Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-17 / 246. szám

Szombat, 1930 október 17. DCLMAGyARORSZXG fl püspöki palota elektromos csatlakozása (A Délmagyarország munkatársától) A Délmagyarország pénteki számában tudósítást közölt arról a polgári perről, amelvet néhai Rerrich Béla fia és örököse, ifjabb Rerrich Béla indított, a püspöki palota építésével kapcsolatban és amelvben pénteken hirdetett Ítéletet dr. Schwepler János törvényszéki bíró. Mint utólag meggyőződtünk, a tudósításba bizonyos tévedések kerültek, amelyeknek tisztázása céliából kérdést intéztünk dr. Tóth Imre kormányfő tanácsos-ügyvédhez, aki a pénteki határozathirdetésen megjelent. Dr. Tóth Imre a következőket mondotta: — Pénteken tulajdonképen nem tárgyalás volt, hanem csak határozathirdetés. A per anvagát érdemben már régebben letárgyalta a bíróság, amely határnapot tűzött ki a határozathirdetésre. Ezen az aktuson a felperes Rerrich Béla képviseletében senki sem jelent meg, egyedül én voltam ott, mint az alperes jogi képviselőjének, dr. Szőke Gvula budapesti ügyvédnőik a helyettese. Rerrich Béla tulajdonkénen nem Glattfelder Gyula megyéspüspök urat perelte, hanem a csanádi püspökséget.. mert hiszen a püspöki palotát nem. a püspök ur. hanem a püspökség építtette. A per előzménye valóban az volt, hogv a gázgyár beperelte Rerrich Bélát a csatlakozás elkészítésének költségeiért. Ebbe a perbe akarták belevonni a püspök urat, illetve a püspökséget, de miután a püspökségnek az volt az álláspontja, hogv csak a püspöki palota belsejében végzett villanyszerelési munka költségei terhelik, itt pedig a külső csatlakozásról volt szó. nem is avatkozott bele a pörbe. Mivel a gázgyár ebben a perben pernyertes volt. Rerrich Béla keresetet adott be a püspökség ellen, amely azzal védekezett, hogv Rerrich Béla építész nem járt el kellő gondossággal. amikor a drágább csatlakozást készíttette el és a háromfázisú áramot vezettette be a püsnöki palotába, hiszen megfelelő lett volna a kétfázisú áram is. Hivatkozott a püspökség jogi képviselője arra is, hogv a cstalakozás vezetéke közterületen halad keresztül. így az építtetőt, a községeknek csak bizonyos hányada terhelheti. A. gázgyári szerződés értelmében Rerrich Bélának joga lett volna igénybe venni a döntőbíróságot, amelv feltétlenül mecdllapítoPta volna, ennek az álláspontnak a helyesséaét. Számításom szerint, mivel a kétfázisú csatlakozás elkészítésének a költsége legfeljebb kétezer pengő lett volna, a püspökségre ebből ötszáz pengőnél nem igen hárult volna naayobb összeg. A bíróság ugv találta, hogv Rerrich Béla nem járt el gondatlanul, sőt éppen azzal tanúsított, előrelátást, hogv a háromfázisú csatlakozást kéezittette el, valószínű ugyanis, hogy előbb-utóbb általánosan a háromfázisú áramot használiák Szegeden és akkor át kellett volna, később szerelni a püspöki palota elektromos berendezéseit. Rerrich Béla előrelátása tehát — a bírói megállapítás szerint — ettől az átszerelést költségtől mentesítette a esanádi püspökséget. A pernek ez volt a lényege ée ez az ítélet indokolása. Még csak annvit kivan ok mondani — fejezte be nyilatkozatát flr. Tóth Imre —. hogv én ebben a perben nem vittem semmiféle szerepet, az előző tárgyalásokon nem is jelentem meg: a pénteki hafározathirdetésen pedig csak mint dr. Szőke (Tvula budapesti ügvvéd által felkért helyettes jelentem meg. Gyári ni nagy irodai írógépek: KlDel 303"— Ideál 380"— IV 400-101 Wirih és Rengeynél Széchenyi tér 5. BE JELEN TJ ü K hogy különleges téli kötöttáru modelljeink (kötött ruhák, costümök^ jumperek) elkészfllíeb. Az érdeklődő közönségnek folyó hó 19-én délutón 4— 6-ig „ „ 20-án delelőtt 11—1-ig (hétfő) (kedd) szívesen bemutatjuk gyártelepünk mintatermében Valéria tér 1., Tábor ucca 5. sarok. « LAMPELés HEGYI Kiáltás a mélységből A Szegedre visszatérő Abonyi Ernő festőművésztanár tragédiája egy pincelakás nyomorában (A Délmagyarország munkatársától.) Huszonnyolc esztendei távollét után visszatért Szegedre Abonyi Ernő festőművész. Hazatérésére azok a levelek hívták fel a figyelmünket, amelyeket a művész a városban szétküldözgetett. A levelek rendszerint így kezdődnek. ..Bár a szégyenérzet arcomba kergeti a vért, csupán jóakaróim tanácsára merem felkeresni és nagyon kérem, bocsássa meg ezt az elkeseredett és lealjasitó lépésemet, mert mélyebbre már nem sfilyedbetek, jobban meg nem alázkodhatom, mint amikor ilyen arcpirító és szégyenletes módon vagyok kénytelen a lfgkétségbeejtöbb nincstelenség ellen küzdeni.,." A levél utolsó szakasza igy szól: „Minden testi szenvedésemnél nagyobb kin a könyörtelen közöny, az embertelen érzéketlenség elszenvedése és most legvégsfi kísérletül, az elgyötörtség utolsó percében kérem nagyon, hogy ne fosszon meg a remény ntolsó szivárványától és érezzen irántam egy cseppnyi felebaráti részvétet. .." Ki az. aki ilyen kétségbeesett hangon kiált a mélységből? Elindultunk, hogv megkeressük a levelek küldőiét: Abonyi Ernő festőművész-professzort. A Zerge-ucca 22. számú ház kapuján egy névjegy fehérlik: — Prof. Ernő d'Abonyi. Brurelles. Megtudjuk, hogy a professzor a pincelakásban lakik. Csakhamar megtaláljuk a. pincelakás mélven eav sereg kén. ecset és vizesvöd.ör között. Az ablakból csak a járókelők cipőjére nvilik kilátás. Abonvi Ernő nem fiatalember, negyvenhat es7tendői= Itt született Szeaedev. aztán szüleivel ervütt elkerült szülővárosából Kolozsvárra. Huszonnvolc évvel ezelőtt mint diák járt legutoliára Szegeden, azóta most, eav hőnnnpal. ezelőtt érkezett, meg ismét szülővárosába, egy sereg képpel és egv sere? reménnyel. A kénéi mind megvannak, a reményei azonban elfogytak ... Megmutatjuk egyik levelét, amelvpt egv igazgatóhoz intézett. — Igen. én írtam,. — mondja a kopaszod > ezomorutokintetü művész. írtam több levelet is. egv festőművész kollégámtól kaptam néhány címet. Sőt már a válaszok is megérkeztek. Tessék! Elénk tesz eev sereg levelet. Mindegvik azzal kezdődik, hogv ..végtelenül sajnálom, de..." Az egyik ur többek között azt is irja, hogv a rossz gazdasági viszonyok miatt kénytelen volt eladni a meglévő képeit is, nemhogy ujakat venne... — Amióta, itt vagyok Szegeden — folytatja Abonyi Ernő —, 10 pengőt kerestem összesen. Felvesz az asztalról egv ujságpapiresomót. kibontja. Egy darab száraz kenyér és egy fél. megdermedt hurka hullik ki belőle. — Ajándékba kaptam, hogy éhen ne haljak ... — elfordult és megtörli a szemét. Tegnap ettem először meleg ételt. Dinnyés kollégám ék adtak halászlevet ennem ... akinek tegnap a végrehajtók kipakolták a lakását.... Leülünk a pincelakásban. Az egvik fal mellett vásznak sorakoznak. A művész a világosság felé tartja képeit. — Itt vannak életem eredményei ... Kinek kellenek?... Senki se vesz képet. Pedig nincs is áruk. Adom. ahogy kérik, csak adjanak var lamit értük, mert elpusztulok! — tör ki belőle a kétségbeesés... Egyik kép szebb, mint a másik. Mindegyik hivatott művész alkotása. — 28 év szenvedése van ebben a. képben. — mutat rá^ egv téli tájképre, amelyről finomabbat, művészibbet elképzelni is nehéz. — Ki veszi észre, ki törődik vele? Lapkivágásokat, katalógusokat mutat. 'A külföldi lapok sorban elismerően imak a magyar művészről egy-egy kiállítása alkalmából. A magyar lapkivágások pedig Abonyi Ernő tragédiájáról beszélnek. ..Egv tehetséges festő kenvérfragMidía." — önaylkosságot kísérelt, meg egy tehetséges művész..." Szinte már sok is az a tragédia, amelv Abonyit, körülveszi. Megkérdezzük: hogy lehetséges egv tehetséges festőnek a tragédiák és nyomorúságok ilyen sorozatán keresztülmenni? — Nem. tudok nem művész lenni. — feleli. — Soha se tudtam a publikumnak festeni. Az én képeim csak a műértőknek és a kollégáknak tetszenek ... Ezért nvomorgok és ezért voltam két izhen is öngyilkos. De ugy érzem, hogy harmadszor is megkísérlem.. de most már... — nem feiezi bo a ezavait. Nézi a hurkát és fátvolos lesz a szeme.