Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-01 / 206. szám

1936 szeptember I. T) M MAGYAPORSZAO O Príma 2 éves kőrislüzifa kedvezményes áron kapható a Nemzeti Hitelintézet Rudolf-téri uszályából. Sporí DALÖK A LABDATÉRRŐL (Hungária-vereség Újszegeden) Néhány »áros, poros, fakó esztendeig tartott, «míg megint kivirulhatott Újszeged szép vasárnapja. Méltóztatik még emlékezni a küzdelmes, heroikus időkre, egy-egy majálisra virággal és győzelemmel, egy-egy kupa-vasárnapra- « negyedik helyre? Azóta sok szürke é» reménytelen vasárnap mult el, már-már a kedvűnk is elmúlt, mig megint megvalósult ez a hajnokverft-vaaárnap. A kupa-délutánok óta a küzdelmek és kalandozások, futko6ások és bandukolások kor» következett, az ember már szeretett volna viaszafordulni Újszegedről. De ez a viharos, reményttépő kor sem tartott so. káig, vasárnap már ott virult, nyiladozott és nótázott a régi Újszeged, mosolygó széles őlelkezéssel, indulóra lépkedve, felpántlikázva és fellelkesülve. A régi délutánok szép ünnepe foglalta el a dombokat és a magaslatokat, fáklyák lobogtak az alkonyatban és mosolygó« arcok lobogtak a liget boldog zsivajábanMi történt mégis e változásra, a kalandozások és keservek kora után Szeged megint győzött ét ea&k a bajnokcsapatot vert« meg. Már a kép Is ünnepi volt, ahogy kezdődött. Aranysugarakban ömlött a későnyári napfürdő és az állóhely megáradt népe ott fürdőlt, pirult és ragyogott a nyár arcbarnltó tengerében, levetett kabátokkal, kibontott gallérokkal, felsodort ingujjakkal, mint egy fehér-kék és aranyos pleinair-emlék egy visszatérő boldog, békés vasárnapból A fehér ingek éa feltűrt ingujjak kőzött harsány impresszionista foltokban kandikáltak a piros blúzok, mint lebegő zászlók a tömeg buzákalászában. Szép, békés és lelkesítő kép volt ez az alföldi hegyoldal, valami ünnepi volt a tömegben, valami szép várakozás, — a remény fuvolái hintáztak a napfürdőben, mintha megint hinni és küzdeni készült voJna a sereg... Aztán tovább bomlott-bontakozoM az impresszionista hangú lat, nekllelkesült a sütkérező, napbarnított ingujjas tömeg és rákezdett a nótára, amit olyan régen nem hallott az ujszegedi csata tér, néma szinpada keserves csalódásoknak és kedvetlen kalandozásoknak. Ez a nóta a legvidámabb doni kórussá nőtt, ahogy együtt hullámzott és együtt lélekzett a küzdő izmokkal, a hősi szárnyakkal és a — nehéz idő vei... fis az idő mégis elmúlt (talán meg is változott), ott érett, sugárzott a szegedi diadal, mig aztán kiömölhetett a régi vasárnap boldog árvize és dönthetett mindent: gyepet és ligetet, nézőt és játékot, labdát és kaput Fáklyák lobogtak az alkonyati árvíz fölött és \i ötezres nép — feledve keservet és kalan. dozást — boldogan ölelkezett s nyárral, ami átfonta és megérlelte ezt a pillangós-pántlikás délutánt. »«* Régóta váratott magára ez a bajnokverés. Méltóztatnak még emlékezni a közelmúlt találkozókra, — hiába volt a megáradt tömeg, hiába a fellelkesült játék, az akaratos küzdelem, a végén mégis mindig történt v a 1 a m i, egy hiba, egy sip, egy biró. Méltóztatik emlékezni * Viczenik-időkre, derekasan megvívott másfél órára, Oíl-ás reményekkel, megfeszült izmokkal, i raegíepeté» szép derengése ved, amikor egy perccel az ntolsó pillanatok előtt, U utolsó lélékzetben, az utolsó helytállásban, Vb ozeqjik ur sípolt egyet és megfordította az egész izéijárást, befustölte sötét felhőkkel az egész ujszegedi vasárnapot. Csak sipolt egyet, csak 11-est ítéM (az utolsó percben, az utolsó lendületben) és mégis megvalósult a bainokcsapat győzelme. Ne, « W, io faftrfjWw M'fy*» gvortak a Hő* ti méq «««•» w *«eo«w«* MlMrf <7 *«*»* ..(i4y> ne tessék gondolái erre a délutánra, még megint megindulna a megtépett kedvek fekete csatája. — Ne tessék rágondolni, hiszen tegnap összeölelkezett a boldog nótaszó, hiszen tegnap — szép játékkal, izgalma« küzdelemben és megérdemelten, megérdemelten — Szeged legyőzte a Hangáriát. Szép volt a küzdelem é* szemet gyönyörködtető j a játék — é« a bajnokverés értékét még jobban ki: emeli az a valóság, hogy a bajnokcsapat második éve először most Szegeden szenvedett bajnoki vereséget, — a> első fekete azalag a Sohaffe.r-babérbaa... Az uj«zegedl dóni kórua már a kezdet kezdetén bontakozott. A régi színekben: nj csapat, — derűs kedvre nyílott a tömeg, hiszen a legpompásabb védelem előtt a legmunkásabb fedezetsor és a csatárláncban — a csatárláncban, amely oly laza volt néha — egy, kettő, három uj arc, hat uj láb, uj, fiatat harcosok Kedvvel nézte a kórus a Szegedre visszatérő apró Bereczet (a SÍavia-vasárnap parányi hősét), a ferencvárosi rangú V l g VI.-ot és közöttük a szegedi Ördögöt, aki néhány üzenettel már bemutatkozott 9 csattogó kapufák árnyékában ... És kedvrevalóan 1« Indult a játék, kicsit még dobogtak a szivek, kicsit még remegett a meghatódottság, a Hungária veretlen diciősége, — de pillanatok múlva Vig már vigan bemutatkozott és olyat nyújtózott, sóhajtott a tömeg hogy öröm volt szegedinek lenni. Azután egy kis tanáru raskodás is kezdődött, Müllér tanár ur és Cseh Mátyás ur oldalán, de a szegedi védelem «zive, esze és lába a helyén volt, — a tanítványok vigan néztek az álmatag tanár urakra... És még ki sem remeghette, ki sem sóhajtozhatta magát a fürdő, j fénylő kórus, máris megvolt az első «reged! diadal. Negyedóráig sem tartott még a játék, mikor ott viharzott a szegedi támadás a kék-fehér kapu előtt és gondolkozni sem volt idő. a kis Berecz té! továzás nélkül megszerezte az első szegedi gólt j Felcsillantak a remények, nekifeszült a küzdelem» mi lesz itt, bajnokverés, vasárnapi győzelem, — félelmetesen szivetdobogtató ritmusban feltámadt a szegedi kórus, valami olimpiai irgalom verte, virágozta, hintázta a szegedi bnj-hnj-hajrát, — már tépték a virágokat, készítették a kárörvendő fáklyákat — — amikor megszólalt Rubint biró Mpja, thzenhétméteres szabadrúgás. Ki látta mi lörtént, ki látta miért történt, idő sem volt tiltakozni, már Titkos állt a labdánál és már megriadt a szegedi háló. Ugy szállt a labda a sarokba, hogy a léJekzet is elállt, percekig tartott, mig felgyúlt a kiegyenlítés keserves szomorúsága. 1:1. | Egy időre még sántított, baktatott az állóhelyi dombok kórusa, komor felhők kezdtek szállingózni a ragyogó nap fölött, — mi lesz itt, mégis vereség, megint vereség, hát nem lehet legyőzni ezt a Hungáriát... De még tartott a varázslat, husz perc sem telt tovább, Nagy verekedett a zászló-saroknál, középre küldte a labdát, hatan is táncoltak a kapu előtt, Szabó mester kissé elábrándozott a szegedi szárnyakon és Korányi, a szegedi Korányi már a második labdát küldte a kék-fehér birodalomba. Ez volt az a gól, amely megint kinyitotta a sziveket (és a torkokat), lendültek a karok, lobogtak az ingek, egész zászlóerdő úszott és röpködött, most készült a győzelem. 2:1, — pedig még a második idő hátra volt. * Negyvenöt nehéz perc következett, negyvenöt perces riadó, negyvenötperces trombitaszó. Pedig még lehetett volna néhány győzelmi üzenet, a kis Berecz kétszer is a háló felé igazította a labdát. de Szabó me»ter most már nagyon is helyén volt és olykor a csattanó kapufa is segített, amikor a fiatal ördög huszméteres ördögi bombát szerkesztett meg, csak ugy csattant a kapufa, rtakugy dörgött a tribün, gólt érdemelt volna ez a remekbeszabott, egészséges lábremekmfl. De ez már sok lett volna az öröm árvizében, ennyit már nem is kívántak a szegedi torkok, csak dobolták a hairát, a legszebb kórus volt így, rekedten és tte mesen, lelkesen é« lelkesítőn. Csak az a vég, csak az nem akart megszületni Éledni, sőt forrani és sisteregni kezdett a bajnoki gépezet és a forrón gyönyörű, a finoman szép akcióknál csak az volt nehezebb és csúnyább, hogy a Hungária-lánc a szegedi kapu felé forgolt-sister gett és olykor a dobok is elnémultak a szépségesen veszedelme« kék-fehér támadások fenyegetésében De a szegedi sziv és a szegedi védelem most szépen és erősen dobogott, önfeláldozva vetette magát a készülödő-fenyegető Hungária-lánc elé. Egyszer Pálinkás, utána mindjárt a finom és áttörhetetlen R a f f a i—M i k 1 ó s i testvérpár és utoljára Gyurcsó és legvégül Bertók, a tes tet és koponyát labda és láb elé hajitó Bertók szakította szét ezt a veszedelmesen kívánkozó Hun gária-láiicot. A győzelem már ott ült a szivekben, csak mr az idő, a perc hiányzott, még dobogott-rugott rekedt kórus, gyűlt a veríték, tüzeltek a gallérok no még egy perc, még egy perc, megállt az óra, — egy pillanat mindössze, alig 25 p e r c var hátra... És a huszonötperc 1« elmúlt, az utolsó nehé? pillanat is elmúlt, az órák és mutatók ott reszket tek-remegtek a kezekben, szomszédok egymás nya kában lihegtek, rég volt Ilyen mérföldes utolsó perc, aztán mégegyszer ősszefogódzva, fellelke sülve, túláradva és boldogan felcsattant és felzendült az öröm kacagó kórusa, zengett és dörgött, harsogott és ünnepelt, elfoglalva mindent, gyepet és eget és kitárulva, szinte mámo rosan ott hullámzott a pályán, mint a félelmetes, csodálatos tenger. És a tenger fölött a fáklyák lobogtak, sárga lángjukkal felpántlikázva a dombokat. Már nem volt nézőtér és pálya, nem voltak né zők és játékosok, az öröm hullámai és a lelkesedés karjai csapkodtak nagy ölelkezéssel, régi boldogan. Az ünnep már belekészült a kéklő alkonyatba, vidáman lobogtak a tüzek és a nagy áradásban egyszerre megjelent a piros ingek vállain Markovlcs mérnök, akit ugy vittek-sodortak az öltöző felé a tömeg fölött, mint egy paizsot a rómaiak. A bajnokcsapat még elkiáltott egy éljent, aztán egyedül maradt Szeged az ünneplésben. Sok idő tünt el — vig kóborlások és keserves kalandok után —, mig kivirult ez az ujszegedi ünnepély. Uj korszak következik, talán —. Így beszélték a dupla győzelmi jutalmak. Szeged győzött és csak a bajnokcsapatot verte meg. fvéT^i Hz S'TK veresége a KTK győzelme a vas*rnagi amaícrlorriu ó meglepetése A vasárnapi amatőrforduló jó játékot hozott és több meglepetést. Az SzTK váratlanul vereséget szenvedett Makón és a KTE Szentesen le tudta győzni a Máv.-ot. A SzAK változatlanul tartja jó formáját, vasárnap azon ban nehezen melegedett bele a játékba. Nem meglepetés a kecskeméti eldöntetlen eredmém ezt a meccset a Vasutasnak meg kellett volna nyerni. "Meglepetések vannak a másodosztályban ív a Zrínyi-KAC kikapott a Rákóczitól, az l"l ( nem tudta legyőzni a SzEATC-ot. SzAK—HMTE 6:0 (3:0) A Hungária—Szeged FC meccs előtt rendez ték meg a játékot, amely, amíg a vásárhel.viH bírták a SzAK tempóját, élvezetes futballt hozol!, azután a piros-feketék nagy fölénybe ke rültek és szinte tetszés szerint rúgták a gólokat: az eredmény könnyen kétszámyegvii is lehetett volna. A gólokat Papp (2), Rómán. Albert. Erős és Baróti (1 l-esből) lőtte. Móraváros—KTK 3:1 (2:1) A ligabajnoki mérkőzés első előjátéka alt csony nívón mozgott. A küzdelemből a moravárosi csapat megérdemelten került ki győztesen. A KTK csak első negyedórában volt méltó ellenfele a szegedi együttesnek. A mérkőzésén mind a két csapat több tartalékot szerepe! tetetL Góllövők: Sulyok, Szűcs, Sánta, illetve MAK—SzTK 1:0 (0:0) Makó. A makói csapat uiultheti jáléka után meglepetésnek számit, hogy a jónak igéi kezű