Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-23 / 251. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED. Scerkesztfiseg: Somogyi ueea PAvifpk iQ^fi OlítÓhpr ELŐFIZETÉS, Hnvonl».A®1^,"».^® 22. I. em. Telelőn: 23—33.»Kiadóhivatal rCUICtt, WJÖ UÜ1UUCI 6J. vidéken «« fludapellen 3.W. kUUWd^ tSZXS^SSSStíÁsSSSA XII. évfolyam. 251. sí. SKMUKSK1S«X2Z í» flz ¡rányitott tűzifa Hát persze, hogy megint a kereskedők a hibásak. Ha nem is egészen, de legalább is ré s z b e n ők az okai, hogy október vége felé, mikor már hűvös szelek sivítanak végig a Széchenyi-tér ellombtalanodott platánjai között, Szeged téli tüzifaszükséglete legfeljebb csak harminc százalékig van fedezve. Az senkit se tévesszen meg, hogy a ravasz kereskedők heteken keresztül kétségbeesetten leveleztek, táviratoztak és telefonáltak mindenfelé, hogy eljártak a kamarában, protekciót kértek a polgármesternél és kilincseltek a minisztériumokban. Még az se menti őket, hogy idejében megrendeltek, le is foglalóztak, sőt részben ki is fizettek 1306 vagon tűzifát Romániában. Mindez csak arra szolgált ,hogy a figyelmet elterelje a valóságról és elhárítsa a részleges felelősséget a fejük felől. Mert ime, most már tudjuk, a Faforgalmi részvénytársaságtól kaphattak volna dunántuli tűzifát, ha kedvük és hajlandóságuk lett volna átvenni. Magukra vessenek keresztet, a publikum pedig nekik köszönje meg, ha csak dekánkint kapja a fát és ha még október vége felé is dideregni kénytelen megfelelő tüzelőanyag hiányában. Egész jóhiszeműen erre a meggyőződésre keli jutni az Újságolvasónak, ha végigfut azon a levélen, amelyet a földmivelésügyi minisztérium intézett a Faforgalmi részvénytársaság jelentése alapján Szeged város polgármesteréhez. Nem lévén fakereskedelmi szakember, nem is tűnnek fel neki azok az árnyalati eltérések, amelyek esetleg alkalmasak volnának ennek a szemréhányásszerü megállapításnak az enyhítésére, vagv esetleg egészen másminő megvilágítására. Ilyen árnyalati eltérés például, hogy egyik oldalon a szegedi tüzifakereskedőkkel szemben az a konkrét panasz, hogy idegenkednek a nekik felajánlott cser- és tölgyfa felvásárlásától, a másik oldalon pedig csak általánosságban a fanem megjelölése nélkül van megemlítve, hogy a szegedi fakereskedők igenis vásároltok 1306 vagon fát, tehát amennyire tőlük tellett, igyekeztek gondoskodni a város tüzifaellátásáról. Ha nem kapták meg ezt a fát, mint ahogy megkapták a téli tüzifaszükségletet akkor, mikor maguk gondoskodhattak a fa leszállításáról, ennek bizonyára nem ők voltak az okai. Mert higyje el akárki, nincs olyan ostoba fakereskedő, aki a téli évad elején, mikor szezonja van, mesterségesen igyekeznék üresen tartani a raktárát és elküldözni magától azokat, akik pénzt kinálnak azért, hogy fához jussanak. Mi a magyarázata ennek a fonák helyzetnek és mit lehet felhozni a szegedi fakereskedők mentségére? Azt, hogy Szeged földrajzi fekvésénél és a fa áralakulásánál fogva nem a dunántuli cser- és tölgyfára, hanem • a romániai b ü k k f-á r a van berendezkedve. Ne tessék azonban azt hinni, hogy a szegedi fakereskedőknek valami különös passziója .volna, hogy mindenáron román fát erőszakoljon vevőjére, óh nem. De erre kényszeritették őt a tarifális viszonyok és a felülről jött rendelkezések, amelyek esztendőkön át kihágásnak minősítették, ha valaki magyar tűzifát akart hozatni Szegedre. Hiszen emlékezhetünk még, mikor ugy kellett a magyar eredetű fát Dorozsmán keresztül Szeged területére becsempészni. Szesred rákényszerült a román tűzifára. A kereskedők az előző évekhez hasonlóan az idén is ott szerezték be szükségletüket. Vásároltak annyi fát, amennyi Szeged számára egy téli évadban emberi számítás szerint bőségesen elég. A fa azonban nem jött. A fának ugyanis az a természete, hogy odamegy, ahova irányítják. A fa meg volt vásárolva, de Szegednek mégsem volt tűzifája. A kereskedőnek megvolt az obiigója, de nem volt eladni való áruja. Áruja nem volt, de kapott helyette tanácsot, vagy ha ugy tetszik szemrehányást, hogy mikor már lefedezte magát, vásároljon dunántuli cser- és tölgyfát, mert az majd megérkezik. » Ha szabad magunkat ugy kifejezni, mindaz, amit eddig elmondottunk, a szegedi tűzifa-huzavonának a históriai oldala és a Faforgalmi részvénytársaság érvelésének kommentárja. A város fogyasztóközönsége szempontjából sem a leiratnak, sem ennek a magyarázatnak nem sok a jelentősége. Jelentősége csak annak az ígéretnek van, hogy most már naponta húsz-harminc vagon tűBudapest, október 22. A képviselőház ülését délután négy órakor nyitotta meg Bohó r y György alelnök. A Ház folytatta a kormánynyilatkozat feletti vitátRassay Károly volt az első felszólaló. Nagy érdeklődéssel kisért beszédében rámutatott arra, hogy a miniszterelnök tegnapi beszéde után a Házban általános megnyugvás, jóindulatu várakozás és megértés lett úrrá. A Háznak ez a hangulata hiven tükrözi vissza a nemzet felfogását. Ha kérdik, hogy ki idézte elő ezeket az érdekes lélektani okokat, nem mondhatjuk, hogy a mai kormány, hanem kizárólag annak feje. Gömbös Gyula négy éves kormányzásának vege felé bizalmatlanság és kiábrándulás, továbbá bizonyos ellenszenv volt tapasztalható. A gyász után fátyolt kell boritani a múltra, de a tanulságokat le kell vonni. — Mi vezette az előző miniszterelnök politikáját a kisiklásra? — folytatta. Először az. hogv a program nem volt reális. Még nagyobb baj volt. hogy a program őszinteségébe vetett bizalom is mr~rendüK. Az előző miniszterelnök nemzeti egységet és a munkások felé belső szeretetet hirdetett, viszont a miniszterelnök által életrehivott tényezők világnézeti harcot provokáltak. Gazdasági és kereskedelmi téren is helyes irányelveket vallott a miniszterelnök, viszont pártjának tagjai közül többen n kapitalizmus bukásáról beszéltek, harcot hirdettek a kereskedelem ellen és a kormányzat is az egykézrends?ert igyekezett meghonosítani. zifa befutására leKet számitani és nem kell tartani tőle, hogy a télen fa nélkül maradunk. Hn ez az igéret valóra válik, akkor nem volt felesleges a kamara közbenjárása és a polgármester távirata. Azt hisszük ugyanis, hogy ezek nélkül még mindig csak a várakozó álláspont kellemetlenségeit élvezhetnénk. Az esetnek azonban van egy tanulsága. Az irányítás nem mindig jelenti a fogyasztóközönség jobb kiszolgálását és nenj jelenti az ollsóbb ellátást. Sőt ellenkezőleg. Annyira nem, hogy mernénk egy fogadást ajánlani. Ha jövő esztendőre megszűnnék az irányítás, nem ismétlődhetnének meg a mostanihoz hasonló helyzetek, panaszok és szemrehányások. Annyira biztosak vagyunk ebben, hogy a fogadáson kivül még ígéretet is tehetünk. Ha nem lesz a tűzifában irányított gazdálkodás, se a kamara, se pedig a polgármester nem fog a minisztériumokban sürgető táviratokkal alkalmatlankodni. Egyszerűen nem lesz rá okuk. Irányítás nélkül több lesz a tűzifa és valószínűleg olcsóbb is lesz, mint az ide-odadirigálás idején. leérték a titkos választójogot, de nem csinálták meg, a miniszterelnök alkotmányosságot hiidet, hívei viszont a vezéri elvet. — Darányi Kálmán a nemzet bizalmáért folytatott csatát már az első pillanatban megnyerte — mondotta Bassay —, amikor kijelentette, hogy a nemzeti célokat csak a maga egyénisége és módszerei szerint szolgálhatja. Lenyűgözte Gömbös Gyulát a diktatórikus államokban való fegyelem, az imperialisztikus törekvések, amelyeket pedig csak nagv nemzetek engedhetnek meg maguknak. Úrrá lett a protekcionizmus, a közigazgatásba benyomult a politika. — Felelősségem tudatában állítom, hogy a fővárosi üzemektől álcimeken fiOO ezer pengőt vittek el a miniszterelnökségi rendelkezési alapnak. Nem kételkedik az uj miniszterelnök őszinteségében, csak kérdi, hogv melyek az ó egyéni módszerei? A miniszterelnök ne hagyja magát korlátozni egy párt által, hanem nézzen az egész nemzetre. Idézte Russelt, a mult század hires angol politikusát, aki azt mondotta, ht>gy lehetetlen egv párttöredék suttoaásának diadalmaskodni egv egész nemzet hangia felett. (Sokáig tartó lelkes taps a baloldalon.) Ezután Frredrch István állott fel szólásra, örömmel hallotta a miniszterelnök expozéját, csatlakozik azokhozakik elismerik a miniszterelnök szándékait, amelyek tiszteletreméltóak és reméli, hogy a cselekedetek 100 százalékig összhangban lesznek kijelentéseivel. Kielégítő az. amit mint miniszterelnök a nemzeti egységről mondott, kérdi azonban, hogy hajlandó-e kikapcsolni a hatóságokat a politikai mozgalmakból. Nincs szükség a gviiléstilalomrn sem. Nem „A miniszterelnök alkotmányosságot hirdet, hívei viszont a vezéri elvet" Rassay Károly beszéde a parlament csGíQrföki ülésén — Bethlen és Friedrich a miniszterelnök bemutatkozásáról