Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-07 / 237. szám

DEM UGYARORSZAG SZEGED, SzerketsMMCgt Sonoqy* oeca 22. I. etn. Telelon:Z3.33..K!adóhlVata|, kBlcíönUönyvíAr és Jegyiroda: Aradi ucea 8. Teleion: t3-Oö..Nyomda: L6W tipóí ucea «». Telefon: 13-00. - Tavira*« C» levéléig:: Cé'ir »j-y^iorsTatr, stfoeö Szerda, 1936 október 7. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 'Z37. sz. ELŐFIZETÉS» Havonta helyben 5.*® vidéken ét Budapesten 3.»u, KUliöldön «.4« pengd. - Egye» izám ara néiRöjs. nap 1°, valár* ét Ünnepnap 10 ml- »"* «élések eivétele tarlía siorlnl. Megje. leailc tiétio Kivételével nnoonlo reqgel, Gömbös Gyula halálára A hívek könnyeiket ontják, a barátok megtépik ruhájukat, a gyászoló hozzátartozók virággal árasztják el a ravatalt, — az ellenfél némán megáll előtte és mély megilletődöttséggel s őszinte meghatódottsággal teszi le kardját a koporsó elé. Nemcsak egy emberi élet omlott itt össze, de kilobbant egy szent szándék is, melyet minden más emberi törekvés és iparkodás fölé az emelt, hogy a nemzet jobb jövendőjéhez fűződött. Tagadhatatlan az, hogy Gömbös Gyula kormányrakerülésének kivételes hatása volt s ez a hatás a híveket megbűvölte s az ellenfeleket megbénította. Mindenki hatása alá került, nem annak, amit tett, hanem annak, amit akart. Senki őszintébben és meggyőzőbben nem tudott akarni, mint 6 és nem volt — a költőket kivéve — senki, aki az élet valóságát nála jobban tudta telíteni az álomlátás szépségeivel. Mindig azt hirdette magáról, hogy reálpolitikus és mindig délibábokat kergetett, a délibábok reálpolitikusa volt, az volt a hite, ami a meggyőződése, a hit lángolása tette meggyőzővé minden szavát s hite mélységes meggyőződésének izzásától lobogott. A nemzet nagy céljait akarta tudatosítani politikájában. A nemzet öncéluságának ködös, de tiszta szándékú szolgálatába akarta állítani a politikus minden törekvését s a kormányzat minden elhatározását. S amikor a nemzet hálájának érdemrendjét le akarjuk tenni a harcos álmodó és az álmodó harcos ravatala mellé, legelőször azért mondunk neki köszönetet, hogy az alkotmány tiszteletében s az alkotmány keretei között tűzte ki életének nagy útját s erről akkor sem tért le, amikor a maga személyes hatalmának kiépítésében talán módja is volt hozzá s amikor — talán várták is sokan tőle. Akkor jutott hatalomra, amikor egész Európában kezdett diadalmaskodni a diktatúra szelleme, amikor az uj abszolutizmusnak politikai mithosza egy uj társadalmi szemlélet babonájával ejtette rabul a tömegeket s amikor talán legkevesebb akadálya volt annak, hogy a nagy átalakulás lelki és történelmi sodrába helyezkedve biztosítsa n maga uralmát minden alkotmányos harccal szemben. S ha — fájdalmasan idő előtt —, fel kellene most vázolni portréját a történelem arcképcsarnoka számára, a magyar alkotmány tragikusan megfogyatkozott számú híveinek legelsősorban történelmi hálájuk piadesztálját kellene megrajzolni a halálba fáradt miniszterelnök tragikus alakja számára. S a másik jellegzetesség, amit szinte saját magától kér most számon a friss gyász s gyásznál frissebb emlékezés, az, hogy Gömbös Gyula példátlan bizalmat tudott kelteni magával és — szinte — küldetésével szemben. Elnyűtt lelkű, reményeiben kifosztott, kétségekkel feldúlt s a letargiáig fáradt korban került a hatalomra s mintha az optimizmusnak akkumulátora lett volna, bizalmat keltett, reményt ébresztett és sötét időkön keresztül árasztotta maga körül a várakozás derengő fényét. Ellenfelei voltunk s ugy éreztük, halála megszakítja csak a harcot, de véget nem vet neki s mégis mélvséees gyász érzését kelti bennünk a tiszta harcos halála. Shakespearei szavak illenek ravatala mellé: „E z f é rf i v o 11." Politikáját lehetett helyeselni és lehetett támadni, törekvéseit lehetett támogatni és lehetett kifogásolni, mindez az ember megítélését nem zavarja s a gyász túlzása s a kegyelet fölnagyitása nélkül el lehet róla mondani, hogy nehéz időkben nagy szolgálatokat tett nemzetének s tiszta kézzel és tiszta meggyőződéssel állt tragikus sorsú nemzetének szolgálatára. S ha több lenne az önzés és kevesebb benne a hála, talán kevesebb harcot kellett volna megvívnia a politikusnak is, mert a nemzet nagy ügyeit sokszor azokra bizta, akiknek baráti hűségében feltétlenül megbízhatott s nem vette, talán már nem is vehette észre, hogy nem leghűségesebb személyi hivei voltak politikájának legmegbízhatóbb támaszai s a barátnak megtett szolgálat sokszor gyöngitette s nem egyszer akadályozta az államférfi- és kormányelnök törekvéseit. A nemzet mély meghatottsággal kiséri utolsó útjára miniszterelnökét. Nincs arra szükség, hogy elemezzük ezt a mély megrendülést: mi illeti belőle a miniszterelnök hatalmát és fényét és mi tartozik ahhoz a részvéthez, amit a nagy céljai előtt lehanyatló igaz ember iránt érzünk. Alig volt valaki, aki olyan fanatikusan készült volna nemzete vezetésére, mint ő s testi és lelki erejét, hitét és meggyőződését s immár életét is adta hivatásának, amiben küldetést látott és történelmi parancs teljesítését. A tragikus hős bukását mindig részvét kiséri s ez a részvét megrendüléssé fokozódik, mert tiszta szándék, nemes akarat, tévedéseiben is a nemzet szolgálatába állított lelkesedés lobbant ki, alkotásra elhivatott erő enyészett el s a nemzetnek tiszta szándékú és tiszta fegyverzetű harcosa örökre kiejtette kezéből csorbulatlan kardját. Szombaton temetik a hatott miniszterelnököt Ma délután Münchenben beszen telik, a koporsót Gozó különvonat csütörtökön érkezik Budapestre R kormányzónál megkezdődtek a kihallg aiások Gömbös Gyula miniszterelnök kedden reggel 8 óra 20 perckor a München melletti szanatóriumban meghalt. liudapest, október 6. Reggel kilenc órakor érkezett meg a miniszterelnökségre az első jelentés Gömbös Gyula miniszterelnök haláláról. A neuwittelsbachi szanatóriumból hivta fel a miniszterelnökséget Gömbös Gyula komornyikja és zokogva jelentette: — A kegyelmes ur meghalt... Többet nem tudott mondani, hangja zokogásba fulladt. Néhány perccel később H ó m a n Bálint kultuszminiszter hivta fel Münchenből a miniszterelnöki sajtóosztályt és közölte a szomorú hirt dr. M i k e c z ödön miniszteri osztályfőnökkel. Közölte azt is, hogy a halál fájdalommentes volt, a nagybeteg már előbb elveszítette eszméletét. A sajtófőnök a gyászhírt azonnal közölte a kormányzó kabinetirodájával Az utoSsó órák A nagybeteg miniszterelnök vasárnap éjfélkor veszítette el először eszméletét. Uraemia következett be. a vesék működése megszűnt. Ezután néhányszor magához tért még, de kezelőorvosai, akik tisztában voltak azzal, hogy a katasztrófát nem háríthatják el, észlelték, hogy a hetes szívműködése egyre gyengül. Biztak még abban, hogy Gömbös hatalmas energiája még győzedelmeskedik rövidebb időre, de hétfőn délután két órakor bekövetkezett a teljes eszméletlenség, amelyből már az injekciók sem tudták kiragadni a beteget. A müncheni magyar konzulátus már ' hétfőn értesítette a kormányt, hogy a miniszterelnök állapota katasztrofálisra fordult. A délelőtti órákban még néhány percre magához tért, de már csak szavakat tudott mondani és környezetét sem ismerte fel. A délutáni órákban az orvosok tudták, hogy már csak órák vannak Kómán és Sztranyavszky Münchenben A váratlan hirek vétele után Darányi miniszterelnöVVielvettes felkérésére Hnman Bálint kultuszminiszter azonnal elutazott Münchenbe. Együtt utazott vele Sztranyavszk y Sándor, a képviselőház elnöke is. Á vonatra, amelv délután hat órakor indult el Budapestről. felszállt még Szakváry ezredes, a miniszterelnök titkára, dr. Boros József professzor. Gömbös kezelőorvosa, és a miniszterelnök legidősebb fia. Ernő, aki most vonult be huszárönkéntesnek. Gvőrben szállt fel a vonatra Gömbös kisebbik fia, Gyula, Bécsben pedig a miniszterelnök leánva. Dóra. A gyerekek a vonaton értesültek a reménytelenné vált Helyzetről. Addig azt hitték, hogy édesapjuk állapota, ha lassan is, de javul. Csak a vonaton tudták meg. hogy a legsulysoabb csapásra kell felkészülniük. Reggel érkezett a vonat Münchenbe, alig néhány perccel a halál bekövetkezése előtt. A kultuszminisztert a reménvtelenné vált helyzetről az állomáson tájékoztatta a müncheni magyar főkonzul. A miniszter a szállóba sietett, itt kapta a hirt. hogy Gömbös Gyula miniszterelnök reggel nyolc óra 20 perckor meghalt.