Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-22 / 223. szám

D£LM AGYAKOKSZAQ SZEGED. SzerketzlAlég: Somogyi ucca 22.1. cm. Telelőn: 23-33..Kl0dóhlV0lnl, ktfle*H~vttoyv««r ét legylroda; Aradi ucea •• Telefon: 13-Oe.-Nyomdát Löw Lipót uccu 19. Telefont 13-O0. • Tévtrafl é* 'evélclm: Bélr-epv»ror»*Ao. Srroeí Kedd, 1936 szepi. 22. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, ZZ3. $z. A „dacú" A gyümölcsérlelő ősz első hónapjában ne­rrves izüvé édesodik a szőlő, a színek har­móniájában dusl ál a sokféle alma, zamatok sok variációjával kin álja magát a barack, csak s szülők arca savanyodik el, mintha vackor­ba harapott volna. Hát jól van, felvették a gyereket a középiskolába, jutott volna még többre is hely, de fődolog, hogy elcsitult a nyári aggodalom. Aki nem tudná, vagy elfe­lejtette volna már, annak el kell mondanunk, hogy — most csak a középiskoláról van szó —, a tanév voltaképpen a behatásokkal vég­ződik, Péter Pál előtt már mindenkit felvesz­nek a következő tanévre. Lehetséges, hogy felsőbb tanügyi hatalmak tájékozódni akar­nak a várható létszám felől, ámbátor ugy képzeljük, hogy Felsőbb Tanügyi Hatalmak ezekben az elmélyedéssel meggyanúsított hó­. napokban a megrongált tüdejüket reparálják tisztultabb légkörű vidéken és nem törődnek aktával, statisztikával. Isten mentsen, hogy kicsinyes okokat keressünk a dolog mögött, ha mingyárt nem is tudom mint ezer felül igénybe vett kispolgár megérteni, hogy miért előlegezzem az államnak a beiratási dijat ju­nius végétől szeptember elejéig? Épp az én tizenkét pengő ötven fillérem rántja ki a bajból, Ismétlem, közvetlenül Péter Pál előtt, tehát a hóiíap végén, amikor ennyi készpénz­zel középkori várúrnak képzelném magam? Méltóztassanak már egyszer megérteni, hogy­az élet titkos kis — és sokszor nagy — tra­gédiái nem mindig ezreseken és százasokon múlnak, hanem olyan nevetségesen lényeg­telen összegeken, amikrt a ki nem irtható szemérem lázongva titkol a legközelebbi kör­nyezete előtt is. Hónap végén tizenkét és fél pengőt sürgető ok nélkül előlegezni az ál­lamnak olyan é.theteűen dolog, hogy azt csak a bürokratizmusban megsavanyodott ész érti meg, vagy legfeljebb az, aki két kézzel tud adakozni — a máséból. Azonban véget ér a nyár s az előlegezés­re képtelen szülő megindítja életútján a gye­rekeit, ama savanyu ábrázatot öltve fel, amely éles ellentéte a gyiimölcsáldásos hónapnak, a természet adakozó bőségének, illatok, szinek harmonikus tobzódásának. Következik a százszor megénekelt tandij-keserüség, amit kl muszáj préselni, egész természetesnek tart­va, hogy a huszadik században korlátlan a tanulási szabadság, ha megvan hozzá az anyagi eszköz. Beszéljünk a tankönyvekről, ahol házakat építettek már nyavalyogva ösz­szekompilált müvecskékből igen közepes elmék, s ahol egy sajtóhiba miatt képesek a jámbor tanbácsik uj kiadással rémíteni az élet csapásaitól már idegetlenekké váltakat? Mindnyájan érezzük a bőrünkön, hogy nincs az a klasszikus munka, ritkaság, életvigasz­taló finomság, amely ne kerülne a felébe, vagy negyedébe sok ilyen tankönyvnek, amit — megsugjuk azoknak, akik nem tudnák —, sok igazi embernevelő, de talán nem eléggé élelmes, tudással teli tanár nem is használ­tét. Elő van irva, — meg kell venni — ez ellen semmit sem tehet. Tanítja ellenben azt, amit hosszú pályáján jónak és eredményre vezetőnek tapasztalt s aminek több hasznát is veszi a kötelességét becsületesen felfogó diák. Nem is erről akarunk most beszélni, vég­tére a tankönyv is adó, amit kegyetlenül be­hajtanak. szinte közadók módjára, akárcsak a vízvezetéki dijat. A mondanivalónkat egy anekdotával tudjuk a legjobban érzékeltetni. Kérdezik a külföldről hazajött magyart, hogy drága volt-e az élet, főleg a vendéglő? — Hát az olcsó volt, kevésből Td lehetett jönni, csak a „dacu"-t vitte volna el a fránya. Hogy mi az a „dacu?" A sült, mondjuk két pengő, de akkor megkérdi a pincér: und was noch dazu? Mert a tiz szeletnyi uborkáért, az öt szem aszaltszilváért képesek elkérni egy pen­gőt. Hát ezt a dacut sokkal jobban nyögik a szülők, mint a litániába vesző tankönyveket, végtére ezeket csak egyszer veszik meg egy évben. De hogy miért kell a füzetek, blok­kok légióba csapó uniformizált seregeit sza­kadatlanul és állandóan napirenden tartani, miért muszáj mindenből, a legdrágábbak CLOF1ZET£» i Havonta helyben 3.20 vidéken és Budapesten 3.©o, KUlitfid«« «.40 pengő. — Egye* Mim *»ra h«tk«* nap 10( va«ái> é* Ünnepnap •• "U. Hir­detések 'eivétele torit« szerint. Negj«, •«--»íR hétföKivételével nmonta reggel, kedveért, állandóan készenlétben tartani a zsebeket, több rajzlapot elhasználni egy hé­ten, mint amennyi kartonnal Aba Nóvák mester elkésziti a Hősök Kapuját, azt soha megérteni nem fogja az élete alkonyán levő öregember, aki szintén volt valamikor diák, felejthetetlen nevelők keze alatt nőtt fel s két-három iv papirosból olyan irkát fűzött össze, még kék védőlappal is beborítva, hogy összesen nem adott ki érte öt krajcárt. Csak­hogy, persze-persze, az régen volt, az öre­gek tudományát pedig kevésre becsüli az uj kor, amely nyílván gyengébb generáció volt, mert nem azt tanulta el, amit kellett volna. Azért nagyon sokak nevében kérik ezek a sorok a derék pedagógusokat, hogy könnyítsenek a sorsukon a „tanügyi dacu"~k lehető csökkentésével, Ujabb Hbesszln-válság Genfben A Népszövetség közgyűlése még nem döntött az etióp delegátusok ügyében — Az oJasz küldöttség nem utazik és Rómában várja a közgyűlés döntését A néous váratlanul Londonból Genfbe repült Genf, szeptember 21. Hétfőn délelőtt megkez­dődött a Népszövetség ülésszaka. A megnyitó ülésen először megválasztották az igazolóbi­zottság tagjait Eien, Litvimv 47—47, Delbos 46 szavazatot kapott. Az elnök felhívta a bi­zottságot, üljön öséze nvomban ée válassza meg einekét. Az igazoló bizottság délután elhatározta, hogy elkésziti jelentését azokról a megbízatásokról amelyekhez kétség nem fér. Másrészt a bizottság annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy nem állanak jogi eszközök rendelkezésére annak megakadályo­zására, hogy az abesszin bizottság részt ne ve­hessen a közgyűlésen mindaddig, amig a köz­gyűlés ebben az iigvben állást nem foglal. Délután Rivas Vícuna elnök nyitotta meg a közgyűlést. Az igazoló bizottság nevében P o 1 i t i s görög főinegbizott teli jelentést. — Ami az abesszin megbízottakat illeti — mondotta —, a bizottságnak az a felfogása, hogy a kérdést még alapos vizsgálatnak kell alá­vetni és éppen ezért kérte a közgvülést, hogy első jelentését már most hagyta jövő, míg az abesszin megbízottak tekintetében mindaddig tartózkodjék a döntéstől, amig a bizottság eb­ben a kérdésben nem terjeszti elő jelentését. A közgyűlés ebben az értelemben határozott. A néous <Senfb& repült 1 ondón, szeptember 21. A négus. külön e célra cérelt repülőgéppel elindult Genfbe. A né­guson kivül még hat személv foglal hel/et a repülőgépen, az utolsó pillanatban még egv angohuhás férfi szállt be a gépbe. A r.égus elutazásával kapcsolatban a len­doni abesszin követségen megtagadtak minden felvilágosítást, csupán annyit közöltek, nogv igen nyomós okai voltak a négusnak az eluta­zásra. Genf. szeptember 21. A négus délután 5 óra 35 perckor megérkezett a Genf melletti repülő­térre. Genfben a négus 'uazásának bire nagy feltűnést keltett. Egvee jelentések szerint a négus odaérkezésé­vel sem változtathatja meg a várható esemé­nyeket. A nagyhatalmak ugvanis mindent elkövetnek, hogy elkerüljék az ujabb abesszin vitát a közgyillé­Dr. Martin abesszin londoni követ, aki Genf­ben időzik, délelőtt kijelentette. ha a négus bizottságát kizárják a közgyűlésből, a volt. abesszin kor­mány a hágai nemzetközi bíróság­hoz fordul. flz olasz Hlildöftség nem iniiul Genf. szeptember 21. Az olasz kiildótisée i még mindig nem indult el Rómából, talán még meg sem alakult. Előbb olasz illetékes körök be akarják várni a. megbízóleveleket felülvizs­gáló bizottság határozatát. Róma. szeptember 21. Minthogy a népszövet­ségi megbizó leveleket ellenőrző bizottság estig nem hozta meg döntését, az olasz küldöttség el­halasztotta elutazását. Ha a bizottság nem fo­gadja el a négus megbízólevelét és igy az etióp küldöttség nem vehet; részt a tanácskozáson, Olaszország kiküldöttei haladéktalanul elutaz­nak Genfbe és elfoglalják régi helyüket a Népszövetség asztalánál. Az olasz küldöttség vezetője ebben az esetlen A I o i s i báró lesz. Kánya külügyminiszter Genfbe utazott Rées, szeptember 21. Kánya külügyminisz­ter Genfbe való ulja során hétfőn este gróf

Next

/
Thumbnails
Contents