabb fokát jelentette. Azonkívül, hogv a Torontáli maga irta. innen látta el kéziratok tömegével Dolinay Gyula Hasznos Mulattatóját is. leküldték neki a következő számok képeinek levonatát s azokhoz irt finom verseket- Néha csak 20—24 négyzetcentiméter hely szolgált a klisében erre a célra, azért a vers szép volt. Ha több pénzre volt szüksége, képes volt együltóben tiz-tizenkét órát dolgomi. Klasszikus irodalmi tanulmányok, (főleg Beviczkyről, beleszőve a vele való' levelezését), aztán kis regények születtek meg így napok alatt s nyomban küldte az értük járó honoráriumot Kaczvinszky Lajos, a Magyar Szemle magyarul nem tudó gazdájaEzt a szépirodalmi hetilapot igazságtalanul híresztelték el klerikálisnak. Onnan indult el útjára sok magyar érték s a szerkesztője K i posi Jófc^ef volt, akibőlpiispök is lehelett volna, ha megmarad papnak. így csak a legtökéletesebb uiagynr Daiilcistakénl marad fenn az emléke. Amikor aztán pénzhez jutott Gáspár Imre mindenkinek jutott belőle... egy napig. l'tána újból nekiült s megírt vagy félkilónyi kéziratot. Nem ívott, nem kártyázott, nem szcrrtle nőket. — azokat éppenséggel kerülte , mégis., szegény maradi mindigA puinpolásban páratlan leleményt tudott kifejteni. Egyszer — minden ötletből kifogyva.;— a lutheránus hitről áttért a kafnlíkuMn és ezt a körülményt nagvnivóju levelekben tudatta az összes főpapokkal. Mindenütt mer értették. Vagv tizenSt év előtt halt meg. elütötte Bn dapesten a villamos. Olyan rövidlátó volt. hogy szinte érte az orra a papírt iráskőzben. Hetekig feküdt törött tagokkal a Rókus kó házban, még onnan is kölcsön (kérő levelek- f irva. Abban az évben ő nyerté meg a Petőfi Társaság Vigyázó-diját egy egész füzetre menő versseT. Ha jól emlékszem, már nem kapta kézhez a pénzt, az csak a ravatalára érkezett meg. v " Torontáli.