Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-11 / 241. szám

v s DCnMÄG7ÄRORSZfÄG Vasárnap, TQ36 október It. Magyar beszélgetés egy horvát politikussal a horvátok elégedetlenségéről és az au­tonómiáért folytatott küzdelméről (A Délmagyarország munkatársától.) Aki az elmúlt nyáron Jugoszláviában járt, akarva-aka­ratlanul is éreznie kellett azt a politikai feszült­séget, amely veszélyezteti az úgynevezett délszláv egységet és amely előbb-utóbb a délszláv álom csődjéhez fog vezetni. A jugoszláv határok közé szoritott népek kőzött ellentétek uralkodnak és nincs mód azok kiegyenlítésére. Ma mindenki elégedetlen Jugoszláviában. Elé­gedetlenek a szerbek, ószerbia lakósai, akik nem igy képzelték el a — győzelmet. Uralkodó sze­repre vágytak és — politikai okok miatt kényte­lenek állandóan megalkudni, engedni valamit a szerb álláspontból Ezek a kikényszeritett en­gedmények azonban nem elégítik ki a horvátokat, a dalmátokat, a szlavónokat és nem elégítik ki a bácskai bunyeváeokat sem, akik kőzött szemmel­láthatólag növekszik az elégedetlenség. A Bácskában, Horvátország területén, Bosz­niában és Dalmáciában egymást érték ezen a nyá­ron a tüntető népgyűlések. És ezeken a népgyűlé­seken olyan merész szónoklatok hangzottak el, amilyenekre nem Igen akad példa az utódállamok másfél évtizedes történetében. Néhány héttel ezelőtt történt Szabadkán, hogy a bunyeváeok nagy ünnepséget ren­deztek bi vándorlásuk és megtelepedésük 250. évfordulója alkalmából. (Ez a jubileum különben állandó tün­tetésekre ad alkalmat és szolgáltat ürügyet.) A szabadkai nagygyűlésre nemzeti viseletben vo­rultak föl «z ország minden részéből a bunyevá­rok és tüntetőleg viselték a visszájára fordított jugoszláv színeket, a piros-fehér-kék szalagot, B.nely a horvát nemzet szine. Ezen a szabadkai r pgyfilésen történt, hogy az egyik szónok heve­sen támadta a szerbeket, akik megszegve az 1018. évi megállapodást, szisztematikusan elnyomják a bunyeváeokat és a horvátokat. Bácskát és Hor­vátországot teletelepitik szerbekkel, a közhivata­lokban bnnyevác és horvát nem kaphat helyet ami a végsőkig elkeseríti a leigázott népeket. Á pvülésre a szerbek kivonultatták a esefnikeket is, a jugoszláv nacionalisták rohamcsapatának tag­jait. A csetnikek régi recept szerint a klrálv él­tetésével igyekeztek megzavarni a szónokokat. Kísérletük azonban nem sikerült, mert amikor először éltették Jugoszlávia királyát, a szónok feléjük fordult és harsány hangon kiáltotta: — Vem bárom, éljen a királv, de n-kfok! K hangulat olyan izzó volt, hogy a csetnikek iobbnak látták, lia eltávoznak a gvülés színhe­lyéről. Horvátországban és Dalmáciában a Ljepa nasa dumovina jubileuma nvujt lehetőséget a soroza­Inc li"ntí,frtcr>l. r*o \ T fí»na hyci iiimuvmn jiiuiieuma nyuji imcmsegei tos tüntetésekre. A T-jepa nasa domov a horvát nemzeti hlmnnsz címe. Ez a himnusz 1895 január 30-án jelent meg, a horvátok és a dalmátok az idén ünneplik a <vntennáriumát. Minden városhan, minden falu­ban népgvüléseket tartanak, ezekre a gyűlésekre n -mzeti viseletben, piros-fehér-kék zászlókkal vo­nul föl a nép és egetverő zsiviózás körben hall­gatja végig a szónokok gyujtó beszédét. Ezek a s/ónokok csaknem minden esetben a horvát Ma­csek-párt mandátum-nélküli képviselői. A leg­utóbbi választáson óriási szavazattöbbséggel eí­ny&rí mandátumukat ngvanis megsemmisítették. mert a szerb túlkapások miatt nem vettek részt a törvényhozás ülésein. Az igy elkobzott mandá­tumot a kormány egyszerűen a kisebbségben ma­radt szerb jelöltekre ruházta át. A horvátok és a dalmátok azért rendületlenül a többség által megválasztottakat tekintik törvényes képviselőik­nek. Két ilyen nemzeti ünnepélynek nevezett nép­gyűlést néztem végig a nyáron, az egyiket Cirk­venicán és Arbe-szigetém. Az Arbén tartott tüntető gyűlés szónoka dr. András Iván zágrábi ügyvéd, mandátumától szintén megfosztott képviselő és a Waesefc-párt egyik igen súlyos tekintélyű alvezére volt. Egy panzióban laktunk, a gyűlés után megismerked­tem vele. Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy jól beszél magyarul. — Vimkovoén születtem — mondja magyaráza­tul —, Zágrábban végeztem el a gimnáziumot és a jogot és azután állami szolgálatba léptem. Mi­niszteri osztálytanácsos lettem báró Rauch bán­sága ideje a zágrábi horvát minisztériumban. Ha nehezen beszélek most magyarul, annak az az oka, hogy tizenhat év óta nem beszéltem, nem volt alkalmam magyarul beszélni. Pedig nagyon szeretem ezt a nyelvet, sok szép emlékem fűződik hozzá. A horvát törekvések és a politikai helyzet iránt érdeklődöm. Nyíltan, szabadon beszél, pedig tud­ja, hogy interjút csinálok vele és minden szava belekerülhet a magyar lapokba. — A Macsek-párt hatvannyolc képviselőtagja — mondja — elhatározta, hogy mindaddig bojkot­tálja a képviselőházat, amig meg nem szűnnek a szerb erőszakosságok. A válasz az volt, hogy elvették tőlünk mandátumainkat és a kisebbségben maradt hivatalos jelölteket je­lentették ki képviselőknek. Pedig a szavazatok aránya óriási eltérést mutat. A Marsek-nárt, amelynek hivatalos neve Horvát Nemzeti Párt, megkapta a szavazatok kilenevennyolc százalé­kát. A nép bennünket tekint képviselőknek, azok­kal, akik a mi elvett mandátumainkkal jelennek | meg a képviselőház ülésén, nem tör/Mik senki. Minhu a világon sem lennének. Ezután a horvát nemzeti párt törekvéseiről be­szél. — Az a célunk, azért harcolunk, Hogy Horvátország teljes autonómiához jnsson, megkapja azt. amire, kőtelező igérelet kapott 1918-ban. El akarjuk érni az önállóságunkat, amelyhez telies joga van ennek a népnek. Nem akarunk szolgát lenni a szerbeknek, akiknél ma­gasabb és ősibb a kulturnnk, akik nem vindikálhat­ják magunknak semmiféle jogciinen sem az állam­ban a vezető szerepet. Amig Horvátország társ­országa volt Magyarországnak, addig elég szé­leskörű autonómiánk volt, hiszen belügyeinket, közoktatásügyeinket és igazságú sminket a magunk hatáskörében intézhettük Zágrábban. Most sem­mi autonómiánk sincs, pedig nekünk a magyar korszakban élvezett autonómia sem volt elép. Akkor Is teljes önállóságot követeltünk, azért harcoltunk és azért csatlakoztunk a délszláv egy­A hatóságilag igazolf hadirokkantaké* hadiözvegyek Felhivás! 5 százalékos gázgyári kedvezményükért a H O.N.Sz. irodájában g-fT" fv^Rtf faarr<><f)eillf a polgármesteri hiva­reggel 8 és d. u. 2 óra közölt, a EB IE?llil8«í UUOÜH talban jelentkezzenek. Szegediek szállodája Pesten a METROPOLE Rákóczi ut 58. a város szivében 150 szobás modern családi szál­loda minden kényelemmel. K á­véházában Pest és a vidék előkelő közönsége találkozik. A János Vitéz Sörözőben a rádióból közismert Farkas Béla és tempós cigányai ját­szanak esténként. A gyönyörű Télikertben délután és este tánc. V i r á n y amerikai rádió­zenekara, Nagy Mária énekel. Lapunk olvasóinak lemérsékelt szobaésnenzióárak. Tel. l-SS^O séghez, hogy ezt a nemzeti célunkat elérjük. Ju­goszláviával szemben az eredeti megállapodás végrehajtás sát követeljük. Horvátország és Dalmácia jövőjét csakis állam­szövetség keretei között tudjuk és akarjuk elkép­zelni. Végsőkig feszitett elkeseredésünknek az a főoka, hogy rosszabb a jelenlegi helyzetünk, mint volt a háború előtt. A centralisztikus politika uralkodik, amely nem ismeri el a horvát nemze­tet, amely csak a nemlétező jugoszláv nemzetet ismeri el. Hát ml nem vagynnk jugoszlávok, nem vagyunk szerbek, ml horvátok és dalmátok va­gyunk. Hajlandók vagyunk a jugoszláv határok között élni továbbra is. de csak teljes autonómiá­ban. Az általunk elképzelt államszövetségnek csak a hadügye és a külügye lehet közös és ennek a két tárcának a pénzügye. Miközben beszélgetünk, a penzió terrasza előtt szakadatlanul tart a dalmátok szines felvonu­lása. A levegőben lobognak a piros-Fehér-kék' zászlók, ezek a szinek diszitik a férfiak nemzell sapkáját és a nők ruháját. Arbe népe méltóság­teljesen tüntet a függetlenség gondolata mellett és az ezernyi fürdővendég csudálkozva nézi ezt a szines felvonulást. A téren megáll a tömeg, kö­rülfogja a zenekart és megkezdődik a tánc. Sehol jugoszláv csendőrt nem lehet IStnf. — Milyenek a kilátások — kérdezem dr. 'Aiv dres Ivántól. — Most van néhány biztató jel — válaszolja elgondolkozva —, elhangzott az utóbbi időben né­hány hivatalos nyilatkozat és Ígéret. Már han­goztatják, hogy a horvát kérdés a lesfoniosabb problémája Jugoszláviának és ezt kell elsősor­ban elintézni. De hogy lesz-e valami ezekből az Ígéretekből, az nagyon bizonytalan .. Pedig je­lenleg Horvátország és Dalmácia lakossága egy­ségesen áll Macsek mögött. Pavelicsnak. a függet­lenségi párt emigrált és in eontumatiani halálra itélt vezérének nagyon kevés a hive idebenn. Dn kétségtelen, ha a Macsek-párt nem tud komoly eredményeket elérni, akkor joggal elkeseredett és nemzeti érzésben állandóan inzultált lakosság Pn­velics felé fordul. Pavelics programja pedig: el­szakadni Jugoszláviától, megtagadni a jngoszláv állameszmét és kikiáltani a független, önálló Hor­vátországot. Az ünnepélyt nem zavarták meg a csendőrük, akik nem is mutatkoztak, még a népgyűlésen sem jelentek meg. Nyugodtan, zavartalanul beszélhet­tek a szónokok. Néhány nap múlva azonban, amikor elutaztam ArbébftI. a Susák felé induló hajón újságolták, hogy aznap Arbe szigetén két dalmát parasztot agyonlőttek a csendőrök. Magyar László BOTOR olcsó és ló Szeodrényl Geia i Társa ASZTALOSMESTEREK BÚTORCSARNOK!!, Telefon 19—82. Szeged, Dugonios-tér 11

Next

/
Thumbnails
Contents