Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-27 / 228. szám

1 OCCMAGYARORSZTO 936 szeptember 27. n*f MAGYAROKS/.AG 15 Kerékpárt, "alkatrészeket, gumit Déry gépáruház J in v I ló m U h e 1 y. legolcsóbban részlelre Is Nagy A Délmagyarorszóg regénye HULLÓ CSILLAGOK Irta FARKAS ANTAL 87 — Ne szegyelje asszonyom. Csalódtunk és punktum. — A bátyám is fölszorult Pestre. Valami kis üzlete van a Baross-uccában. ő nem pa­naszkodhatik, hál Istennek, de amúgy nagy csapás érte: meghalt a felesége. Gyerek nem maradt. Azt mondta, költözzem hozzá a gye­rekekkel, vezessem a háztartást, segítsek az üzletben, aztán majd lesz belőlünk valami. — Miért nem megy? — Nem akartam elkótyavetyélni ezt az üz­letet. Ugy gondoltam, mégis csak ér ez vala­mit, csak ki kell várni a jobb időket. Én már nem birom. Átadnám Kamocsay umak az adósságban. — Igen? — Igen? , . . — Molnárné ügyes asszony, Ka ő a kezé­be venné, talán tudna belőle csinálni vala­mit. Kamocsay urat sem érné károsodás. — Majd beszélek Molnárékkal. Részemről rendben van minden. A világért se szalassza el azt a jó alkalmat. Mingyárt nyakunkon lesz a tél. — Ettől féltem én is a három gyerekkel. — Semmitől se féljen most már. Csiná­lunk valamit. Kovácsné megkönnyebbült szívvel állt fel az asztaltól. De nagy kő esett le róla. Jó em­ber ez a Kamocsay ur, az Isten áldja meg, ahol egyet lép. Kálmán sietett az egyetemre. Aztán olvasgathatta a pénzét: jaj de szűken maradt! Most már nem lehet számítani a kölcsön adott summára. Még jó, hogy a zálogházat kifundálta valami okos ember. Nem Berenyák ur baktat előtte-e? Utolér­te. Bizony, Berenyák ur. — Hová, hová szerkesztő ur? — Az orrom után, kedves kollega. Azt is mondhatnám, hogy munka után. Mert utána vagyok minden munkának. Elébe már nem tudok menni. Mindamellett nem volna sem­mi baj, csak az embernek gyomra ne lenne. A lélek beéri, ha szorul a kapca a legol­csóbb táplálékkal is, mondjuk egy darabka klasszikussal, vagy egy csipetnyi politikával, ami csömörlésíg elég lehet neki. De a gyo­mornak meleg étel kell, főzelék kell, ha már unja a töpörtőt, vagy a pesti szalonna né­ven ismert talpbőrt. — Hol kosztol? — Ott, ahol alkalom nyiVik Ilyesmire. — Sétáljon ki velem Zuglóba, együtt ebé­delhetünk. — Hol? — Az én lakásom közelében. Igaz, csak olyan kifőzés. — Az mindegy, a nagy vendéglőben sem adnak melegebbet. A meleg étel, aminek egy kis szaga, illata is van. Ha sokáig töpör­tőt reggelizik, ebédel és vacsorázik az ember, a lelke, a teste olyan zsirszagu lesz. A sült­tök a kedvencem. Meleg és mégis lehet fo­gyasztani a marokból. Pótolja a levest, a fő­zeléket, a gyümölcsöt. De bol vagyunk még a sülttöktől! Levette a szemüvegét, karjára akasztott malaclopójával megtörülte, föltette és néze­gette, mintha azt a távolságét akarná lemér­ni, ami a sülttöktől elválasztja. Kováesnénál ebédeltek. Iraz. nem ipon vá­logathattak, de ami volt, ízlett. Megosztották az ebéd kiegyenlítésével járó terheket. Bere­nyák szerkesztő ur kiabált, hogy fizetek és Kálmán fizetett. — Ide én többször ellátogatok; ízletes és olcsó. — Tréfán kivül legyen szerencsém. — A kosztot, tudom, itt találom, de a kollega urat is? — Leginkább. Sőt azt hiszem, naponta. Tetszik tudni ez a kifőzés — — Csak nem a magáé? Hát ennyire föl­vitte az Isten a dolgát? Minek e mellé a dip­loma? Hogy a doktorátusát reklámnak hasz­nálja? Akkor megeszik az éhes filozofterek. — De nem az enyém, szerkesztő ur! Csak egy jó ismerősömé lesz. — Ajánlom a kegyeibe. — Legnagyobb örömmel. — Egy-egy kifőzés forgalma emelkedésé­nél fontos szerepet játszik az étvágy. Ez pe­dig van itt, kollega ur! Az elkeseredett akasztófa-humorának az élvezése után Kálmán hazament. Molnár még nem volt otthon. Most került munkája valamelyik közeli gyárban. Csak a felesége búslakodott a konyhában. — Valami baj van? — Van bizony, Kamocsay in-. — A kutyafáját, mekkora? — Nekünk elég nagy lesz. Valóságos csa­pás. — Kiheverjük. Aztán micsoda? — Kint járt az uj háziúr. Neki nincs szük­sége házmesterre. Mehetünk november else­jén. — Tán az szúrt neki szemet, hogy lakót tartanak? — Tudja Isten. — Hm ... Nem kéne beszélni Adél kisasz­szonnyal? — Nem tudom, nem-e ez a hóbortos te­remtés uszitotta-e ránk? Valóságos bolond volt, mikor Kamocsay ur hazament. — Nem hinném. Ha bolond volt, az volt ő már előbb is. Ne próbáljunk vele okosan beszélni? — Az uram majd megmondja. Kálmán nem tudott, nem akart Adélról ilyesmit feltételezni. Nagyobb dolgokban le­het hirtelenkedő, meggondolatlan, szeszélyes, talán bolond is, de kicsinyeskedésig még nem süllyedt. Molnár már hazajött. Amúgy bakamódra, amúgy őrmefcteresen kéri az Isten áldását az uj, meg a régi háziurra és becses család­jára. Nagyon jó ember, de ő is kijön a sod­rából, ha durván, indokolatlanul beleavatkoz­nak az élete sodrába. Most télire költözzék el? De hová, hogy meg ugy még annak a marha szokásnak is, amelyik háziurat terem­tett erre a keserves világra! Hogy pusztultak volna el ebben a háborúban! — Csitt már! Kamocsay ur dolgozik! — csi­títgatta az asszony. Kálmán kiszólt: — Jöjjön be, Molnár barátom Nyoma se látszott rajta a felindultságnak, mikor a régi főhadnagya elé lépett. Ő csak a legénységet szidta, a tiszt urak az ilyesmit nem szokták meghallani. — Parancs, Kamocsay ur! — Hallottam a feleségétől, hogy az uj há­znrr fölmondott. NPTO én vagyok szálka a sze­mében? Molnár megint méregbe gurult. — Az én lakásomban ugyan senki fia nem parancsol. Fölmondott és elmegyünk. — Várjon csak. Beszéltem Kovácsnéval. Átvegyük mi azt a kifőzést? Molnár megbékélt. — Ha már a pénzünk benne van... A feleségem el tudná vezetni. Többet már ugy sem vesztenénk, mint amennyibe eddig ke­rült. — Van ott lakás? ^— Két kis szoba. Az egyikbe most is la­kót tartott Kovácsné. Én azt mondom, hu­zódjunk oda, ne kunyeráljunk senkinek. — fey is jó lesz. De Kovácsné már menne. — Akkor mi is megyünk. Hamarább meg­szabadul tőlünk a háziúr, csak örülhet. — Aztán megtudjuk kezdeni az üzletet? — Az már az asszony dolga lesz. Ha vala­mi hiányzik, hozzon hazulról. Ugy is az Ő nevén lesz a bolt, ugy-e? Kamocsay uré a be­rendezés. Kálmán mosolygott (Folyt, kov.) Ügyes panrikamolnár aki a szereléshez ls ért, újonnan berendezendő paprikamalomhoz azonnali belépésre kerestetik. Ajánlatokat Friedrich Antal Kalocsa cimre kérek. Szeged s*. kir. város polgármesterétől. 42911-1936. I. ss. Hirdetés. Szeged sz. kir. város területén a magánost* tu­lajdonában levő kos, kan és bika apaállatok a bi­zottság az alább felsorolt helyeken és időbe« vizs­gálja felftl: 1986. évi október hó 5-én délelőtt 7 órakor a Rókusi Máv. állomás mögötti Vásártéren, a volt cédulaház mellett, dlélelőtt 10 órakor a felsővárosi Mkaistáll* előtt, délelőtt 12 teakor Újszegeden a Torontál-téren, délután 1 órakor a Közvágóhíd előtti Vásárté­ren, 1936. évi október hó 6-án délelőtt 8 órakor a Rószkei piactéren, délelőtt 10 órakor a Széksóstói állom is előtt, délelőtt 12 órakor a Klssori állomás előtt, 1936. évi október hó 7-én délelőtt 8 órakor a szeged—bajai műúton a Bá­bakeresztnél, délelőtt 9 órakor a szeged—bajai mfluton a Kos­ait th-kutnál, délelőtt 11 órakor Alsókőzponton a méntelep előtt, délután I órakor a királyhalmi Várostanyán, délután 3 órakor Atokházán a volt bikaistálló előtt, 1936. évi október hó 8-án délelőtt 8 órakor a szeged—csorvai möntofl a Fodor-féle vendéglő előtt, délelőtt fél 1D órakor Zákáhy-Leogyelkápol­nánál a Lengyel-féle vendéglő előtt, délelőtt 11 órakor a Vágó-kisvasatí állomás előtt, , ..ti'..-.. 1936. évi október hó &-«n l déellött fél 9 órakor Szatymaz MáV.-SWtwnJh. Báló-féJe vendéglő előtt, T délelőtt 11 órakor Felsőközponton a közig épít­tet előtt, délután 1 órakor a kistelek—majsai és csenge­lei hajtóut keresztezésénél az utkaparó ház előtt, délután 2 órakor a csengelei Várostanyén. Felhívom mindazon szegedi lakosokat, akiknek tulajdonában kos, kan, vagy apaállat van, & la­kásukhoz legközelebb eső, előbb felsorolt helye­ken és ixíőben jószágaikat vizsgálatra vezessék elő, annál is inkább, mert a mulasztók kihágást követnek el, amelynek során 100 pengőig terjed­hető birsággal fognak sújtani. Apaállatokat köztenyésztésre csupán akkor sza­bad felhasználni, ha azokat a bizottság erre a cél­ra alkalmasnak minősiti s erről a tulajdonos ré­száre igazolványt állit ki. Szeged, 1936. évi szeptember hó 7-én. Dr. Pálfy Jtesef polgármester. ÉDES NUST kapható Kossuth Lajos snjárut 21 333 k

Next

/
Thumbnails
Contents