Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-17 / 246. szám

DttM AGYARORSZAG SZEOED. SzerkeictAtéa* Somogyi uCCa 22. I. em. Telelőn: 23«33^i Kiadóhivatal, kölcíönhönyvtér és tegylroda: Aradi ucca Teleion: 13-Ü6. _ Nyomda: Löw llpOl ucca l'J- Telefon: 13-Ofi. - Tavira« e» ieveielp-- DélDegyaforuAo. Szeoed Szombat, 1936 október 17. Ara ÍO fillér Egy békebeli beszéd A miniszterelnök beszéde — szivesen ál­lapítjuk meg — nem okozott semmiféle irány­ban meglepetést. Sem azzal, amiről beszélt, sem azzal, amiről hallgatott. Ez a beszéd va­lósággal békebeli beszéd volt s ha nem lett volna benne egy-két utalás olyan gazda­sági körülményekre, melyeket az előttünk járt nemzedék nem is ismertetett, ezt a be­szédet elmondhatta volna akár — Széli Kálmán is. Ha rövid szavakba kellene foglalni azt az utat, amit két program között tett meg az ország, azt mondanák, a jelszavaktól elér­keztünk a realitásig. A jelszavak, mint jel­szavak — be kell vallani —, remekbekészül­tek s nemcsak arra voltak alkalmasak, hogy engedelmeskedjenek azok, akiknek az enge­delmesség lelki szükséglet s akik magukat nem érzik jól, ha nem tudják egy nagyobb akarat hatása alá helyezni, de alkalmasak voltak arra is, hogy narkotizálják a vezényel­teket. Ez a nemzet azonban, — lehet, hogy tradíció csak, de lehet, hogy életfeltétel, — inkább vágyódik a szabadság levegőjére, mint a vezényszavakra s a miniszterelnök pro­gramjában akármennyire hiányzik is a sza­badságnak, mint alkotmányjogi intézmény­nek magasztalása, a nemzet mégis nyuga­lommal fogadja a miniszterelnöki progra­mot 9 vágyai teljesülése felé közeledést lát abban, hogy érezheti azt, hogy polgár, akinek jogai is vannak s aki a maga meggyő­ződését érvényesítheti is az államélet vezeté­sében. Csak itt-ott tünt fel egy-egy töredéke a ré­gi emlékeknek. Az uj miniszterelnök nagy beszédében egyszer használta a „nemzeti öncélúság" kifejezését s a pártgyülés utáni banketten emiitette a nemzeti munkatervet, de mindebben aligha lehet mást látni, mint a kegyelet jelét az elhalt baráttal, a hatalom eltávozott mával szemben. Egyébként a mi­niszterelnök beszéde az államélet minden problémájával, minden felmerülő gazdasági, pénzügyi, alkotmányjogi kérdéssel foglalko­zott s mindegyikkel szemben a maga tisztult felfogásával vázolta a tennivalókat A mi­niszterelnök ur magát haladó konzer­vet ivnek nevezte, de ha a. program kije­lentéseit ehhez a kifejezéshez mérjük, ugy érezzük, hogy a miniszterelnök ur konzerva­tivizmusával meg lehetnek elégedve a ha­ladók s progresszivitásával meg lehetnek elé­gedve a konzervatívok. Ez a beszéd nem volt reveláció, nem korbácsolta fel a szenvedé­lyeket, nem adott nemzedékek életét betöltő programot s évszázadok számára nem jelölte ki a csalhatatlanság meggyőződésével a ten­nivalókat, ez a beszéd hűvös és világos fog­lalatja volt mindannak, amire a kormányel­nök a nemzettel szemben elkötelezte magát, hűvös volt és mérsékelt, de mérsékelt volt még a — mérsékletében is. Ez a beszéd politikai irányváltozást nem jelent, de mégis nagy változásnak lehet még vízválasztója. Amikor közgazdasági tudásra, pénzügyi tájékozódottságra alkotmányos ér­zékre és tradíciókra van szükség, akkor nem lehet egy ország népét és sorsát álomlátások szépségeire bízni. Mérhetetlen szerencséje az országnak az, hogy nem kudarcok, inkább eredmények fűződtek ehhez a korhoz, amely­ből hiányzott az a nyugalom, hogy ob­jektív számvetések, hűvös politikai mérlege­XII. évfolyam. £45 u. ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.20 vidéken «• Budapesten 3.60, RUUifldOn «.40 pengő. — Egye» tzam ara heütüe­nap 1°. vasár» é'» Ünnepnap 10 'Hl« Hir­detések i elvétele tarltA saserlnt. Megje. <e-ik neiin Kivitelével nanonta reggel, lés és tárgyilagos érvek a kizárólagos ténye­zői a politikai elhatározásoknak. S most ugy érezzük a miniszterelnöki pro­gram olvasása közben, hogy ennek a nyug­talanságnak főrészben vége van. A tegnap el­mondott beszéd szerint a nyugalom is a realitások iközé tartozik s ha ez igaz, akkor az ország máris reális eredménye­ket köszönhet a Darányi-kormánynak. A rímtelen vers helyébe a szakember tár­gyilagos prózája lépett s azok, akik nem köl­tőkre, de államférfiakra szeretnék bizm a maguk és a nemzet sorsát, függetlenül attól, hogy az uj kormány Ígéreteivel és állásfog­lalásaival mennyire tudnak elégedettek lenni s elégnek tartják-e az uj kormány munkapro­gramját a nemzet mai szükségletei számára, már ezt a változást is nyugalommal fogadják. Ettől a békebeli beszédtől mi a nyugalom atmoszférájának hely­reállítását reméljük. A Darányi-kormánynak sem áll rendelkezésére több szaktudás, több gazdasági ismeret, több pénzügyi tájékozó­dottság, mint amennyivel szakemberein ke­resztül a korábbi kormány rendelkezett, de talán több tényezővel rendelkezik a nyuga­lomnak s alkotmányos felfogása bizonyára el fogja érni azt a lényeget is, amit fenntar­tani és védeni a leghaladóbb gondolkodás is vállvetve kész a konzervativizmusnak akár hajporos képviselőivel. Anglia felvilágosítást kert Belgiumtól a semlegességi ngilathozat ügoében Brüsszel, október 16. A belga lapok hangoz­tatják. hogv a belga király beszédében nem volt semmi, amit barátságtalan fenyegetésnek lehetne felfogni Franciaország irányában. A lapok kifejtik, hogy amikor Belgium megerő­síti fegyverkezését és amikor maga biztosítja a belga határ védelmét, tulajdonképen nagy szolgálatot tesz Franciaországnak. A római lapok közül elsőként a Tevere fog­lalkozik a belga semlegességi határozat ügyé­vel. „A belga határozat — irja a lap —, nem a népszövetségi egyezmény ellen irányul, mint azt a francia lapok egyrésze irja, hanem sok­kal inkább a hagyományos franciabarát poli­tikára jelent súlyos, sőt végzetes csapást. Bel­gium uj semlegessége a valóságban annyit je­lent, hogy Belgium megszabadult Franciaor­szágtól és Nagybritanniától való politikai füg­gés bilincseitől. Belgium ezentúl önmaga dönt sorsa felett. Róma, október 16. Olaszország látható meg­elégedéssel fogadta Belgium állásfoglalását a locarnoi kérdésben. A sajtó is meleg szavakkal üdvözli a belga király bátor határozott fellé­pését, amelytől az egész világra komoly hasz­not várnak. London, október 16. Mint illetékes helyen közlik, Edén külügyminiszter a belga nagrvkö­vettel folytatott megbeszélése során felvilágo­sítást kért Lipót belga király semlegesség» nyi­latkozatának egyes részleteiről. Anglia csak a válasz megérkezése után lesz abban a helyzet­ben, hogy közölje a belga kormánnyal nézetét a nyugateurópai biztonság ügyében. Hivatalos angol körökben beismerik, hoerv Lipót belga király nyilatkozata Londonban a legnagyobb meglepetést keltette. Londonnak sejtelme sem volt arról, hogv Belgium ilyen módon nyilatkozza ki politikáját. Hétfőn töltik be az államtitkári állásokat Tovább tart a küzdelem a Marfon-csoporl körül (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kormánypártban péntek este csak látszólag ül­lek el az ismeretes ellentélek. Benfentes poli­tikai körökben ugy vélik, hogy a szembenál­lók között rövidesen kitör a küzdelem. A leg­érdekesebb, hogy Marton Béla neheztel Bár­cza.v Ferencre, az agrárcsoport vezérére, mert kibékült Kozma belügyminiszterrel. Többen azon fáradoznak, hogy Martont kibékítsék Bárczayval, mert ettől Marton esélyeinek emelkedését várják, de erre a kibékitésre ke­vés kilátás van. A harc hétfőn, a pártértekezleten fog eldőlni, amikor a pártvezetőség megválasztására kerül sor. Beavatottak ugy tudják, hogy Martonék erős kisebbségben fognak maradni. Abban úgy­szólván mindep csoport meggyezik, hogy 1 v á­dy Bélának maradnia kell az elnöki székben. Hétfőn kerül sor az államtitkári állások betöltésére is. Tahy, Tasnády-Szücs és P r e s z 1 y államtitkárok megmaradnak eddigi helyeiken. A kereskedelmi államtitkárságra három jelölt van: Martsekényi Imre, Zsindely Ferenc, és Kühne Lóránd. Állí­tólag Kiihne Lórándnak vannak a legnagyobb esélyei. A pénzügyminisztériumban és a honvé­delmi minisztériumban, hír szerint, nem töl­tik be a politikai államtitkári állásokat. A politikai életet legjobban az ipari és ke­reskedelmi minisztérium egyesítése foglalkoz­tatja. Junius elsejével szűnik meg véglegesen az önálló ipari minisztérium, pontosan két év­re megalkotása után. Egyébként Darányi Kálmán miniszterelnök folytatja tárgyalásait az ellenzékkel, amely loyalitást mutat a kormánv iránt. Minden politikai beavatott megegyezik ab

Next

/
Thumbnails
Contents