Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-27 / 228. szám

1936 szeptember 27. n*f MAGYAROKS/.AG 15 Szeged jubileuma Irta TONELLI SÁNDOR A címben csak a rövidség kedvééit írtam bzeiubileumát. A tényeknek megfelelően azt ¡cellett volna írnom, hogy Szeged visszafoglalásának kétszázötven esztendős jubileuma Idestova ugyanis már alig négy hét választ el bennünket annak a napnak kétszázötvenedik évfordulájától, mikor Szeged várának török őrsége, belátván az ellenállás céltalanságát, igen tisztességes feltételek mellett feladta a. várat s fegyvereinek és podgyászának megtartása mellett elvonult Temesvárra. Mindeddig azonban vajmi kevés nyomát láttam, hogy a város készülne ennek a jubileumnak a megünneplétére. Ennek a hallgatásnak különböző okai lehetnek- Lehet, hogy a város agy Ítéli, hogy nem eok ünnepelni való van a kétszázötven esztendő előtti eseményeken és ebben mindenesetre vaai is valamelyes igazság. Soha olvan •iralmas állapotban nem volt az ország, de különösen a Duna Tisza köze. mint a török kiűzésének esztendeiben. Azt a szörnyű pusztítást. amit a háború itt végzett, legfeljebb a tatárjárás idejével lehet összehasonlítani. De ha nincs Í6 mit örvendezni az akkori magyarság szörnyű pusztulásán, fontos történelmi esemény gyanánt mindenesetre meg kellene emlékezni Szeged visszaszerzéséről. Nem árt, ha. a. fiatalabb nemzedék megtanulja, hogv az akkori emberpusztulás és a. nyomát követő idegen telepítések sorozata és a magvarság szándékos elnyomása a világháború szörnvü összeomlásában bosszulta, meg magát. De a hallgatásnak lehet, más oks is. Lehet, hogy a hivatalos városnál nehézségbe ütközik annak eldöntése, hogy a kétszázötven esztendős jubileumok kinek a resszortjáhi, tartoznak. Az ünnepségeknek a helyettes polgármester a hivatott és szakértő rendezője s ha az évforduló csakugyan ünnepség volna, a, rendezés jogát és kötelességét nem lehetne tőle elvitatni. De az is lehet, hogv Szegednek a töröktől való visszafoglalása. kulhturális eseménynek tekintendő 6 ez esetben az ügv már nem a helyettes polgármester. hanem a kulturtanáesos resszortjába tartozik. Katonai jellegű eseményről lévén szó, nincs kizárva, hogy a kérdés az árvaszékkel égve sí tett katonai ügyosztály gondozásába fog utaltatni. De bárki is veszi kezébe a jubileum megrendezését, fel kell tételeznünk, hogv az ügy jó kezekben lesz és az intézkedéseket a város szeretete fogja irányítani. Mindenesetre itt van azonban az ideje, hogv történjék valami, mert a dátum már veszedelmesen közeledik. Igaz, hogy a dátum nem egészen bizonyos. Lehet október 22. vagy október 23. ahogy veszezük. A nagy ngvanis ugy történt, hogy a török a várat már okóter 22-én feladta, a jegyzőkönyveket ezen a napon alá is irták s a megállapodás betartására, mindkét fél egvmásnak kezeseket adott, de a tényleges átadás és a török elvonulása a Tisza túlsó partjára csak másnap történt meg. Ez a kis bizonytalanság a zonban annál kevésbé szolgálhat okul a kegyeletes megemlékezés elmulao/itáfára, mert EZtcl Szegednek némi ídósságot is le kell róir. Az adósság ugy adódott, hugv a kétszáz esztendős megemlékezés külső okoknál fogva elmaradt. 1886-ban a város az egvkoru lapok tanúsága szerint nagvon készült a kétszázesztendős évfordulóra, de október 2"án kitört a kolera ós a járvány miatt minden sokadalmat be kellett tiltani. Á városnak tehát most kellene pótolni azt is, amit ötven esztendő előtt akaratán kívül elmulasztott. Egyébként nagyon szomorú idők voltak azok. amelyek Szeged visszafoglalását megelőzték és követték. A háború már negyedik esztendeje folyt magyar területen és a magvar föld irtózatos earcolásának, dulásnak és pusztulásnak volt a színhelye. Egészen Buda ostromáig Szeged messze esett ugyan a nagv harcok szinterétől, ami azonban a legkevésbé 6em jelentette azt, hogy nem érezte meg a háborút, A Szegeden keresztül vonuló török-tatár hadak mindent feléltek és elhurcoltak. A császáriak pedig arra törekedtek, hogy megzavarják a török hadak élelmezését és utánpótlását ós repülő külö • nitményekkel nyugtalanították a török uralom alatt álló területeket. Buda ostromának esztendejében a császáriak lovassága kétszer is eljutott a szegedi vár palánkjáig, január 22-én és április 24-én. Ezeknek a lovas lerohanásoknak nagyrészt magvar huszárok voltak a részesei. Bizony a magyar testvérek lakta földeket ok is ellenséges országnak tekintették, ahol lehetőleg mindent elpusztítottak, hogv megnehezítsék a török hadük élelmezését. Horváth Mihálynak van egy rövid leirása.. amely mindennél jobban jellemzi azt a szörnyű pusztulást, amely Buda visszafoglalásának idején a Duna-Tisza közén uralkodott. Károly ; lotharingiai herceg nyomban Buda visszavéte1 le után De la Vergne altábornagy hadtestét I bízta, meg Szeged elfoglalásával. Szegednek | ugyanis nagy volt a katonai jelentősége: cgvik j fő élelmező állomása volt a töröknek, uraik o: dott a Maros völgyén Erdílybe vezető ut fölött és legfontosabb átkelő pontja, volt, a Tiszának Temesvár felni. De la Vergne altábornagy a. Duna mentén indult Dél felé és Kalocsánál for; dult át keleti iránvba. Ezt az utat így jellemzi Horváth Mihály: „Sehol ihatló viz erei; a mocsárok, tavak bűzhödt vizét még a marha sem itta. Sehol egy viruló fa, melynek árnyéka az utasnak enyhet adna. A fű, bozót olv magn*. hogyha, a, lovasság rajta keresztül ösvényt s mintegy barázdát nem nvifc, a gyalogság alig vergődhetett volna át. Sehol a roppant térséRdrfíö KflLfiP MINDEN MINÖSEGBEN /nj&m á+t a Kjítr&k Siffivf, 'nxviXnuűL a f&mm£,lC gen egy barátságos hajlék, sőt nvoma sem volt az embereknek, kivéve a pásztorok nádkunyhóit." Ilyen volt a Duna-Tisza köze az Urnák 1686 esztendeiében. A császáriak előcsa,patai ezen a vadon vidéken átgázolva október 3-án érkeztek Szeged alá. Ugy látszik De la Vergne altábornagv arra számított, hogv meglepetéssel hatalmába tudja, ejteni a vára t. Október 5-én rohamot parancsolt és a palánk az első nekirohanással az ostromlók kezébe került. A váratlan sikeren azonban ők maguk annyira meglepődtek, hogv megálltak ós,időt adtak a töröknek, hogy visszameneküljön az igazi várba és a hidakat felvonja maga után. Ennél a rohamnál De la. Vergne altábornagy a vállán megsebesült ós néhány nap múlva sebét« bele is halt. A parancsnokságot a francia eredetű De la I Vergne után a skót származású Wallis tábornok vette át s ő vezette az ostromot, míg az olasz Veterani tábornok Zentánál ütközött meg a Szeged felmentésére jövő Szulejmán nagyvezérrel. Szeged sorsát tulajdonképpen ez l az október 20-án megvívott első zentai ütkö; zet döntötte el. A foglyokkal és hadizsákj mánnyal Zenta alól visszatért Veterani másnap diadalmenetet rendezett a vár körül és megért| tette a védőkkel a további vérontás céltalanj ¿ágát. A törökök kapituláltak ós Szeged százI negyvennégy esztendei idegen, megszállás után visszakerült a magyar király uralma alá, — ha ugyan azokban a szoiaoru időkbon jutott, egyáltalán valakinek eszébe magyar királyról beszélni. A helyzetet jellemzi Páriz-Pápai Ferenc egykorú naplójegyzet« Buda ostromáról: „Mensibus junio, julio, augustb vitattla a német császár Budát, meg is vette sok vérrel, mense septembri." Bizony a német császár volt az, aki a török kiüzéee után úrrá lett Magyarországon. Hadserege internacionális hadsereg volt, amelyet jellemez, hogy a Szeged ellen küldött hadtest három parancsnokló tábornoka Európának három különböző nemzetéhez tartozott. A sereg se volt más összetételű. Voltak benne német vértesek, horvát lovasok, német gyalogosok éa mindenféle szedett-vedett nép Európa legkülönbözőbb országaiból. Magyarországot két huszárezred képviselte, Barkóczv és Petneházv emberei, akik különösen a zenta.i csatában tüntették ki magukat. Buda visszafoglalása é6 a hadjárat folyamán elért többi győzelmek nagyon erősen megmozgatták Európa érdeklődését. Franciaország kivételével, amely a. szentszék intervenció iára csak kényszeredetten kötött a török háború tartamára fegyverszünetet a császárral és egyáltalán nem örült Magyarország felszabadításának. egész Európában mindenütt ünnepelték a győzelmek szakadatlan sorozatát. Az akkori viszonyokhoz képest tömérdek rajz és kép készült a magyar" országi háború eseményeiről. Szeged visszavételét is vagy nyolc különböző kép örökítette meg. Ezeknek a képeknek másolatai mind megvannak a Somogyi könyvtárban. A legtöbbje a képeknek természetesen fantázia szüleménye, vagy legjobb esetben szemtanuk elbeszélése nyomán készült. Egyik-másikon a vár ós város nagyjából helyesen van ugvan megrajzolva, de majd mindegyik művész makacs következetességgel igen tiszteletreméltó hegyeket rajzolt a Tisza túlsó oldalára. Három ilyen képet Reizner is közöl Szeged történetének első kötetében. A közeledő jubileummal szemlén nem lehet nagy igényeket támasztanunk. Esetleg össza lehetne vele kapcsolni a hősök kapujának ünnepélyes felszentelését, bár a két eseménynek nem sok köze van egymáshoz. A jubileumot, inkább kegyelete® megemlékezésnek lehetne megtenni és az iskolákat kellene a megemlékezésbe olvformán belekapcsolni, hogv mindegyik iskola külön ismertetés keretében foglalkoznék Szeged múltjával és közelebbről a, török uralom végső esztendőivel. Egvet azonban még meg lehetne cselekedni. Ha nem is nagv az anvag, abból, ami a muzeumban és az alsóvárosi barátoknál van, egy kis házi kiállítást lehetne rendezni a török uralom idejére vonatkozó emlékekből, Esetleg valamelvik nvomda vállalkoznék arra Í6. hogy valamelyik egykorú képet levelezőlap Hormájában reprodukálná ós az évforduló hetében feladott iiven leve lezőlapokat a posta külön erre a célra készült bélyegzővel bélyegezné le. A Rotarv klub és esetleg magánosok is ezekből a levelezőlapokból néhány száz darabot külföldre is eljuttathatnának s igv a,z alkalmat felhasználhatnák arra is, hogv Szeged nevét forgalomba hozzák. Talán lehetne a megemlékezésnek még más módiát. is találni. Semmiesetre se engedjük azon| ban, hogy Szeged történetének ez a fontos d,v l tuma nyomtalanul múljék el fölöttünk.