Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-18 / 220. szám

a DÍIMAGYARORSZSO 1936 szeptember 18. A szegedi mozik „klsérőmüsora" Kaptuk a következő sorokat: Milyen tisztelt Szerkesztő Ur! Az elmúlt hetekben stiriln látogattam a szegedi mozikat, mind a két mozinak valamennyi műsorát megnéztem. iJgv látszik azonban, hogy a szegedi mozitröszt nem jutalmazza, hanem bünteti azokat, akik sokszor járnak moziba. Minden más vállalat előnyt nyújt a nagybani fogyasztónak. a mozi bünteti őket azzal, hogy ugyanazt a kisérőmiitort kell végignézniök kétszer, esetleg háromszor is. Vágtatva száguldanak a világ eseményei, de a szegedi mozik filmhíradói csak nagy zökkenőkkel kisérik utjukban az eseményeket. A nagvfilm változik, de a kísérő műsor állandó marad, mintha a mozik vezetősége nem tudna elválni Jrun bombázásától, vagv a.z olimpiai játékok befejező ünnepségétől.— műsorokon keresztül marad változatlan a kiséret. Minden mulandó, csak a szegedi mozik kisérőmüfeo -a nem. Dacol a kisérőmüsor a mulandósággal is. Van egv közmondás, amelvik azt mondja., hogv egy nyereggel nem lehet két lovat megülni. A szegedi mozik még erre is képesek, giert a filmhíradót bemutatják az egvik moziban, ahol pontosan kezdődik az előadás, miután leforgatták, átnvargalnak vele a másik moziha, ahol tiz perc késéssel indul az ¡izem s bemutat ják ott is. S aki mind a két moziba jár, aki mind a két műsort megnézi, az kétszer, olykor háromszor is láthatja ugyanazt a filmet. Erre a. tűrhetetlen müsorpolitikára fel kell hívni a város hatóságának figyelmét. Amikor a város hatósága javaslatot tesz a. koncesszió meghosszabbítása kérdésében, legyen figyelemmel arra is, hogv a szegedi mozik hogvan szolgálják ki a közönség igénvét. Soraim közlését a mozilátogató közönség nevében kérem. Kiváló tisztelettel D. J. Kérdést intéztünk az ügyben a Belvárosi Mozi igazgatóságához, Horacsek Rezső igazgató a következőket mondotta: — A levéllen foglalt panasznak, sajnos, egészen komlv alapja van. A közönség joggal méltatlankodik. amiért kénvtelen végignézni ugyanazt a kisérőmiisort több alkalommal is. De a mozik ezen nem változtathatnak, mert a helyzetet az irrinvben lévő belügyminiszteri rendelkezések szülték. A rendelkezések értelmében a mozik kötelesek műsorukhoz lepergetni a Magyar Filmhíradó riportfilmjeit is. még pedig „pendlizve", ami azt jelenti, hogy minden moziban ugyanazt a híradót kell leadni. Ez történik Budapesten is, ahol például tizenhárom premiermozi van és mind a tizenhárom egv hétig ugyanazt a híradót pergeti le műsorához. Az pedig, hogv a hiradóanvag megismétlődik több hiradó-müsorban is, a Magvar Filmiroda és a külföldi híradók közötti csereviszonv következménye. Minden külföldi filmiroda felveszi a jelentősebb világeseményeket és azokat másmái időpontban juttatja el a vele csereviszonvban lévő filmirodákhoz. Mi ezen sem változtathatunk. bármennvire is szeretnénk orvosolni a közönség panaszát. — Halálozás. Súlyos csapás érte dr. P a 1 óc z Sándor ismert szegedi ügyvédet, édesanyja, özv. P a 1 ó c z Lászlóné csütörtökön délután fél 5 órakor rövid betegség után Budapesten elhunyt. Az elhunyt uriasszonv özvegve volt Palócz Lászlónak, a régi kitűnő szegedi ú jságírónak. akinek nevét mindenütt ismerték és aki hosszú időn keresztül szerkesztette a szegedi békevilág egyik kedvelt napilapját, a „Szegedi Híradót'. özvegve husz év előtt költözött el Szegedről leánvához. Budapestre, fia azóta is hétről-hétre felkereste. A jóságos, szeretetreméltó úriasszony teljes frisseségben érte meg 67-ik életévét, mig tiz nap előtt sulvos betegség támadta meg. amclv most legyőzte gyönge szervezetét. Halála iránt őszinte részvét nyilvánult meg. A kapuk zárórája Közeledik Szent Mihály napja és ha rágondol az ember, elszorul kicsikét a szive. Ez a nap jelenti mindennek a végét, aminek valami kis köze is volt a nyárhoz. A fecskék, a gólyák rendszerint nem is várják meg, elröpülnek előle délfelé, ahol van még ereje a napnak és ahol nem aszalódnak meg a lombok. Ami ezután a nap után következik, az már háldoklás és halál. Az uccán egész társzekerek zörögnek végig és hordják a télre készülődő lakások melegét, a drága fát és a még drágább szenet, AZ udvarokban a motoros favágógép sikoltozása borzalja fel az idegeket. (Disznót, tehenet, lovat nem tarthat senki a belvárosban, mert tiltja a közegészségügyi törvény, de ezt a sikoltozó őrdögmasinát eltűri, pedig ez is van olyan veszedelmes az egészségre: könnyen megbolondítja az embert, aki hiába vattázza be a fülét, nem menekülhet a hasogató hang elöl.) És Szent Mihály napja után egy órával megrövidül a nap i«. A kapukat már kilenckor zárják tiz helyett. A házmesterek már kilenc órakor elzárják a lakókat lakásaiktól, hogy attól kezdve csak vám ellenében bocsássák haza a népeket. A kapuzárás problémája minden esztendőben felujul ilyenkor, amikor feltűnik Szent Mihály utján a közeledő tél rideg alakja. De hiába ujul fel, megoldásra nem talál. Pedig hát nagyon furcsa dolog ez. Vannak országok, ahol már kiküszöbölték, ahol rájöttek, hogy a kapuzárás, a kapnpénz intézménye egyértelmű a személyes szabadság korlátozásával, hiszen elbarrikádozza a saját lakásától, a „várától". Ezekben az országokban <igy oldották meg a kérdést, hogy minden lakónak kapukulcsot adtak. Nálunk nem kapnak fizetést a házmesterek. A házigazdák és maga a törvény is, a kapuvámszedés jogával kárpótolják őket. Ez a jog pedig arra kényszeríti a lakót, hogy tehetetlenül ácsorogjon lakása előtt, télben, fagyhan, esőben, hóban esetleg fertályórákat várakozzon, amig a kitartó csöngetés felébreszti álmából a békés kapuk rendszerint dühös hangulatu cerberusát. Ugy látszik, nem lehet segíteni ezen az állapoton. Pedig senkinek sem tetszik, mindenki zúgolódik ellene. Sokan megérdeklődik minden esztendőben, hogyan is lesz a télen a kapuzárással. A szabályrendelet és a lakbérleti törvény az irányadó. Ez pedig azt mondja, hogy október elseje után már kilenc órakor is bezárhatják a kapukat, de a kapupénzt csak tiz óra után követelhet a kapunyitó. Szeretném azt a lakót látni, aki tiz, előtt kicsöngeti a házmestert és vámlerovás nélkül mer elmenni mellette... — Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös küldöttsége a kereskedelmi miniszternél. Budapestről jelentik: Cegléd, Kecskemét és Nagykőrös küldöttségét vezette csütörtökön dr. P r e s z 1 y Elemér belügyi államtitkár W i nch kle r István kereskedelmi miniszter elé. A küldöttség a Cegléd és Kecskemét közötti 30 kilométeres útszakasz mielőbbi kiépítését kérte. A miniszter válaszában kijelentette, hogv az ut megépítését maga is elsőrangú fontosságúnak tartja és annak megvalósítására minden intézkedés megtörtént. Az útépítés megindulása csak idő kérdése. — A bélben keletkező mérgek ált»] okozott roszszultétuél egy-két pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz, gyors és alapos bélkiüritő hatásánál fogva, a legjobb szolgálatot teszi. II ELMAGYARORSZAG KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Bútorszövet, n kárpitoskellékek, vizmentes ponyva, lótakaró gyári áron Varga Mihály cégnél, Áradi-u. 2. CSIPETKE A GIZELLA-TÉR fekszik mostanában aZ érdeklődés központjában Szegeden. Odaállította Aba Nóvák Vilmos a maga nemében szinte páratlan művészete. Százan és százan sétálnak el a deszkaállványokkal elfödött készülő freskók alatt, amelyekből csak egyegy érdekes részlet villan elő, megállnak, átleselkednek a deszkakerítésen, nézik a palotakapu merész bolthajtásait, vitatkoznak, lelkesednek, kritizálnak: kinek mire van inkább hajlandósága.' („Könnyű ¿innak a piktornak — mondotta valaki a napokban —, aki viszszavonulh3t munkájával a műtermébe és csak a kész alkotást kell a közönségnek megmutatnia, de annál szörnyűbb a dolga a freskófestőnek. aki, mint Aba Nóvák is, a legnagyobb nyilvánosság előtt tesz meg készülő munkáján minden ecsctvonást és akinek minden mozdulatát száznegyvenezer született mükritikus lesi.") A sok elcsöppenő vélemény természetesen nem marad meg a bolthajtások készülő freskóinál, hanem körültapogatja az egész környéket és bizony felfedez néhány olyan visszásságot, amelyről nem árt igy, felelősen is tudomást szerezni. A kémiai intézet Gizella-téri homlokzatáról van szó. Pontosabban szólva, a baj éppen az, hogy ez a homlokzat egyre kevésbé jut szóhoz. A gyönyörű klinker-kulturából alig látszik már elő valami, ugy elborította a méregzöld repkény a falakat. Vannak természetesen, akiknek tetszik a dolog, akik lelkesednek ezért a zöldségért, akiknek a szivében a repkény láttán fölébred a szunnyadó természetimádó és akik szeretib le.geltetni szemüket ezen a függőlegesitett legelőn. De szerencsére akadnak olyanok is, akik megérzik azt a groteszk ellentétet, amely a falrafuttatott repkény és a — tempolmtéri építkezések művészi céljai között van. Sok szegedi emlékezetébe tér vissza a mezőséggé varázsolt klinkerfalak láttán az építő Rerrich Béla alakja, azé a művészé, aki nyugtalanul kereste, kutatta a szépet és aki taláin müvészlelke legalább álmait edzette éppen ezekbe a falakba. Mindig itt volt az épülő falak kőzött, szinte sajátkezüleg rakott a helyére minden téglát, vigyázott a klinker színárnyalataira és sokszor megtörtént, hogy ki-< cserélt már a kész falfelületben is egy-egy tégladarabot, ha a színével nem volt megelégedve. Annyi finomságot, amennyit Rerrich művészete kihangsúlyozott ebben a klinker-kulturában, talán soha és sehol más nem tudott elérni. Alkotása tökéletes, nem csak formában, hanem színben is. És ezt az alkotást, amely Szeged egyik legnagyobb miivészi értéke, borítja el, takarja le a repkény. A Palotakapu vakolata fölött hónapokig tartott a töprengés, amíg végre elkészült a szürke, vakolat. Ezután hónapokig töprengtek a hivatottak azon a kérdésen, hogy jó lesz-e ez a nyers szürke szin. Most azután megállapították, hogy nem lesz jó, hogy át kell festeni sötétebb tónusu klinker-szinüre. Mert különösen nem illeszkedik bele az épület a környezet hangulatába, abba a hangulatba, amelynek karakterét a Rerrieh-féle építészeti alkotás adja meg. A palotakapu vakolatát átfestik tehát és a művészek, akik felismerték ennek a szükségességét, éppen ugy nem gondolnak arra. hogy jöhet majd valaki, aki vadszőlővel futtatja be a falakat, mint ahogyan Rerrich Béla sem gondolt azokra, akik repkénnyel rejtegetik el a kémiai intézet nemes szépségeit a nemes szépségekre annyira szomjas szemek elől.