Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-18 / 247. szám

D£LMAGYÁR ORSZÁG Vasárnap, 1936 október 18. Ma, MII I Lőszerek leszállított I Zománcozott edény ávhon I ŐU9 és kávéőrlőit. drudll | Konxfyamérleq BRUCKNER VASÚ DV ARB AN L. Ujváry Lajos: A mai gyermek és a könyv. A modern pedagógia egyre határozottabban látja, hogy a nevelés csak akkor érheti el nemes célját, ha a gyermek minden pillanatát ismerjük s ha minden pillanatában foglalkoztatni tudjuk. L. Ujváry Lajos könyve döbbenetes számokkal állítja elénk, hogy a gyermek lolkifejlődésénék leglényegesebb útját, olvasmányainka nevelő hatását nem is­merjük, nem ismerhetjük, mert a mai gyermek oly sokat olvas és oly változatos körből, mely­nek ellenőrzésére a szülő semmiesetre, a hivatott pedagógus is csak nagy fáradsággal válalkozha­tik. Ujváry részletesen besrálmol vizsgálatáról, melynek során bepillanthatunk a gyermek lelki­miihelyébe, s láthatjuk azt a rengeteg benyomást, hatást, amit olvasmányai alakító erővel tesznek rá. Megismertet a századfordulótól napjainkig terjedő időben végbement fejlődési folyamattal; a könyv útjával a gyermeki lélekre. Fölsorolja a családi és iskolai nevelés válságának okait, ame­lyek épp az irodalmi nevelés kérdésében a legszo­morubbak. Megvizsgálja a gyermekek olvasmá­nyait, megkeresi az egyes irók népszerűségének titkát. Mindenekelőtt azonban a szülők figyelmét akarja felrázni gyermekének olvasmányaira s gondosabb, odaadóbb, teljesebb közreműködést sürget. — A könyv a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában jelent meg. Arthur Weigall: Nero. A római birodalom történetének egyik legszörnyűbb korszakát je­lenti Nero uralma, s maga Nero — az egy­kori történetírók s az első keresztények tanu­sága szerint — igazi Antirisztus, kegyetlen, züllött, hiu és gyáva uralkodó. Arthur Wei­gall most megjelent Nero-könyvében meg akar ja mutatni az érem másik oldalát: a mély­lélektan modern módszereivel kinyomozza, felszínre hozza e szörnyű élet titkait és tettei­nek rejtett inditóokait. Weigall az életrajz­írásnak egészen magasrendű művésze; nem akar a ma oly divatos „szerecsenmosdató" szerepére vállalkozni, hanem rábizza magát könyörtelen igazságösztönére s egy mindvé­gig izgalmasan érdekes kötetben fölényesen oldja meg a kitűzött feladatot: felfedezi, meg­világítva, minden kétkedést kizáróan megér­teti azt a meglepő és két évezreden át érthe­tetlen tényt, hogy miképpen lehetett Nero — a közfelfogás szerint gyilkos, komédiás, zsar­nok, léha korhely — a nép istenitett, eszmé­nyi barátja. A kötet az Athenaeum életregény sorozatában jelent meg. 1 Karnaszományos egyenruMtS^KHiER, M! IÉP 5 A Délmagyavovsxág regénye n VMRMZSLO Ivia KOMOR MN DR US 3. A filmexpediciót nem Kalmük ajánlotta, sőt amikor szóbakerült, kelletlen s lekicsiny­lő grimaszt vágott. Erősebben azért nem el­lenkezett. A filmexpedició a legkitűnőbb mulatságok közül való; napokig is eltart és nem lehet megunni. Látszólag nemigen különbözik a rét egyéb örömeitől, vadászatból áll, üldö­zésekből, veszedelmes benszülöttek ellen vi­vott harcokból s még miminden belefér egy filmexpedicióbal elejtett krokodilusok felbon­colása, találkozás a sivatag vénjével, aki a világon a legnagyobb varázsló, boxviadal, a gyémánttelep kirablása, hulla a hid alatt s az ellopott eszkimóleány, aki fejét rázza, ha igenel s bólint, ha nemet akar mondani. De hisz máskor is efféle kalandokkal szolgál a réti Igen, de akkor nincs itt a gép, a felve­vő gép — s micsoda gép! Oldalakat lehetne róla írni, mert ez a világ legkülönlegesebb s legdrágább készüléke. Látszókig nem egyéb egy kis fekete skatulyánál, esetleg egyáltalán semmit se látsz. De ez csak azért van, mert ! a szemed nem idomult hozzá a réthez, nem idevaló, vaksi szem. Mondom, egészen cso­dálatos találmány ez; persze, a felvételei szinesek és a legkisebb zörejt is visszaadja, de a legkülönösebb benne, hogy a szerep­lőknek nem kell átöltözniök, sem kifesteni magukat, enélkül is megváltozik az alakjuk. A gép teljesen függetlenítette magát az ala­csonyabbrendü valóságoktól, legelésző zsi­ráf képét rögziti le akkor is, ha a gyengébb emberi tekintet legföljebb egy mozdulatlan kérődző tehénre lett figyelmes. A rendező megadja az utasítást: — Most három néger haljon meg. Mit csinálsz? Még meghalni se tudsz? Hát mit tudsz akkor?... Az oroszlánok is halkan bőgnek. Ugylátszik, én kell, hogy segitsek.. Egy kis vihart kérek. Drrrr. Villámokat s mi­nél erősebb mennydörgést... A megáradt Níluson fogunk most átkelni. Gyorsan, gyor­san, gyorsan! Szörnyű a víz sodra, vigyázz! és akkora hullámokat vet, mint egy ház! Ti­zenkét teve fulladjon most bele a vízbe. No végre, no ezt jól csináltátok... De hol ma­radnak a krokodilusok? Ó! más ez, mint a többi napok mulatsága, sokkalta több ez annál... A gép minden mozdulatot megörökít: ezt valamennyien tudják. Ki-ki leglelkisimeretesebben végezze hát a dolgát. Nem, szeszélyes ötleteknek most semmi helye itt! így van, igy kell en­nek lennie. Amíg a filmexpedició tart, valami körülfogja a rétet, keret, amiből kitömi nem szabad. Bizonyosan ezzel függ össze, hogy mintha megcsappant volna a nevetés. Komolyabb mostanában a hangulat, komo­lyabbak a szemek is. Nem túlzás arról be­szélni, hogy valamilyen ünnepélyesség lett úrrá a réten. — Egykettői Nem érünk rá bolondozni — hallatszik a rendező szava. Haladjon a munka. Ami itt lejátszódik, legföljebb eszközeiben más, de lényegében ugyanaz, mint a létesü­lő művészi alkotás. Ez az oka a komolyabb hangulttnak, ez az oka, hogy a végtelen most nem annyira végtelen s hogy a lehető­ségek nem oly korlátlanok. Árnyalatnyi csak a különbség, ám e magasabbrendü va­lóságban az árnyalatok is sokat számítanak. Igen, szóval ezekben a napokban a réten csak az történhetik, amit a gép nem utasit vissza, csak az, amit a rendező akar. Mindennap más rendező áll a gép mellett —- ez a megállapodás. A filmkészítésnek meglehetősen szqkatlan módja ez. Hogy nyomban eloszlassak minden aggodalmat, visszás eredmény azért nem származik be­lőle. Ellenkezőleg. A felvétel délután a hát­sóindiai mocsarakban maradt abba, épp amikor a jaguár a megfojtott zebu vérét nyalogatta; magasban a kenyérfa ágán csör­gőkígyó tekerőzött s a bokrok mögött fel­vont ijjal álltak a benszülöttek. Reggel az uj rendezőt nem érdeklik a dzsungel rémei, a vágya inkább Kanadába hivja, az orvva­dászok kalandjai felé. Folytatódik a film ko­pár sziklák közt és negyven fokkal a fagy­pont alatt. S harmadnap a rendező a bagda­di nagymecset tornyából mozgatja a hivők seregét: — Jobban a földre hajolni! Most vissza! Megint előre! Vissza.:. Köszönöm, elég. Így a filmexpedicó valamennyi földrészt odaterelí a gép elé. Nagyszerű időtöltés ez, a legjobbak közül való. Gazdag kalandok, a legcsodálatosabb átalakulások színhelye a rét, ami azonban nem mond ellent a fentebb tett megállapításnak, hogy mostanában va­lami korlátozottság nehezedik a rétre. Ordító sakálnak lenni például bizonyára érdekes ál­lapot. De egy félórán tul egyhangúnak tűn­hetik s érthető, ha valaki ráun s mássá akar lenni. Nem lehet; a gép nem tűri, a rendező nem engedi. Aminek máskor semmi akadá­lya, most nem sikerülnek azok az átsiklások egyik állapotból a másikba, hatásukat vesz­tették azok a varázsszavak, amelyek máskor lehetővé teszik, hogy bárki tetszése szerint változtassa az alakját. A sakálnak ordítani kell, ha akar, ha nem és ha el szeretne szök­ni a sivatagból, nem tud. Még ha csak halki­tani akarná az ordítást, azt sem teheti. Nem, nem, innen is, onnan is csupa „nem" bukkan fel, eddig ismeretlen hatalmak, az egész ré­tet hatalmas sereg „nem keriti körűi, „nem"­ek, amelyek majdnem ugy csengenek, kiáb­rándító józansággal és kérlelhetetlenül, mint amaz alacsonyabbrendü valóság örökös ti­lalmai — csupa kelletlen emlékkel azonosu­ló hang, csupa ellenséges arcot idevető ár­nyék —, a filmexpedició alatt észrevehető­en megszürkül a rét s az örömökbe valaminő kesernyés is vegyül. Folytatása következik. A VILÁG minden eseményéről részletesen és tárgyilagosan beszámol a DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents