Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-06 / 235. szám

DÉLMftGYflRORSZAG SZEGED. Szerketzlfiieg: Somogy' uCCa 22. I. em. Telelőm 23«33..Klad6hlvalal, kUlciOnkünyvtAr «s Jegyiroda i Aradi ucea e>. Teletont 13-06. .Nyomd«: Lflw LIpOI ucea 19. Telefon: 13.00. - lAvlratl e» JeTÉlcSj-: Délír ocvororHÁo. Szeaed Kedd, 1936 október 6. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 235. sz. ELŐFIZETÉS , Havonta helyben ^.20 vidéken «• Budapellen 3.0U, KUltOldOn ö.4U penqO.-Egye» miAm *** nap ÍO, vasár- é» Ünnepnap 10 <ln- tllr" delének .eivélele tarlta szorlnl. Megje. lenlk nettó «iveielével nnon .ln re-jrel, Évfordulóra A nemzeti nagy évfordulók első napja tavasszal van és a római Kalendárium szerint március idusának is nevezik. Ez vidám, akárcsak a megujuló, ujjongó természet, — annál komorabb az ősz ünnepe, október hatodika, amellyel eszmei összefüggésben áll. Talán azt lehetne mondani, hogy március tizenötödike derűs kezdete a nemzet nagy drámájának, október pedig, ha nem is befejezése, de mindenesetre felfokozott hatású, tragikus, pontja, hogy aztán utána még sokáig szenvedés gyászfátyola takarja be a nemzetet. Voltaképpen van-e egyáltalán befejezés, vagy hullámvonalakban élünk s a közbeeső történelmi idő csak epizódja lett volna ezer esztendő változatos sanyaruságának, közbeékelt, kortyokra terjedő, örömének? Mégis legmélyebb öntudatunkba, valósággal az idegrendszerünkbe, szívódott fel a két emlékezetes nap, hozzájuk hasonló nincs más. Nagy és kellemetlen alvásból való ébredés az első, páratlanul brutális megbántás a másik, a hatalom kegyetlenkedő erejének fitogtatása, eléggé meg nem magyarázható bosszú, amely azért visszataszító, mert az idegenből kölcsönvett erő fölénye a halványabb motivumu benne, a személyes indulat a szinezeUebb. A történelem még mindig nem érkezett el odáig, hogy feltárja az események valamennyi részletét, hasztalan szabadultak fel hatalmas források, a szó nem bátorodhat neki teljes erejével, mert száz és száz fontos — közbe nemzeti — érdek emel gátat és késztet megfontolásra. Csak felvillanásokat látunk és gondolkodóba ejt egyegy közbevetett célzás, akkor sem az események egyenes irányvonalát illető, sokkal inkább a mellékvágányok felé pislogó. Meg lehet érteni, hogy ma esetleg kényesebb a helyzet, mint jó néhány évtized előtt, az úgynevezett ferenejózsefi korban volt, amiről az idősebb generációk beszélhetnek többet. Milyen szabad volt akkor a szó, micsoda „forradalmárok" tanították a középiskolákban a magyar történelmet, eszébe se jutott főleg a szerzetes atyáknak, hogy van habsburgi érzékenység is. A kritika cenzúra nélkül szállt a következő generációk lelke felé s talán ez a szabadság volt a legértékesebb ajándék, mert titkolózások, elburkolt homályok nélkül indulhatott mindenki a megérés felé, hogy a tényekből maga állapítsa meg a valóságok és a legendák középarányát, főleg irányt kapjon, hogy hol kell kereskedni a részletekért. Nem kellett akkor hatalmi szó, hogy. hivatalos ünneppé avassa a két napot, azokká váltak önmaguktól is, pirosbetü jelzése nélkül, benne volt erejük a levegőben s ahogy ma bizonyos napokon a munkának pillanatokra való felfüggesztésével rójják le a kegyeletet, ugy szentelték meg a két napot a nyilvános ünnepi megemlékezésen kivül elmélázva, ölbeeresztett kézzel. Ma már némiképpen eltért egymástól a két emléknap fontossága, ha a külső körülmények meg is meresztetik a szemünket. Március tizenötödikén a nagy nap vívmányairól. beszélni körülbelül olyan különlegesség, mint amikor az elzárt rab a házassági évfordulóját ünnepeli. Határozottan irigyeljük az alkalmi szónokokát. akik össze tudták kapcsolni a távlatokat, beszélnek sajtószabadságról, meg a többi hatalmas babonáról, népakaratról, miről, mintha lett volna a nemzetnek még egyetlen hatalmasabb napja is a márciusnál. A gyásznap egészen más, erről nem lehet vitatkozni, ez a brutális erőszak bevezető akkordja és helyrehozhatatlan megbántás marad az idők végezetéig, aminthogy az volt mindig a felénk irányuló s a kiengesztelődésre való hajlam legkisebb megnyilvánulása nélkül. A nemzet esküdtbirósága ugy érzi, hogy ez nem jogkérdés; hanem ténykérdés, verdiktje mindig marasztaló marad. Csodálatos, mennyire megnőtt, hogyan vált csörgedező, lüktető, vérré, pedig csak tizenhárom vértanúról volt a szó. Mennyi vér folyt el azóta nálunk is hasztalanul, mennyi vértanút adnak szerte a világon a tombolásokba beleőrültek, sokszor érthetetlenül, de szinte ámokfutásban_ igyekezve, hogy minél jobban megritkítsák sorait az emberiségnek, amely lelkileg is kizökkent a tengelyéből, nem csupán fizikailag és a lavina feltartózhatatlanságával rohan veszedelmekbe, nem mérve fel magának a veszedelemnek nagyságát sem. Vérben forgó szemmel hogyan is lehetne tisztán látni? Jön-e erre egyszer megpihenés, tengerek felzavart szennye mikorra tud elülni, marad-e még csendes erdőtisztitás, ahol a rokoni szeretettel egybeboruló falombok építik a legszebb oltárt a megbékélt emberi sziv himnusza számóra? Nézi-e még egyszer embernek felebarátját az ember s vájjon mennyi idő kell, hogy tultegye magát mindenen, csupán megilletődve, azért alkotásba és fejlődésbe szökkenve áldozzon az emlékeinek, mint mi október hatodikának. Rosszabbodott a miniszterelnök állapota Hóman kultuszminiszter hétfőn es'e Münchenbe utazott a politikai helyzet megbeszélésére (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Politikai körökben izgatottan tárgyalták azokat a váratlan híreket, amelyek hétfőn Münchenből érkeztek a miniszterelnök környezetéből. A helyzetről délután közlést adtak ki, amely a következőket mondja: A Budapest Értesitő jelenti: Délután 5 órakor illetékes helyen a következőket mondották Gömbös Gyula miniszterelnök betegségével kapcsolatban: — Gömbös Gyula miniszterelnöknek hazar térési szándéka nincs. Orvosainak véleménye szerint egészségi állapota olvan, hogy az utazással járó fizikai fájdalmaknak nem tehetné ki magát egészségének legsúlyosabb veszélyeztetése nélkül. Esti jelentés a miniszterelnök állapotáról A Budapesti Értesítő jelenti: A miniszterelnök állapotáról illetékes helyen este 8 órakor a következőket mondották: — A délután folyamán a miniszterelnök kezelőorvosaitói Münchenből olyan értesítés érkezett, amelyből a miniszterelnök egészségi állapotáról váratlan rosszabbodásra lehet következtetni. Ezért a kormány felkérte Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogv utazzék a miniszterelnökhöz Münchenbe, Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter a délutáni vonattal már el is utazott a miniszterelnökhöz. A Budapesti Értesítő jelenti: Magánértesülés szerint a miniszterelnök betegágyánál ott tartózkodik családja. Ugyancsak hétfőn délután odautazott vitéz Szakváry Emil alezredes, a miniszterelnök személyi titkára is. Ecfehardt a müncheni u* e'őií íe<í a sniniszferelndknéü Eckhardt Tibor hétfőn újságírók előtt kijelentette, Gömbös Gyulának a politika kibontakozásában való személyes részvételét szívesen látná annál is inkább, mert közöttük másfél év óta politikai érintkezés nem állott fenn. Gömbös választójogi levelének kiadása óta a politikai tárgyalások lehetősége adva van és azokat csak a miniszterelnök betegsége akadályozta meg. Személyes ellentétek sem választják el egymástól őket, mert a miniszterelnök.elutazása előtt a személyes jóviszony helyreállott közöttük. Eckhardt a miniszterelnököt elutazása_ előtti napokban ugyanis meglátogatta a miniszterelnökségi palotában, Gömbös meghatódva fogadta a kisgazdapárt vezérét. Eckbard! akkor kijelentette, hogv minden politikai ellentétet, amely felmerült közöttük, egyelőre ki akar törülni és egyetlen cél ja, hogy őszinte barátsággal gyors gyógyulást kívánjon. A miniszterelnöknek láthatóan jól estek a baráti szavak, a látogatás azonban rövid volt, mert Gömbös Gyula, annakidején pihenésre szorult. Politikai körökben nagyon érdekesnek mondják ezt a látogatást. Nem változik a magyar valutapolitika A Budapesti Értesítő jelenti: Beavatott helyen az olasz és a cseh valuta értékcsökkentésével kapcsolatban kijelentették, hogy az olasz és c?eh valutáris intézkedések előreláthatok voltak. A kermány már akkor, amikor a legutóbbi minisztertanácsról nyilatkozatát kiadta. ezeket megfontolás tárgyává tette. Egyébként a már életbeléptelett felárrendszer birtokában nyugodtan nézünk szembe ugy az ola^z, mint a cseh valuta kérdésben beállott változásokkal annál is inkább, mert hiszen felárrendszerünk convertibilis valutákkal szemben vál-