Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-03 / 208. szám

PELM ftGYAKORSZAG ,*EOED- —Csülöríök, 1936 szeptember 3. SáSSSZtiS^&ltS&Z U.L em. Telelőn: 23-33..Klod6hlvoln|L kBlciönkBnyvIér ét leqTliodai Aradi occa S. Telefont 13-00. - Nyomdai Lflw Llpól neea 1». Telefoni 13-OB. » Tévlrall - _ , M leyeiclmi Oeunaaraiortzán. Steoed Ali. CVIOlyöHl, ¿US. SZ. Ara ÍO fillér ».40 pengd. — Egyet ts*m l»«"«* nap 10, vatAr» «• Ünnepnap 1* nu- K1*» deletek < elvétele tarifa iserlnt Megle, e^tK hétfő Kivételével nananta reggel, Napirenden: a választójog Az a levél, melyet Gömbös Gyula mi­niszterelnök a választójogi ankét összehívá­sa érdekében a képviselőház elnökéhez inté­zett, a választójog problémáját újra az aktua­litások sorába emelte. Hányadszor mondjuk azt, hogy — újra. A magyar politikának a mai politikai nemzedék életében nem volt olyan súlyos szakasza, amelyben a választó­jog kérdése aktuálissá nem vált. Minden bel­politikai krízisben ez volt az arkánum, ez volt a csodaszer, ez volt az a bűvös szó, ami le­csöndesitette a viharokat. Mlndie meglobog­tatták és mindig begöngyölgették — használat után. Mindig előkerült, amikor baj volt s min­dig eldugdosták, amikor elmúlt a veszély. Ha elfelejtettük volna, a miniszterelnök le­vele figyelmeztet rá: a titkos választójog megteremtésével a választójog reformja ben­ne volt a „nemzeti munkatervben" is. Benne volt s a reformok első sorában tűzték ki he­lyét s elég volt egy részleges kormányválság ahhoz, hogy példázza azok sorsát, akik első­ből az utolsók lesznek. Ez lett sorsa a válasz­tójog problémájának is. Majd ha nem lesz már kenyérkérdés, — hirdette a második Gömbös-kormány —, akkor majd sor kerül­het a közjogi reformokra is. Miután azonban Szent Istvántól kezdve napjain­kig, mindig volt elintézetlen ke­nyérkérdés, joggal lehetett arra gondol­ni, hogy a tennivalóknak igy megállapított sorrendje könnyen a második millé­n iumi g halasztja el a választójog reformját. A mi választójogunk, — megint csak a ma­gyar miniszterelnököt idézzük —, a lelkek erőszaktétele, ezzel a választójoggal többé választani nem lehet. Reménytkeltően, szinte vigasztalóan hangzottak el ezek a mi­niszterelnöki szavak, a tragikus csak az volt, hogy az ellenzékben ezek a szavak több re­ményt keltettek, mint amennyi kötelezettsé­get szültek a kormánypárt számára. Mert ezek a szavak az utolsó választás — előtt hang­zottak el s még egyszer — egyszer, csak egyetlen egyszer, mint ahogy néhai Perez el Dezső mondotta, — erőszakot kellett tenni a magyar népen ezzel a választójoggal is s ahány időszaki választás volt, annyi erő­szaktétel történt a miniszterelnök ur meggyő­ződése és fogalmazása szerint. Ha objektívek akarunk lenni, el kell ismer­nünk, hogy a politikai helyzet konszolidálá­sához ehhez hasonló elhatározással még a miniszterelnök ur sem járulhatott hozzá. A mai belpolitikai helyzetet két tényező zavarja. Az egyik a választójog megoldat­lansága, a másik a türelmességnek az a nagyfoka, amit a szélsőjobbol­dali, a falakon kivül történő szervezke­déssel szemben a végrehajtó hatalom tanúsít. Nem mondjuk azt, hogy ez a levél felgöngyölíti a választójog problémáját, nem mondjuk azt sem, hogy nem tartalmazhatott volna konkrétebb kijelentéseket konkrétebb elhatározások felől. Ez a levél mégis nagy­jelentőségű, mert akármilyen lényeget elkerülő körültekintéssel is, de mégis az ak­tualitások napirendjére tűzte a választójog problémáját s bár a lényeges elhatározások felől ez a levél sem­mit nem árul el, a lényeg mégis az, hogy a közjogi reformok kérdése napirendre került s nem is kerülhet onnan le, amíg megnyugtató mesroldáshoz nem rut. A nyugtalanító éppen az volt, hogy napi­renden volt eddig is, csak tárgyalni nem le­hetett. A nemzeti köztudat ezt a kérdést ál­landóan nyilvántartotta s minden más kérdés előtt ennek elintézését sürgette. A nemzet politikai lelkiismeretének fórumán ez a kérdés állandóan napirenden volt s mi­nél inkább másról beszéltek a parlament­ben, annál inkább nyugtalanította a nemzeti közvéleményt az a tény, hogy másról be­szélnek, nem a választójogról, mást refor­málnak és nem a választórogot, mást tűznek a törvényhozás napirendjére s nem azt a kér­dést, aminek elintézetlensége nem engedi megnyugodni a közéletet. In concreto bármily kevés az, amit a miniszterelnöki levél közöl, mégis örömmel és pillanatnyi megnyugvás­sal fogadjuk. Ez a levél lehet hogy csak egyetlen lépést jelent a helyes cél felé, lehet, hogy nem több, mint a fájdalomtól vonagló testnek a morphium-injekció, mégis meg­nyugvást kelt, egy lélekzetvételnyi reményt ébreszt s a gyógyulás hitével vigasztalja a be­teg lelket. A miniszterelnök ur átmeneti távozása előtt nyugalmi helyzetet kellett teremteni a poli­tikai életben s elismerjük, hogy a választó­jog kérdésének napirendre tűzése a legalkal­masabb eszköz volt ennek a nyugalmi hely­zetnek a megteremtésére. A jobboldali szél­sőségek szervezkedésével szemben, remél­ni szeretnénk, nem kijelentésekkel, hanem tényekkel fogja a kormányzat a nemzet nyu­galmát megteremteni. S remélni szeretnénk azt is, hogy nem taktikai megfontolás s nem stratégiai ügyeskedés vetette fel a választó­jog kérdését, nem hathetes nyugalmi állapot megteremtésére irányuló törekvés, hanem őszinte és komoly meggyőződés, többé el nem taktikázható elhatározás, mely végre nem a pártnak, nemi a kormánynak, hanem a nem­zetnek akar-nyugalmat szerezni. Gömbös Gyula miniszterelnök lemondott a honvédelmi tárcáról Vitéz Somiiuíhy József altábornagy az uj honvédelmi miniszter Az ellenzék egyöntetű állásfoglalásra készül a választójog kérdésében (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A po­litikai élet Gömbös Gyula miniszterelnök u jabb betegségével az érdeklődés középpontjába került és kétségtelen, hogy ma a helyzet mi­kénti kialakulása közvetlenül érdekli nemcsak a politikusokat, hanem az ország közvélemé­nyét is. Gömbös Gyula megbeszélései Gömbös Gyula miniszterelnök szerdán D e r á n y i Kálmán földmüvelésügyi minisz­terrel és Lázár Andor igazságügyminiszterrel folytatott megbeszélései után Tahv László mi­niszterelnökségi államtitkárt fogadta még, majd József királyi herceg látogatta meg a minisz­terelnököt, akinél a kora délutáni órákban Co­lonna herceg jelent meg ugyancsak kihall­gatáson abból az alkalomból, hogv elhagyja budapesti állomáshelyét. A miniszterelnök politikai jellegű megbeszé­lései ezzel tulaidonképen véget is értek. Szer­dán délután még többen keresték fel a mi­niszterelnököt. aki csütörtökön reggel utazik el Budapestről. Gazdát cserélt a honvédelmi tárca Gömbös Gyula miniszterelnök a keddi kor­mányzói kihallgatás során a honvédelmi tárca ügyeinek inté­zésétől való felmentését kérte a kor­mányzótól, aki ehhez hozzájárult és a miniszterelnök előterjesztésére vitéz Somkuthv altábornagyot ne­vezte ki honvédelmi miniszterré. Az erről szóló kézirat csütörtökön vágy pénte­ken jelenik meg a Hivatalos Lapban, de a ki­nevezés — már ettől függetlenül —, befejezett ténv. Horthy Miklós kormányzó ugyanakkor, amikor Gömbös Gyula miniszterelnököt a hon­védelmi minisztérium vezetésétől felmentette, őt gyalogsági tábornokká léptette elő. Somkuthy József altábornagy szerdán este érkezett meg Budapestre Olaszországból és első utja a miniszterelnökségre vezetett, ahol Gömbös Gyula miniszterelnök kihallgatáson fogadta. Az uj honvédelmi miniszter eskütéte­lére szombaton kerül sor. Mint beavatott helyen közölték, a honvédel­mi minisztérium vezetésében beállott változás­ra azért volt szükség, mert a honvédelmi tárca neveinek intézése nem nélkülözheti hosszabb ideig a honvédelmi miniszter aktiv közremű­ködését, a helyettesítéssel való megoldás pedig nem lett volna célszerű. Gömbös Gyula minisz­terelnöknek ilyenirányú elhatározása már ré­gebben befejezett tény volt, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök most szabadságra ment, ezt az alkalmat használta fel arra, hogy ilyen­irányú kérését a kormányzó elé terjessze. Gömbös Gyula miniszterelnök — amennyi­ben az időjárásról szóló jelentések kedvezőek lesznek —. csütörtökön reggel 9 órakor indul Németországba, az egyik München melletti sza­natóriumba. A miniszterelnök a bécs—salzburg —müncheni útvonalon repül végig és 12 óra után már a müncheni repülőtéren lesz. A mi­niszterelnököt felesége, vitéz Szak vári Emil alezredes, a miniszterelnök személyi titkára és dr. Boros József kezelőorvosa kiséri el. A kiséret tagjai azonban Münchenből rövidesen visszatérnek, hogy teljesen egyedül maradjon az utókurára a szanatóriumban. A miniszterelnök a repülőutat néni a menet­rendszerű rendes repülőjárattal teszi meg. ha­nem külön utasszállító gépen. Ez a gép „Ki^s József" nevét viseli, aki a világháború egyik legvitézebb magyar pilótája volt. Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter ma délben több. mint fél­órás kihallgatáson volt a kor­mányzónál.

Next

/
Thumbnails
Contents