Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-11 / 241. szám

Vasárnap, IÖ56 oltőb'er lí. DÉCMKGYARORSISÖ A Délmagyarország regénye R VARÁZSLÓ Irta KOMOR AND RAS ELSö PEJEZET. 1. Kitűnően indult a nyár. Kezdődött mindjárt az aranybánya felfedezésével. Erre a Savanyúkút közvetlen közelében bukkantak rá, egészen véletlenül. Halomban álltak benne a kincsek, nagyobb vagyon, mint bárkié. Örültek nagyon a mérhetetlen sok aranynak, megosztoztak rajta, újra összerakták, ez is, az is egyformán kellemes érzés volt. Arra nem került sor, hogy megvitassák, mi mindent tudnának a pénzzel tenni, négykéményes óriáshajót vásárolni, legyőzhetetlen hadsereget állítani, esetleg teljes nagy országot berendezni a föld alatt, — ez merőben más kérdés volt, most nem érdekelte őket. Most csak a talált tömeg aranynak akartak örülni, beleélni magukat a gazdagság érzésébe,^ élvezni azt; számokat mondtak: „százezer" — „mit, hogy százezer? százmilliói ötször meg százszor százmillió!" — és ezektől a nagy számoktői csupa édes lett a szájukize. Két napig tartott ez a boldog izgalom. Akkor ráuntak. Mert jött a hir, hogy a füvön tul, a frissen ásott árok partján pondrókat találni; s mert a pondró többet ér az aranynál. Tömzsi, piroskás testére óvatos lábbal rátaposni s nézni aztán, hogy pukkan ki a leve, ez sokkal jobb, mint gazdagnak lenni. Kiváitkép, amikor valamelyikük azzal állt elő, hogy a pondró ételnek is páratlan; igen, ezt határozottan állítja, Kínában a legdrágább csemege, de csak mandarinnak szabad ennie, egyszerűbb embernek nem; sőt a mandarinok közül is csak a kék kalaposoknak. „Nyersen eszik — mondotta —, mert a főzés elvenné az izét." Ketten vállalkoztak rá, hogy kisérletet tesznek a pondróval, de csak az egyik nyelte le, a másik öklendezni kezdett s kiköpte. „Olyan az ize, mint a halottaknak" — szólt, de közelebbről ezt nem magyarázta meg. Viszont ily röviden nem lehetett végezni a pondrókkal. Nem maradhatott el a pondróverseny, ami n&gyon érdekes. Különösen, amikor a pondró nem akar mozogni, csak ha faággal piszkálják. De akkor valaki kitalálta, hogy felboncolni a pondrókat ennél is érdekesebb. „Mert a legjobb azt nézni, amikor valami megdöglik" — azt mondta. „En azt is néztem, amikor a testvérem meghalt." — „É* az is jó volt?" — kérdezték. „Az is jó volt" — felelte. Ezért aztán egész nnp mást se tettek, csak boncolták a pondrókat. Másnap lényegesen nagyobb szenzáció következett. Az elvarázsolt kut. Tavaly még ecyszerü, rendes kut volt — legtöbben emlékeztek rá — a télen eshetett át a varázslaton. Most két csecsemő sírdogál a fenekén, mások szerint azonban a meztelen hasú lány sétál odalent s integet és kiáltoz felfelé. Jól hallani a hangját, sőt akadf, aki meg is értette, mit beszél. Német az anyanyelve, de különböző lefordíthatatlan bűvös igéket is kever a szavai közé. Az elátkozott leányon persze segiteni kellett. Mindez igy a réten történt, a réten, amely A legkülönösebb hely a világon. Fái, bokrai, a füve, minden rendkivüli rajta. Még a kavicsok sem egyszerű kavicsok sem egyszerű vicsok sem egyszerű kavicsok, rejtett tulajdonságaik vannak, legalább is repülni tudnál:. A malompa-tak hidjétól a külső sorompóig: végtelen nagy terület ez a rét, nincs mérték, amellvel fel lehetne mérni. Óriási nagy! „Nagyobb, mint Európa" — jegyezte meg valaki. — „Az nem lehet — hangzott az ellenvetés —, hisz mink benne élűnk Európában." — „Hallgass! HANGSZEBEK JAVITASOK felelőssé? mellett olcsón 0F BABOS hangszerkészítőnél, OROSZLÁN IT. 2. »3 eltévedt csodaszép leányra találnak, ruhája elrongyolódott s egy szál ingén át a has és a combok vonala látszik. Mindenesetre ez a hely, ahol legérdemesebb élni a földön. Persze, mindennek a lényege a nyár; — torkolták le, eléggé haragosan. — Nem Egyébként más időszakban a rét nem különérted? Ez egészen más." És valamennyien bözik egyéb rétektől, összébb is zsugorodik, ebben is maradtak. szépen elfér itt a város szélén; valamicskét Igen, hát tudomásul vették, hogy a rétnek ugyan megőriz rendkivüli tulajdonságaiból, nincs határa. Napok kellenek, nem kevesebb a bokrok fölött ott lebeg egy-egy csoda, egyöt hónapnál, amíg az ember, csak nagyjá- egy még el nem rebbent-igézet, de ejszintcban, bejárhatja. S fáradságos vándorlása lenedve már, emlékszemen, nagyon jó szeír közben mennyi meglepő élmény fogadja az kell, hogy észrevegye. Nyáron ^ azonban > utazót! Fa, amely pillanatok alatt emberevő rét felszabadul, talán a helyet is megváltoz óriássá változik. Cserjés, amelyről hamarosan kitűnik, hogy nem más, mint kiéhezett oroszlánfalka; holnap azonban a legnagyobb könnyűséggel menetelő boszorkánysereggé változhatik. Aprócska lejtők, vigyázz! rá ne lépj! Meredélyük szédít s oly utakra viheti a lábad, ahonnan nincs többé visszatérés. Öklömnyi buckák, de félméteres magasságuk nem kevesebb ötezer méternél; csúcsuk hóval fedett és szakadékain a tibeti láma gonosz hatalmával találkozol. Az imént pad állott itt; jobban szemügyre veszed, s kitűnik, nem pad az, hanem várrom, benne a kegyetlen gróf lemészárolt hét felesége. Bemenjünk? Érdemes lenne közelebbről megnézni őket... így a rét. Sehol semmi állandóság a réten. Pillanatról pillanatra változik. Talaja nem is föld, hanem valami más; ismeretlen s anyagtalan anyag, szeszélyesebb a füstnél s változékonyabb a fellegeknél. Elnyúló síksága dehogyis mozdulatlan, szüntelen s izgatott mozgásban van, események kavarják, forrong, percenkínt n leghihetetlenebb kalandokat termi. Akkora részen, mint a tenyerem, annyi történik, hogy háromkötetes regényre telnék belőle. Indiának lakják, szökött rabok, négylábú baglyok és leányok, akik a keblüket sohasem fedik el. Kis ügyességgel felfedezhetni Tajta Borneo őserdőkben gazdag szigetét a jaguárral és a táncot járó furcsa faszobrokkal, de a szőrös testű vörös manók birodalma is itt terül el; a vadászok minden harmadik lépésnél csörgőkígyót ejthetnek el vagy, kis szerencsével, tatja nincs ott, «hol eddig volt. Az eges/ rétnek más most a jelentése, más az értelme; a két hét előtti nét s a mai, ez két merőben idegen fogalom... Igen, mindez n nyártól függ .A nyártól, amely a tekintet elé nem állit korlátokat;, a gondolatokat . nem kényszeríti egyetlen irányba, szűkös és szürke láncok közé. Alig néhány hete még szigorúan megszabott keretek között szorongott minden, az egész világ, kényelmetlen padok, számok és betűk között, egy mindig zárt ajtó s egy mindig komoly fekete ruha között, amely tartozékaival, a magasba tartott nádpálcával, a táblára ijesztően rákoppanó krétával, hosszú, csontos kezével, a szemüveg mögül hidegen s parancsolóan átkéklő tekintetével s a hangjával, legfőképpen ezzel a mindenre ránehezedő,, mindenbe beavatkozó rekedtes orrhanggal maga a végzet volt, ellentmondást nem tűrő hatalom. Pár hét multán, most hova lett? A nyár félrelökte, egy kuckóba taszította, megsemmisítette, nem több most egy ferde szalmabábnál, amelynek félszeg mozdulatain csak nevetni lehet. „A bicegő pelikán! Olyan, mint egy sánta pelikán. Az orra! hahaha! ... Láttatok már mulatságosabb figurát?" S az egész világ, amely fölött a bicegő pelikán uralkodott, eltűnt az is, többé nem számit, egészen alacsonyabbrendü valósággá züllött, szemben azzal a mindennél élőbb, mindenen eláradó valósággal, ami a nyár, meg a rét, meg a szabadság, ez az időtlen, mitől sem függő, bármire lehetőséget adó, boldog szabadság. ÖLVBSSfl™KÖNYVEKET •CB GTÍ IC s w 13 Alexandra Rachmanova: Irgalom — Clement Vautel: Ki ad többet értem? — Barabás Pál: Ez a világ eladó! — Aradi Zsolt: öt éjszaka Piévai Erzsébet: így történt — Indig Ottó: Két ember eltéved — Faith Baldwin: Asszony a válaszúton- — Paul de Kruif: Bacillusvadászok — Vaszari Gábor: Vigyázz, ha jön a nő. — Bus Fekete László: Mérgespuszta — Zsolt Béla: A dunaparti nő — Lion Feuchtwanger: Az eredmény — K. Gjellerup: Det goldeneZweig — Földes Jolán: A halászó macska uccája — Madelon Lulofs: A másik világ — Fejtő Feren: Érzelmes utazás — Katona Ilona: Árva Krisztina — Szilárd János: Szép vagy diákélet — Christopher Morley: Ember volt. 09 l/l íf> TeSefonrendelés, házhozszállítás! TELEFON 13—06. ARADI-UCCA 8. r