Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-08 / 238. szám

DHMAGVARORSZAG •ZEOEO. SxerKe»IO<eg: Somogyi ueca •2.1. em. Telelőm Z303..Klnd«hlVBiBi, kBlei»nk«nyvtAr tt Jegylrodas Aradi neca 8. Teletöm 13—OO. . Nyomda: Löw Llpol UCCB 19. Telelőm 13-00. . TOvtrntl levélcím: Q6hnoflKc>ronzAii .Sseoetf Egy korszak lezárul Gömbös Gyula halálával egy — korszak zárul le a magyar politikai életben. S ezt a korszakot a közérthetőség kedvéért — szegedi korszaknak nevezhetjük el. Ha azt mondjuk, hogy lezárult egy korszak, nem azt értjük alatta, hogy a kor vezéreszméi lankadtak el s elfáradtak azok a gondolatok, melyek a korszak szellemiségét árasztották ki magukból. A szegedi kor gondolati tartalma s érzelmi szineződöttsége két forrásból táplálkozott. Az uj magyar politika szegedi elindulása egyfelől a nemzeti irányzat győzelmét s az országnak és közhatalomnak a magyar polgárság és — higyjük el —, a magyar demokrácia javára történt visszafoglalását jelenti, másfelől azonban a szélső jobboldali irányzat felülkerekedését és olyan tevékenységet is a felelőtlen egyesek részéről, amelyekre a nemzeti irányzatnak s a közérdek szolgálatának soha sehol nincs szükséige. S ez a kettőség bizonyos veszélyeket rejt magában. Senki nincs, aki nem a legnagyobb hálával s a legmélyebb tisztelettel emlékeznék meg a szegedi elindulásnak arról a történelmi eredményéről, amelyik visszaállította a polgárság uralmát, az alkotmány tiszteletét, a jogrendet és közrendet s amelyik a nemzed politika számára nemcsak életlehetőséget, de kizárólagosságot is biztosított, de sokan vannak már, akik a szegedi elindulásnak csak ezt az eredményét kívánják ünnepelni s akik a szegedi elindulás ünnepléséből szeretnék kirekeszteni a szélsőjobboldali politika igazolását. Államalkotó erők indították el a felszabadítás munkáját s ez az államalkotó erő, történelmi szükségesség akkor is elérte volna célját — s talán kevesebb zökkenővel és kevesebb akadállyal —, ha szélsőjobboldali tényezők a maguk zabolátlan programjával nem áíllnak azok mögé, ekik a nemzet felszabadításának munkájában a történelem parancsát teljesitették. Amit a nemzeti gondolat és nemzeti kötelességteljesítés nagyjai végeztek, azt nem sajátíthatják ki a maguk számára egyes csoportok. A közrend helyreállítását nem ünnepelhetik a közrend megzavarói, azok, akikkel szemben szintén helyre kellett állítani a közrendet. A jogrend restituálásával nem lehet azokat együtt emlegetni, akik később is megzavarói voltak a jogrendnek. A nemzeti politika reneszánszával nem lehet együtt ünnepelni azokat, akik — A p p o n y i Albertnek a béketárgyalások idején küldött levelére gondolunk —, legsúlyosabb időkben megnehezítették a nemzet érdekeinek védelmét. Nagyon sokszor lehetett már észlelni azt, hogy' a szegedi elindulás ünnepeltjei sorába egy sz erűen beálltak azok is, akiknek neveit sokkal jobb volna elfelejteni, mint a glóriás nevekkel együtt emlegetni. S amikor a szegedi korszak lezárul a politikában, ezt a megkülönböztetést élesen és pregnánsan kell bevinni a köztudatba, nehogy az emlékezésben összetartozhassanak azok, amik a valóságban és a történelemben csak időbeli, de nem okozati, összefüggésben állanak egymással. S amikor azt mondjuk, hogy a korszak véget ért, jól tudjuk, hogy nem enyészett el az a történelmi erő, amelyik megteremtette, nem lankadt el annak nemzeti Csütörtök, 1936 október S. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 238. sz. tartalma s a jogrend helyreállítására irányuló törekvése, de nem erőtlenedett el az a szélsőjobboldali irányzat sem, melynek képviselői a magyar politikában és a magyar történelemben ekkor léptek fel először. A kornak mégis vége van, mert garnitúrájának közhatalmi szereplése Gömbös Gyula kidöltével véget érf. Vannak és lesznek is szereplői a magyar közéletnek, akik akkor itt voltak Szegeden, de ittlétük inkább geográfiai, mint történelmi jelentőségű volt. Nagy fények és — nagy árnyékok emlékei fűződnek ehhez a korszakhoz. Tul közel vagyunk hozzá, hogv adatait történelmi ítélkezés mérlegébe foglaljuk össze, ma még benne élünk az eseményekben és bennünk élnek az eseményei. Szeretnénk természetesen azt, ha ennek a kornak történetéből s szellemi tartalmából csak az folytatódhatna, ami a nemzetet szolElőFIZET£S| Havonta helyben 3.20 vidéken «1 Budapellen 3.00, ktlllBldttn 0.40 penoO. — Eqyei uAm »« t»einö*. nap 10, vasár- é» Ünnepnap 10 11 u- 111 r" detétek ¿elvétele larlta szerlnl. Megje. lenlk tiélto Kivételével naoonln reqgel, gá Íja s kifakulna és kihullana minden, ami a nagy nemzeti célok megközelitését gátolja. A jövendő tisztánlátása előtt a — magunk tisztánlátására van szükség s amikor közel két évtized távolságából nézhetjük mindazt, ami végbement, lerázhatunk már magunkról minden elfogultságot és előítéletet. Gömbös Gyula élete és pályája minden vitán felül példát adhat a nemzet fanatikus szeretetére. Csak az a fanatizmus jogosult, amelyik több kötelességteljesitésre, több munkára, nagyobb áldozatokra kötelez a nemzettel szemben. A fanatizmus korszaka zárul most le s amikoi a korszak végén a nagy számadás idején kigyomláljak lelkünkből a gyűlöletnek minden fanatizmusát, a munka, a kötelességteljesités és áldozathozás fanatizmusát megerősödve és megtisztulva uj lángolással és uj lelkesedéssel vigyük magunkkal az uj kornak uj útjaira. Csütörtökön délben érkezik Budapestre a miniszterelnök koporsója A holttestei nagy gyászpompával szentelték be Münchenben — A gyészvonat esíe fél 11 órakor elindult Magyarország felé Pártvezérek kihallgatása a kormányzónál München, október 7. Gömbös Gyula szerdán este elindult utolsó utazására, Münchenből Budapest felé. A miniszterelnök ideiglenes ravatalát a neuwittelsbachi szanatóriumban állították fel. Az érckoporsóban csak a feje látszik. Szerdán délelőtt a Gömbös-család és környezete mégegyszer megjelent a koporsónál, hogy tisztelegjen a halott miniszterelnök előtt. Á bucsu után a koporsót a császárlépceőzet oszlopoe előcsarnokába vitték. Amikor a diszitée munkájával elkészültek, rohamsisakos katonákból álló diszőrség vonult fel. Délben a repülőgépen érkezett magvar tiszti küldöttség tisztelgett előtte, majd lezárták Gömbös Gvula koporsóját. Hitler a szertartáson • München, október 7. Délután négy órakor kezdődött a gyászszertartás. Nemsokkal előbb érkezett a bajor királyok régi palotájának legbenső, úgynevezett császári udvarába Hitler Adolf. Á nagy oszlopsoros lépcsőház minden oldalát fekete drapériákkal borították be. Délszaki növényekkel díszítették fel az udvart. Középen négy oszlop között emelvényen áll a koporsó. Az emelvényt vörös bársony borítja. A koporsót magyar nemzeti színű zászlóval boritotlák le. A zászlón rajta van a miniszterelnök özvegyének apró píros rózsákból összeállított keresztje. A katafalk lábánál az özvegy dáliákból és piros rózsákból készített feketeszalaggal átfont koszoruia nvugszik. mellette a miniszterelnök három árvájának feketeszalagos koszorúja. Valamivel lejjebb látható a magyar kormány és az országgviilés koszorúja. A gyászszertartáson megjelentek sorában ott volt Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki a kormányzót cs a kormányt képviseli. Sztranyavsziiv Sándor, a képviselőház elnöke, Sztójay Döme berlini magyar követ, Szabó György müncheni magyar főkonzul, vitéz Szakváry Emil alezredes, a miniszterelnök titkára, B i ró György képviselő, Terbócz Miklós miniszteri osztálytanácsos, a kultuszminiszter titkára. Boros József egyetemi tnnár. a haiott miniszterelnök kezelőorvosa, Bácr Jen/! altábornagy vezetésével honvédtiszti küldöttség A német kormány képviseletében N e u r a t h külügyminiszter, lovag Epp tábornok, Bajorország helytartója, Sceibert bajor miniszterelnök, Göring légiügvl miniszter nagy katonai kísérettel, továbbá egy gyalogos díszzászlóalj és egy légügyi díszszázad A gyászünnepséget az evangélikus lelkész ilmája vezette be, majd rövid beszédet mondott. Ezalatt sorakozott fel az udvaron kívül egy zászlóalj gyalogság és a légi haderő egyik százada. Ágyutalpra helyezik a koporsót Az egyházi szertartás után a katonazenekar ..Ich hatte einen Kameraden" dalt játszotta. A zene elhangzása után mély csend honolt a nagy udvarban. A kivonuló Hitlert a katonák vigyázzállással, a polgári személvek karfellenditéssel üdvözölték. A jobboldali kapun közben tüzérüteg vonul be, akik ágyutalpat hoztak, amelvre német tisztek helyezik el a koporsói. A koporsót nemzetiszínű zászlóval borították le, a nagv csendben a zenekar a magvar Himnuszt intonálta. A koporsót laa.úi,. méltóságteljesen hoz-