Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-31 / 258. szám

IS DE l. MAGYARORSZÁG Szombat, 1936 október 31. R forrás szelleme Egy jó szellemnek tudták be a régiek a forrásvizek bámulatos gyógyftatá/sát, amit tapasztaltak, de megérteni nem tudtak. Ma már tisztában vagyunk avval, hogy nagy gyógysó tartalmuk rádiónk livitásuk, elektromos vezetőképeségük teszi a különböző betegségeknél utánozhatatlanná, pótolhatatlanná a gyógyvizek kitünft hatását. A forrásszellem a természet különösen pazarul látott el gyógyító hatású tartalommal egy magyar forrást, mely az epebajoknál (epekő, epehomok, epebólyaghurut, hurutos sárgaság) 4—6 heies ivókúrák keretében használva biztos eredménnyel jár. Ez a forrásvíz a Mira glaubersós gyógyvíz. Kérdezze meg orvosát. 380 tást kapta, hogy „az említett címen sehol semmifele perek ei ne fogadtassanak és folyamatba ne vétessenek." „Továbbá nehogy azok, kik itt jószágvételre szánják el magukat, a régi igényekkel fellé- j pók támadásainak, avagv pedig a pénzzel j szerzett hírtokból való kídobatás veszélyének kitéve legyenek s nehogy a bizonytalanság miatt földjeik javításától és a gazdasági beruházásoktól visszariasztassanak, azt is közhírré kellelt tennie a helytartótanácsnak; miszerint királyi kincstárunknak a viselt háborúk rengeteg kiadásaihoz képest, valamint a Temesi Districtus javítására, benépesítésére, csatornázására, az utak helyreigazítására, a tavak és mocsarak kiszárítására, a vadonok kiirtására és más effélékre fordított készkiadások alapján követelései vannak. Miért is sem most, sem bármikor jövőre, semmiféle ürügy alatt nem lehet helye a Temesi Districtusban levő jószágok visszaszerzésére célzó akármiféle igényeknek, lépjenek fel bár akár testületek, akár egyesek részéről; nem lehet helye még akkor sem, ha be tudnák bizonvitani, hogv őseik a török foglalások előtt valósággal birtokában voltak ama jószágoknak." Szükség volt erre az erőszakos cselekedetre nzért, hogv ne nyugtalankod ianak az uj birtokosok, akik sulvos százezreket fizettek ki a kincstárnak. A torontáli nagybirtokok születési ideje ez a korszak, lényeges lélegzetvétele végre az örményeknek is. Telepesekre volt szüksége az uj birtokosoknak is, ezek a telepesek azonban — hasonlóan a7. úrbéresekhez — pénzzel, terménnyel és munkával adóztak az uradalomnak belsőségeik és a haszonbérbe adott külső földek után. de nem tekintették őket úrbéreseknek és nem estek az 1848. évi úrbéri válság alá. Ilven uradalmi telepítések voltak Lázárföld, Zigmondfalva. Ernesztháza, Magyar Czernva, Német Czernva. Tóba Mollvfalva, Aracs, Bikárs. Lukácsfalva és Kunszöllős. Ennek a régi világnak, mondhatni, utolsó látható jele sokáig Szenthuberlen egy fejedelmi kastély volt, amelyet körülbelül harminc év előtt bontottak le. Az orleansi ház száműzetése után a család egvik tagja, Chambord Lucien herceg V. Henrik néven trónkövetelőnek lépett föl. az osztrák-magyar határon lévő Frohsdorfhan tanyázott királyi jellegű udvar- j tartásával. Zsombolya körnvékén pedig ki- i iencezer hold földet vásárolt. Halála után ez a birtok örökség utján a pármai hercegre szállt, akinek tizenegyedik gyermeke volt Zita magyar királvné. A pármai herceg állandóan torontáli virilistaként szerepelt a névjegyzékben. Körülbelül három évtized előtt parcellázlatta a birtokot egy bank. fölverte a holdak árát 950 forintra ugyanakkor, mikor Csekonics gróf négyezer holdat adott el parasztoknak 400 forintjával. Ez a vidék lett aztán a magyar Kánaán, de kétségtelen, hogy nagy időbe is tellett, amíg a mocsaras, nádasos, kócsaglepte vidék búzatermő földdé változott. A történelem csodálatosan megjátsza magát. Mi minden történt azóta Loharingiával, hogy Mária Terézia Lotharingiai Ferenc felesége lett. A Hahsburg-Lotharingiai ősök ma is a naneyi székesegyházban, első temetkezési heI vükön, nvugosznak s Nancy felől Elszászl.otharingiát valamikor Bercsényi Miklós fia, László gróf, védte meg, amiért mint a francia hadak marsallja a „Lotharingia lovagja" (Chevalier de le Lorrainel címet kapta. A népek aztán elkeveredtek s a német volt nz erősebb fa j. amely felszívta, valósággal magába olvasztotta a francia elemet. Többnyire csak a leányaikon lehetett tapasztalni a régi származást. Azonkívül sok szót átvettek a régi franciából. Wo ist mein furzett? — keresi a sváb még tán ma is a villáiét. Ha pedig a gyerek oktalanul sir, azt kiáltja rá, hogy was plerscht? Fehérbőüek voltak és kecsesek a leányaik, mint az őz. Akárhánynak olyan finom a lába. hogv megfordultak volna utánuk Páris boulevardjain is. A hajuk a hamvas-szőke keveréke olyan árnyalatú barnával, aminek nincs mása. Szemük villanása, temperamentumuk. könnyedségük az életről való felfogásban sokszor visszaütés a régi eredetre. A sváb gazdát alig lehetett, felingerelni, az szinte túlzott józanon élt. dolgozott, közigazgatásban, közéletben igazságtalanságot, elnyomást nem tűrt, de ne adj Isten, hogy valaki indulatba hozza az asszonynépét, mert az egyenlő erejűvé vált az eleven veszedelemmel. Az öreg sváb azt mondta: — Jó magyar vagyok, de a származásomat nem felejtem el. Nem is volt vele soha baj. A század fordulóián kezdődött a délvidéken a pángermán agitáció, de komolyabb nyomai akkor nem maradtak. Maga a svábság küszöbölte ki, az utasította vissza a szász agitátorokat, akik német pénzen szerettek volna zűrzavart teremteni. Az első marasztaló verdiktet a temesvári esküdtbíróság mondta ki egv ilven aoostolra Hog ymi történik ma a délvidéki németség soraiban ,az nem tartozik ezekre az emlékekre. Ha a svábnak két fia volt, az egyik otthon maradt a ga?daságban, a másik tudományos pályára lépett. így kívánta ezt a gazdasági helyzet, mert ez a fiu csak a kiképeztetését kapta hazulról, földet már nem. Azt csak rendkívüli és ritka esetben osztották meg. Mikor Bogáros község fennállásának százéves fordulóját ünnepelte, hazajöttek a nagv napra a falu „studiert" fiai, számszerint vagy háromszázan. Valamennyien értékes, basznos tagjai a köznek, a társadalomnak; ügyvédek, orvosok, mérnökök, bírák, papok, tanárok, tanítók. Soha senki nem hánvtorgatta fel a származásukat, a magyar nemzet fiai voltak, egyforma eséllyel a karrierek utján bárkivel. Wekerlétől kezdve végig hosszú soron csak meg kell nézni, hogy- a mai Magvarországon is hány németnyelvű és származású ember Cp©-, divat- éi rövidáru kereskedőknél jóI be ve zete11 utazót (rayon-képvíselőt) keres nagyobb gum'^v^r. Ajánlatokat referenciával „Agilis 2134" jeligére Haasens'ein és Voo'er rt. hirdetőirodába, Budapest, V., Dorottya ucca 8. kérünk. Szegediek szállodája Pesten a METROPOLE Rákóczi ut 58. a város szivében 150 szobás modern családi szálloda minden kényelemmel. K ávéházában Pest és a vidék előkelő közönsége találkozik. Á János Vitéz Sörözőben a rádióból közismert Farkas Béla és tempós cigányai játszanak esténként. A gyönyörű Télikertben délután és este tánc. V i r á n y amerikai rádiózenekara, Nagy Mária énekel. Lannnk olvadóinak lem^rgókolt szobaéspenzióArak. Tel. 1-389-50 visel magas egyházi és közéleti tisztséget Német eredetű volt a legnagyobb irók egyike Tömörkény István (Steingassner), német Gárdonyi Géza (Ziegler), Herczeg (Herczog) Ferenc is német nyelven irta első novelláit. Nem kellett ezeket erőszakolni Szeged iskoláiba, jöttek ők maguktól a természetes fejlődés és haladás jól felfogott szempontjából és a maguk érdekében .A vén sváb talán sosem tanult meg magyarul, — rejtett gőg volt-e? most ne keressük, — de épp ugy megtartotta az ősi szokást az a fiu, amelyik otthon maradt a gazdaságban. Bőser Adám gyerlyámosi földbirtokos gondolt először arra, hogy könnyűvé kell tenni 8 kis svábok életét Szegeden, különben nem haladnak a tanulással sem. A kosztpénz drága, akármilyen olcsónak is tetszik. — ellenben sok előnye van a konviktusoknak. A saját községével akarta megcsináltatni az első ilyen intézetet, de jól ismerte nehezen mozduló embereit, akik túlzott józanságukban megrettentek a költségektől, esetleg attól is, hogy Szegeden elfelejtik a gyerekek a német anyanyelvet. Bement hát a megye székhelyére Hertelendy Józsefhez, Tisza Kálmán hires főispánjához, elmondta neki, hogy a képviselőtestület az egyik legközelebbi ülésén tárgyalja az ő erre vonatkozó indítványát. — Nagyon féltem a sorsát, arra kérném a főispán urat, legyen segítségemre. Hertelendy arról volt hires, hogy semmit sem adott ingven, most is szeretett volna egy csapással két legyet ütni. — Csakhogy maga veszedelmes ellenzéki ember, kedves Bőser. Mit tudom én, mit fog nevelni azokból a gyerekekből! Engedjen a negvvennvolcból. Bőser épp ngv raíongott a függetlenségi pártért, mint akkoriban minden sváb. Apponvi Albert arcképe ma is ott van sok ház falán. ő maga mesélte el nekem sokkal később: — Annyit engedtem a negvvennvolcból. mig a matematika minden szabálya ellenére hatvanhét lett belőle. Hertelendv is körömpróbákat végzett, míg egvszer elérkezettnek látta az időt, hogy szokatlanul nváias legven. — Most már mondia el. kedves Bőser, hogv miben lehetek a szolgálatára? — Nem akarok én semmi különöset, csak snnvit, hogy küld'e ki az alispán urat arra az ülésünkre, amelyiken a konviktus ügyét tárgyal íuk. Hertelendv elmosolyodott. — Csak menien nyugodtan Faza. "A'z aTűmínt nem ígérhetem meg. valahogy azért elintézzük mégis. Elérkezett a nagy nap Is. — Elborulva látom. mesélte Bőser. Hogv a főispán megfeledkezett rólunk. Azért rem adtam fel a reménvt s hogy időt nvertünk, Kozrászóllpm az első fnrgvkoz. Eg" H' fás szín émités^ről volt a szó, mindenki belátta szükségességét. én mégis annvi meggvflző érvet hoztam fel megette, Koffv az embereit nem tudtak eledet bámulni. Mit knrat-vol anvnvit arról, amit ők ís Kplvpselnekf T^gv ftrát azonban "I-ihurt^m. iöhéteft a másik' tárgy, bár inkább a főispán emberé íőtt volna. "Az ;Uf>tőcA«ét kellett elismerni egv Gvertvámosról elkerült bolgárnak. BpndVn volt ez Ts. S/mtn sem ellenerő. cs"l< én tartottam hosszú előnyőst arról, rnilven fontos t>7 életben az IIIetős<5g. besr^tt^rn. az Tcf"i b^tta m'rAI. mikor veTo Vocsi áll meg a közcVbáza előtt. JVlti'manícs Tmre csenei főszolgabíró lépett a teredbe. — Pocsánnf. Kor^v zavarom az nraknf. rfe a. hir'A úrral van dolgom. Ha mepenpodík, megvárom itt az ülés vegét, csal? tessék' folytat"!. TT-dvef fo<*Mt csendben', az et^V'ár^ság feTőltnttp -parádés arckifpíez?sét. Fgv ellenr^kípmTiArűnT- nk'tőT nagvor tartottam. kedvtoVnül dörmögte. — Ezt ís éon most Fozfa az ÖrdŐ«?. De az Tnd?tv£nvom keres ztatfnenf vTfa r<£fkül. spnl-ín«»v tprn volt T-eíívp bpszélnT s akkor '•neggrati't^lf benriü^t-ef Den?m«nics ís s>mTért „a kor színvonalára tudtunk emelkedni." ^Afítvpn Tifis7!'Ar> fpszitpffp mellét az én ellen7ekí svábom! Kor színvonala? Das bfn fchH —• Siettem mpftplpfonální ar eredményt a főisnánn^V. rendkívül izgatottan várta már. *Tát iF" Vpiinft közigazgatást, meg közmfvelód»St P"*-áTnT. .... Hol van a f^vMvT VK ét Vnl varrnak 9róta a szegedi sváb konviktusok! • 7' Torontáli